Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁNYI TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Két kérdést szeretnék röviden körbejárni az új szakképzési törvénnyel kapcsolatban: a közalkalmazotti státusz elvételének témakörét, valamint a bérek emelésének kérdését.A mai napig nem egyértelmű, hogy a közalkalmazotti státusz elvétele kiket fog érinteni a mindennapokban. Kik lesznek azok, akik ennek a bizonyos mértékig védett státusznak a megszűnésével kell hogy számoljanak? Csak a szakoktatók vagy a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok is? Kiknek lesz osztályrésze ezután a cselédlét és a teljes kiszolgáltatottság? Az új szakképzési törvény jelenlegi formájában nem fogalmaz egyértelműen ezzel kapcsolatban, ezért kérem, tegye meg ezt most ön.

A másik fontos terület a bérek kérdése. 2014 óta a vetítési alap változatlan: 101 500 forint, az akkori minimálbér. 2015-ben ezt az alapot az ígéretek ellenére be is fagyasztották ezen a szinten. Közben a minimálbér minden évben több mint 10 ezer forinttal nőtt, így 2019-ben már 149 ezer forint. Nem nehéz kiszámolni, hogy a vetítési alap mindenkori minimálbérhez igazításával ma egy kezdő, főiskolai végzettséggel rendelkező pedagógus 268 ezer forintot vinne haza. Ezzel szemben a tragikus valóság az, hogy a pedagógus-bértábla nem éri el a szakmunkás-bérminimumot, így azt az említett példa alapján ki kell egészíteni 195 ezer forintra. Minden tisztelettel, de ez azt jelenti, hogy egy kezdő pedagógus annyit visz haza, mint egy szakképzett takarítónő. És természetesen jelenti azt is, hogy 2019-ben havonta 73 ezer forinttal keres kevesebbet egy kezdő pedagógus annál, mint ami megilletné őt. Ez 37 százalék, és önök átlagosan 30 százalékos béremelésről beszélnek, vagyis kevesebbet szándékoznak adni, mint amennyi járna a kollégáknak. És mindezt hatalmas eredményként beállítva, arcpirító, államtitkár úr!

Önök béralkuról beszélnek az intézményekben, de végiggondolták ezt? Képzeljünk el egy bértárgyalást, amikor a pedagógus az igazgató asztalára csap, hogy márpedig az ő munkája jóval magasabb órabért is megér, mint amit eddig a bértábla alapján kapott. Adott esetben, mondjuk, matematikát tanít vagy idegen nyelvet, amelyek köztudottan hiányszakok a pedagógustársadalomban. Mit tesz akkor az igazgató, hogy teljesíteni tudja az elvárásokat? Megadja számára az emelt óradíjat? Kap rá pluszforrást önöktől? Ugye, hogy nem! Akkor miből fog tudni ez a komoly probléma megoldódni?

Sajnos nagyon egyszerű a válasz: átcsoportosítás lesz; magyarul: elveszi egy másik kollégától, aki mondjuk, kevésbé veri az asztalt vagy kevésbé vállal pluszfeladatot az iskolában. Sajnos ma már nem az a kérdés ugyanis, hogy vállale egy pedagógus pluszfeladatokat, hanem az, hogy mennyit. Természetesen munkaidőn kívül.

Borul tehát az a status quo, ami azért még tapasztalható volt az intézményekben, hiszen jobbára mindenki a besorolásának megfelelő bért vihette haza a munkája után. Most azonban önök mindezt felrúgják: a rendszerbe egy olyan elemet tesznek bele, amely bérfeszültséget generál, kollégát kolléga ellen fordít. Az amúgy is a végletekig leterhelt, idősödő pedagógustársadalom tagjai között újabb árkokat ásnak, méghozzá előre megfontolt szándékkal. Jogos tehát a kérdés: mi a célja a kormányzatnak az új szakképzési törvénnyel? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)