Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Jobbikos Képviselőtársaim! Május 30-án e Ház falai között beszéltem arról, hogy a nemzeti együttműködés rendszere szégyenszemre semmilyen formában nem emlékezett meg Deák Ferenc hatalmas művéről, a kiegyezés 150. évfordulójáról.

A Fidesz nyilván nem tud mit kezdeni egy olyan dátummal, amely kompromisszumról, ellentétes vélemények figyelembevételéről és integrálásáról is szól. Az emlékezés hiánya persze annak fényében sem meglepő, hogy Deákék a kiegyezéssel egy olyan korszakot nyitottak hazánk történetében, amely korábban elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi vagy kulturális és tudományos fejlődéssel járt, elindítva Magyarország felzárkózását Európa élvonalába.

Ezzel szemben a Fidesz olyan országot épített az elmúlt hét évben, amely bérszínvonalában már a román átlagot sem éri el, míg közéletében lassan jobban hasonlít valamelyik közép-ázsiai vagy afrikai féldiktatúrára, mint egy modern XXI. századi európai államra. Ennek egyik ékes példája a még szűk tíz hónapig meglévő országgyűlési többségük elvtelen felhasználásával elfogadott plakáttörvény, amely túlszárnyalja a boldog békeidők legdurvább adminisztrációs fellépéseit is az akkori ellenzék kétségkívül méltánytalan ellehetetlenítése érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, jobbiko­sok­nak a kiegyezés azt üzeni, hogy nem szabad a magyar társadalmat a végletekig megosztani és egymás ellen fordítani. Az Európai Uniót pedig nem sehova sem vezető kamu szabadságharcokkal, hanem például egy sikeres béruniós küzdelemmel lehet megreformálni. Nekünk például ez jut eszünkbe 1867-ről. Önöknek azonban láthatóan csupáncsak a zsidóság emancipációja, amely kapcsán a kormány 2018-tól jelentős forrást kíván biztosítani az elhagyott zsidó temetők szigorú vallási előírásoknak megfelelő rekonstrukciójára.

Önmagában természetesen nem ezt a döntést kívánom kritizálni. Ugyanakkor fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy nem csupán a magyarországi zsidóságnak vannak hátrahagyott és gondozatlan temetői, hanem például a második világháború után szülőföldjükről elűzött németeknek vagy a csehszlovák-magyar lakosságcserében érintett hazai szlovákoknak is. Hogy konkrét példát is említsek, a kitelepítések által leginkább sújtott Tolna megyében, például Grábócon a német feliratokkal ellátott évszázados sírkövek kifordítva hevernek a temetőben és a közeli erdőben szétdobálva. De hasonló a helyzet a szintén Tolna megyei Szálkán és számos más kisebb településen is. Ezekről mintha elfeledkezett volna a kormány. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy a megmaradt sváb közösség nem állított ki olyan magas rangú munkásőrt, aki tanácsot tudott volna adni ebben az ügyben a Miniszterelnökségnek.

Tisztelt Országgyűlés! Információim szerint a nemzetiségi pályázatokon jelenleg nem lehet indulni temetőrekonstrukciót érintő tervekkel. A pályázati kiírások ugyanis ilyen célokat nem támogatnak, pedig számításaink szerint ez esetben mindössze néhány tíz millió forintos nagyságrendről beszélhetünk, hiszen e temetők esetén sem szigorú vallási előírások és többségében elkülönülési elvek sem érvényesülnek. Ráadásul vannak olyan települések, mint például a Pest megyei, korábban jelentős szlovák lakossággal rendelkező Ecser, ahol lelkes helyi fiatalok alakítottak ki kőkerteket a temetők már nem használt részein fekvő sírkövekből, megmentve őket az enyészettől és a feledéstől.

Ezt a tevékenységet is támogatni kellene, véleményem szerint tehát az érintettek bevonásával gyorsan és hatékonyan lehetne rendezni ezt a kérdést, ha lenne rá politikai szándék. Biztos vagyok benne, hogy ebben partnerek lennének az országos nemzetiségi önkormányzatok és az érintett egyházak is. Bár most csak a hazai svábokat és tótokat emeltem ki, de más nemzetiségek is érintettek lehetnek ebben az ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sváb felmenőkkel rendelkező evangélikus magyarként személyesen is nagy veszteségnek tartom, hogy a dualizmus évtizedeinek nyelvi, nemzetiségi és vallási sokszínűsége ma már sok esetben csak temetőinkben tud megjelenni, elsősorban a XX. század százezreket elpusztító, szülőföldjükről elüldöző katasztrófái után. Úgy vélem azonban, hogy Magyarországnak fontos feladata az, hogy ezeken a tereken megőrizze és a következő generációk számára is megismerhetővé tegye történelmünk e fontos fejezeteit. Arról nem is beszélve, hogy e probléma hatékony megoldásával hazánk ismét jó példát mutathatna az elszakított területeinken élő magyarságot még a temetőiből is elüldözni akaró szomszédos országok számára.

Bár sajnos a kormány részéről senki sem érezte fontosnak, hogy a mai napirend utáni felszólalásokra válaszoljon, én a kérdéseimet most mégis felteszem, bízva abban, hogy azokra legalább később választ kapok, vagy ha választ nem is, de esetleg ezekben az ügyekben intézkedés történhet. Azt szerettem volna ugyanis kérdezni a kormánytól, hogy van-e regiszterük arról, hogy hol találhatóak az egykor Magyar­ország területén élő nemzetiségek által a XX. század történelmi viharai miatt hátrahagyott, ma is gondozatlan temetők, illetve hogy miért nem támogatja a kormány a zsidó temetők felújítása mellett a kitelepített németek és a lakosságcserével eltávozott szlovákok, esetleg más nemzetiségek által hátrahagyott temetők rendbetételét is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)