Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon múlt húsz esztendeje, hogy az utolsó idegen megszálló katona elhagyta az ország területét. Ezzel véget ért hazánk negyvenhét éven át tartó idegen megszállása. E közel fél évszázados gyászos korszak a második világháború idején, 1944. március 19-én kezdődött, amikor is a hitleri Németország hadseregének bevonulása véget vetett hazánk szuverenitásának, megszűnt az ország belpolitikai és külpolitikai cselekvési szabadsága, előidézve ezzel nemzetünkre a legsúlyosabb következményeket; többek között végzetessé váló akadályát képezte a céltalan és értelmetlen háborúból történő kilépési kísérletünknek, amelynek következtében a világháború végkifejletében hazánk teljes egészében hadszíntérré vált, tömegesen életáldozatokat és soha nem látott pusztulást szenvedve.

A tengelyhatalmak veresége nem hozta meg függetlenségünk helyreállítását, a német megszállást szovjet megszállás váltotta fel. Szuverenitásának hiányában nemzetünk továbbra is nélkülözte sorsa szabad alakításának lehetőségét. A polgári demokrácia tiszavirág-életű korszaka Moszkva nagyhatalmi taktikája függvényének bizonyult, miközben ebben az időszakban is érvényesült az idegen hatalom viszonyainkat torzító befolyása.

A nagyhatalmi taktikai szempontok szükségtelenné válását követően a szovjet a saját társadalmi és politikai rendszerét erőltette az országra, és szabadságunk kivívásának 1956-os kísérletét tankjaival taposta el. Miként azt törvényhozásunk megállapította: népünk az Európától való leszakadással, a gazdasági és társadalmi zsákutcába kerüléssel és a morális értékek megrendülésével sínylette meg szuverenitása legutóbbi, közel fél évszázados hiányát.

Szomorú jellemzője e két, egymásba érő megszállás korszakának, hogy mindkét megszálló nagyhatalom megtalálta hazai szervilis kiszolgálóit, azokat, akik politikai fanatizmusból, a hatalom lehetőségétől és a hozzá kapcsolt kiváltságoktól megittasulva vállalkoztak a hazaáruló vazallusi szerepre. Az ő felelősségük mindazért, ami ebben az időszakban Magyarországon és Magyarországgal történt, vetekszik az idegen megszálló felelősségével.

Magyarország új alaptörvényének Nemzeti hitvallása méltó módon emlékezik meg állami önrendelkezésünk visszaállításának jelentőségéről, amikor az idegen megszállások alkotmányjogi következményeit taglalja.

Törvényalkotásunk jelentős vívmánya az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló 2001. évi XVII. törvény megszületése, amely 1991. június 19-ének, az utolsó szovjet katona távozásának napját emléknappá nyilvánította.

(13.30)

Tisztelt Országgyűlés! Két évtizeddel ezelőtt, a történelem kedvező fordulata révén a rendszerváltozás eredményeként nemzetünk visszanyerte szabadságát és az idegen megszállás megszűnésével minden korlátozástól mentes szuverenitását. A rendszerváltozást követően az vált számunkra igazi kihívássá, hogy hogyan tudunk a kivívott szabadsággal megfelelően élni, és miképpen tudjuk sorsunkat az európai népek együttműködésébe bekapcsolódva a magunk és a jövő nemzedékek javára alakítani.

Történelmünk arra tanít, hogy szabadságunk és függetlenségünk pótolhatatlan kincs, amelyre féltően vigyáznunk és amelyhez állhatatosan ragaszkodnunk legfőbb kötelességünk. De hasonlóan fontos, hogy ezzel a kinccsel a nemzet javára jól sáfárkodjunk. Mindez a mi felelősségünk nemzetünk és a történelem előtt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Novák Előd: Éljen a szovjet emlékmű a Szabadság téren! - Taps a kormánypártok padsoraiban.)