Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt 12 év bővelkedett olyan helyzetekben, amikor az ellenzék előállt nagy ívű javaslatokkal, de az első felfutás után az alakult ki közvélekedésként, hogy: ellenzékből, persze, elmondjátok a jó ötleteket, de igazából ezeket úgysem lehet megvalósítani. Szerencsére a valóság erre nagyon sokszor rácáfolt.

Az utolsó, szívemhez közel álló ellenzéki siker az volt, hogy lényegében nem lehet kilakoltatást elhelyezés nélkül elrendelni Magyarországon  reményeim szerint egészen a választásokig, utána pedig egy nemzeti egységkormány talán majd megoldhatja ezt a problémát  , de az utóbbi hetekben a benzinárak tekintetében kezdett a Jobbik egy nagyon markáns demonstrációval, tüntetéssel, petícióval fűszerezett kampányba. És bár a benzinár befagyasztását egyáltalán nem tartjuk hosszú távú megoldásnak, mégiscsak egy általunk javasolt tüneti kezelésről van szó, ami teret nyit afelé, hogy mind a benzin jövedékiadó-tartalmát, mind az áfatartalmát el lehessen kezdeni csökkenteni. Végre egy értelmes háború a Fidesz-KDNP számára Brüsszellel! És elmondhatjuk azt is, hogy bizony ez az ellenzékből kormányzásnak egy tipikus esete, amikor a nagy felhajtóerő artikulációjával belekényszerítettük a kormányzatot a cselekvésbe, nem mintha magától nem észlelte volna, hogy óriási probléma adódik.

Most egy újabb hasonló helyzettel állunk szemben, ez pedig az alapvető élelmiszerek elképesztő árrobbanása, és egymást érik azok a beszámolók, a g7 szakportál és más internetes oldalak esetén is, ahol például az ír és a magyar fogyasztói árakat hasonlítják össze. Rögtön itt van egy brit áruházlánc, amely szerint a toastkenyér Magyarországon 598 forint, Írországban 338. Itthon ugyanebben a brit láncolatban egy kilogramm rizs, amely 369 forintért vásárolható meg nálunk, 356 forint Írországban.

De mivel Európa volt éléskamrájában vagyunk, kicsit vándoroljunk ki a zöldség-gyümölcs frontra: a vöröshagyma, szintén 1 kilós kiszerelésben, 289 forint Magyarországon, 216 forint Írországban. Nem azt mondjuk, hogy minden termék drágább nálunk, mint ott, egyértelműen nem, viszont azt látjuk, hogy Írországban jóval 600 ezer forint fölötti az a minimálisnak mondható bevétel, amire egy dolgozó szert tesz. Tehát alapvetően ügyelnek arra, hogy ennél kevesebbet senki ne vigyen haza.

Ezzel szemben, ha megnézzük az alapvető élelmiszerek áfatartalmát, azt látjuk, hogy még az 5 százalékos kulcs alá is, a nulla százalék irányába alkudozik folyamatosan Írország, annak érdekében, hogy kedvezményezni tudja a legnehezebb sorban élőket. És bizony az alapvető élelmiszerek nagy többsége esetében lényegesen alacsonyabb áfakulccsal dolgozik az az Írország, ahol a jövedelmi szint legalább a három-négyszerese a magyarénak, és talán az árak folyamatos drágulása sem olyan robbanásszerű, mint nálunk, a forint tudatos gyengítéséről nem is beszélve.

Tehát az egymásra gyakorolt negatív hatások miatt, amelyek a magyarokat érik, fokozottan többet fizetünk a kelleténél, és más országokban, nálunk most éppen szerencsésebb helyzetben lévő országokban sokkal jobban figyelnek az elesettekre.

Van ám még egy nagyon érdekes adat: befogadhatatlanul nagy szám, mintegy 3800 milliárd forint. Ez nagyjából az az adórealizált bevétel, amit ebben az évben Magyarország Kormánya a magáénak tud, jórészt az élelmiszer-vásárlások és a cikkek, szolgáltatások vásárlása, elfogyasztása után. Ez a 3800 milliárdos bevétel, ami ott van már a kormánynál a kasszában, több száz milliárd forinttal magasabb, mint amennyi a bevételi várakozás volt.

Tehát amikor költségvetést tervezett ez a kormány, ebből az összegből több száz milliárddal nem számolhatott, viszont most mégis ott van a kasszában. A mi szakértőink kiszámolták, hogy ez az összeg bőven elegendő arra, hogy az összes alapvető élelmiszer tekintetében 5 százalékra csökkentsük az áfát. Ez azért is hasznos, mert ha a helyettesíthető termékeknél az egyiknek 27 százalékos a kulcsa, a másiknak 5, akkor az már a feketepiacra való felhívás, a különböző praktikákra való csábítással egyenértékű. Ha viszont mindennek egyszerre csökkentjük a kulcsát egy normális mértékre, sokkal könnyebben nyomon követhető a piac.

Egy számtalanszor felmerülő kritika, hogy nem biztos, hogy az áfacsökkentésből árcsökkenés is lesz. Erre a Jobbik javaslata egy olyan etikai kódex aláírása, mind a nagyforgalmazókkal, mind a lehető legtöbb kicsivel, amely transzparenssé, nyomon követhetővé teszi, hogy az árak változása mögött áll valódi piaci folyamat, vagy pedig sem. Ily módon a nyilvánosság ereje lehet az, amely belekényszeríti a kereskedőket, a forgalmazókat, hogy ne nyeljék le az adófizetők által a nehéz sorban lévők számára biztosított kedvezményeket. Nem tudok olyan multi céget elképzelni, amely a saját hírnevét olyan szinten roncsolná, hogy a nyilvánosság előtt is lenyelje ezt a különbözetet.

Eddig lehetett a függönyök mögött tenni, innentől ne lehessen! A Jobbik ez irányú csomagja kész van, letettük az asztalra, és elvárjuk, hogy végre a kormány is szedje össze a bátorságát ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)