Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először azzal szeretnék kezdeni, ami talán a kevésbé lényeges része volt a hozzászólásának, mert azt mondta, hogy Magyarország klímabajnok. Nem pontosan tudom, hogy milyen versenyben lehet ez így, de 2013 óta minden évben nőtt a szén-dioxid-kibocsátás a Covidig, jelenleg is magasabb a szén-dioxid-kibocsátás szintje, mint 2013-ban volt, betiltották a szélenergiát, amit jelenleg is tiltanak, és nem tudja egyikőjük sem megmagyarázni, hogy ez miért van így, illetve a magyar vizet éppen most adják oda a magyar termőfölddel együtt a kínai és német nagytőkének.

De beszéljünk a lényegi kérdésekről, amelyek a geopolitikai kérdések! Ön nagyon sok mindenről beszélt, de egy lényege volt a felszólalásának, hogy nehogy nemzeti konszenzus legyen egy ilyen szörnyű helyzetben, ami most a világban van, Magyarországon arról, hogy milyen geopolitikai céljaink vannak.

Ön egy olyan időszakban volt ellenzéki képviselő, amikor nemzeti konszenzus volt Magyarország euroatlanti integrációját illetően, ön az Európai Ügyek Bizottságának elnöke volt a magyar Országgyűlésben, és ez azért volt így, hogy ezzel jelezze az akkori szocialista miniszterelnök, hogy nemzeti konszenzus van az alapvető geopolitikai kérdésekben. A helyzet az, hogy most azért nincs ez a nemzeti konszenzus, mert sem a radikális ellenzék, sem önök nem érdekeltek abban, hogy ilyen fontos kérdésekben egy hangon szóljon a magyar Országgyűlés, mindenki a vámszedője annak a geopolitikai indíttatású pártpolitikai gyűlöletnek, ami Nyugat-Kelet között van. Mégis mi meg fogjuk azt kísérelni, hogy valami olyan hozzászólást tegyünk most, amely ezt a konszenzust meg tudná alapozni, remélhetőleg ön is érvelő vitákkal fog erre válaszolni, ahogy mondta, nem pedig személyeskedéssel.

Először is, az tényleg nagyon fontos, hogy ki kell állni a kárpátaljai magyarok mellett minden szempontból. Ebben támogatjuk. Abban is egyetértünk, hogy béke kell hogy legyen, és nagyon szomorú dolog az, hogy ismét olyan emberek halnak meg, és olyan asszonyok várják haza a férfiakat, akik az elmúlt száz évben három generációban megtették ezt. Szörnyű, hogy mindig Kelet-Európa az, ami elszenvedi az európai kontinensen ezeket a geopolitikai küzdelmeket.

Mégis az az állításunk önnel szemben, hogy nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy Oroszország elveszítse ezt a háborút; ne katasztrofálisan, de elveszítse ezt a háborút, mert ha nem veszíti el ezt a háborút, és Oroszország győz, akkor az orosz birodalom Magyarország határára érkezik, amely a magyar érdekekkel ellentétes.

Abban van igazság, hogy nem hagyhatjuk, hogy azok az országok, amelyek jelenleg Európa hegemónjaiként viselkednek  és főleg Németország , külpolitikában elvegyék a kis országoknak a vétó lehetőségét, mi sem támogatjuk azt, hogy a vétó intézményét kivegyék a külpolitikai kérdésekből. Ugyanakkor jó lenne, ha a német hegemóniával szemben folytatott küzdelmét a miniszterelnök megtenné gazdasági kérdésekben, és megtenné annak a kérdésében is, hogy amikor a Mercedes vagy az Audi adózik, akkor a német hegemónia kérdése ellenére ez ne 6, hanem, mondjuk, 18 százalék legyen, illetve hozzájáruljanak a magyar közteherviseléshez.

Továbbá fontos az, hogy megvédjük a magyar piacokat és gazdákat, ezért támogatjuk azt, hogy Ukrajna gabonabehozatalát tovább tiltsuk, és jó látni, ha újra összeáll a magyar-lengyel páros geopolitikai kérdésekben. De miniszterelnök úrnak felelőssége van abban, hogy az utóbbi időben a régiós országokkal megromlott a viszonyunk, ön is pontosan tudja, hogy ez így van, ez a felelőssége azért van, mert önöknek fontosabb volt Moszkva, mint Varsó, Ljubljana, Prága, Pozsony vagy Bukarest, ez véleményem szerint helytelen. Helytelen az is, ha valakinek fontosabb Párizs, mint amennyire fontos az, hogy mi történik Varsóban, de nem engedhetjük meg soha többet, hogy az orosz érdekeknek megfelelően tönkretegye Magyarország a V4-ek egységét.

Továbbá az fontos, hogy mit gondolunk a NATO-ról, és itt szeretnék rátérni egy érdemi kérdésre. Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy fölvessem azt a lehetőséget, hogy Magyarország számára fontosabb a NATO bővítése, mint az, hogy egy svéd televízió milyen véleménnyel van önről. Tehát én azt gondolom, hogy a közhatalom gyakorlása után ezen lelkileg túl kell lendülnünk. Hiába csináltak különböző filmeket, és ezt filmkritikailag tudjuk kritizálni, ennek ellenére az a helyzet, hogy olyan kérdésekben, hogy a legfontosabb katonai szövetségesünket miben engedjük bővülni, nem az a kérdés, hogy egy négy évvel ezelőtti film Kocsis Máté frakcióvezető úrnak éppen tetszik vagy nem.

A NATO-csatlakozás azért nagyon fontos, mert ha elvitatjuk azt, hogy egy kis országnak vagy kisebb országnak joga van meghatározni azt, hogy ő melyik szövetségi rendszerben akar lenni, akkor ezt a nagyhatalmak fogják eldönteni. Nekünk ez rossz. A kisebb országoknak ez mindig rossz, ezért nekünk az az érdekünk, hogy a finnek meg a svédek maguk tudják a saját eljárásrendjük szerint eldönteni, hogy melyik katonai szövetségbe akarnak tartozni, és ha ez egyezik a katonai szövetség érdekével, ami véleményünk szerint egyezik a NATO érdekével, akkor ezt meg kell nekik engednünk.

(14.00)

És akkor  tudom, hogy ez nem egy kérdés-felelős része a parlamentarizmusnak, de  miniszterelnök úr, egy kérdést azért engedjen meg! Pontosan meg tudja mondani, Magyarországnak milyen előnye származott abból, hogy Finnország NATO-csatlakozását az utolsó pillanatig halasztottuk? Mi az előnyünk? Tehát mit kaptunk a réven? Tudjuk, mi ment el a vámon, de mi jött a réven?

Mert ennek a Háznak azon része, amely nem Orbán Viktort szeretné miniszterelnöknek, úgy látja, hogy nem jött semmi a réven, ez egy rossz bolt volt. Ha tehát minden morális skrupulust levetkőzöm, és az őseim mohácsi zsidó, gabonakereskedő énjét veszem elő, akkor sem értem, hogy ez miért jó bolt. Miért jó bolt (Balla György közbeszól.)  nagyon örülök  az, hogy Finnországnak a NATO-csatlakozását az utolsó pillanatig csuklóztattuk, úgyis megadtuk nekik. Svédország kapcsán ugyanez a játék látszik, és az a helyzet, hogy olyan dologért felvállalni a nemzetközi közösség ódiumát, amiért utána nem kapunk semmit, véleményem szerint helytelen.

Még egy utolsó gondolat geopolitikai kérdésekről: véleményem szerint nem kell szeretni az Európai Uniót, az Egyesült Államokat sem kell szeretni. Az embernek a családját kell szeretni, meg a barátait meg a verseket (Moraj a kormánypárti padsorokban.); a geopolitika nem szeretetkérdés. Mégis azt vetném föl: ön szerint helyese, hogy egy Magyarország méretű ország aszerint választ az Egyesült Államokkal való kapcsolatban, hogy éppen szeretjüke az akkori adminisztráció színét? Amikor ön miniszterelnök volt, a polgári ügyek kormánya idején, akkor volt olyan, hogy demokrata volt az elnök, és elég jóban voltak. Tehát nem pontosan értem, hogy mi változott azóta, és miért gondolja (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), hogy nekünk a rulettasztalon  ami az amerikai politika  minden egyes zsetont rá kell tenni a republikánusokra. Ez a nemzet szempontjából felelőtlen, mert bármi lehet, mert  Oroszországgal ellentétben  az Egyesült Államokban nem tudjuk, ki lesz az elnök. És ha nem tudjuk, ki lesz az elnök, és önök rárakták az összes zsetont a pirosra, és utána bejön a kék, akkor ugyanez a kérdésem maradt: mi a bolt?

Úgyhogy összességében azt szeretném (Közbeszólások és moraj.)  de piros-kék a két amerikai párt  összeségében kérni miniszterelnök úrtól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy érvelő vitában válaszoljon ezekre, és teremtsük meg ebben a Házban az ilyen fontos kérdésekben a nemzeti konszenzust. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)