Felszólalás adatai

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszöntöm jobbikos képviselőtársaimat ezen a késői órán abban az ideális állapotban, amikor már csak jobbikos képviselők tartózkodnak a tisztelt Ház üléstermében.

Napirend utáni felszólalásomban egy könyvből szeretnék idézni. "Gazdanaplómból" címmel, "Dokumentumok és emlékek" alcímmel jelent meg 1996-ban Sónyi András műve, amely életútját dolgozza fel. Egyik legszomorúbb epizódja, amelyben elmeséli az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, november végén, december elején vele történteket az óvatlan szemektől elzárt Honvéd üdülőtelepen, Balatonkenesén.

Az akkor ott nyaraló 14 év körüli hősünk az odavezető útelágazásnál az "Itt működik a halálbrigád" felírást látta. Az a hír járta, hogy a forradalom leverése óta nap mint nap gépkocsik, rabszállító autók hoznak ide rabokat, akik innen élve soha többé nem távoznak. A géppuskasorozatokat éjszakánként lehetett hallani. A kalandvágyó kamasz fiú, nem törődve a reá leselkedő veszéllyel, egy éjszaka átmászott a kerítésen, és egy nyárfára kapaszkodva figyelt a teniszpálya közelében.

"...És egyszer csak mozgást vettem észre. Emberek, katonák jöttek-mentek, fények gyúltak és bal felől egy teherautó, egy rabszállító teherautó. Valami furcsa szagot éreztem. Arra gondoltam, amit az építkezéseknél lehet érezni leginkább. Igazi jó mészszag volt. A teniszpályán is lehetett érezni valami fehéret.

Emberek jöttek a mészbe fektetni egy pallót, olyan pallót, amelyet a horgászok eszkábáltak maguknak, hogy elérjék azt a helyet, ahonnan be tudják dobni a horgot.

Egyszer csak kinyitotta valaki a rabszállító autó hátsó ajtaját, és csak ennyit mondott: kifelé. Emberek szálltak le. Nem volt más lehetőség, nem volt más irány - mivel két oldalon pufajkások álltak -, mint a pallón végigmenni. Iszonyatos erős fényt bocsátottak a pallóra. Olyan erős fényt, hogy csak a pallót lehetett látni, mást különösebben nem. Tehát akik kijöttek a teherautóból, azok kénytelenek voltak a pallón áthaladni. Igen ám, de a palló túlsó felén nem tudtak továbbmenni, mert ott is pufajkások állták el az utat.

Így szállt ki tíz-tizenöt ember, pontosan nem tudom mennyi, s köztük egy kislány is. A jupiterlámpa fényénél pont úgy nézett ki, mint ahogy Tom Sawyernek azt a kis szerelmét képzeltem, akivel a barlangban eltévedtek. Kék ruha volt rajta, szőke haja volt, s egy embernek annyit mondott csak: Apu, most hova megyünk?

S amint ezt kimondta, becsapódott a rabszállító ajtaja, nyilván mindenki kiszállt már belőle, és mindenki a pallón állt, vagyis haladt volna tovább, amikor a másik oldalról, egy olyan helyről, amelyet föl sem fedeztem, durrogás, ropogás és fénycsóvák jelentek meg - géppuska. A pallón álló emberek sorban dőltek el, pillanatok alatt zuhantak bele a meszesgödörbe. A kislány is. Egy másodperccel ezelőtt még nem tudta hova megy. Most már tudja.

A jupiterlámpa még egy darabig világított. Nem sokáig. A pufajkások a pallóra mentek, és a partról is hosszú botokkal, csáklyákkal tuszkolták bele a mészbe azokat, akik a felszínen maradtak. Egy darabig a kislány kék ruháját is láttam. Aztán eltűnt. S minden a régi lett.

Kialudt a lámpa, elvonult a rabszállító autó valahová, lehetett hallani. Elindultak a pufajkások és visszanyerte a természet a teljes csendet, mintha semmi sem történt volna..."

A döbbenet szó helyénvaló, hiszen ez a ma is működő kenesei Honvéd üdülő területén valóban megtörtént. Volt ott egy megtorló brigád. Oda vitték a kenesei '56-os felkelőket is, akiket összevertek, megkínoztak. A nevezett időszakban valóban hallották éjjelenként a lövéseket az üdülő felől, a ma is élő szemtanúk, fültanúk ezt megerősítik. A brigád összeköttetésben állhatott Papp Jánossal, a véreskezű veszprémi párttitkárral is, mivel elmondások szerint Brusznyai Árpád veszprémi tanár is itt volt fogva tartva. A Balaton jegén léket vágtak, s ott nyomták a fejét a jeges víz alá.

Az elmúlt évtizedek alatt az ott dolgozó polgári alkalmazottak szerint a teniszpálya körül nagyobb földmunkát nem végeztek, így a tömegsírnak valószínűleg ma is ott kell lennie. Bár a nevezett terület a honvédséghez tartozik, az áldozatok valószínűleg civilek voltak.

Kérem, hogy az ott ártatlanul meghaltak emlékét méltó módon őrizze meg társadalmunk, és igyekezzünk lehetőséget adni az utókornak az emlékezésre.

Ezt a feltevést, ezt a kérést egy írásbeli kérdés formájában is beadtam a honvédelmi miniszter úr részére, és reméljük, hogy lehetőség lesz az ott esetlegesen meglévő tömegsír feltárására és az áldozatok méltó emlékének a helyreállítására.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)