Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselőtársam a háttérben megihletett (Zaj.), mert úgy látszik, mégiscsak a 22., 25. számon előterjesztett módosító javaslatunkkal kapcsolatban valamit szeretnék tisztázni, amiről azt gondoltam, már az általános vitában sikerült tisztázni. Ugyan Babák képviselőtársam nem kért szót, de a mormogására szeretnék igazából reagálni.

Tehát az a helyzet, hogy gondolunk valamit, mondjuk, a magyar szakszervezetek, egyáltalán a munkáltatói-munkavállalói érdekképviseletek állapotáról, érdekérvényesítő képességéről, hogy mit gondolunk arról, hogy az elmúlt 20 évben a különböző szakszervezeti konföderációk hogyan szerepeltek, ez egy kérdés, erről lehet vitatkozni.

Lehet arról is vitatkozni, hogy abból a tapasztalásból, amit szereztünk az elmúlt 20 évből a magyar szakszervezetek állapotát illetően, milyen változtatások következnek, akár a munka törvénykönyvére nézve, akár az OÉT esetleges átalakítására nézve. De az, hogy adott esetben elégtelenül működnek egyes szakszervezetek, abból nem következik az, hogy van egy alapvető ellentét egy ilyen társadalomban, nem pusztán a magyar társadalomban, hanem minden kapitalista társadalomban ma a világon, hogy ezt az ellentétet zárójelbe rakjuk. Márpedig ha az érdekegyeztetés folyamatát - elnézést a képviselőtársaimtól, nem tudok jobb szót - felhígítjuk másféle szereplőkkel, felhígítjuk másféle törésvonalakkal, amik egyébként elképzelhetők az országban, egyrészt óhatatlanul megfosztjuk a munkavállalói érdekképviseleteket attól a jól-rosszul - de én hajlamos vagyok Babák képviselőtársamnak is igazat adni, adott esetben rosszul működő - érdekérvényesítéstől, de mégiscsak valamilyen módon működő érdekérvényesítésről.

(23.20)

Másrészt - és itt újfent szeretnék apellálni a kormányzati felelősségre -, ha eltagadják, és egész egyszerűen oda nem való szervezetek szerepeltetésével hangtalanná, láthatatlanná teszik az alapvető konfliktust, ami egyébként munkavállalók és munkaadók között van, és amiben a mindenkori kormányzatnak van egy át nem ruházható felelőssége, ezzel egy társadalmi robbanást kockáztatnak.

Az értékválság kérdését szintén nem ide kell hozni, a különböző értékkonfliktusokat elsősorban itt kell lejátszani a parlamentben. Azért vannak különböző nézetű ideológiai pártok a parlamentben, azért nem kell nekünk folyton egyetértenünk egymással (Babák Mihály: Eszünkben sincs. - Derültség.), mert ezeknek az értékkonfliktusoknak a lejátszása a törvényhozásra való.

Kettő: ha értékválságról, értékkonfliktusról beszélnek, akkor talán át kellene gondolni ennek a kormánynak a gazdaságpolitikáját, és nem kellene kivonni hatalmas pénzeket az oktatásból és a kultúrából. Akkor talán el lehetne indítani például olyan programokat, amelyek a közösségi terek újranyitásáról szólnak, akkor erről kell beszélni. De az értékkonfliktusokat idekeverni, ahol alapvető fundamentális érdekkonfliktusról beszélünk, és ami függetlenül létezik Magyarországtól és a 2010-es évek Magyarországától, ez egy óriási baklövés.

Éppen ezért javasoltuk a citált ajánlási pontokban tett módosítási javaslatainkban, hogy tartsa fönn a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, hiszen ráadásul az a gazdasági és társadalmi tanács, amit itt önök javasolnak, tulajdonképpen nem más, mint az európai mintára az elmúlt években átvett Gazdasági és Szociális Tanácsnak valamiféle válfaja. Csakhogy a GSZT-nek és az OÉT-nek egészen más a funkciója, önök ezt keverik össze.

Én ott szeretnék apellálni a lelkiismeretükre, hogy túl azon, hogy alapvetően nem értünk egyet, ez a dolog nem sok jóra fog vezetni. Ha kezelhetetlenné válnak a különböző szakszervezeti tiltakozások, ha kezelhetetlenné válnak a munkavállalói tiltakozások, akkor annak a levét mindnyájan meg fogjuk inni, és ezért az elsődleges felelősség a kormányt fogja terhelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)