Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Nekünk kevésbé tetszetős a törvényjavaslat, és a véleményünk is egészen lesújtó, amit ezért egészen röviden is fogok ismertetni, de azért nem egy mondatban.

Megítélésünk szerint ez nem egy új honvédelmi törvény, itt nagy stratégiai különbségek vagy változások nincsenek, itt egy történik, az Alaptörvény kilencedik módosítása, és a védelmi törvényben meghozott új szabályok átvezetését látjuk a Magyar Honvédségen keresztül, amik a mi megítélésünk szerint semmi másban nem merülnek ki, mint ahogy egyébként a rendszerváltáskor nem véletlenül meghozott fékek és ellensúlyok rendszerét önök módszeresen, szándékosan, szisztematikusan, a végletekig leépítik, és gyakorlatilag lehetővé teszik, hogy a Magyar Honvédséget békeidőben, civil állampolgárokkal szemben is rendszerszerűen be lehessen vetni, és ehhez semmi más ne kelljen, még csak a magyar Országgyűlés nemhogy kétharmados többsége, még többsége sem, a magyar kormány tagjainak vagy éppen a miniszterelnöknek az egyszemélyi döntése. Ilyen törvényjavaslatot sem kormányon, sem ellenzékből, sem jobboldalról, sem baloldalról, sem középről szerintem tisztességes demokrata nem támogathat.

Miniszter úr, az az innováció, hogy megszüntették a Honvédelmi Tanácsot? Azt az intézményt, amely rendszerszerűen garantálja, hogy ha az ország a legnagyobb bajban van, tehát háborúba sodródik, és emberek életét kell megmenteni, akkor a magyar politika bármilyen felállásban van, ez az intézmény garantálná, hogy kormány és ellenzék egy testületben ülve, kvázi egy ilyen népfrontos kormányként teljes konszenzussal védje a hazáját? Ez önöket mi a bánatért zavarta, mondja már meg! Miért zavarta az, hogy egy ilyen helyzetben kikényszeríti maga az Alaptörvény, az alkotmány, hogy a politika minden szereplője odaül egy asztalhoz, és mindenét, amije van, odateszi, hogy a hazáját védje? Hogyan lehet ebből kiszorítani, kilökni a mindenkori ellenzéket, amely, mint látjuk, például jelen pillanatban a parlamenti székek arányát meghazudtolva a legutóbbi választáson negyvenvalahány százalékot vagy összességében több szavazatot kapott, mint a jelenlegi kormánypártok, csak megosztva indult a választáson, ezért kevesebb széke van a parlamentben. Ez szerintem nem normális dolog.

(15.00)

Mint ahogy nem normális dolog az sem, tisztelt miniszter úr  még visszatérve az alaphoz, az alapműhöz, az Alaptörvény kilencedik módosításához , hogy a szükségállapot fogalmából maguk kivettek egy picit olyan óvatosan, de azért mégiscsak erőteljesen sunyin két szót, hogy erőszakos cselekménynek kell lennie, ami történik az országban, hogy a szükségállapotot  ami a legkeményebb rendkívüli helyzet állapota Magyarországon, gyakorlatilag az új törvény értelmében nincs már különbség a hadiállapot meg a szükségállapot tekintetében a bevethető eszközök tekintetében  a kormány kihirdesse.

Tehát mondom egyszerűbben, és megpróbálom érthetőbben elmondani. Az alkotmányos rend felforgatása esetén ezt a szükségállapotot ki lehet majd hirdetni, és kivették a tényállásból azt, hogy ennek erőszakosnak kell lennie. Hát, árulják már el nekem, az alkotmányos rend felforgatása békésen, az hogyan zajlik, és ki fogja eldönteni, hogy ez már az?! Egy tüntetés az utcán, az már az lesz? Ha valaki polgári engedetlenséget hirdet, az már az alkotmányos rend békés felfogatása lesz, és ebben a pillanatban önök kihirdethetik ezt a jogrendszert? És másnap reggeltől vagy attól a pillanattól a Magyar Honvédséget fegyveresen bevethetik a saját polgáraikkal szemben? Hát, hogyan lehetne ezt támogatni, miniszter úr?! Hogyan lehetne ehhez tapsolni bármilyen módon vagy a szavazatát adnia bárkinek?!

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És miközben a különleges jogrendek számát ugyan csökkentették, Simicskó képviselőtársamra nézek, mert aztán ha valaki, ő ezt a témát ismeri, de a három között már szinte semmi különbség nincs. Egy közös biztos van benne, és ezt most itt, a vírusjárvány alatt is megtapasztaltuk, hogy a rendeleti kormányzás ezekkel a gumiszabályokkal gyakorlatilag korlátlan. Nincs tételes felsorolása az eszközöknek, hanem ami a célt szolgálja, azt aztán gyakorlatilag bármit bevethetnek, megváltoztathatnak, átírhatnak, felhasználhatnak. Szerintem ez elképesztő.

És még egyszer mondom, visszatérve picit a Honvédelmi Tanácshoz is, ezekben a döntésekben sem vesz részt senki, csak maga a kormány, tehát teljesen korlátlan és ellenőrizhetetlen, arról nem beszélve, hogy kedvük szerint hosszabbítgathatják, ameddig akarják.

Simicskó képviselőtársamnak majdnem nekiugrottam, leírtam a papírra, de legalább szóvá tette. Simon képviselőtársamra nézek, hogyan lehetne azt feltétel nélkül nagy örömmel támogatni egy magyar országgyűlési képviselőnek, hogy a magyar Országgyűlés maradék jogköreit is éppen ez a törvény elveszi? Idézem: „Magyarország biztonság- és védelempolitikai alapelveinek a meghatározásában s ennek végrehajtásának főbb irányait és feltételeit” eddig még mindig a magyar Országgyűlés határozta meg. Ezek stratégiai kérdések, nem taktikai vagy végrehajtási kérdések. A védelempolitikai alapelveket és a végrehajtás főbb irányait, ezt is elveszik a magyar Országgyűléstől.

Hát, hogyan lehet ehhez egy képviselőnek tapsolnia, hogy de jó, hogy végre behozták ezt a törvényt, ehhez sem lesz a jövőben közöm már az égvilágon semmi, majd a kormány mindent eldönt helyettem. Nyilván igények, ízlések és pofonok. De szerintem a magyar Országgyűlés például erről a jogáról sem mondhat le, mint ahogy a létszám, az engedélyezett elméleti létszám meghatározásán kívül gyakorlatilag a magyar Országgyűlésnek már több dolga nem lesz, a honvédelmi miniszter személyéről dönthet meg felmentheti a kormány tagjaival együtt, oszt’ jó napot!  ahogy szokták mondani.

Hogy a köztársasági elnöktől ezt a jogot is a miniszterelnökhöz áttelepítik, hogy a fegyveres védelmi tervet jóváhagyja  csak az irányt mondom, tehát öt ember fogja egy szobában eldönteni vagy éppen tíz innentől kezdve ilyen helyzetben. Értem én, hogy a felelősség is az övék, csak azt gondolom, még egyszer mondom, hogy ilyen helyzetben a nemzeti összefogás és az egység megteremtésének politikai intézményeit is fenn kellene tartani mindenféleképpen.

Hogy a fegyverhasználati jogot ez a javaslat kiterjeszti  és akkor föl is olvasom, már hogy a katonák fegyverhasználati joggal ellátandó feladatait: „Kormány által kijelölt rendezvények őrzése és védelme.” Nincs még elég ilyen  már bocsánat  jól felszerelt rendőri meg félkatonai egységünk? Tehát a Terrorelhárítási Központ, a Készenléti Rendőrség, a Parlamenti Őrség különböző gránát- és sniper puskáival meg gránátvetőivel nem elegek így összességében, hogy ezt valahogy megugorják?  szeretném kérdezni. „Védett személyek személyi kísérésében való részvétel.”  ugyanez.

„Közreműködés a Vbö. szerinti védelem- és válságkezelési feladatokban, különösen a közrendet és a közbiztonságot jelentős mértékben veszélyeztető fenyegetések kezelése és az összehangolt védelmi tevékenység során.”  ugye, ez a legszebb gumiszabály, amiről még végezetül szeretnék külön beszélni. Szóval, itt van ez a védelmi és biztonsági esemény az összehangolt védelmi tevékenység esetén. Súlyos vagy elhúzódó védelmi és biztonsági esemény esetén lehet a honvédséget is ilyen szempontból bevetni idehaza magyar civil lakossággal szemben, amennyiben nyilván a rendőri vagy egyéb fegyveres, rendvédelmi szervek ereje állítólag nem lenne elég, de hogy ezt ki állapítja meg, nyilván ugyanaz a tíz ember. Mondom, milyen esetben:

„A törvényben meghatározott ágazati üzemzavar, válsághelyzet vagy különleges jogrendnek nem minősülő veszélyhelyzet, illetve a lakosság ellátását, annak biztonságát vagy folytonosságát érintő súlyos esemény; katasztrófa vagy annak veszélye; az államhatár rendjét és annak megóvását érintő súlyos esemény.” Nem valami bekövetkezett dolog, valami súlyos esemény. „A törvényes rendet, közrendet, közbiztonságot súlyosan fenyegető esemény.” Most nem sorolom föl tovább, ez az összes gumiszabály, és ezek esetén minden egyes alkalommal összehangolt védelmi tevékenység keretében a védelmi és biztonsági esemény tekintetében önök vagy a mindenkori kormány  és akkor picit tekintsünk már a jövőbe is, mert talán örökké nem lesz Orbán-kormány, még ezt önök sem gondolhatják , tehát a mindenkori kormány foghatja magát és ezekben az esetekben, egyébként sok minden más gyomorforgató dolgot, azt majd egy mai későbbi törvényben is fogjuk tárgyalni, például a magyar média korlátozását is megtehetik, a nem államit is, de akár fegyverhasználati joggal vagy közreműködési joggal legalábbis mindenféleképpen a magyar katonákat idehaza gyakorlatilag a civil lakossággal szembeni rendfenntartó dolgokra is bevethetik.

Nekünk ez nincsen rendben, miniszter úr. Tehát az lenne rendben, ha a magyar rendőrség, a számtalan titkosszolgálata, a Terrorelhárítási Központ, a katasztrófavédelem, a már nem tudom, még mi minden van már az utóbbi években, ha ezek képesek lennének Magyarország belső rendjét fenntartani. Pénz, paripa, fegyver. A Magyar Honvédség meg Magyarország integritását, biztonságának védelmét, külső támadás elleni védelmét garantálná nekünk mindenféleképpen, és a kettőt nem kevernénk össze. De amikor nem tudják megtartani az állományt, nem tudnak új embereket fölvenni, a honvédség egy picit jobb helyzetben van, mint a rendvédelem, ez tény és való, de csak picit, ön is tudja, miniszter úr.

Hogy amikor ma fogunk tárgyalni egy olyan törvényt nemsokára, ahol a Belügyminisztérium a fegyveres biztonsági őröket kívánja mostantól bevetni a magyar államhatár őrzésére a déli államhatárszakasznál  ez megvan? Ennyire elfogytak a rendőrök? Nincs már kit levezényelni? Hányszor elmondtuk, hogy stabil, normális állomány nélkül ilyen feladatot nem lehet ellátni; úgy, hogy a katonák is lent vannak.

Szerintünk, miniszter úr, ez a honvédelmi törvény nincs rendben, mert maga az irány, a koncepció, egyáltalán a hozzáállásuk, a hatalomhoz való viszonyuk teljes szerepzavart mutat számunkra. És vannak a magyar meg a világtörténelemben olyan időszakok, amikor emberek azt hiszik magukról, hogy mindenhatóak, meg a sok hatalmi korlát meg fék, meg ellensúly, az mind olyan hülyeség, ami csak engem akadályoz abban, hogy minél hatékonyabban, szebben, jobban tudjam csinálni a dolgomat. Ez a jobb megoldás, miniszter úr, a rosszabb megoldás, amelyik ezekre kizárólag úgy tekint, mint a saját korlátlan hatalmának meg pénznyerészkedésének a korlátaira. És ezeknek az időszakoknak mindig sírás a vége, általában nagyon sok ember hal meg. Ebben az országban is így volt ez minden egyes alkalommal.

Ezért arra kérjük önöket, és ezzel zárom, álljanak meg ezen az úton. Álljanak meg ezen az úton, mert ennek nem tud más lenni a vége, csak sírás. Azokat a fékeket, ellensúlyokat, ha úgy tetszik, ezen a területen is az ellenzék és a kormány valamilyen nemzeti szintű együttműködését válság- és rendkívüli helyzetekben igenis intézményesen fenn kell tartani, mert egy kormánynak meg egy országnak nem az adja az erejét, hogy képese olyan törvényeket hozni, hogy a végén öt vagy tíz ember eldöntsön mindent egy szobában, hanem az adja az erejét, ha képes maga mellé állítani az egész országot. Ez a törvény nem ezt szolgálja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(15.10)