Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitát lezárom.

Ivanics Ferenc képviselő úr ügyrendi javaslatának megfelelően a holnapi ülésnap végéig javasoljuk a módosító indítványok benyújtását, és egyben értesítjük a bizottságokat, amelyek holnapra tűzték ki a módosító javaslatok megtárgyalását, hogy ezt halasszák el; a csütörtöki napot ez már nem befolyásolja. Úgyhogy még egyszer megismétlem, holnap az ülésnap befejezéséig lehet a módosító indítványokat előterjeszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem Pál Tibor államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt… (Pál Tibor jelzésére:) Pál Tibor államtitkár úr nem kíván most válaszolni a vitában elhangzottakra.

(18.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/9132. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/9132/76. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vita - a törvényjavaslat szerkezeti rendjét, valamint a módosító javaslatok közötti összefüggéseket figyelembe véve - 11 vitaszakaszból álljon. A részletes vita külön-külön mindazokra a fejezetekre megnyílik, amelyekhez módosító javaslat érkezett. Ugyanakkor egy módosító javaslat több álláspontban több fejezet rendelkezéseit kívánja elhagyni, ezért ezeket külön vitaszakaszban tárgyaljuk.

Felkérem a jegyző urat, ismertesse a javasolt vitaszakaszokat.

DR. LÁZÁR JÁNOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita javasolt szerkezete a következő.

Az első szakaszban a törvényjavaslat 19-23., 43-55., 56-83., 112., 113., 117., továbbá 149. §-ának elhagyását indítványozó javaslatok találhatók az ajánlás 4., 33., 45., 56. pontjai alapján.

A második vitaszakasz az 5-10. pontokat tartalmazza a IV. fejezet szerint.

A harmadik vitaszakasz a 11-31. pontokat tartalmazza az V. fejezet szerint.

A negyedik vitaszakasz a 32. pontot tartalmazza a VI. fejezet szerint.

Az ötödik vitaszakasz a 34., 35., 36., 37. pontokat tartalmazza a VIII. fejezet alapján.

A hatodik vitaszakasz a 38., 39., 40., 41., 42., valamint a 63. pontokat tartalmazza a X. fejezet alapján.

A hetedik vitaszakasz a 43., 44., 46. pontokat tartalmazza a XI. fejezet alapján.

A nyolcadik vitaszakasz a 47., 48., 49. és 50. pontokat tartalmazza a XII. fejezet alapján.

A kilencedik vitaszakasz az 51., 52., 53. és 54. pontokat tartalmazza a XIII. fejezet alapján.

A tizedik vitaszakasz az 57-62., továbbá a 64-67. pontokat tartalmazza a XIV. fejezet és a mellékletek alapján.

A tizenegyedik vitaszakaszban az 1. és 2. pontokat tárgyaljuk meg, amelyek a címhez érkeztek.

Nem nyílik meg a vita a 3., 68., 69. pontokra, mert azokat az első helyen kijelölt bizottság házszabályellenesnek minősítette.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az indítványt elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem a felszólalni kívánó képviselőket, hogy felszólalásuk kezdetén jelezzék, hogy a bizottsági ajánlás mely pontjaihoz kívánnak hozzászólni.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 4., 33., 45., 56. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Senki nem jelezte felszólalási szándékát. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az 5-10. pontok alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Senki nem jelezte felszólalási szándékát. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát a 11-31. pontok alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Parragh Dénes képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A 30. pontban beadott módosító indítványhoz, amely a 38. §-hoz kapcsolódik, szeretnék hozzászólni. Ez már a környezetvédelmi törvény módosítását tárgyalja.

A beadott módosító indítvány nagyon fontos pontjára szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívni, amely kicsit szakmai, de a hétköznapi életünket jelentősen érinti. Nevezetesen, a szelektív hulladékgyűjtés szabályozását az EU-ismérvek vagy EU-jogharmonizáció keretében szabályozza újra, méghozzá úgy, hogy a megadott fogalomkört bővíti, illetve a korábbi közszolgáltatót szolgáltatóvá minősíti át.

A tisztelt képviselőtársaimat szeretném felhívni a módosító indítvány támogatására, amelynek célja az önkormányzati és önkormányzati szolgáltató cégek védelme. A “közö szó betoldása a módosító indítvány szerint pont azt a célt szolgálja, hogy az önkormányzatok megbízásából - amelyek kötelező feladatként látják el ezt a szolgáltatást - működő cégek végezhessék ezen feladatot is, és ne lehessen ezt szétdarabolni, és olyan multi szolgáltatók ebbe a szférába ne léphessenek be, amelyek a lakossági hulladékszállítás terhét nem viselik, csak esetleges bizonyos hulladékáramokat vonnak ki ebből a gyűjtési rendszerből.

Ezért nagyon fontosnak tartjuk a módosító indítvány elfogadását. Kérem képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita negyedik szakaszát a 32. pontra. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita ötödik szakaszát az ajánlás 34., 35., 36., 37. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Felszólalási szándékát senki nem jelezte. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita hatodik szakaszát a 38., 39., 40., 41., 42. pontok, továbbá a 63. pont alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először a 38. és a 39. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

A 38. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 101. §-ában az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény 2. §-át új 11. ponttal egészítené ki. Meg kell jegyeznem, hogy a tavaly elfogadott törvényben ez a pont már szerepelt, valójában nem is kiegészítésről van szó, hanem annak megtartásáról. Nézzük ezt a pontot, idézem: “11. pont, minimumár, az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi ár.ö Mint az általános vita lefolytatásakor említettem, már a római szerződés is tartalmazott hasonló fogalmat, amelynek a 44. cikkéből tanulságként idézek: “Amennyiben a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások fokozatos eltörlése olyan árakat eredményez, amelyek veszélyeztethetik a 39. cikkben kitűzött célok elérését, az átmeneti időszak alatt minden tagállam jogosult arra, hogy bizonyos termékekre megkülönböztetés nélkül, a kontingensek helyettesítésével és olyan mértékben, amely nem gátolja a kereskedelemnek a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott bővülését, minimálárak olyan rendszerét alkalmazza, amely árak szintje alatt a behozatalt ideiglenesen felfüggesztheti vagy csökkentheti, vagy attól a feltételtől teheti függővé, hogy a behozatal az érintett termékre vonatkozó minimálárnál magasabb áron történjen.ö

Ebből is kitűnik, hogy a minimálár lényegében a csatlakozás utáni belső piac védelmét szolgálta annak idején. Nekünk is hasonló védelemre lett volna szükségünk, elsősorban az állattenyésztés vonatkozásában. A kormánypárti képviselők az általános vitánál kifogásolták, hogy a minimálár jelenleg nem szerepel az európai uniós alkotmányban. Én azonban továbbra is szeretném, hogyha ezt valamilyen formában alkalmazni tudnánk.

Szeretném azonban megkérdezni a törvényalkotótól, hogy mindezt az új törvény megalkotáskor miért nem vették figyelembe. Akkor ugyanis elfogadtunk, tehát 2003 tavaszán egy új agrárrendtartási törvényt, aminek nagy része a 2003-as gazdasági évre már nem volt alkalmazható - például minimumár -, EU-s csatlakozásunk előtt pedig, mint látjuk, módosítani kell.

A 39. számú módosító javaslathoz: a törvényjavaslat a 101. §-ában az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény 2. §-a 12. pontjának a módosítását javasolja, ami tulajdonképpen stilisztikai jellegű, egy fölösleges gondolatjel elhagyására tesz javaslatot. A mezőgazdasági bizottság ülésén váratlanul ért, hogy több mint 100 leszavazott módosító javaslatom után megtört a jég, és az előterjesztő képviselője is és a kormánypárti képviselők is támogatták. Ez annyira meglepett, hogy első gondolatom az volt, valamit jól elronthattam, és ezért kaptam ilyen nagyarányú támogatást. A bizottsági ülésről távozva örömmel gondoltam arra, hogy végre lesz egy olyan módosító javaslatom, amit meg is szavaz az Országgyűlés.

(18.30)

Az örömbe azonban üröm vegyült, amikor kézhez kaptuk a T/9132/76. számú ajánlást, aminek a 24. oldalán a következő olvasható: “A módosító javaslatot a gazdasági bizottság egyharmada sem támogatja. A mezőgazdasági bizottság támogatja; az előterjesztő képviselője a mezőgazdasági bizottság ülésén egyetért, a gazdasági bizottság ülésén nem ért egyet.ö Egy felesleges gondolatjel mekkora port tud kavarni! Ki gondolta volna, hogy ebből is politikai ügy lesz az egyik bizottságban. Az előterjesztő képviselője nagy bajban lehetett, hogy a gazdasági bizottság ülésén, minden bizonnyal politikai megfontolásból, nem merte felvállalni azt, hogy a szóban forgó gondolatjel valóban felesleges, holott a mezőgazdasági bizottság ülésén egyetértett azzal.

Vajon mekkora politikai nyomás nehezedett rá, hogy ilyen tudathasadásos helyzetbe került? Ezek után izgatottan várom a fejleményeket, milyen trükkel tudják kiütni a módosító javaslatomat. Köszönöm a figyelmet, egyelőre. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát is lezárom, és megnyitom a hetedik szakaszt a 43., 44., 46. pontok alapján. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Kékkői Zoltán József: Még az előzőhöz nyomtam meg a gombot. ) Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Ahhoz nyomtam meg a gombot. Köszönöm szépen, elnök asszony. Rövid leszek. Most a 40., 41. módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A 40. számú módosító javaslat, szintén a törvényjavaslat 101. §-ában, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény 2. §-a 12. pontjának módosítását javasolja, de nemcsak a nagy vihart kavart gondolatjel elhagyásával. Az intervenciós ár az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, olyan előre meghirdetett, a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra.

Megint csak a tavaly elfogadott, agyondicsért agrárrendtartási törvényre hivatkozva vettem a bátorságot, hogy az intervenciós ár meghatározásakor továbbra is biztosítsuk a termelők részére méltányos jövedelmet. Ismét azt tapasztaljuk, hogy mire a termelők szempontjából előnyös kitételek érvénybe lépnek, már nem is EU-konformak - így könnyű népszerű intézkedéseket hozni.

A 41. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 106. §-ában, az agrárpiaci rendtartásról szóló 8. §-a (1) bekezdésének módosítását javasolja, ami ezután így szól: a gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplőinek tájékoztatása érdekében a törvény hatálya alá tartozó termékekre irányárat, intervenciós árat, alapárat és minimálárat kell meghirdetni.

Az általános vitában már elmondtam, hogy a jelenleg hatályos szabályozás sem, és a kormány által javasolt módosítás sem írja elő kötelező jelleggel a törvény hatálya alá tartozó termékekre az irányár, az intervenciós felvásárlási ár, valamint az alapár és a minimálár meghirdetését, hanem azt csak mint lehetőséget említi. Ez a liberális szabályozás nem szolgálja a gazdálkodás kiszámíthatóságának a növelését, viszont növeli a piac szereplőinek az elbizonytalanodását. Ez nyilvánvalóan ellenkezik a törvényalkotóknak a törvényben kinyilvánított céljaival.

Hangsúlyozom, amennyiben nem fogadják el ezt a módosító javaslatot, továbbra is a semmitmondó, hirdethető szó marad ebben a bekezdésben, ez a hatoló-hetelő megfogalmazás egy törvényben nem sok garanciát jelent.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézését kérem, képviselő úr, úgy gondoltam, hogy az még az előző kiírás volt, és nem hallottam, hogy tovább szeretné folytatni. Elnézését kérem. Tehát lezárom a hatodik szakaszt.

Megnyitom a vita hetedik szakaszát a 43., 44. és 46. pontok alapján. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Senki nem jelzi a felszólalási szándékát. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita nyolcadik szakaszát a 47., 48., 49. és 50. pontok szerint. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) A felszólalási szándékát senki nem jelzi, ezért a részletes vita nyolcadik szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita kilencedik szakaszát az 51., 52., 53., 55. pontok alapján. Megadom a szót Hende Csaba képviselő úrnak.

DR. HENDE CSABA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kapcsolódó módosító javaslatomat, amelyet ügyviteli hiba miatt ugyan rendes módosítóként is beadtam, végül T/9132/75. szám alatt kapcsolódóként kellett előterjesztenem, a törvényjavaslat 141. §-ához nyújtottam be. Szeretnék nagyon rövid lenni, hiszen az általános vitában a módosító javaslattal érintett, rendkívüli fontosságú kérdéssel hosszasan foglalkozhattam. Az Európai Unió lobogójának használatáról szóló törvényhelyről van szó.

Szeretném leszögezni ismételten, hogy azért javaslom ennek a szabályozásnak a teljes elhagyását, tehát az egész 141. § elhagyását, mivel ez a szabályozás, tehát az uniós zászló használatának a szabályozása semmiféle jogharmonizációs kényszerrel alá nem támasztott. Ily módon nem is illeszkedik e törvény keretei közé, amelynek indoka - ugyebár a csatlakozás előtti lehető legkésőbbi időpontban - azoknak az utolsó simításoknak az elvégzése, amelyek a magyar és az európai jogrendszer harmonizálásához még elengedhetetlenek.

Tehát sem a törvényjavaslat indokolásában, sem az általános vitában sem az előterjesztő, sem pedig a kormánypárti képviselők értelemszerűen nem tártak fel olyan körülményeket és olyan okokat, amelyek az Európai Unió zászlaja használatának a szabályozását szükségessé tennék. Indokolatlan ez a szabályozás továbbá azért is, mert egy kétségkívül egyesítő nemzeti szimbólum használatát érinti, a magyar nemzeti lobogó és a magyar zászló használatát is. Ez azért problematikus, mert az Európai Unió zászlaja kétségkívül távol áll az egyesítő szimbólum mivoltnak attól a fokától, amit a magyar nemzeti zászló, a piros-fehér-zöld nemzeti színek jelentenek a számunkra.

Figyelembe kell venni ebben a körben azt, hogy hazánk európai uniós csatlakozását a jogosultak kevesebb mint felének részvételével megtartott népszavazáson egyáltalán nem egyhangúlag szavazták meg a választópolgárok. Ismerjük azokat a felméréseket is, amelyek szerint a korábban belépett tagállamok közül nem is egyben a kívülmaradás hívei győznének, ha ma lenne a népszavazás. Fel kell tenni tehát a kérdést: miért is kéne az egész nemzet által egységben tisztelt zászló mellé egy többé vagy kevésbé megosztó szimbólumot elhelyeznünk?

Ezen a helyzeten nem sokat segít, sőt azt kell mondanom, hogy érdemben semmit, Szent-Iványi István és dr. Wiener György képviselőtársaimnak az 51. pontban tárgyalt javaslata, amely annyiban különbözik a kormány előterjesztéséről, és ezt mindenképpen a javára kell írnunk, hogy elhagyni javasolja az (1) bekezdést, amely szerint az Országgyűlés előtt fel kellene vonni a magyar nemzeti ünnepeken, illetve az Unió hivatalos ünnepnapjain, katonai tiszteletadás mellett a zászlót.

Látszólag kedvezőbb a törvény kötelezettjei szempontjából, azonban egy meglehetősen nehezen alkalmazható szabályt vezet be, amikor azt mondja, hogy mindazokon a középületeken, ahol egyébként kötelező a magyar zászlót felvonni, és az eredeti törvényjavaslat szerint ezentúl az uniós zászlót is kötelező lenne, mindezt csak akkor kell megtenniük az érintetteknek, amennyiben ehhez a feltételek adottak. Ezzel jogászként nem nagyon tudunk mit kezdeni, és ismételten utalnom kell arra, hogy a törvényjavaslat úgy teremt bomba üzletet a zászlógyártó cégek számára, hogy mindeközben az európai uniós zászló használatára kötelezettek számára a zászlóbeszerzés és -csere költségeit nem biztosítja az állami költségvetésből.

(18.40)

Tekintettel arra, hogy itt igen nagy számú hivatalról és intézményről van szó, a költségkihatások is igen tetemesek. Ennek azonban a becsült összegéről sem olvashatunk semmit a törvényjavaslatban, illetőleg nem hallhattunk semmit erről a vitában.

Szeretnék hivatkozni még arra is, ha még van egy kis időm, hogy azért indokolatlan ez a törvényjavaslat, túlmenően az eddig elmondottakon, mert ez egy nem megvitatott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem kiérlelt szabályozás, szakmailag megalapozatlan, és a költségfedezete sincs biztosítva.

Utolsó érvem a paragrafus elhagyása mellett az, hogy egy alkotmányellenes szabályról van szó, hiszen mandinerből érinti a magyar nemzeti zászló használatát, amelyet kétharmados (Az elnök ismét csenget.) törvény szabályoz, és ezt kívánja a kötelező mellétűzéssel, egy feles törvénnyel érinteni, és hogy úgy mondjam, lerontani.

Ezért kérem a javaslatom támogatását. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Az 53. és az 54. ajánlási pontban szereplő módosító javaslataimhoz szeretnék hozzászólni. Ezek végeredményben a közérdekű bejelentések és panaszok kérdésével foglalkoznak. Egyet lehet érteni az előterjesztővel, hogy a régi, 1977. évi I. törvény ma már kevésbé alkalmas, mindenképpen indokolt az átdolgozása, és végeredményben ezt tették meg néhány paragrafusban.

A magam részéről - bár ehhez nem nyújtottam be indítványt - fontosnak tartottam volna legalább címként utalni ezek előtt a paragrafusok előtt, hogy a közérdekű bejelentések és panaszok szabályozásáról van szó. Legalább ennyiben a törvény helyét jobban lehetett volna talán kezelni és megtalálni.

Az 53. ajánlási pontban arra tettem javaslatot, hogy a panasszal és közérdekű bejelentéssel szóban is lehessen fordulni bárkihez, és a szóbeli bejelentést az eljárásra jogosult szerv köteles írásba foglalni.

Úgy látom, hogy a törvénytervezet előterjesztője korszerűen gondolkozik, mert a korábbi törvényből kihagyta ezt a megfogalmazást, hogy szóban is meg lehet ezt tenni: írásban vagy elektronikus úton teszi ezt lehetővé. Kétségtelen, hogy az elektronikus út sok személy számára könnyebbséget jelent és elérhető, ugyanakkor mégis azt látom, hogy az emberek egy része nemhogy elektronikus úton nem tudja ezt megtenni, hanem még az írásban való megjelenítése is gondot okoz. Ezért tettem javaslatot, hogy a korábbi törvényből a szóbeli panasztétel is benne maradjon.

Úgy látom, hogy a bizottságok támogatták ezt a javaslatot, a foglalkoztatási bizottság kivételével, az előterjesztő pedig, a foglalkoztatási bizottság kivételével, szintén támogatta, és úgy tájékozódtam, hogy támogatni fogja összességében a kormány is. Tehát akkor ez a javaslat gyakorlatilag így meg fog élni, és szóban is lehet panaszt tenni.

Nem támogatja viszont sem a kormány, sem a bizottságok az 54. ajánlási pontban szereplő javaslatomat, amiben azt indítványoztam, hogy az előterjesztőnél mégiscsak próbáljuk meg jobban megvédeni a bejelentést tevő embereket. Magam sem vitatom, hogy vannak notórius bejelentők, és olyanok, akik rendszeresen nem a valóságnak megfelelően terjesztenek elő panaszokat, és ezzel sok munkát és gondot okoznak, de mégis, az alaplehetőséget nagyon fontosnak tartom, igenis, van helye ezeknek a bejelentéseknek. De amennyiben az a megjelenés benne lesz, mint ahogy itt összegezték, a törvényben, hogy aki rosszhiszeműen jár el, vagy bűncselekményt, szabálysértést követ el, kárt okoz, vagy egyéb jogsérelmet okoz, annak átadják az adatát.

Nem vitatom a rosszhiszeműséget, a bűncselekményt sem, de nem teljesen értek egyet a károkozás kérdésével. A magam részéről úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű panaszok, amelyekkel engem és más képviselőket megkeresnek, azok általában olyanok, hogy ha valaki panaszt tesz egy ügyben, elsősorban az ő problémáját másokhoz viszonyítja. Mondok egy konkrét példát az egyszerűség kedvéért: például valakit nem százalékolnak le, egészségügyileg nem ítélik úgy, hogy rokkant, akkor ez a személy elmondja, hogy de az ő szomszédja bezzeg le van százalékolva, mint aki mozgássérült, tolókocsihoz kötött, és a múltkor például futóversenyt nyert.

Ilyen összefüggésben tesznek általában az emberek panaszt, és az ilyen vizsgálatok alkalmával bizony kiderülnek különböző mulasztások vagy szabálytalanságok. Én, megmondom őszintén, nem tartom jó megoldásnak, ha az ilyen értelemben panaszt tevő ember odáig jut, hogy nem adnak neki igazat, de el fogják mondani, hogy a szomszédja, ismerőse vagy a településen lakó másik ember neki köszönheti, hogy tőle megvonták a támogatást, eljárást indítottak ellene vagy a körzeti orvos ellen. Ezért nem biztos, hogy az egész részt törölni kell, ahogy én javaslom, de a károkozás esetén átgondolásra javaslom mégis ezt a problémát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Ivanics Ferenc képviselő urat illeti a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Még Hende Csaba felszólalásához kívánok pár szót hozzáfűzni. Hende képviselőtársam az általános vitában is elmondta, de úgy gondolom, jobb, ha ezen a helyen is beszélünk róla, hogy az európai lobogó használatát hogyan és miképpen érdemes szabályoznunk.

Én mélységesen egyetértek azzal, amit Hende Csaba mond. Ugyanis ez a törvényjavaslat a következőt tartalmazza: az Európai Unió zászlaját vagy lobogóját el kell helyezni azokon a középületen, illetve középület előtt, amelyek esetében a nemzeti zászló vagy lobogó elhelyezése kötelező. Szép emlékeink vannak 1990 előttről, amikor március 15-én még ott lobogott a vörös zászló a piros-fehér-zöld mellett, de úgy gondolom, erről a korról már le kellene köszönnünk. Ha belépünk valamilyen nemzetközi szervezetbe, az nem jelenti azt, hogy a lobogóját is ugyanúgy használják, mint a nemzeti lobogót. Az Európai Unió is külön hangsúlyt helyez arra, hogy bizonyos kérdésekben a nemzeti érdekeket tartja elsődlegesnek. Több olyan terület van, amelyben azért nincsen uniós szabályozás, mert azt mondják, hogy a nemzeti szinten lehet a legjobban. Tehát elismerik ezt.

Ha mindenképpen szabályozni akarjuk az európai lobogó használatát, akkor úgy érdemes, hogy olyan intézmények elé vagy intézményeken érdemes kitenni, amelyek valamilyen módon az Európai Unióhoz kapcsolódnak. De amelyek nemzeti intézmények, mondjuk, mint egy minisztérium vagy akármilyen hivatal - az iskola nincsen benne, mert önkormányzatra nem érvényes -, ha ezekre a helyekre kitesszük a zászlót, akkor saját magunkat mondjuk kisebbnek. Én úgy hiszem, Hende Csaba javaslata teljes mértékben támogatható, azaz vegyük ki ezt a szabályozást, és az európai uniós zászlót használjuk ott, ahol gondoljuk, de ne legyen kötelező megint más zászlót használni a piros-fehér-zöld mellett.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Ötperces felszólalásra Wiener György képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én az ajánlás 51. pontjában levő, Szent-Iványi István képviselőtársammal együtt benyújtott módosító indítványom mellett szeretnék érvelni.

Elhangzott mind Hende Csaba képviselő úr, mind pedig Ivanics úr részéről egy olyan fejtegetés, hogy az Európai Unió zászlajának használata semmiképpen ne legyen kötelező, sőt bizonyos intézmények kivételével ezt a lobogót egyáltalán ne is használjuk. Most a zászlót meg a lobogót szinonimaként alkalmazom, noha tudom, hogy a két fogalom nem teljesen azonos egymással.

Véleményem szerint nem olvasta el figyelmesen egyik képviselőtársam sem azt a módosító indítványt, amely mellett érvelni próbálok. Ez a módosító javaslat mindenképpen kivenné a törvényjavaslat szövegéből azt, hogy a nemzeti ünnepeken, továbbá az Európai Unió hivatalos ünnepnapjain az Európai Unió lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással az Országgyűlés előtt fel kellene vonni. Ez tehát kimaradna a törvényjavaslatból.

(18.50)

A 141. § új (1) és (2) bekezdése pedig abban az esetben írná elő az Európai Unió zászlajának, illetőleg lobogójának a használatát, ha ehhez a feltételek adottak. S hogy melyek ezek a feltételek? Ezek lehetnek részben pénzügyi, anyagi feltételek, amelyekre Hende képviselő úr is hivatkozott, lehetnek azonban politikai feltételek is. Amennyiben valamely intézmény esetében olyan vélekedés alakul ki a társadalom bizonyos csoportjaiban, hogy ott ne használják ezt a zászlót, illetve lobogót, akkor ennek a használatától nyilván el lehet tekinteni, s akkor is ez a helyzet, ha az adott intézmény munkatársai foglalnak el ilyen álláspontot.

Azonban ennek a használatnak a lehetőségét mégis meg kellene teremteni. Nagyon szerencsétlennek tartom, hogy néhány héttel az európai uniós csatlakozás előtt még mindig az identitásprobléma kerül előtérbe. Arra hívnám fel mind a már eltávozott Hende Csaba képviselő úr, mind pedig Ivanics képviselő úr figyelmét, hogy 1994. március végén egy MDF-FKGP-KDNP-kormány nyújtotta be a csatlakozási kérelmet az Európai Unióhoz, mégpedig olyan időpontban, amikor már tudni lehetett, hogy ez nem a hagyományos európai gazdasági közösség, hanem már túljutott a maastrichti folyamaton, már megszületett a maastrichti szerződés. Egyértelműen látni lehetett, hogy itt a szuverenitásnak egyfokú korlátozódása elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Téved Ivanics képviselőtársam, amikor nemzetközi szervezethez való kapcsolódásról beszél. Az Európai Unió nem az ENSZ, nem az ENSZ valamelyik szakosított intézménye, mondjuk, az UNESCO, hanem egy teljesen speciális új politikai rendszer, egy úgynevezett államközösség. Ennek az államközösségnek saját intézményrendszere van, olyan intézményrendszere, amely a nemzetállamoktól meghatározó hatáskörök gyakorlását veszi át. Ennek következtében ez az államközösség kezd elmozdulni, ha lassan is, egy konföderatív, majd egy föderatív berendezkedés irányába. Amikor csatlakozunk egy ilyen szervezethez, akkor világosan tudnunk kell, hogy annak mik a következményei. Az korrekt álláspont, amit például egyes nyugat-európai vagy észak-európai országokban különféle politikai erők képviselnek, hogy ők euroszkeptikusak vagy euroellenesek. Ilyen politikát folytatott például Margaret Thatcher vagy John Major az 1979-97 közötti időszakban Nagy-Britanniában. Ők már nem tudtak visszavonulni az EGK-ból, majd az EU-ból, hiszen tagok voltak. Voltak azonban olyan államok, mint például Norvégia, ahol meghatározó politikai erők egyértelműen ellenezték a csatlakozást. Ez korrekt vélemény! Azt azonban nem tartom megfelelő politikai magatartásnak, hogy csatlakozni kívánunk, de a csatlakozás következményeit mégsem óhajtjuk; tehát olyan álláspontot foglalunk el, hogy a csatlakozás bizonyos vonatkozásai kényszerből vagy saját akaratunkból elfogadhatóak, de a szimbolikus politikai mezőben úgy csinálunk, mintha ez a változás mégsem következett volna be.

Akár felhúzzuk ezt a lobogót, illetve zászlót, akár nem, a dolognak az a lényege, hogy Magyarország bekerül egy olyan államközösségbe, ahol a jövője egyre erőteljesebben függeni fog brüsszeli döntésektől, és nem az a megoldás, hogy ezt nem kívánjuk szimbólumokban kifejezni, hanem az, hogy az érdekeinket Brüsszelben minél hatékonyabban kíséreljük meg érvényesíteni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Ivanics Ferencet illeti a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Részint egyetértek Wiener képviselőtársammal, azonban a nemzeti zászló használatát illetően nem. Én azt gondolom - és ezt fontosnak gondolom -, hogy az Európai Unió nem kényszerít ránk semmit. A zászló használata nem olyan következmény, amit mindenhol meg kell tennünk, egy olyan látszatérvre hivatkozva, hogy azt mondjuk, “amennyiben a feltételek ehhez adottakö. Valószínű, hogy európai uniós zászlót mindenki használni fog. Miért tesszük kötelezővé a kitűzését? Miért nem azt mondjuk, hogy “kitűzhetiö? Ha már mindenképpen ezt a megoldást támogatja Wiener György, akkor legyen ez a megoldás. Én Hende Csaba javaslatát támogatom. Egyelőre még nem látjuk, hogy ez milyen következményekkel jár. Kötelező érvényű jogharmonizációs kényszer nincs rajtunk. Tehát az Európai Unió lobogójának a használatát ilyen módon kivehetjük ebből a javaslatból.

Semmiképpen nem szerencsés, ha a szinteket összekeverjük. Az Unió éppen arról szól, hogy települési szint, ha a NUTS-szinteket nézzük, vagy akár különböző ágazati kérdéseket, az Unió nem akar mindenbe beleavatkozni. Szellemiségének pont az a lényege, hogy nem kötelező, nem kell kitűzni mindenhova az Unió zászlaját, nem kell mindenhol az Unió szabályait alkalmazni. Van olyan, ahol a nemzeti szabályokat alkalmazzuk, és van, ahol az Unió szabályai érvényesek. Amikor csatlakozunk, ezt nyilván mérlegeljük, és azt mérlegeltük, hogy van, ahol elfogadjuk ezeket a nemzetközi szabályokat, de van, ahol viszont megtartjuk a sajátjainkat. Ha egy nemzeti intézményről van szó, akkor ott lehet a nemzeti zászlót használni, míg ha egy uniós intézményről van szó, akkor pedig az uniós zászlót lehet ott használni. Ilyen módon nem érdemes összekeverni a dolgokat. Nincs még messze az az idő, amit magunk mögött tudhatunk. Tudomásul vehetjük, és az a jó, ha minél több helyen használják az uniós lobogót, én is szívesen látom minél több és több helyen, de ez ne legyen kötelező, ne szerepeljen benne az, hogy ki kell tűzni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Wiener György képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A módosító indítványoknak pontosan az a lényegük, hogy a kötelező jelleget megszüntetnék, viszont egy ilyesfajta szabályozást mégis elkerülhetetlennek tartunk.

Abban igaza van Ivanics képviselőtársamnak, hogy nincs jogharmonizációs kötelezettség. Azonban ha elolvassuk a 141. §-hoz fűzött indoklás szövegét, akkor világosan láthatjuk, hogy az Európai Parlament még 1988-ban elfogadott egy határozatot az európai zászlóról, tehát akkor, amikor még nem volt Európai Unió, még Maastricht előtt voltunk, és ebben ugyan nem ír elő kötelező jelleggel használatot, hiszen az Európai Parlament nem törvényalkotó intézmény, de mindenképpen ajánlja ennek az európai zászlónak, illetve lobogónak a használatát, alkalmazását.

Ha mi most kivennénk a 141. §-t a törvényjavaslatból, akkor azzal azt üzennénk az Unió többi tagállamának - beleértve a most csatlakozó többi kilenc országot is -, hogy igazából nem teljes szívvel, hanem csak fél szívvel kívánunk uniós tagállammá válni, valójában csak a kohéziós és a strukturális alapok, valamint az agrártámogatások érdekelnek minket, de az Unió szellemiségével nem kívánunk azonosulni, mert úgy érezzük, hogy azok valamilyen módon csorbítják nemzeti érdekeink érvényesülését.

Az általános vitában már elmondtam, a mi alapvető problémánk nem az uniós csatlakozásból, hanem a globalizáció folyamatából származik, amely azonban feltartóztathatatlan. Tehát az uniós tagságot úgy kell értékelnünk, mint egyfajta kompenzációt a globalizáció folyamatában; ez ad lehetőséget arra, hogy az érdekeinket nagy intézményegyüttesekben képviseljük. Ha pedig ez a lehetőség fennáll, ne zárkózzunk el ezen hatalmas intézményrendszer szimbólumainak a használatától sem.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: A részletes vita kilencedik szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita tizedik szakaszát az 57-62., továbbá a 64-67. pontok alapján. Kérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 61. és 62. számú módosító javaslataimhoz szeretnék hozzászólni.

Nézzük meg, hogy a T/9132. számú törvényjavaslat hogyan is szól! E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti - és itt jön egy hosszú felsorolás a)-tól y)-ig, amelyek közül számunkra az x) pont érdekes, ezért ezt idézem - az Artv. preambulumának, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás agrárpiaci szabályozásának feltételeit megteremtse szövegrész, 2. §-ának 11., 14-17., illetve 19. pontja, a 3. § (2) bekezdése, 5. §-a, a 6. § (1) bekezdés 4. pontja, 10-15., 20., 28., 31-32. pontjai, a 8. § (2) bekezdése, 10-12. §-ai, 20-24. §-ai, a 25. § (1) bekezdése, 26-28. §-ai, 30. §-a, a 32. § (4) bekezdése, 36. §-a, valamint a melléklete.

(19.00)

Ez az első olvasatra - most sem tudom másképpen jellemezni - semmitmondónak tűnő, legalábbis annak álcázott módosítás a 38., 39., 40. és 41. számú módosító javaslatok kapcsán már említett X. fejezetbelivel együtt tulajdonképpen teljesen megváltoztatja az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt. Annak lehetünk ugyanis szemtanúi, hogyan lehet módosításokkal új törvényt alkotni.

Most is úgy gondolom, talán ildomosabb lett volna beismerni, hogy tavaly, a törvény tárgyalásakor nekünk volt igazunk, amikor azt mondtuk, idézem: “Elfogadunk egy olyan törvényt, aminek nagy része a 2003-as gazdasági évre már nem alkalmazható, EU-s csatlakozásunk esetén pedig 2004-re módosítani kell.ö Amikor ez elhangzott, a kormánypárti képviselők ezen véleményemmel szemben indulatos nemtetszésüket fejezték ki, pedig az idő engem igazolt. Ez az egyetlen pont, az x) pont 34 paragrafusból 13-at, közel a felét hatályon kívül helyez. Az értelmező rendelkezések 2. §-ából hat meghatározást, az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere 6. §-ából tizenegy pontot eltöröl.

A 61. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 150. § (2) bekezdés x) pontjában az agrárrendtartási törvény 5. és 30. §-ának törlését vonja vissza. A tavaly februárban elfogadott agrárrendtartási törvényben éppen ezek a paragrafusok szabályozták az ideiglenes termékpálya-bizottságok létrehozását. Érdekes módon az indokolásban az szerepel, hogy a jelenlegi termékpálya-bizottságok lefedik a mezőgazdaságot. Ez tavaly februárban még nem volt így. Akkoriban ugyanis még arról győzködtek minket, hogy nagy szükség van ezekre az ideiglenes termékpálya-bizottságokra.

A 62. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 150. § (2) bekezdés x) pontjában az agrárrendtartási törvény 20-24. §-ainak, valamint a 26-28. §-ainak törlését vonja vissza. Ezzel ugyanis eltörlésre javasolják az Egyes termékpályák szabályozása című V. fejezetének lényegében minden pontját. Ha jól megnézzük, mindössze a 25. § (2) bekezdését hagyják meg, ami még csak nem is a fejezet címében szereplő termékpálya-szabályozásról szól, ráadásul így magában képezné az egész fejezetet, méghozzá egy bekezdés nélkül.

Ha jól látom, a teljes második rész így fog kinézni, amennyiben módosító javaslatunkat nem fogadják el: második rész, külön rendelkezések, V. fejezet, Egyes termékpályák szabályozása, 25. § (2) bekezdés, a hegyközségek tagjai és a hegyközségek területi szervei a 2. § 21. pontjában meghatározott terméktanács tagjainak minősülnek. Ezután már jön is a harmadik rész. Frappáns, tömör megfogalmazás, az érdemi rész még a felvezetésnél is rövidebb.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó, az 1. és 2. pontokra vonatkozó szakaszát. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Ivanics Ferenc képviselő urat illeti a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1. ponthoz szeretnék hozzászólni, amely, azt gondolom, egy kis fricska, de mégis jól jellemzi azt a helyzetet, amely az elmúlt hetekben, hónapokban a parlamentben tapasztalható volt.

Salamon László képviselőtársam a törvényjavaslat címét módosítaná a következő módon: a Magyar Köztársaság jogrendjét képező különböző szabályozási tárgyakat szabályozó számos törvénynek az európai uniós csatlakozással összefüggő, illetve azzal össze nem függő, egy törvényben történő áttekinthetetlen és alkotmányellenes módosításáról. Nyilvánvalóan költői túlzások vannak ebbe belefogalmazva, de azért a parlamenti gyakorlat mégiscsak azt jelzi, úton-útfélen nyakon csípjük a kormányt abban, hogy az európai uniós jogharmonizációra hivatkozva megpróbál mindenféle egyéb javaslatokat feldolgozni, megpróbál átvinni a parlamenten - sajnos, részint sikerrel.

Ezért külön öröm számomra, hogy a tegnapi nap folyamán mégiscsak sikerült a telefonadót kivenni a pénzügyi törvények módosításából. Külön öröm, hogy sikerült az egészségügyben is bizonyos támogatásokat mentessé tenni, és azt hiszem, mindenkit egyformán meglepett az, ami a tegnapi plenáris ülésen a szavazáson történt, amikor is az SZDSZ javaslatára, ugyan kis többséggel, de átment egy olyan módosítási javaslat, amely adókedvezményt biztosít a pedagógusok számára számítógép és számítástechnikai eszközök vásárlásánál, ami évi 60 ezer forintot is jelenthet egy pedagógus számára.

Nos, ezek mind-mind azt jelzik, hogy bizony ezzel a törvényhozással problémák vannak, bizony az elmúlt hetekben, hónapokban sok olyan törvényjavaslat került elénk, aminek nem kellett volna, sok olyan törvényjavaslat jött be, ami szükséges volt, de mégis tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyekkel nem megyünk semmire, csak a kormány az Európai Unió álcája mögé bújva próbál bizonyos szabályozásokat átvinni. Úgy hiszem, ez most már egyre nyilvánvalóbb mindannyiunk számára. Sajnos, bizonyos területeken nem annyira átlátható, és ez az, amivel általában visszaél a kormány. Azt szeretném, ha a későbbiekben tartózkodna a jogharmonizációra hivatkozás kapcsán olyan törvényjavaslatoktól, amelyek nem érintik a jogharmonizációt, hogy világosan lássuk, mi az, ami harmonizációs követelmény, mi az, ami magyar nemzeti érdek.

Megértem, hogy nehéz helyzetben van a kormány, hiszen mindannyian tudjuk, az elmúlt lassan két évben a költségvetésben olyan módosításokat tettek, amelyek alapján gyakorlatilag az addigi fejlődési pályán lévő magyar gazdaságot tönkretették, a magyar költségvetést egyre kényesebb helyzetbe hozzák. Ma már több mint 2000 milliárd forint a hitelfelvételünk. Ma már mindannyian látjuk, többször is beszéltünk róla - és itt kimondottan a mai napot értem -, hogy az önkormányzatok milyen nehéz helyzetbe kerülnek. Mindenki látja a saját költségvetését, akár intézményekről beszélünk, akár minisztériumokról. Magát megnevezni nem akaró tisztviselő, egy minisztériumi alkalmazott mondta egy internetes honlapon, hogy ilyen rossz helyzet még a Bokros-csomag idején sem volt a minisztériumban.

Azt látom és érzem, sajnos egyre többen vannak, akik ezt érzik - beszélhetünk gázáremelésről, beszélhetünk sok minden másról is -, hogy gyakorlatilag a kormány nehéz helyzetben van, kényszerlépéseket tesz, olyan kényszerlépéseket, amelyeket megpróbál bebújtatni jogharmonizációs törvényekbe. Ez semmiképpen sem szerencsés, ezért azt mondom, hogy dr. Salamon László képviselőtársam címbeli módosítása jól tükrözi mindazt a helyzetet, ami az elmúlt hetekben, hónapokban történt.

Remélem, a kormány az európai uniós tagságunk ideje után már egészen másképpen próbál viselkedni, megpróbálja betartani a szabályokat, és elválasztja a búzától az ocsút.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Több felszólaló nincs, ezért a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Hankó Faragó Miklós államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Az államtitkár urat illeti a szó.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló T/9132. számú törvényjavaslat részletes vitájának lezárásához elérvén szeretnék képviselőtársaim számára rövid áttekintést nyújtani a törvényjavaslat tárgyalása során felmerült elvi és gyakorlati kérdésekről, legalábbis azok néhányáról. Emellett szeretném ismertetni a benyújtott módosító indítványok támogatásának és elutasításának indokait, valamint végül, de nem utolsósorban röviden reagálnék az általános vita és a részletes vita során elhangzott koncepcionális aggályokra, illetve kritikákra.

Tény, hogy a javaslat terjedelme és összetett jellege mindannyiunk számára megnehezítette az eligazodást a rendelkezések között, azonban a benyújtott, szakmailag sok esetben megalapozott módosító javaslatok és a javaslatot tárgyaló tizenkét szakbizottság üléseinek tapasztalatai alapján annyi elmondható: a sürgető jogalkotási szükségletből adódóan jobb szándékunk ellenére választott törvényszerkesztési megoldás mellett is mód nyílt a javaslat szükséges mélységű megvitatására.

(19.10)

A kormány képviseletéből adódó feladatokat ellátó Igazságügyi Minisztérium folyamatosan és eredményesen egyeztetett közel egy tucat bizottságban, működött együtt a novelláris törvénymódosítások előkészítéséért felelős tárcákkal. Így némileg talán szokatlan módon most nemcsak a vitában építő javaslatokkal és észrevételekkel részt vevő képviselők munkáját, hanem az érintett tárcák szakértőinek segítségét is szeretném ezúton is megköszönni.

Hölgyeim és Uraim! Az érdemi kérdéseket érintő módosító javaslatok közül néhány - az egyes szabályozási tárgykörökön belül - kiemelésre érdemes. A menekültügyi és az idegenrendészeti törvény módosítása tekintetében a kormány támogatja azokat a módosító indítványokat, amelyek a törvény módosított rendelkezéseit több kérdésben az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhangot megteremtő szabályokkal egészítenék ki.

A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt módosító rendelkezések tekintetében az előterjesztői szándékkal találkozó módosító indítványok pontosítják a hulladékhasznosítói szolgáltatás megrendelésére vonatkozó szabályokat, illetve gyakorlati szempontok alapján módosítják a lakossági szelektív hulladékgyűjtés fogalmát. Nem támogatja viszont a kormány azokat az indítványokat, amelyek a díjköteles termékkör módosítására vonatkoznak, mivel azok e módosítás célkitűzésein jelentősen túlterjeszkednek.

A kőolajtermékek készletezéséről szóló törvény kapcsán benyújtott érdemi változtatást megjelenítő módosító javaslatok egyike sem hozható összhangba a közösségi jogból fakadó követelményekkel, így azok támogatására értelemszerűen nincs mód.

Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítására vonatkozó rendelkezések körében a kormány támogatja az Európai Bizottság számára történő adatszolgáltatás törvényi alapját megteremtő javaslatot, nem ért egyet azonban a megszüntetni javasolt, a közösségi joggal össze nem hangolható támogatási formák fenntartására irányuló javaslatokkal, mivel azok szöges ellentétben állnak az elérni kívánt jogharmonizációs céllal.

Az adatvédelmi biztos úr felvetésére az igazságügyi tárca szakértői megvizsgálták azt, hogy a törvényjavaslatnak az Európai Csalásellenes Hivatallal történő együttműködés rendjére vonatkozó rendelkezései a hivatal működését szabályozó közösségi joganyaggal összefüggésben hogyan biztosítják a személyes adatok védelmét.

A tárgyat érintő, az alkotmányügyi bizottság által benyújtott módosító javaslat e vizsgálat eredményeit hasznosítja, ugyanakkor azt sem kívánom elhallgatni, hogy az uniós intézmények és a hazai hatóságok közötti együttműködés vonatkozásában az adatvédelmi szabályozások különbözőségéből adódóan számos hasonló probléma adódhat, amelyek megnyugtató megoldása átfogó vizsgálatot igényel majd.

A megfogalmazott kétségekkel szemben jeleznem kell, hogy a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény módosítására irányuló rendelkezés közösségi irányelv módosulásához kapcsolódik, így egyértelműen jogharmonizációs célt szolgál, és a szabályozás szigorításának irányába hat, így a kormány a törvényi rendelkezések elhagyására irányuló javaslatot támogatni nem tudja.

Az előterjesztő támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek megteremtik a műszaki tárgyú szabványtervezeteknek az Európai Bizottsággal és a többi tagállammal való egyeztetésére vonatkozó irányelvek jogszabályi harmonizációjához szükséges törvényi rendelkezéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Néhány képviselőt meglehetősen érdekes képzettársításokra és merész jogi eszmefuttatásra indított a javaslatnak az európai lobogó és az európai zászló használatára vonatkozó rendelkezése. Nem tartom szakmailag megalapozottnak azt a felvetést, hogy a rendelkezés kétharmados tárgykört érintene, ugyanakkor kifejezetten visszautasítom azt a vádat és az általános vitában hozzá kapcsolódó hangvételt és stílust, amely a rendelkezés mögött nemzetietlen szándékot sejtet.

Az Európai Unió - mint azt a vádakat megfogalmazó képviselőtársam talán tudja - egy olyan nemzetközi integráció, amelyben a tagállamok nemzetközi szerződés alapján egyes alkotmányos hatásköreiket a többi tagállammal közösen, más esetekben az Unió egyes szervei azokat önállóan gyakorolják. Érthető és indokolható tehát, hogy a tagállamok intézményei használják nemzeti jelképeik mellett az európai jelképeket is. Mint ahogy egyébként a magyar állami szervek is alkalmazták azokat eddig is kormányzati ciklusokon átívelő módon, ám mindeddig meglehetősen ötletszerűen. Az állami szervek azonban e tevékenységüket is a jogszabályok által meghatározott rendben kell hogy végezzék, így abban az esetben, ha az állami szerveket fel kívánjuk jogosítani az uniós jelképek használatára - ahogy ezt teszik egyébként Európa-szerte mások -, ez csak jogszabályi felhatalmazás biztosításával lehetséges. A kormány által a tárgyban támogatott képviselői indítvány - Wiener és Szent-Iványi képviselő urak indítványa - a jelenlegi tagállamok gyakorlatát is figyelembe véve a javaslathoz képest célszerűségi megfontolások alapján szűkíti a zászló-, illetve a lobogóhasználat körét.

Egyébként az is érdekes dolog lehet, hogy vajon az említett képviselő úr által elmondott, az általános vitában és most a részletes vitában is kifejtett vélemény a Magyar Demokrata Fórum hivatalos álláspontja-e, vagy egyéni véleményt hallottunk, vagy netán valaki másnak a véleményét képviselte az illető képviselő úr. Így, most, hogy az Európai Unióval összefüggő választásokkal kapcsolatos kampány elkezdődött, igen érdekes lehet, hogy vajon kinek az álláspontja volt az, ami ebben a vitában elhangzott, és kiket képviselt az illető képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatok áttekintését befejezve, az előterjesztői zárszó végén nagyon röviden reagálnék a javaslat egészét érintő legfontosabb koncepcionális kifogásra, az úgynevezett salátaság vádjára.

Mint arra már utaltam, a javaslat tárgyalása az áttekinthetetlenséggel kapcsolatos félelmeket nem igazolta. Ez természetesen önmagában még nem döntő érv. Végképp nem tekinthető a javaslat érdemének. Annyi azonban bizonyos, hogy a jogszabály-szerkesztési elvek messzemenő megtartásával elkészült normaszöveg a kezelhetőséget nagyban segítette.

Kérem, tessenek csak elgondolni, ha ezt a 150 szakaszból álló törvényjavaslatot nem így egyben, egy csomagban nyújtottuk volna be az Országgyűléshez, hanem, mondjuk, negyven-egynéhány törvényjavaslatot terjesztettünk volna elő. Mert egyébként a május 1-jei tagságunkhoz elengedhetetlenül szükséges módosításokról volt szó, és olyan módosításokról, amelyeket lehet, hogy néhány héttel, esetleg néhány hónappal korábban be lehetett volna nyújtani, de az egyébként nagyon gyorsan változó európai uniós jogrendszerrel kapcsolatban érdemes volt egyáltalán megfontolni azt, hogy hónapokkal korábban benyújtsunk egy olyan rendelkezést, amelynek csak május 1-jétől kell hatályba lépnie. Ennél ésszerűbb megoldást mi nem találtunk, és a vitában elhangzott érvek nem is győztek meg arról, hogy ezt a hibát elkövettük volna.

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a számos törvényt módosító törvényjavaslatok alkotmányosságával. A vonatkozó, egy előző ciklusban elfogadott egészségügyi tárgyú törvénymódosítás kapcsán éppen néhány hete rögzített alkotmánybírósági álláspont szerint - innentől kezdve idézem - „ Önmagában nem kifogásolható, ha egy törvény számos, tartalmilag szoros kapcsolatban álló törvény módosításáról, kiegészítéséről, hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. A jogbiztonságot elsősorban az olyan, úgynevezett salátatörvények veszélyeztetik, amelyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára a változások nehezen követhetővé válnak.ö Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata egyébként természetesen nem új keletű, ezt hosszabb ideje képviseli. E szoros tartalmi összefüggést a javaslatnak az általános vita során általam is részletesen bemutatott szabályozási elvei meggyőződésem szerint megfelelően biztosítják. Erre is tekintettel, a számítógépes jogszabály-nyilvántartások és a Magyar Közlöny világhálón történő kiadásának korában, a javaslat szerinti módosítások alkalmazása nem jár majd lényegesen nagyobb nehézséggel a jogalkalmazók számára, mint bármely más törvénymódosítás esetében.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat, mint erre ellenzéki képviselőtársaim is felhívták a figyelmet, minősített többségű elfogadást igénylő rendelkezéseket is tartalmaz. E rendelkezések célja semmiben nem különbözik az egyszerű többségű elfogadást igénylő rendelkezésektől. A jogharmonizációs célkitűzés teljesítésére vonatkozó igény a törvény elfogadásnak módjától, úgy gondolom, teljesen független. Ebben az esetben nincs szó nagy terjedelmű szabályozásról, a minősített többséget igénylő részek a javaslat szövegében elkülönítve szerepelnek, így nincs akadálya annak, hogy a támogatás kérdésében minden frakció megalapozottan állást foglalhasson. Ezzel összhangban a kormány nem támogatja azt a módosító javaslatot, amely javaslat minden minősített többségű elfogadást igénylő rendelkezés elhagyására irányul.

Már ebben a szakaszban is támogatta viszont a kormány az egyértelmű elutasítással szembesült, a javaslat egésze szempontjából nélkülözhető rendelkezések elhagyására irányuló javaslatokat. Az érintett rendelkezéseket, köztük a gyülekezési törvénynek az általános vita során mereven elutasított - ám meggyőződésem szerint alapjogi szempontból igenis szükséges és egy későbbi, nyugodtabb vita alapjául alkalmas módosítására irányuló - rendelkezést tartalmilag ma is fontosnak tekintjük, azonban az ezek kapcsán felmerülő nézeteltérések rendezése természetesen nem veszélyeztetheti a kiemelt fontosságú, jogharmonizációs tárgyú rendelkezések elfogadását.

(19.20)

Információim szerint a bizottsági vitában reményt keltő fejlemények voltak megfigyelhetők ebben a tekintetben is.

Előretekintve a parlamenti eljárás következő szakaszára, a legfontosabbnak azt tartom, hogy az ezekben az órákban benyújtandó kapcsolódó módosító indítványok segítségével remény nyílik arra, hogy a minősített többségű elfogadást igénylő rendelkezések tekintetében teljes konszenzus jöjjön létre. Ezt más törvényjavaslatok kapcsán is mindig fontosnak tartottuk. Ennek érdekében magam is és munkatársaim rendelkezésre állunk a szükséges egyeztetések lefolytatásához; ha jól tudom, ezekben az órákban is folytak ilyenek.

Mindezek alapján kérem önöket, és kiemelten az ellenzéki képviselők jóhiszemű, és ahol szükséges, alakító közreműködését ahhoz, hogy a javaslat által vállalt, a jogharmonizáció megvalósítását és az alkotmánnyal való összhangot elérni kívánó célkitűzések ne csupán töredékesen, hanem a maguk egészében teljesülhessenek.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony.