Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolat, mert itt valódi vita alakult ki, és azt gondolom, meg kell ragadni ezt a soha vissza nem térő alkalmat, mert eddig módosító indítványról igazából még szó sem volt.

Kaptam egy hírt, hogy eddig 15 módosító indítványt adtak be fideszes képviselőtársaink, ezért megértem, hogy nem nagyon van mondanivalójuk, hiszen a benyújtók nagy része egyébként nincs is a teremben.

De akkor most térjünk vissza erre a művészeti normatívára! A művészeti normatíva 2002-höz képest folyó áron 52 százalékkal magasabb. Ha az inflációt figyelembe vesszük és a reálértéket nézzük, akkor az a bizonyos 105 ezer forint önmagában 37 százalékos reálnövekedést tartalmaz. Tehát ahhoz képest, amit önök adtak, és itt most azt mondják, hogy ez kevés meg nem jó, ez ma 37 százalékkal több reálértéken.

Egyébként azt hiszem, amiről beszélnünk kellene, az a következő. Ma a gazdaság teljesítményéből 12 milliárd forintot fordítunk ilyen jogcímre. A kérdés az, hogy tudunk-e ennyit költeni erre. Mondok egy számot: 1990-ben 1230 gyermek után fizetett az állam zeneoktatást. Ez ma 127 ezer fő. Alapvető művészeti oktatásban 327 ezer gyermek részesül. Nem tartom soknak, csak azt mondom, hogy meg kellene ítélni, hogy az ország teljesítőképessége lehetővé teszi-e azt, hogy mindenkinek biztosítsuk ezt, és milyen szinten, mert utána joggal vetődik fel, hogy más, egyéb fontos kérdésre mennyi pénzünk van.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy van olyan vállalkozó, aki több 10 ezer gyermeket tanít népitáncolni, az nem biztos, hogy akár a közös céljaink között szerepel, hiszen ha az iskolák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) művészeti oktatást nyújtanak, inkább ezeknek szántuk. Tehát azt gondolom, ezt kellene körüljárnunk, és ekörül folyjon a vita.

Köszönöm szépen.