Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtti felszólalásom előtt engedjék meg, hogy frakciónk nevében én is búcsút vegyek dr. Rubovszky Györgytől, képviselőtársunktól és barátunktól. Ő egy hívő polgári családból származott, és onnan hozta értékrendjét és normáit, ami meghatározta az életét magánéletében éppúgy, mint közéleti tevékenységében. Gondos családapa volt, korrekt, sőt becsületes ügyvéd, elkötelezett kereszténydemokrata, kötelességtudó képviselő. Búcsúzunk tőled, kedves Gyuri. Isten veled! Nyugodj békében!

Kedves Képviselőtársaim! Tudom, hogy ma a vita a rejtett párfinanszírozásról, a számomra ízléstelen plakátháborúról fog szólni, de ma inkább az ország legnagyobb problémájáról, a migráció kérdéséről szólnék néhány szót, méghozzá arról, hogy hogyan látjuk mi, kereszténydemokraták; ugyanis többször tapasztaljuk azt, hogy kioktatnak minket kereszténységből még azok is, akiknek nem sok köze van ehhez, sőt sok esetben aktív egyházgyűlölők is. Azt is tapasztaljuk… (Szabó Szabolcs: Fabiny Tamás!) Csak nem úgy érzi, hogy önről van szó, uram? (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Szabó Szabolcs: Fabiny Tamásról. ‑ Az elnök csenget.) Sőt, egyházi körökből is különböző megnyilvánulások hangzanak el.

Mi szövetségben hozzuk döntésünket a Fidesszel együtt, de az természetes, hogy vannak saját motívumaink is ezek mögött a döntések mögött. Most erről szeretnék néhány szót szólni.

Két fontos elvet kell kihangsúlyoznunk: az üldözötteken segíteni kell, illetve az önvédelem kötelességünk. Hogy mit jelent számunkra az üldözötteknek nyújtott segítés, azt látják legutóbbi megnyilvánulásainkból és abból, hogy uniós képviselőnk, Hölvényi György is sokat tesz az üldözött keresztények, a közel-keleti keresztények érdekében. Miért pont a keresztények? Egy olyan közösséget próbálunk segíteni a Közel-Keleten, akik 2 ezer éve ott élnek, és akik most nagyon megfogyatkoztak. Természetes, hogy nincs energiánk arra, hogy mindenkin segítsünk, azokon kell segíteni, akik valamilyen szempontból a mi közösségünkhöz tartoznak. De nem csupán a közel-keleti keresztényeknek nyújtott segítségről van szó, és nem csupán a Kereszténydemokrata Néppárt teszi ezt, hanem az állam is és az egyház is. Tudjuk azt, hogy kórházak, lakóházak és iskolák felépítésében nyújtott segítséget a magyar állam, gyűjtést rendezett az egyház, és így az egyének is hozzá tudtak járulni a közösségi támogatáshoz.

A másik szempont az önvédelem. Nyilvánvaló, hogy nekünk azt a nemzetet, azokat a családokat kell védenünk, akik hozzánk közel állnak. Az is tény, hogy a tömeges bevándorlás nemcsak a kultúránkat, de családjaink biztonságát is veszélyezteti, ezért azok a döntések, amelyeket közösen hoztunk meg, indokolják ezt az önvédelmet.

És még egy kérdésről kell szólnunk. Sokan azt feltételezik vagy azt állítják, hogy az egyházi megnyilatkozások, konkrétan Ferenc pápa szavai kifejezetten ellentétben vannak a kormány intézkedéseivel. Nyilvánvaló, hogy egy egyházi tisztségviselő elsősorban lelkipásztorként nyilatkozik meg, az pedig az egyénnek, az egyes embernek a védelmét jelenti. De mi egy tömeg ellen védekezünk, ez pedig önvédelem. A kettő különbözik; egy lelkipásztor és egy politikus felelősségéről van szó, és ez a kettő megfér egymás mellett, még ha súlyoznunk is kell ezeknek az intézkedéseknek a jelentőségét. (Szabó Szabolcs nevet.)

(11.10)

És még egy utolsó gondolat: ha azt nézzük, hogy mi idézte elő ezt a nagy áradatot, akkor bizony nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a különböző beavatkozások miatt történt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Gőgös Zoltán közbeszól.)