Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, hogy egy személyeskedésektől mentes párbeszédet tudunk folytatni a magyar egészségügy állapotával kapcsolatban. Tőlem ezt várhatja, én is reménykedem egy ilyesmiben az ön részéről. A választók legalábbis mindenképpen ezt várják szerintem öntől, és ezt várták volna az egész nap folyamán is.

Az orvosképzés minden országban, így Magyarországon is a drága képzési formák közé tartozik, ez az elvándorlás egyik mozgatórugója, magyarán, hogy más országok jó anyagi körülmények ígéretével, az ottani feltételek jobb mivoltával csábítják el a magyar orvosokat, egyébként jól képzett orvosokat. Ilyen országok többek között Németország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Hollandia, Belgium és Ausztria.

Egyes adatok szerint Szlovákiában például kétszer annyit, Ausztriában és az Egyesült Királyságban háromszor annyit, Németországban ötször annyit, Hollandiában és Belgiumban akár kilencszer annyit kereshetnek az orvosaink. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nemrég Romániában egy átfogó bérrendezés történt. Ez a komoly orvoshiány nyilván nagyon negatívan befolyásolja az egészségügyi intézményrendszer állapotát. Nem csoda tehát, hogy olyan jelenségeket hallunk az elmúlt hónapokban, mint például Miskolcon, amikor az egyik bank a jelzálogjogát érvényesítette például egy sugárterápiás gép kapcsán. Bizony nem is tudott működni hosszú ideig ez a gép, nem tudta szolgálni a miskolci és környékbeli betegeket. És nem csoda, hogy azt halljuk például, hogy a diósgyőri városrészben fokozatosan ilyen körülmények között építik le az ellátást, megfigyelhettük ezt minden szintjén az ellátásnak, és gyakorlatilag a diósgyőri kórház felszámolása kapcsán is. Nagy az orvoshiány Nógrád megyében, és az ajkai kórházból nemrég érkezett egy hír, hogy az összes aneszteziológus felmondott.

Nyilvánvalóan ezt önök igyekeznek tüneti kezeléssel, látszatmegoldásokkal ezeket a problémákat kezelni, átirányítani más intézményekből orvosokat, de hát, mondjuk, egy szemész nem tud adott esetben ellátni egy sürgősségi betegellátás kapcsán funkciót egy osztályon, neurológus nem jöhet a patológus helyére, és a rezidenseket sem lehet felügyelet nélkül hagyni, nem viselhetik ők mindig az ellátás összes felelősségét.

Az anyagiak mellett nyilván óriási probléma az orvosok számára a kiszámíthatatlan munkarend, a megfelelő feltételek hiánya. Nyilván azokban az országokban, amelyek számukra célországok, nem fordulhatna elő az sem, ami például nemrég a Honvédkórházban, hogy elvették a túlórapénzt az orvosoktól.

Kérdezem tehát tisztelt államtitkár urat, hogy miért tagadják, illetve mutatják be jelentéktelennek az egészségügyi dolgozók elvándorlásának problémáit. Mikor lesz végre valódi és érdemi bérrendezés, és mikor javítanak érdemben a feltételeken? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)