Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Eredetileg nem szándékoztam hozzászólni ehhez a vitához, azért jöttem be az ülésterembe egyáltalán, mert mint előterjesztő, azt gondoltam, hogy itt a helyem, amikor egy olyan javaslat vitája zajlik, amelynek az aláírói között én is szerepelek, de hallgatva az ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásait, nem állhatom meg, hogy egy-két megjegyzést ne fűzzek ehhez a vitához. Egyrészt, bár nem vettem részt az időkeret kialakításában sem, de nagyon hálás vagyok azoknak a képviselőtársaimnak, akik arra jutottak, hogy a lehető legrövidebb időkeretben kell ezt a javaslatot tárgyalni, mert ebből ennyi is elég, azt hiszem. Tehát ha van a rendszerváltoztatásnak kudarca  én vagyok az utolsó, aki majd azt cáfolni fogja, hogy lenne ilyen , akkor az egyik alapvető kudarca és pontosan a kiinduló kudarca, hogy már a kezdet kezdetén sem volt a legalapvetőbb értékekben sem konszenzus. Tehát hagyjuk a rendszerváltoztatás meséjét úgy előadva, mint ahol farkasok és bárányok egymás nyakába borultak  ezt Mesterházy Attilának mondom a legnagyobb tisztelettel , és akkor a farkasok megígérték, hogy áttérnek a vegetáriánus étrendre  szó sincs erről.

Tehát mi már ’89. június 16-án tisztáztuk a Hősök terén, hogy nem jár köszönet a kommunistáknak azért, mert bár megtehették volna, de nem lövettek közibünk. De ezt, mondjuk, csak 2006-ig tudták megállni, mert 2006-ban már nem tették ezt meg. Ezt meg csak azoknak emlegetem föl, akik itt valamiféle olyan értelmezést adnak az elmúlt harminc esztendőnek, mintha itt egy egyenes vonalú fejlődés lett volna, kart karba fűzve, persze jelentős véleménykülönbségekkel. És persze az újonnan jövőknek könnyű a helyzetük, mert ők hivatkozhatnak arra, hogy ők nem voltak ott az első húsz évben. (Tordai Bence: Ja, ott voltak.)

Nem, a fenét nem, de most az egy más kérdés, ott bizony, csak a felmenőiken keresztül, a haverjaikon keresztül, a későbbi patrónusaikon keresztül, vagy éppenséggel  személy szerint Balczó képviselőtársam még önmaga is megemlítette ezt  itt csak pártokként van új egy-kettő az ülésteremben, de azért nem biztos, hogy a politika maga is új.

Szóval, ez az elmúlt harminc év, amely kétségkívül nem egy sikertörténet  ezt egyébként a nyilatkozat nem állítja , ez egy olyan küzdelem volt, amely valójában a rendszerváltozás befejezéséért folyt. Tehát ha valaki azt képzelte, úgy gondolta, hogy lehetséges egy pillanat alatt  az SZDSZ-esek így gondolták  rendszert cserélni, és ezzel minden megoldódik, akkor nagyot tévedett, sajnos mind a mai napig még az előző rendszernek némely nyomait kell eltakarítanunk. Csak egyet említek, ismét az utódpárt politikusainak: tíz évet kellett várni ahhoz, hogy 2000-ben el tudjuk törölni az MSZP mint utódpárt azon előnyét, hogy olyan ingatlanokat használhatott ingyen, amelyeket az MSZMP rablott vagyonából örökölt. Ennyit az esélyegyenlőségről meg a tisztességes választási feltételekről.

És egy utolsó megjegyzést azoknak, akik diktatúráznak, ne haragudjanak a személyes vonatkozásokért: éppen ma van annak a napja, teljesen véletlenül, hogy én pontosan annyit éltem már demokráciában, mint amennyit a kommunisták diktatúrája alatt. Tehát engem azok, akik ennél egy nappal kevesebbet éltek a diktatúrában, ne oktassanak ki abból, hogy mi a demokrácia, mert én mind a kettőt láttam. (Dr. Hoppál Péter: Úgy van!  Taps a kormánypártok soraiból.)