Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit megállt bennem az ütő, amikor Czunyiné Bertalan Judit képviselő asszony szavait hallgattam, aki valahogy úgy fejezte ki magát, hogy itt még annak kéne örülnünk, hogy egyáltalán van lehetőségünk kérdezni a kormányt (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Nem ezt mondtam!), van lehetőségünk interpellálni, és hogy miért beszél az ellenzék az elhallgatásról, amikor itt megvannak a lehetőségei.

(11.00)

Ez kicsit egybecseng azzal, vagy nekem itt a vészcsengő beindult, ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn az azonnali kérdésekben pedzegette azt, hogy az ellenzék nem érti, amit ő mond, ezek után ő kétségbe vonja, hogy mi értelme van még az azonnali kérdéseknek. Tehát remélem, hogy nem az van e mögött a szándék mögött, mind az interpelláció, mind az azonnali kérdés, mind más parlamenti műfajok létjogosultságának a kétségbevonásakor, hogy szépen-lassan ezt is kezdjük akkor elfelejteni, vagy akkor gondolkozzunk el azon, hogy egyáltalán ezeket kelle szűkíteni.

A képviselő asszony, ugye, a kulturált viselkedésre utalt a hozzászólásában többször. Azért azt szögezzük le, hogy az, hogy az általános politikai közbeszéd színvonala olyan alacsony, amilyen, és azt gondolom, a rendszerváltás óta talán a legalacsonyabb, abban azért oroszlánrészük volt önöknek is, és elsősorban önöknek. Nemcsak itt, a Ház falain belül, hanem, ha megnézzük a közmédiát, aminek kapcsán, ha megnézzük a 2010 előtti éveket, azért bőven lehet találni kifogásolnivalót, de ilyen szintű színvonaltalan közmédiája az országnak még soha nem volt. Ha megnézzük a karaktergyilkos médiafelületeket, amiket önök pénzelnek, amelyek ellen mind a Jobbik, mind a többi ellenzéki párt sorozatban nyeri a sajtópereket, és ezeket a sajtópereket bátran be tudják vállalni, hiszen korlátlan számban állnak rendelkezésre állami megrendelések, állami hirdetések, amikkel ezeket ki lehet pótolni, akkor azt látjuk, hogy önök határozzák meg a közbeszéd színvonalát, önök határozzák meg azt, hogy a közmédiában és a nem közmédiában és itt, a Ház falain belül milyen színvonalú vita folyjon, ez valamilyen reakcióra azért kényszeríti az ellenzéki pártokat, akiknek jóval szűkösebb médiafelületük, megszólalási lehetőségük van.

Én abban egyetértek önökkel, hogy a trágárság erre nem jó válasz. Tehát igenis azt gondolom, hogy minden képviselőnek azért kötelessége, hogy megőrizzen egy bizonyos erkölcsi, stílusbeli tartást. Nem értek egyet Hadházy képviselő úr trágár feliratot tartalmazó táblájával. Tehát amikor ezt önök számonkérik vagy kritizálják, azt teljes joggal teszik. De azt azért tegyük hozzá, hogy miközben a trágárság, az obszcén, erőszakos fellépés, akár a verbális erőszakos fellépés nem tesz jót a Ház méltóságának, aközben, miközben folyamatosan szűkül a kulturált, normális, épeszű szakmai vita lehetősége itt a Ház falain belül is, ezen viták lecsapódása a társadalomban a szűkült médiatér miatt ennek a töredéke, azt gondolom, nem lehet neheztelni az ellenzéki politikusokra vagy pártokra, ha adott esetben formabontó módon fejezik ki a tiltakozásukat, főleg akkor, ha egy olyan aljas törvényről van szó, mint például volt a termőföld idegen kézbe vétele, amikor a Jobbik képviselői a pulpitus elfoglalásával tiltakoztak, vagy akár a mostani obstrukció is.

Amit szeretnék még mondani, és ehhez kapcsolódik még az, hogy a tegnapi vitanapon Nacsa Lőrinc képviselő úr meg többen példálóztak azzal, hogy amikor tárgysorozatba vették a Párbeszéd indítványát, ezt megpróbálták úgy előadni, mint ha az valami fantasztikus dolog lenne, hogy az ellenzék meg se szólalhat, hát látszik, ha valakinek van egy jó javaslata, akkor azt a kormány engedi, hogy tárgysorozatba vegyék. Azt hiszem, hogy az elmúlt kilenc év alatt ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Hogy erre büszkének kéne lenni, vagy lobogtatni kéne, mint a demokrácia bizonyítékát, az pont annak az elismerése, hogy ez valami kuriózumszámba megy. Tehát nem az történik, ami egyébként az Országgyűlésnek és a törvényhozásnak az alapvető célja lenne, hogy bizottsági szinten megtárgyalt javaslatokat nem a benyújtó párt színe szerint, hanem az abban foglalt javaslatok értelme, célja, hasznossága szerint mérlegelünk, behozzuk a Ház elé, megvitatjuk, majd hozunk döntéseket, hanem ha véletlen egy ilyen megtörténik, hogy egy ellenzéki javaslat eljut a tárgysorozatba vételig, arra mindenki felkapja a fejét, hogy úristen, hogy történhet ilyen.

Ezeket a körülményeket önök teremtették, kormánypárti képviselőtársaim, ez önökön múlik a kétharmad miatt, és ezután végtelenül álságosnak tartom arra hivatkozni, hogy miközben nincsenek meg az alapvető feltételei a szakmai vitának, és adott esetben az ellenzék formabontó módon kényszerül arra, hogy hangot adjon a tiltakozásának, emiatt ezt önök számonkérik rajtunk. Mondom még egyszer, a trágárságot és az obszcenitást nem ideértve, mert azzal egyetértek.

Úgyhogy végezetül arra szeretném kérni önöket, én megértem, hogy védeni kell a mundér becsületét, megértem azt, hogy védeniük kell ezt a védhetetlen törvényt, de amikor ezt teszik, legalább ne erkölcsi okokra hivatkozva, ne erkölcsi kioktatással, erkölcsi dörgedelmeket szórva tegyék ezt meg. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)