A felszólalás szövege:

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy pozitív hangvételű felszólalással szerettem volna kezdeni ezt a ciklust, de sajnos ismét probléma van Dunaújvárosban. Pomázi Csabáról, a fideszes oligarcháról szeretnék önöknek beszélni pár szót, aki hírhedt a dunaújvárosiak körében. Tudják, hogy neki köszönhetik azt, hogy a téli, hideg időszakokban gyakran hidegek a radiátorok, és nincsen meleg víz sem az otthonaikban. Azt is tudják, hogy anyagi haszon reményében ő kényére-kedvére zsarolhatja a dunaújvárosiakat. Halkan jegyzem meg, hogy tette mindezt eddig Dorkota Lajos, a Fidesz választókerületi elnökének, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal vezetőjének asszisztálásával.

Most azonban egy újabb lépése borzolja a dunaújvárosiak, illetve a közgyűlés vezetésének idegeit, történt ugyanis, hogy a céghálózatán keresztül megszerezte a tulajdonjogot a 2,6 milliárd értékű hat darab gázmotor felett úgy, hogy állításuk szerint nem is értesítette a résztulajdonos önkormányzatot. Bár ez az állításuk is a mai nap megdőlt, hiszen már 2013 óta tudtak ennek az eladásáról. Ráadásul ezeket a turbinákat anno a város fizette ki, ami miatt majdnem csődbe is ment az önkormányzat, csak az adósságkonszolidáció mentette meg ettől őket.

Jelen helyzetben tehát az új tulajdonos az Energott Kft., ahol a tulajdonos Pomázi Csaba, és a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató, ahol a menedzsmentjogokat szintén Pomázi Csaba gyakorolja a cégein keresztül. Természetesen ügyeltek a részletekre is: 1,3 milliárd forintot fizetett az Energott, 1,3 milliárd forintot fizetett a DVCSH a gázmotorokért, de csak papíron, ugyanis bizonyítható pénzmozgás nem volt. Ezeknek a gázmotoroknak viszont dunaújvárosi családokat, időseket és gyermekeket kellene szolgálniuk, és nem egy oligarchának a zsebeit kellene tömniük, ezzel a lépéssel viszont veszélybe sodorták a dunaújvárosiak víz- és fűtésellátását. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Szeretném megkérdezni tehát az államtitkár urat, normálisnak tartják-e, hogy egy kétes hírű fideszes államtitkár… vagy oligarcha játszadozzon a közvagyonnal, ezzel veszélyeztetve egy megyei jogú város lakóinak víz- és fűtésellátását. Ha probléma fog felmerülni a téli időszakban, akkor tudnak-e segíteni az ott lakók számára, és ha igen, akkor hogyan? Köszönöm szépen előre is a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2012 óta, mióta a Fidesz eltörölte a korkedvezményes nyugdíjakat, egyre nagyobb a feszültség a különböző iparágakban dolgozó emberek között. Már több éve, hogy a nyugdíjszakértők és a szakszervezetek is követelik a rendszer felülvizsgálatát, legutóbb például a Vasas Szakszervezeti Szövetség, de mind ez idáig süket fülekre találtak a kormányzat részéről. A korkedvezményes nyugdíj eltörlése azért is érthetetlen, és az államnak nem minden esetben jelent pluszterhelést, mert mind a korkedvezményes nyugdíj fedezetét, mind pedig a korengedményes nyugdíj lehetőségét a multinacionális vállalatoknál a munkáltatók teremtették meg azzal, hogy 13 százalékos többletjárulékot fizettek be, ezzel is megteremtve a korkedvezmények anyagi hátterét. Nagy részben tehát nem az állam állta a költségeket, hanem a cégek. Amikor a rendszer kivezetésre került, a kormányzat ígéretet tett arra, hogy a felszabaduló 13 százaléknyi járulék összegei beépülnek majd a bérekbe, így juttatva több fizetéshez a dolgozókat. Csakhogy ez nem történt meg, a felszabaduló összeget ugyanis a multik nem a bérekbe építették be, hanem a saját profitjukat növelték ezzel. Ezzel a lépéssel a kormányzat magára hagyta azokat a dolgozókat, akik bíztak a korkedvezményes nyugdíj lehetőségében, és helyettük a multik oldalára állt, növelve a profitjukat.

Mára már az is világos, hogy a régi rendszer valóban rejtett magában hibákat, több esetben visszaélésre adott lehetőséget, de ez nem adhatott volna okot a teljes rendszer felszámolására. Nem kell messzire menni, ha megoldást akarunk találni, hiszen még 2015-ben megszületett egy javaslat a szakszervezetek és a munkaadók képviselői által megfogalmazva. A javaslat tartalmazta, hogy folyamatosan vizsgálni kell a munkavégzésből származó terhelést, a munkaképesség változását, illetve a foglalkozási eredetű egészségkárosodások korai felismerését is biztosítani kell. Azt is rögzítették már akkor, hogy az adott munkakörben alkalmatlanná vált dolgozókat máshol kell tovább foglalkoztatni, ha pedig ehhez képzésre van szükség, ahhoz járuljon hozzá az állam is.

Alapkövetelményként megfogalmazták azt is, hogy érdekeltté kell tenni a munkahelyeket, hogy folyamatosan fejlesszék a munkavégzés körülményeit, hogy minél kevesebb káros hatás érje a dolgozókat. Az utóbbi két évben már csak finomították az elképzeléseket, de egyetértés volt végig a két fél között. A kormányzat azonban ezeket a javaslatokat sem volt hajlandó napirendre venni.

Viszont mindenki számára világos az, legyen szó a munkaadókról vagy a szakszervezetekről, hogy a rendszer barbár kivezetése nagyon sok kárt okozott. Ezerszámra vannak olyan dolgozók a nehéz- és könnyűiparban, az egészségügyben és az egyenruhás testületekben, akiknek óriási segítség lenne a rendszer, és biztosítaná számukra a sok éves fizikai munkavégzés után a boldog és megérdemelt nyugdíjaséveket. De az idő ketyeg, és ha nem cselekszenek mielőbb a korkedvezményes nyugdíjak ügyében, akkor az nagy veszélyt jelent a tb-re is, hiszen egyre több, a munkájába belerokkanó nyugdíjas dolgozót kell eltartania a társadalombiztosítási rendszernek, amire aligha lesz fedezet.

Ez senkinek sem érdeke, így mielőbbi megoldást kell kidolgozni a munkavállalók érdekében. Fontos az, hogy a szépkorúakat évente megtisztelik, bár tegyük hozzá zárójelben, véletlenül pont mindig a választások előtt ajándékutalványokkal a kormányzat részéről, de még fontosabb lenne, az idős, a nehéz fizikai körülmények között megroppant munkavállalók számára biztosítani az egészséges és boldog nyugdíjaséveket, am a magyar állam számára szinte semmibe sem kerül, csak jó szándékú akarat kell hozzá.

Kérdés az, hogy terveznek-e javítani ezen a hibás döntésen, hogy kivezették a korkedvezményes nyugdíjakat, és végre meghallják-e a szakszervezetek és a munkavállalók szavát, akik szerint igen nagy szükségük van a korkedvezményes nyugdíjakra azoknak, akik nagy fizikai leterhelésben dolgoznak. Természetesen mi be fogunk nyújtani a helyzet rendezésére egy törvényjavaslatot, viszont a kormánynak végre megnyugtató válaszokat kell adnia a dolgozóknak erre az őket érintő, komoly problémára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megszorítások költségvetése, a biztonság költségvetése, a vesztesek költségvetése, a családok költségvetése. Sokan sokféleképpen nevezték már a 2019. évi költségvetést, de még egyet nem hallottam, hogy ez a magyar emberek költségvetése lenne.Mióta képviselő vagyok, azóta mindig is nagy figyelmet fordítottam a költségvetési vitákra, és arra a lehetőségre, hogy módosító javaslatokkal élhetünk. Immáron harmadik éve beszélgetek emiatt az emberekkel is, gyűjtöm a bajaikat, keresem a problémáikat, és figyelem, hogy hogyan tudnánk megoldásokat találni a problémáikra, én ugyanis minden költségvetést az emberek költségvetésének szeretnék látni, és azt szeretném, hogyha megoldhatnánk az ő problémáikat.

Harmadik éve tekintek mindig bizakodva a viták elé, és talán most az egyszer a kormánypárti képviselők is figyelembe veszik majd a magyar emberek problémáit, és meghallják majd a szavukat rajtunk keresztül. Sajnos két éve folyamatosan csalódások érnek, hiszen látom, hogy ha nem kormánypárti a képviselő, aki az adott javaslatot benyújtja, az olyan, minthogyha a probléma nem is létezne, amire megoldást szeretnénk keresni. Harmadszor teszek kísérletet arra, hogy a körzetemben lévő emberek égető problémáit meghallják a kormánypárti politikusok, és azokat közösen orvosolni tudjuk. Sajnos eddig mindhiába, hiszen mindig gondolkodás nélkül lesöpörték a javaslataimat, illetve amiket a velem konzultáló magyarok sokasága fogalmazott meg. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!) Bízom benne, hogy az idén ez másképpen lesz, és végre túllátunk majd a pártérdekeken.

Miért is fontos ez, tisztelt képviselőtársaim? A benyújtott 18 módosító javaslatom közül egyik sem pártérdeket képvisel, hanem kizárólag Dunaújváros és környéke lakóinak az érdekét. Hiszen nem szolgálhat pártérdeket egy olyan javaslat, amelyben a dunaújvárosi Szilágyi Általános Iskola épületének rekonstrukcióját kérem. De az sem pártérdek kérdése, hogy a szintén a városunkban működő Arany Általános Iskolában megszüntessék a beázásokat, és megoldjuk a szigetelést, hogy télen a gyermekeknek ne kabátban kelljen tanulniuk. Nem lehet pártérdek továbbá az sem, hogy a dunaújvárosi Hild középiskola, a kereskedelmi középiskola, a Gárdonyi Általános Iskola épületét modernizáljuk, hogy a diákok valódi XXI. századi körülmények között tanulhassanak.

Nemrég megkeresett ilyen üggyel egy tanárnő is, aki elmesélte, hogy a Móra Ferenc Általános Iskola épületében be kellett szögelni az ablakokat, hiszen nem zárnak és ezáltal nem is szigetelnek már. A hétvégén például úgy törtek be az iskolába, hogy egyszerűen benyomták az ablakkeretet a betörők, és már benn is voltak. Emellett itt is állandóak a beázások, tehát a helyzet évek óta tarthatatlan. Nem lehet pártállás kérdése az sem, hogy Adonyban a két óvoda elé zebrát fessenek fel, hogy a kisgyermekek biztonságban átjuthassanak az úttesten.

Kérem tehát önöket, hogy pártállástól függetlenül szavazzák meg az ezekre az ügyekre benyújtott javaslataimat, hiszen mind a magyar gyermekek érdekeit szolgálják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan szólhat az emberekről ez a költségvetés és végre nem pártérdekekről? Nagyon egyszerűen. Az emberek problémáit kell meghallgatni, az emberek kívánságait kell nekünk megjeleníteni. Harmadik éve járom a körzetet, és a már fent említett iskolásokat és gyermekeket érintő problémák mellett gyűjtöm a kétkezi dolgozók panaszait is, és megoldásokat keresek, hogy hogyan is tudnánk az ő életüket is megkönnyíteni. Ők fogalmazták meg azt, hogy a munkába járásukat mennyire megkönnyítené, ha fel lennének újítva Dunaújváros főbb útjai, a Vasmű út és a Dózsa György út. A munkába igyekvő rácalmásiaknak az igénye, hogy az ő főútjuk is teljes szakaszon fel legyen újítva, illetve az, hogy aszfaltozott járdafelületekkel lássuk el a településük több aszfaltozatlan útvonalát. A Pusztaszabolcson élők kérték tőlem azt, hogy végre jól járhatóak és biztonságosak legyenek a mellékútjaik, hiszen több mint 36 kilométernyi út aszfaltozása hiányzik még. Én meghallottam ezeket a kéréseket, és ezért nyújtottam be önöknek, a támogatásukban reménykedve.

Ahogy én is, a körzetemben élő emberek is bizakodóak, így velem közösen mertek nagyokat álmodni. Módosító javaslataim közül a két legnagyobb összegű tervezetem jeleníti meg talán a legnagyobb igényeket. Pusztaszabolcs települését a vasúti sínek kettévágják, így a két városrész között nehéz az átjárás. A pusztaszabolcsiak évtizedek óta kérik mind a városuk vezetését, mind a kormányzatot, hogy létesítsenek egy biztonságos, akadálymentesített aluljárót a vasúti nyomvonal alatt. Ez sem pártérdek, hanem a pusztaszabolcsiak, diákok, dolgozók, szülők és nyugdíjasok érdeke, hogy megvalósuljon.

Egy másik nagy igény, amelyet szintén a javaslatomban benyújtottam, a térségben élők kiszámítható közlekedését szolgálja. Dunaújváros és környéke iparváros, s éppen ezért rendkívül fontos a biztonságos és kiszámítható forgalmi útvonal a körzet és Budapest között. Az ott lakók sokaságának az az érdeke, hogy a Dunán egy rendszeresített hajójárat létesüljön, összekötve minket a fővárossal. Ez amellett, hogy a környék turisztikai ágazatát is fellendítené, a máshol munkát vállalók helyben lakását is megoldaná, orvosolva településeink kiüresedésének veszélyét. Ez sem lehet pártkérdés, hiszen az ott élők ezreinek ez az érdeke.

Ahhoz, hogy a 2019. évi költségvetés az emberek költségvetése legyen, beszélni kell az idősebb és emiatt kiszolgáltatottabb korosztállyal is, a nyugdíjasokkal. Az ő érdekükben nyújtottam be egy olyan módosító javaslatot, hogy az általuk legtöbbször használt dunaújvárosi piacon és környékén a balkáni állapotok megszűnjenek a járdákon, és a közlekedési biztonságuk érdekében felújításra kerüljenek a járófelületek. Az idősek és a beteg emberek érdeke az is, hogy a városunkban lévő Szent Pantaleon Kórház katasztrofális állapotban lévő nyílászáróit végre kicseréljük, hogy télen a beteg embereknek ne 10-15 fokos hidegben kelljen gyógyulniuk a kórtermekben.

(12.00)

Végül a dunaújvárosi fiatalok, középkorúak és idősek ezreinek érdeke az, hogy végre helyre álljon Dunaújvárosban a közvilágítás. Őmiattuk nyújtottuk be azt a javaslatomat, amellyel biztonságos, állandóan jól működő világítást teremthetünk városunkban, ami nem pártérdek, hanem mindenki javát szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan lehet a 2019. évi költségvetés az emberek költségvetése? Úgy, hogy meghalljuk őket. Úgy, hogy az igényeiket, amelyek a hétköznapi életük megkönnyítését szolgálják, bevisszük a tervezetbe, és megszavazzuk azokat közösen. Higgyék el nekem, hogy az én és a képviselőtársaim javaslatai egytől egyig a magyar emberek érdekeit szolgálják, nem pártérdekeket. Mi nem stadionokra, korrupciógyanús beruházásokra, felesleges látványberuházásokra költenénk, hanem a magyar emberek hétköznapi problémáit szeretnénk megoldani.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önzők sem vagyunk. Sőt! Bátran mondhatom, hogy képviselőtársaimmal együtt önöknek adjuk minden módosító javaslatunkat úgy, hogy még a benyújtó nevét is leradírozhatják a papírokról. Hiszem, hogy az ilyen fontos tervezetek megalkotása során nem pártérdekek motiválnak senkit. Minket a magyar emberek érdekei motiválnak, minket a magyar emberek életének jobbá tétele hajt. Ezért járjuk a településeket, ezért beszélgetünk velük annyit, és ezért hozzuk be a parlamentbe, a költségvetési vitába a panaszaikat. Ugyanis őket meghallgatva és panaszaikat figyelembe véve tudjuk megalkotni 2019-re a magyar emberek költségvetését.

Mindezeket szem előtt tartva, pártállástól függetlenül kérem önöket is, hogy támogassák javaslatainkat, hiszen így nem pártjuk vagy az én érdekeimet, hanem a magyar emberek érdekeit képviselik ezzel. Ez a mi dolgunk, ami, azt gondolom, nem is kevés. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nem kell ahhoz jogi diploma, hogy egyértelműen kijelenthessük, Orbán Viktor az európai vezetők között a legkorruptabb vezető. 2002 és 2010 között elhűlve figyeltük azt, amikor a baloldali kormányzatok nokiás dobozokon keresztül lopták szét az országot, viszont ami most folyik, azt gondolom, már mindennek a teteje. Hiszen önök már a látszatra sem adnak.Az elmúlt hetekben Magyarország miniszterelnökéről kiderült, hogy 17 milliárdos luxusrepülőgéppel utazgat világszerte, amelynek költségeit Garancsi István állja; az a Garancsi István, aki cégein keresztül több tíz milliárdos állami megrendelésekhez jut, tehát jelentősen függ az állam által kiírt pályázatoktól.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nem kell ahhoz jogi diploma, hogy lássuk azt, az ügy mögött milyen bűncselekmények vannak, vagy azoknak gyanúját. Az már egyértelmű, hogy Orbán Viktor megsértette az Országgyűlésről szóló törvényt, hiszen nem fogadhatott volna el ilyen nagy értékű szolgáltatást. Ugyanakkor felmerül a hivatali vesztegetés és a hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének gyanúja is, ami sokkal súlyosabb az előzőeknél.

Ezért szeretném öntől kérni, legfőbb ügyész úr, válaszoljon röviden, egyszerűen, de legfőképpen őszintén a következő kérdéseimre. Ön szerint törvényes-e, hogy egy közbeszerzéseket sorra nyerő üzletember az ország miniszterelnökét repteti ide-oda? Amit Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnök tett, úgy hívják, hivatali vesztegetés elfogadása. A Btk. ezt szabadságvesztéssel bünteti. Mégis hogyan várják el a magyar emberektől azt, hogy tartsák be a törvényt, ha még maga az ország miniszterelnöke is szemberöhögi azt, aki számonkéri őt? Számíthatok-e arra, hogy az ügyészség komolyan veszi majd a munkáját, és végre lefolytat egy tisztességes nyomozást a feljelentésem miatt?

Köszönöm szépen előre is remélhetőleg őszinte válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a válaszát, de egészen egyszerűen döbbenetes az, hiszen ön is pontosan tudja, hogy megannyi feljelentést tettünk, amik miatt önök nem tették meg azokat a nyomozásokat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy elszámoltassuk Magyarország legkorruptabb bűnözőit, azokban a padsorokban ülő bűnözőket. De tudja, nem is az a legfontosabb, hogy milyen tetteket tesznek ők, hanem az is, hogy egy normális ország miniszterelnöke nem tesz ilyet. Vagy ha tesz, akkor lemond, mert nem méltó már a posztjára. Orbán Viktor viszont ország-világ előtt el is ismerte ezt a bűntényt, hiszen ő mondta el, hogy 30 éve is így mentem, ezek után is így fogok menni. És láss csodát, még a múlt héten is megtette mindezt! 2010 óta ön és az önök hivatala Orbán Viktorral kapcsolatosan nem tette meg azokat a nyomozásokat, amik szükségesek lettek volna. Ezáltal falaznak Európa legkorruptabb vezetőjének. Én viszont a múlt héten tettem egy feljelentést, és ezért most már nem tudják eltitkolni azt sem, hogy milyen fontos dologról van szó, és önöknek le kell folytatni a nyomozásukat. Tegyék a dolgukat, erre szeretném önt is kérni. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik nemrégiben egy országos akciót hirdetett meg „40 év, 40 érv” címmel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar dolgozók hogyan fogadnák azt, ha 40 év ledolgozott munkaviszony után a nőkhöz hasonlóan a férfiak is nyugdíjba vonulhatnának. A hónap elejéig tartott a meghirdetett akciónk, és több száz válasz érkezett a felvetésünkre. Több mint hat éve hiába kérjük a Fidesz-kormányt arra, hogy teremtsük meg végre a férfiak számára is ezt a lehetőséget, de talán most, ezt az össztársadalmi igényt figyelembe véve önök is lépni fognak. Egybehangzó kérés ugyanis a nők és a férfiak részéről is, hogy a nyugdíjrendszerünkben végre igazságot tegyünk. Ez a diszkriminatív helyzet egyre égetőbb mindenki számára és gyors megoldást sürget; ismétlem, gyors megoldást, mert hazánkban ma ötből három férfi nem éri meg a nyugdíjkorhatárt.Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztában vannak-e önök azzal, hogy hány unoka nem tud játszani a nagypapájával, mert az dolgozik, vagy a korai halálozások miatt már erre nincs lehetősége? Tudják-e, hogy vannak olyan férfiak, akik 40-50 évig fizetik a nyugdíjjárulékot, de egy fillért sem kapnak, mert meghalnak, mi-előtt élvezhetnék a békés nyugdíjas éveket? Az özvegyi nyugdíj pedig csak töredéke annak az összegnek, ami járna. Tudják-e, hogy van olyan család, ahol azért nem születik több unoka, mert nincs elég nagyszülői támogatás hozzá? És tudják-e azt, hogy a magyar társadalombiztosításra micsoda terhet rónak azok az idős, munkájukban megroppant férfi dolgozók, akik a nyugdíjas éveikben már csak a betegségek szövődményeivel tudnak foglalkozni?

Sajnos, ismerjük az önök rendkívül gyenge érvelési technikáját, de most az egyszer nagyon fontos, hogy mindenki számára őszinte választ adjanak a bemagolt szövegek helyett, ezért kérjük, hogy hagyják a mellébeszélést, hogy nem szavaztuk meg például az áfacsökkentést vagy a Budapest-programot, hiszen önök is utánanézhetnek, hogy minden esetben egy kedvezőbb megoldást kerestünk. De a nyugdíjprémiummal se jöjjenek, kérem, mert bár támogatjuk a nyugdíjasok megsegítését, de egyrészt a növekvő árakat a kisebb anyagi segítségek nem ellensúlyozzák, másrészt pedig most nem erről kérdezzük önöket. Arra szeretnénk választ kapni, hogy tervezik-e a férfiak számára is biztosítani azt, hogy 40 év ledolgozott munkaviszony után megérdemelten nyugdíjba mehessenek.

Szeretném arra is kérni, hogy a válaszában kíméljen meg minket attól az ostoba vádtól, hogy a Jobbik nem szavazta meg a „Nők 40” programot, mert ön is pontosan tudja (Nyitrai Zsolt: Pedig így volt!), hogy mi már akkor is azt szerettük volna, hogy nemtől függetlenül, férfiak és nők is, mindenki nyugdíjba mehessen (Nyitrai Zsolt: Szó nem volt róla!) 40 év munkaviszony után. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Völner Pál: Nem szavaztátok meg!  Taps a Jobbik padsoraiból.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Egészen elképesztő, államtitkár úr, hogy ön politikai kérdést csinál emberek életéből! (L. Simon László: Jesszus!) De ha már itt tartunk, beszélhetnénk arról is, hogy Szolnok fideszes polgármestere, Szalay Ferenc hogy beszélt, milyen minősíthetetlenül beszélt az idős emberekről. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Na, ez az!  Dr. Rétvári Bence: Mert Vona Gábor minősíthetetlen?) De beszélhetnénk az önök propagandistájáról, Bayer Zsoltról is, aki szét akarta veretni az idős embereknek egy csoportját. (Dr. Rétvári Bence: Mert Vona Gábor minősíthetetlen? Ez azt jelenti?) Tudja, én akkor az ön helyében meg sem szólalnék, ha ennek tudatában lennék. De akkor már beszéljünk arról, hogy önök mit nem szavaztak meg! Nem szavazták meg például a nyugdíjminimum 50 ezer forintra történő emelését. Nem adták vissza a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíját. (Dr. Lukács László György: Így van!) Eltörölték és azóta sem akarják visszaadni a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét. (Szilágyi György: Bizony!) Önök halálba, de jobb esetben is betegségbe taszítják ezeket az embereket. Azt gondolom, államtitkár úr, főleg az önök által meghirdetett családok évében viszont minden családban szükséges egy nagymama mellé egy nagypapa is. A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

PINTÉR TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen döbbenetes az előterjesztett törvényjavaslat, amely egyben diszkriminatív, korrupciógyanús és életellenes. Miért diszkriminatív? Önök újra belerúgnak azokba a fiatalokba, akik még itthon próbálkoznának lakáshoz jutni, itthon szeretnének életet kezdeni. Ezeket a fiatalokat üldözik el Magyarországról, akik valamilyen módon megtakarítást tudtak volna eszközölni, összerakni a kis pénzükből azokat a támogatásokkal egybekötött megtakarításokat, amellyel majd a későbbiekben családot tudtak volna itthon, Magyarországon alakítani. Önök a CSOK rendszerét ajánlják ezeknek az embereknek, akik most már nem élhetnek a lakás-takarékpénztárral, azt a támogatást, amelynek szinte semmi köze nincsen ehhez a rendszerhez.

De diszkriminatív is, hiszen azok az emberek, akik eddig a lakás-takarékpénztárral tudtak volna spórolni egy saját lakásra, azok az egyedülálló emberek, azok, akiknek nem lehet gyermekük, akiknek nem új építésű lakásra lenne szükségük, vagy nincsen alaptőkéjük a CSOK-ot igénybe venni, azokat egészen egyszerűen kirekesztik az önálló élet kezdéséből. De korrupciógyanús is, hiszen ebben a gyorsított eljárásban, amivel szeretnék átvinni a mostani javaslatukat, egyértelműen megállapítható, hogy a Rogán Antal-féle lakáslottóban nyomuló cégek elől takarítják el a konkurenciát.

Azt mondják, hogy extraprofitot termelő cégeknek állami segítséggel nem adhatnak lehetőséget. De akkor tudják, hogy mi a legnagyobb, óriási extraprofittal rendelkező, de kevés eredménnyel működő rendszer? Ez a magyar foci. De például idevehetjük a multikat is, akiknek munkahelyteremtés céljából, ezzel a címmel milliárdokat adnak, de azok nem tartják be a munkahelyteremtési kvótát. Miért nem adóztatják meg inkább őket? Miért nem teremtenek egy másik rendszert, miért lehetetlenítik el teljes egészében ezeket? De itt van például a kötvénybiznisz is, amely dúsgazdaggá tett cégeket hozott létre az önök segítségével. Miért nem ezeket szüntetik meg teljes mértékben? És hogy fogják majd az így megmaradt pénzeket lakásépítésre fordítani? Én azt gondolom, hogy az önök által belengetett, majd a jövőben megpróbálandó lakásépítési rendszer egész egyszerűen egy hablaty rendszer.

De azt is elmondhatjuk, hogy életellenes, hiszen azok a magyar emberek, akik dolgoztak ezekben a lakás-takarékpénztárakban, ezek egészen egyszerűen elveszíthetik a munkájukat, hiszen nem fognak tudni majd ilyen rendszerben dolgozni, nincsen már lehetőségük ilyen munkahelyeken a jövőben is állást találni. A kivándorlást segítik elő, ahogy már elmondtam az előbb, és ezért is életellenes ez a rendszer, hiszen azoknak a fiataloknak, akiknek ez utolsó szalmaszál volt, már nem lesz lehetőségük majd a jövőben ilyen módon megtakarítást eszközölniük.

Nagyon fontos arra figyelni, és kérem önöket, ha már mindenképpen ezt az őrült törvénymódosítót át fogják a mai napon passzírozni itt a parlamenten, akkor figyeljenek arra, hogy ne okozzanak piaci pánikot, merthogy ezek a cégek, amelyek ezzel foglalkoztak eddig, nem fogják tudni biztosítani, még a MOB (sic!) által sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt a rendszert, hogy ők ne menjenek csődbe. Nagyon fontos, hogy ne legyen piaci pánik. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Elfogadom, köszönöm szépen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a kérdésemmel kezdjem a felszólalásomat. Mi ez a bolsevik tempó, uraim?! Meddig akarják még telehazudni az országot azokkal az egészen törvénytelen dolgokkal, amiket kitaláltak az elmúlt időszakban? Engedjék meg, hogy Deák Ferencet idézzem: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”De játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha Deák Ferenc ma is élne, és ezt a mondatát ellenzéki képviselőként mondaná? Mondanának őróla most már bármit önök: azt, hogy sorosista ügynök volt, hogy bevándorláspárti politikus, azt, hogy hitet tett Allah mellett, de még a nemi identitását is megkérdőjeleznék. Így működik az önök sajtógépezete.

Aki az igazságot kimondja, aki szembe mer szállni a hazugságokkal, az önök szerint hazug, és rögtön megtámadják, a legaljasabb eszközökkel járatják le. (Dr. Hoppál Péter: Miért remeg a kezed?) Számos példát láttunk erre az elmúlt években. Több, mint 150 pert nyertünk meg  százötvenet! Csak azokat…  ezt azt jelenti, hogy csak azt a pert nem nyertük meg, amit nem indítottunk el. De önök ezekből nem tanulnak, és tovább folytatják. Én például a múlt héten nyertem egy dunaújvárosi portál ellen egy pert, ami szintén egy közpénztemető. Engedje meg akkor tehát, miniszter úr, hogy föltegyem a kérdésemet!

Önök a 2002-es bukásuk után élharcosai voltak annak, hogy az ellenzék is kapjon egy állami tévécsatornát az akkor valóban létező baloldali médiatúlsúly felett. Szeretném tehát akkor megkérdezni még egyszer: mi ez a bolsevik tempó? Hova tűntek az egykori nemes gondolatok a kiegyensúlyozott médiáért, amikor aggódtak? Elfogadhatónak tartják-e önök, hogy egy magát régi vágású, kereszténydemokratának nevező kormányzat csak olyan médiafelületeket támogat állami hirdetésekkel, ahol nyilvánvalóan csak a fake news és a hazugsággyár folyik? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Tudja, most a válaszából is egyértelműen kiderült, hogy most már nemcsak hogy hazudoznak, hanem totális háborút indítottak a valóság ellen. Az egyik képviselőtársa például Mansfeld Péternek az arcmásával díszített pólóban pompázik itt, miközben pont azokat az embereket, akik harcoltak egykor Magyarország szabadságáért, sőt a sajtószabadságért, azokat köpik leginkább szembe, az őseinket, akik kiálltak Magyarországért. Nem szégyellik magukat, uraim?! Ezt a bolsevik tempót akarják tovább folytatni? Én azt gondolom, hogy ez nagyon nem helyénvaló. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.  Közbeszólások a kormánypártok soraiból, többek között: Jó mélyen vagyunk!)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vasműporos levegő  ezt a fogalmat minden dunaújvárosi ismeri, ugyanis számunkra nemcsak gazdasági, hanem morális, illetve kulturális ragaszkodás is van a vasműhöz, a magyar nehézipar zászlóshajójához. Ez amiatt alakult így ki, mert a körzetemben lakók és a dunaújvárosiak ezrei dolgoznak a vasműben, így életünk részévé vált a gyár, és minden hétköznapi dolog, ami az acélgyártáshoz kapcsolódhat. Büszkék vagyunk a nehéziparunkra, és büszkék vagyunk arra is, hogy a kultúránk és a közbeszédünk részévé vált a több ezer főt foglalkoztató komplexum.Szeretném csak zárójelben megjegyezni azt, hogy ezzel sajnos csak mi vagyunk így, hiszen a kormányzat a mai napig nem hajlandó megkötni a stratégiai partnerségi megállapodást, ami a munkások számára biztonságot, a gyár számára pedig a fejlődést biztosítaná.

Ilyen öntudat öntheti el például a szentendreieket is, büszkék lehetnek arra, hogy az ő városukban van a skanzen. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a városnak nagyon sok hasznot hajt, hisz folyamatos látogatókat biztosít, illetve egy párját ritkító kultúrkincset, a magyar néprajzot mutatja be felejthetetlen módon.

Nos, engem is ilyen érzés fogott el, amikor valamelyik nap a vasmű melletti erdőben sétáltam, ugyanis nemrég egy turisztikai weboldal is felhívta a figyelmet arra, hogy ott nyugszanak olyan gépóriások, amelyek mind a magyar nehézipar nélkülözhetetlen mementói. Lenyűgöző volt látni ezeket a szerkezeteket, amik sok-sok évtizeden át a körzet és a nehéziparunk fejlődését szolgálták.

De míg az egyik szemem ámulattal figyelte ezeket a gépóriásokat, a másik szemem sírt. Benőtt mindent a gaz, és ezeket az ipari remekműveket, amelyek ugyanúgy a kultúránk részei is, széteszi a rozsda, és lassan az enyészet emészti fel őket, pedig ezek a gépek nemcsak a gazdaság fejlődését szolgálják, hanem bizony a térségünk és Dunaújváros fejlődését is szavatolták több évtizeden keresztül. Ezek a gépek mind részei Dunaújváros és környéke történelmének, segítették gazdaságunk fejlődését, így méltatlan, hogy így elfeledjük az említett ipartörténeti kincseket.

Ezúton is szeretném tehát felhívni a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy a Dunaferrnek nemcsak jelene, hanem dicső múltja is van. A múltat ápolva  akárcsak a skanzennél  ezt a vasműipari parkot kormánytámogatással meg kellene menteni, hogy minden dunaújvárosi büszkén tekinthessen rá. De a jövőbe tekintve a stratégiai partnerségi megállapodást is szeretném sürgetni, hiszen Dunaújvárosnak nemcsak múltja, hanem jövője is van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A dunaújvárosi Vasmű gyár nemcsak a városnak, hanem egész Magyarországnak az egyik legfontosabb nehézipari létesítménye. Amellett, hogy több ezer embernek ad munkát a térségben, gazdasági potenciálját jelzi az is, hogy nemzetközileg is nagy mennyiségű megrendelést teljesít, öregbítve ezzel Magyarország ipari és ipari dolgozóinak jó hírét.A Dunaferr nagysága miatt azonban sajnálatos módon hatványozottan ki vagyunk téve a piaci és gazdasági változásoknak. Privatizáció, gazdasági válság, vezetőcserék, korkedvezményes nyugdíj megvonása, kivándorlás, és még sorolhatnám az elmúlt években jelentkező problémákat. Ezek mind egyre több vasműsnek teszik nehezebbé az életét, és teszik ezáltal bizonytalanabbá a saját, illetve családjaik jövőjét.

(13.20)

Kemény stratégiai kérdések ezek, amelyek nekünk, a körzetben lakók számára kiemelten fontosak. 2012. július 20-a óta a kormányzat 79 vállalattal kötött stratégiai partnerségi megállapodást, de a Dunaferr-rel sajnos mindezen napig ez nem történt meg. Halkan jegyezném meg, hogy a 79 nagyvállalat közül egyik sem rendelkezik olyan régmúltú és erős kötődésekkel Magyarországhoz, mint a vasmű. A stratégiai partnerségi megállapodásnak sok előnye van a nagyvállalatok számára. Kérdéseiket a kormányzat hamarabb meghallja, adó bevezetése előtt egyeztetésre kerülhet velük sor, vagy akár a rájuk vonatkozó különadókról tárgyalhatnak a kabinettel.

Egyértelmű tehát, hogy egy ilyen megállapodás segíthetné a térségünk gazdasági fejlődését, és a hibák elhagyásával növelné a vasműben dolgozó sok ezer kétkezi munkás biztonságát is. A vasműnek ugyanis nemcsak dicső múltja van, hanem kell, hogy sikeres jövője is legyen, amit mi minden eszközzel biztosítani vagyunk kötelesek. Ezért szeretném tehát kérdezni államtitkár urat, kívánnak-e kötni stratégiai partnerségi megállapodást a Dunaferr nehézipari vállalattal, illetve ha igen, akkor mikor, és ha nem, akkor miért nem. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nos, én szeretném elmondani, hogy Tordai Bence képviselőtársamat megnyugtassam és elmondjam, hogy szerintem egyébként támogatják majd a fideszesek is az ön javaslatát, hiszen egyértelmű az, hogy talán valami mellényomás volt, amikor ott tartózkodtak a bizottsági ülésen. Hiszen amikor egy olyan népnyomorító intézkedést is meg akarnak hozni, mint a munka törvénykönyvének Kósa Lajos és Szatmáry képviselő úr által beterjesztett módosítása, akkor abban az esetben is minden alkalommal, amikor ilyen brutális intézkedéscsomagra adnak be javaslatot, abban az esetben mindig szoktak valami kis pluszt adni a fideszesek, hogy azért mégiscsak megtartsák azt a kis billegő szavazótáborukat, amivel majd a következő választást meg tudják nyerni. (Nacsa Lőrinc nevetve: Billegő?) És igen, azt azért elmondhatom, hogy Dunaújvárosban például, ahol megnyertem jobbikos képviselőként a választást, ott azért rá lehetett világítani arra, hogy nem elég az, hogy telehazudják az országot, és teleplakátolják Soros Györggyel, illetve a migránsok áradatával az országot, hanem igenis, vannak olyan emberek ma Magyarországon, akik nem tudják az önök hazugságait szó nélkül eltűrni.

Éppen ezért, amikor 5 ezer forintos jutalomcsekkekkel próbálják meg az embereknek visszaadni azt, amit az évek alatt, százmilliókat kiloptak az emberek zsebéből, akkor igenis, talán lesz arra lehetősége a fideszes képviselőknek is, hogy ebben az esetben is, amikor a munka törvénykönyvének ilyen brutális módosításával állnak elő, akkor valami pluszt adjanak.

Én azért azt gondolom, hogy talán ők is akkor abban a fényben megvilágítva, hogy valamit akkor mégiscsak az embereknek a másik oldalról adni kell, hogyha már ekkora nagyot elvettek, akkor a holnapi napon talán meg fogják ezt a javaslatot is támogatni, hogyha esetleg nem, akkor a Jobbikra egyébként meg számíthatnak. (Derültség, taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrég látott napvilágot egy felmérés, miszerint a nagyobb iparvárosokban, így például Dunaújvárosban is a légszennyezettség aránya kritikus szintet ért el. A probléma azonban összetett: az időjárás és a környezeti körülmények, a tömegközlekedés régi buszai, az autók számának ugrásszerű növekedése és a gyárak régebbi tisztítóberendezései mind tehetnek a kialakult helyzetről. Valamire nem tudunk ráhatással lenni, de vannak olyan körülmények a felsoroltak közül, amelyekben tudna segíteni a kormányzat is. Szeretett városomban, Dunaújvárosban is többen panaszkodnak már a levegő rossz minősége miatt. A választások előtt voltak olyan fideszes ígéretek, amelyek javíthattak volna az évről évre, újra és újra megjelenő problémán, ugyanis a „Modern városok” program keretein belül megígérték, hogy a város régi, környezetszennyező buszait kicserélik modern, elektromos buszokra, ezzel csökkentve a magas szén-dioxid-kibocsátást. Sajnálatos módon ez is csak kampányígéret volt, hiszen ebből nem valósult meg semmi.

Van azonban más probléma is: Dunaújvárosban több nehézipari vállalat is működik, a gyárak károsanyag-kibocsátása óriási terhet jelent levegőnk tisztaságára, rengeteg ipari kémény van a településen, amelyeknek környezetvédelmi berendezései már elavultak, és nem felelnek meg a kor igényeinek. Sajnálatos módon az önkormányzat már évek óta nem lép a kérdésben, sőt akadályozzák is a konstruktív párbeszédet. Hatalmi arroganciájuk miatt sajnos még csak meg sem keresték a vasmű vezetését, így viszont sem rövid, sem hosszú távú megoldásra nem számíthatunk, hiszen városunk vezetése évek óta nem tesz semmit azért, hogy tisztább levegőt szívhassanak városunk lakóit.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A tiszta levegő alapvető jog, amelytől nem foszthatunk meg senkit, főleg azokat nem, akik a magyar nehéziparban dolgoznak vagy ipari városokban laknak. Szükség lenne arra, hogy a megtett ígéreteiket betartsák, hiszen a levegőt nemcsak jobbikosok vagy fideszesek szívják, hanem mindenki. Kérem önöket, hogy dolgozzunk ki együtt egy olyan programot, amely sürgősen javít az ipari települések levegőminőségén. Vetkőzzék le végre legalább ebben a kérdésben a kormánypárti és ellenzéki megosztottságot, hisz a tiszta környezet és a tiszta levegő közös elemi érdekünk. Ígérem, mi ebben partnerek leszünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf fideszes képviselők éppen egy hete gondoltak egyet, és nyolc óra pihentető alvás után kigondolták azt, hogy miért ne dolgoztassák hülyére a magyarokat, mert ők ezt is megtehetik. Miért maradjon a dolgozóknak heti egy kötelező pihenőnapjuk, ha elég nekik havi egy is? Miért ne dolgozhatnának évi 250 óra helyett 400-at túlórában? Azaz miért ne tölthetnének távol családjuktól plusz 50 napot a kétkezi dolgozók?Megdöbbentő és sokkoló dolgokat tartalmaz a munka törvénykönyvének tervezett módosítása. Ezek után már kevésbé lepődtünk meg azon, hogy mindezt önálló képviselői indítványként terjesztették elő, elkerülve a szükséges egyeztetéseket és szakmai vitákat a munkaadókkal és a szakszervezetekkel, hiszen nem is lett volna egyetlenegy olyan épeszű ember sem, aki erre rábólint. A javaslat több pontja is dolgozó- és munkavállaló-ellenes lépéseket tartalmaz.

Három évre emelnék a munkaidőkeret tartalmát az eddigi egy év helyett, vagyis a munkáltatók számára lehetővé tennék azt, hogy három év átlagában számoljanak el a dolgozókkal, a túlmunkákkal és az ezzel járó szabadnapokkal. Ez a lépés csalásokhoz vezethet, amelynek eredménye az lehet, hogy a dolgozókat az egészséges határon túl is agyonterhelhetik. Nem elvárható ugyanis a munkavállalótól, hogy évekre visszamenőleg tudja azt, hogy mennyit is dolgozott, és az óraszáma megfelele a törvényben előírtaknak. Tudják, hogy még mit jelent ez? Hogyha valakit akár két és fél évig túlórára kötelezhetnek, csak utána kapja meg az ellentételezést.

A javaslatnak a másik arcpirító része, amelyet már a mondandóm elején is kiemeltem, a túlórák számának drasztikus növelése a jelenlegi 250 óráról 400 órára. Ez heti egy plusz munkanapot jelent. A munkáltató ezzel lehetőséget kap arra, hogy mondjuk, minden szombaton behívja a dolgozóját egész napra dolgozni. A megemelt óraszám miatt a magyar munkás egy évben akár 14 hónapnyi munkát is el kell hogy végezzen, ami egyszerűen embertelen és elfogadhatatlan.

Ha az Országgyűlés fideszes többsége megszavazza ezt a tervezetet, azzal a magyar gazdaság, illetve a magyar munkások sírját ássa meg. A Jobbik Magyarországért Mozgalmat felháborítja a munka törvénykönyvének tervezett módosítása, és azt nemcsak család-, hanem egyenesen életellenesnek tartjuk. A Fidesz által a családok évének nevezett időszakban ugyanis a magyar dolgozók ezreit fosztanák meg attól, hogy a megérdemelt szabadidejüket nyugodt körülmények között a családjaikkal tölthessék. Ha a tervezetet elfogadják, egy másik tragikus következménnyel is számolniuk kell.

Az ilyen kiszámíthatatlan és a dolgozók kizsigerelését szolgáló munkakörülmények felállításával a gazdasági kivándorlást fogják segíteni azokba az országokba, ahol normális és nyugodt körülmények között dolgozhat a munkaerő. Már eddig is 600 ezer magyar ment külföldre dolgozni. Önök miért akarják azt, hogy rohamtempóban elüldözzék ezeket az embereket, akik itt maradtak? És mindenre az a magyarázat, miszerint a dolgozók érdekében nyújtották be ezt a javaslatot, hogy aki többet akar dolgozni és keresni, az megtehesse, egyszerűen nevetséges és szomorú is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkaerőhiányt nem a munkaórák, hanem a fizetések emelésével kell megoldani. Ma már nem az ’50-es éveket írjuk, amikor is kényszerítve a munkavállalókat elvárják azt, hogy ingyen robotoljanak a gazdaságért szombatonként. A munka törvénykönyvének tervezett módosítása szakmaiatlan, embertelen és családellenes. A Fidesz ezzel ismét a multik oldalára áll a magyar kétkezi dolgozókkal szemben, hiszen ez a módosítás csak nekik áll érdekükben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiban.)

PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abszurd, életellenes, szakmaiatlan, családellenes, elfogadhatatlan, átgondolatlan. Ezeket a jelzőket használták a választópolgárok a munka törvénykönyvének tervezett módosítására. Természetesen ezeket a minősítéseket önök is hallhatták volna, ha benyújtás előtt sort kerítenek a szakszervezetekkel, a munkaadókkal a szakmai egyeztetésekre, de a nemzeti együttműködés rendszerében inkább megkímélték saját magukat az érdekvédelmi szervezetektől kapott jogos pofonoktól. Kósa képviselő úr elmondta, ezt a holnapi napon meg fogja kapni.Amióta országgyűlési képviselő vagyok, szinte soha nem láttam a kormánypárti képviselőtársaimat szakmai alapon dönteni, én most mégis kísérletet teszek arra, hogy józan, átgondolt érvekkel meggyőzzem önöket arról, hogy a magyar dolgozói társadalom sírját ássák meg akkor, ha elfogadják a tervezett módosítást.

Mit is jelent a munkavállalókra nézve az önök tervezete? Ha megszavazzák ezt a módosítást, akkor egy átlagos dolgozó sokkal kevesebbet lehet a családjával. Értem én, hogy 2018 végén véget ér a családok éve, de arra nem számított senki sem, hogy 2019 a családok elleni év lesz. Önök ugyanis felhatalmazzák a cégeket arra, hogy a normál munkaidő mellett további 50 napot elvehessenek évente a magyar munkavállalóktól. Ötven nap, amelyet egyébként a családjukkal, gyermekeikkel, házastársukkal tölthetnének. A túlórakeret 250 óráról 400 órára való emelése pedig azt jelenti, hogy akár minden szombaton behívhatják az embereket dolgozni. Kíváncsi lennék arra, hogy a nemzeti konzultáció során erről miért nem kérdezték meg a magyar embereket.

A másik katasztrofális vetülete a módosításnak az, hogy törvényileg akarják teljesen kizsákmányolhatóvá tenni a magyar dolgozókat, hiszen a munkaidőkeret jelenlegi 12 hónapról 36 hónapra való növelése kizárólag ezt a célt szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók számára lehetővé tennék, hogy három év átlagában számoljanak el a dolgozókkal. Belegondoltak abba, hogy mi van akkor, ha csődbe megy egy cég, és valaki úgy robotol két-három éven keresztül, hogy a pluszmunkáért egy fillért sem kap? Vagy abba, hogy mi lesz akkor, ha a vállalat arra hivatkozik, hogy veszteséges, és nem fizeti ki a dolgozóját? Nem hiszem, mert ha ezeket átgondolják, valószínűleg le sem írják ezeket a sületlenségeket.

Úgy látom, hogy önök a módosítás egészségügyi vonzatával sem törődnek. Az önök tervezete lehetővé teszi, hogy 12 hónap alatt egy amúgy is nehéz körülmények között dolgozó gyári munkás akár 14 hónapnyi munkát végezzen el. Az ilyen robot mellett az ember elfárad fizikailag, a szervezete legyengül, és a túlhajszoltság miatt beteg lehet. A magyar egészségügyi várólisták egyébként is kedvezőtlenek a betegekre nézve, tehát a felgyógyulása is hosszabb lesz a munkavállalónak. Kiesik a munkából, így őt kollégáinak kell helyettesíteniük, akik ezáltal még leterheltebbek lesznek és fizikailag még kiszolgáltatottabbak. Vagy azt várják a dolgozóktól, hogy az önök által javasolt pluszmunkanapot betegen is teljesítsék?

De vizsgáljuk meg más szakmai szempontból is ezt a javaslatot! Az elmúlt évek során 600 ezer ember hagyta itt jobb munkalehetőségek miatt az országot. Egy dolgot viszont már most borítékolhatunk: a kivándorlás folyamatát csak fokozni fogja az, ha megszavazzák ezt a törvénymódosítást. Egy fiatal pályakezdő számára az a fontos, hogy kiszámítható munkakörülményei legyenek. Számára az a fontos, hogy tisztességes munka után tisztességes bérezést kapjon, és a ledolgozott munkanapok után a családjával lehessen. Ha ezt itthon nem kapja meg, máshol fogja megkeresni. De máshol fogja keresni majd a középkorú ember is, mert számára pedig az a fontos, hogy egészségileg ne rokkanjon bele a munkába. Ezek az emberek olyan országot választanak maguknak, ahol normális munkakörülmények várják, és nem a teljes kizsákmányolás a cél állami segítségnyújtással. Ha nem a túlórák számát emelnék, hanem a béreket, akkor hazajönnének a kivándorolt honfitársaink, és megszűnne a munkaerőhiány. Lehet, hogy kevesebb stadion épülne, lehet, hogy kevesebb jutna a látványberuházásokra, de itthon lehetnének, tisztességes körülmények között dolgozva a rokonaink.

Azonban látni kell azt is, hogy nem mindenki háborog a munkatörvénykönyv tervezett változásai miatt. Vannak, akik kifejezetten örülnének annak, ha megvalósulna az amúgy rabszolgatörvénynek nevezett tervezet. Ezek pedig nem mások, mint a multinacionális nagyvállalatok. A Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány törvénymódosító javaslatait. Ezt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondta a hétfői napon Düsseldorfban. Az egyik oldalon tehát a több ezer főt magukba tömörítő szakszervezetek tiltakoznak a teljesen indokolatlan változtatások ellen, a másik oldalon pedig örömködő multik állnak, akik alig várják, hogy még több bőrt húzzanak le a magyar dolgozókról, kormányzati asszisztálással.

És hogy önök melyik oldalra fognak állni, ha elfogadják a módosításokat? A multik oldalára a magyar kétkezi munkások helyett. Volt már erre többször is példa, elég, ha csak a korkedvezményes nyugdíjak és a sztrájkjog megszüntetésére gondolunk. Vagy arra, hogy a járulékcsökkentésből adódó forrásokat nem tették kötelezővé a cégeknek beépíteni a bérekbe, így abból nem látszott semmi a dolgozó, annál több viszont a multi oldalán.

Végül pedig legutolsó húzásuk a kafetéria elvétele. Egészen elképesztő, mennyire nem tisztelik azokat az embereket, akiket önöknek képviselniük kellene. Önöket szolgálni küldték a nemzet templomába. Azért dolgozhatnak ilyen munkakörülmények között, mert önökbe vetették a bizalmukat a választópolgárok. Nem szégyellik magukat, aprópénzért eladni hazájukat és a benne dolgozó kétkezi munkások idejét és egészségét? Kérem önöket, hogy ne árulják el megint a magyar dolgozókat, és ne rontsák tovább az amúgy is nehéz helyzetüket további kizsigereléssel! Ha nem hallgatnak az észérvekre, akkor, kérem önöket, hallgassanak a szívükre! Önök szívesen engednék a gyermeküket iskolába egy olyan buszsofőrrel, akinek a háta mögött 12-14 órás műszak áll? Önök szívesen utaznának olyan vonattal a családjukkal, amelynek a vezetője nem tudta magát rendesen kipihenni? Örülnének annak, ha egy héten csak egy szabadnap jutna a családjukra?

Rég látszik, hogy a Fidesz teljesen elszakadt a valóságtól, és nem érzi a hétköznapi emberek problémáját. Nagyon szívesen segítek Kósa Lajosnak és Szatmáry Kristófnak is abban, hogy visszatérjen a realitás talajára. Kérem, jöjjenek el mindketten a dunaújvárosi vasműbe, és dolgozzanak le ott egypár műszakot! (Taps a Jobbik padsoraiból.  Dr. Szél Bernadett és Csárdi Antal tapsol.) Vagy, kérem önöket, menjenek el a rácalmási Hankookba, és szívják be a kemikáliákat egy 12-14 órás munkanapon! Tapasztalják meg, mit jelent 100-200 ezer forintért robotolni! Kíváncsi lennék, hogy akkor ezek után is mondanae majd Kósa úr olyan ostobaságokat, hogy a módosítás a munkavállalók érdekeit szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden munkáltató tapasztalja az óriási munkaerőhiányt Magyarországon, és tudjuk, hogy nagy a baj, ami hosszú távon is veszélyezteti a magyar gazdaságot. Azonban a munkaerőhiányt nem a munkaórák, hanem a fizetések emelésével kell megoldani.

(19.40)

Az ötvenes években az államért kellett dolgozni a kommunista szombatokon ingyen, az önök javaslata után a multik kedvéért kell majd pluszterhelések mellett robotolni, kiszámíthatatlan javadalmazás mellett.

Ezért szeretném kérni a kormánypárti képviselőket: a multik helyett végre álljanak a magyar dolgozók mellé, és szolgálják az ő érdekeiket! A multik helyett álljanak végre a magyar családok mellé, és ne szakítsák szét őket! A multik zsebének teletömése helyett a magyar dolgozók fizetését és bérét emeljék meg olyan szintre, hogy megérje nekik itthon dolgozni heti öt napot!

Az önök által benyújtott javaslat nemcsak a munkavállalók és a dolgozók ellen van, hanem egyenesen család- és életellenes is. Kérem önöket, fejezzék be a magyar kétkezi munkások kizsigerelését, és kérem önöket, ne szavazzák meg a rabszolgatörvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen egyszerű a szituáció: aki a szerdai napon igennel szavaz a rabszolgatörvényre, az elárulja a népét. (Közbeszólások a Jobbik, az MSZP, a DK soraiból, köztük: Így van!  Ennyi.  Taps a Jobbik soraiban.) Önök rabszolgasorsba akarják hajszolni a magyar embereket! (Kunhalmi Ágnes: Hazaárulók vagytok mind egy szálig!) Döbbenetes az, amit Kósa Lajos is az egy héttel ezelőtti egyeztetés után elmondott, miszerint törvénybe akarják azt is rakni, hogy ezek után a szakszervezetek nélkül lehet túlórára kötelezni az embereket. Felháborító az, hogy 250 óráról 400 órára akarják emelni a túlóraszámot. (Tessely Zoltán: Tanulj meg olvasni!) Döbbenetes, hiszen ezzel akár tízórás napi munkára is köteleznék a kétkezi munkásokat, vagy arra, hogy szombatonként túlórázniuk kelljen, és hab a tortán még az is, hogy önök azt is törvénybe akarják rakni, hogy az emberek úgymond önként lemondhatnak a túlórajárulékukról. De ki az az ember manapság, aki le akarna mondani a megkeresett pénzéről? Ki az az ember, aki önkéntesen lemondana erről a pénzről? Elmondom én önöknek, ki az: aki félti a munkáját, az az ember, aki bármit aláír annak érdekében, hogy megtarthassa a beosztását. (Dr. Völner Pál: A jobbikosok.)

És tudják, hogy mi a legpofátlanabb? Az önök érvelése, amikor azt mondják itt a Házban is, hogy azért teszik mindezt, hogy az emberek több pénzt kereshessenek, mert nemhogy több pénzt nem kereshetnek, hanem elszakítják őket a családjuktól, elszakítják őket a gyermekeiktől, a feleségüktől, férjüktől, és még az egészségüket is tönkreteszik. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) Ezzel a lépésükkel azt fogják elérni, hogy azok az emberek úgy fognak nemet mondani az önök politikájára, hogy el fognak menni Magyarországról. Döbbenetes, hogy önök a magyar emberek érdeke helyett ismét a multikat támogatják. Önök végérvényesen letették a voksukat a multik mellett.

Ezzel szemben végre maguknak is azokat az embereket kellene képviselniük, akik önöket ideküldték. Végre álljanak az emberek oldalára! Álljanak végre a szakszervezetek oldalára! Erősítsük meg a szakszervezeteket (Dr. Rétvári Bence: Ezt halljuk a Jobbiktól?!), vagy vizsgáljuk felül akár a stratégiai partnerségi szerződéseket a multicégeknél, és azokat töröljük el, vagy akár azokat írjuk újra. De tudják mit? Fölajánljuk azt a lehetőséget is, hogy állítsunk össze egy munkavállalói minimumot minden párt hozzájárulásával, de a legfontosabb az, hogy önök ezt a törvénymódosítást ne szavazzák meg, nincsen miről tárgyalni itt.

Egészen egyszerűen ezt a rabszolgatörvényt nem szabad önöknek sem megszavazni, mert végre az embereknek az oldalára kell állniuk a multik helyett. És tudják, legszívesebben én azt tenném, hogy aki ezt a törvénymódosítást megszavazza, arra még az asztalt is ráborítanám. (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegess!) De persze nem teszem meg, de az emberek meg fogják tenni. (Nacsa Lőrinc: Ne fenyegess!) Az emberek meg fogják tenni, mert odamennek maguk elé, és azt fogják mondani, hogy ők nem lesznek rabszolgák, mert őket nem szakíthatják el a családjuktól, és ők azt fogják mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2019 nem lesz a rabszolgák éve. Gondolják meg jól a szavaimat, és ne szavazzák meg ezt a rabszolgatörvényt szerdán! (Tessely Zoltán: Elolvastátok?  Taps az ellenzéki padsorokban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenki tudja, hogy Magyarország városaiban az elmúlt években létrejött közvilágítás-fejlesztések botrányosan és minden minőségi követelményt alulmúlóan valósultak meg. Mindenki tudja azt is, hogy az ország városaiban a közvilágítás kiépítése és felújítása során nem történt más, mint a közpénzek ellopása haverokon és strómanokon keresztül. Mindenki tudja ezt, talán egyedül kivétel ez alól Polt Péter legfőbb ügyész, aki sorra dobja vissza az ezzel kapcsolatos feljelentéseket. A közvilágítás korszerűsítése Dunaújvárosban is a korrupció és a minőségtelen munkavégzés állatorvosi lova lett. Külön szégyenletes az a tény, hogy az önkormányzat tudott arról, hogy a világítás szintje nem éri el a kívánt minőséget, és ezáltal közveszélyes állapotokat teremt a városban, de a mai napig nem tesznek semmit legalább az eredeti állapot visszaállításáért. És ami a legszomorúbb az egészben, hogy most már nemcsak az emberek közvagyonát lopják el az ilyen fejlesztéseknél, hanem több emberéletet is követelt a hanyag és korrupt korszerűsítés. Városunkban az elmúlt években több olyan baleset is történt a sötétség miatt, ahol az átkelő gyalogosokat gázolták el autósok. És ezt nem feltétlenül az autót vezető sofőr hibájából, és nem is a zebrán szabályosan közlekedő gyalogos miatt, hanem egész egyszerűen a vaksötétben nem tudtak kellőképpen figyelni egymásra.

Önök elismerték a bűncselekményüket akkor, amikor nem nyújtották be az Unió felé ezeket a számlákat, hogy elkerüljék az uniós számonkérést, de kijelenthetjük azt is, hogy önök a közvilágítás-fejlesztéseik során nemcsak a magyarok közpénzét lopták el, hanem a minősíthetetlen beruházásaik már emberéleteket is követelnek.

Ezért szeretném megkérdezni államtitkár urat, most, hogy beismerték a bűnösségüket, tervezik-e fejleszteni a közvilágítást azon városokban, ahol a botrányos kivitelezések miatt életveszélyes állapotok uralkodnak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar dolgozók az elmúlt hónapokban megtapasztalhatták azt, hogy mire is számíthatnak a magyar kormánytól. Egyrészt botrányos körülmények között önök megszavazták a rabszolgatörvényt, amellyel teljesen kiszolgáltatják a kétkezi munkásokat a multinacionális cégeknek. Másrészt pedig nem állnak melléjük küzdelmeik során, és hallgatásukkal támogatják a leszámolásokat, amelyek során a nagyvállalatok elintézhetik a sztrájkolni kívánó dolgozókat. A Suzuki-gyárban például minden figyelmeztetés nélkül kirúgták az egyik munkavállalót, aki szakszervezetet kívánt volna létrehozni, hogy hatékonyan tudják a dolgozók érdekeit képviselni. És felmerül a kérdés, hogy mit tettek önök. Erre az a válasz, hogy semmit. De nem csak a Suzuki-gyárban fordulnak elő ilyen, teljesen jogtalan megtorlások. Körzetemben működik például a Hankook-gumigyár, ahol szintén forrnak az indulatok a rendkívül alacsony bérek miatt. Emiatt ma éjféltől ismét sztrájkolni kényszerülnek az ott dolgozók. Nemrég az egyik munkavállaló is megkeresett, hogy elmondja: egy másik kollégájával együtt kirúgták a gyárból, mert a VDSZ-hez való csatlakozásra buzdított. Emellett a vezetés fenyegető üzeneteket küldött az alkalmazottaknak többek között arról, hogy akik a sztrájkban részt vesznek, ne is számítsanak a továbbiakban a Hankook-ház vendégszeretetére, azaz kiköltöztetik őket a dolgozók számára biztosított szállásról. Mindez megtörténhet 2019 -ben Magyarországon.

Egyrészt kitartást kívánok az ott dolgozóknak a céljaik eléréséhez, másrészt pedig kérdezem az államtitkár urat, válaszoljon kérdéseimre őszintén: milyen jogi segítségre számíthatnak a kormányzat részéről az olyan dolgozók, akiket törvénytelenül rúgtak ki vagy fenyegetnek a lakhatásukkal azért, mert normális béreket követelnek? És természetesen felmerül a kérdés, hogy mikor veszik már észre, hogy nem a munkaórákat kell emelni, hanem a dolgozók bérét. Válaszát előre is köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszak kormányzati intézkedései pontosan azt bizonyítják, hogy drasztikus átalakulás elé néz a magyar munkavállalók világa: a kivándorolt magyarokat béremelés helyett külföldi, bevándorló munkaerővel kívánják önök pótolni. Ennek bizonyítéka, hogy vidéki nagy gyárakban sorra jelennek meg az olyan álláshirdetések, ahol az ukrán vagy egyéb nyelv ismerete nemhogy előnyt jelent, hanem már-már követelmény is.Az önök álságos céljait viszont ez teljesen jól kiszolgálja, hiszen az ilyen gazdasági bevándorlók jóval kevesebb pénzért dolgoznak, mint magyar kollégáik, illetve nyelvi és egyéb ismeretek hiányában sztrájkolni, küzdeni sem fognak az érdekeikért. Ezt a folyamatot a Jobbik teljesen elfogadhatatlannak tartja. Nem a Londonba kényszerült munkavállalókat kell pótolni más nációk tagjaival, hanem őket kellene végre hazahozni.

Az elmúlt időszak azonban nemcsak az önök által maximumra pörgetett gazdasági bevándorlásra hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a magyar szakszervezetiség milyen katasztrofális helyzetben van. Miskolc, Esztergom, Rácalmás  három város, amely ékesen bizonyítja azt, hogy a multik elnyomják a szakszervezetiséget.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Vegyük csak a körzetemben lévő Hankook-gumigyárat! Első körben a lakhatásuk elvesztésével fenyegették meg a sztrájkolni kívánó dolgozókat, majd a szakszervezeti vezetők kirúgására is sort kerítettek. A legutóbbi húzása a gyárnak pedig az volt, hogy új biztonsági szolgálatot hívtak be, akiknek a dolgozói fekete, külföldi rendszámú autókkal demonstráltak, és az amúgy is feszült helyzetet csak fokozták. És még nem is beszéltem arról, hogy a sztrájkolni kívánó dolgozókat szűk, bekamerázott termekbe kényszerítették, és a juttatásaik megvonásával is megzsarolták őket. Ez történhetett meg 2019-ben Magyarországon, Európa szívében.

A sztrájkoló és sztrájkolni kívánó dolgozók számomra olyanok, mint a végvári vitézek, viszont önök olyanok, mint Hegedüs hadnagy, aki száz aranyért kívánta elárulni Eger várát a törököknek, csak önök most nem a törököknek, hanem a multiknak árulják el a magyar dolgozókat cinkos hallgatásukkal. Ezzel szemben a Jobbik magyar kvótát követel a munkahelyeken, amely biztosítja azt, hogy a magyar dolgozó legyen mindig az első a saját hazájában, és új munka törvénykönyvét akarunk, amely biztosítja a sztrájkhoz való jogot, megszünteti a rabszolgatörvényt, és kizárja a multik önkényét.

Mindezekért kérdezem tehát az államtitkár urat, egyetért-e ön is azzal, hogy a multik következmények nélkül fenyegethetik, vegzálhatják és kirúghatják a sztrájkolni készülőket, illetve hogyan kívánják megállítani azt a folyamatot (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy a gazdasági bevándorlók ezrei veszik el a magyar kétkezi dolgozóktól a munkalehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiban.)

(14.40)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Az államtitkár úr válasza egyben rámutatott arra is, hogy önök egyértelműen a multik mellé álltak. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Mi?!) Igazából erre utaltam akkor is, amikor azt mondtam, hogy a szakszervezetek katasztrofálisan nehéz helyzetben vannak, hiszen a kormány nemhogy támogatná a szakszervezeti tagokat, hanem elárulta őket, és cinkos hallgatásával kiszolgáltatja őket a multinacionális nagyvállalatoknak. Nemcsak hogy a saját nevemben nem tudom elfogadni az ön válaszát, hanem a Hankook-dolgozók nevében is vissza kell utasítanom ezt a semmitmondó választ. Azt szeretném inkább üzenni nekik innen, hogy kitartást nekik, mindenki számíthat a segítségünkre, mindenki számíthat ránk is, mi a hankookosokkal vagyunk, mi a dunaújvárosiakkal vagyunk, és számíthatnak ránk – ahogy a kormányra eddigiekben sem számíthattak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2010-ben előremutató intézkedésnek tartottam azt, hogy konszolidálták az önkormányzatokat. Aztán 2013-ban Dunaújvárost is hatalmas adósságtól mentették meg. Azonban az elmúlt évek pénzügyi mozgásai újra sötét felhőket rajzolnak szeretett városunk egére. Elharapózó korrupció, befejezetlen vagy éppen el sem kezdett fejlesztések és a folyamatos ígérgetések mind arról tanúskodnak, hogy nincs minden rendben a pénzügyi helyzettel. Ennek újabb bizonyítéka az, hogy a fideszes vezetésű önkormányzat másfél milliárd forintnyi hitelt szeretne felvenni. Hiszem, hogy bizonyos esetekben egyes kiemelt fejlesztésekhez, természetesen amelyek a köz javát szolgálják, elengedhetetlen egy normális, kiszámítható keretek között felvett kölcsön. De itt nem erről van szó. Itt zárójelben szeretném megjegyezni azt, hogy ha már hitelfelvétel, akkor annak az összegét költhetnék a botrányosan kivitelezett közvilágítás rendbehozatalára. Viszont több mint egy hónapnyi érdeklődésünk után csak annyit tudtunk meg az önkormányzat munkatársaitól, hogy a hitel felvételére a városi költségvetés stabilitása miatt van szükség. A tételes tervezet és az elszámolás hiánya súlyos aggodalmakra ad okot. Vagy a költségvetés van olyan rossz helyzetben, hogy hitelfelvételre van szükség, vagy a felvett pénzösszeget kampányberuházásokra fogják költeni a választások előtt, amivel hosszú távra eladósítják az ott élőket, vagy a jelenlegi városvezetés retteg attól, hogy elveszítik az önkormányzati választást, és ezzel a hitellel az új vezetés munkáját akarják már most ellehetetleníteni. Félelmetes belegondolni abba, hogy hat évvel a hitelkonszolidáció után olyan helyzetbe jutott a fideszes városvezetésű Dunaújváros, hogy újabb hitelfelvételre kényszerül, mint ahogy abba is, hogy a lakosságot a kampány miatt hosszú távra akarják eladósítani.

Kérdezem tehát, támogatni fognak-e a minisztériumban egy olyan hitelfelvételt, amelynek az elköltéséről nincs tételes beszámoló, illetve kívánja-e szabályozni valamilyen formába a Pénzügyminisztérium azon települések hitelfelvételeit, amelyek rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal. Válaszukat előre köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi István, az egyik legnagyobb magyar mondta egyszer, hogy merjünk nagyok lenni. A Dunaújvárosban és a körzetemben élő emberek mernek nagyok lenni, mernek nagyot álmodni, ahogy azt a fenti mondás is tartja. Folyamatosan konzultálok velük, együtt mérve fel az igényeiket, azt, hogy mire is van igazán szükségük. Ezek olyan valódi problémák, amelyeket már évekkel ezelőtt meg kellett volna oldani. Természetesen én nem vagyok naiv ember, de mégis reménykedem abban, hogy az idén a dölyfösség és a céltalan akaratosság helyett meghallgatják az emberek kérését, és belátják azt, hogy elsősorban az ő igényeiket kell kiszolgálni.

Ők nem stadionokra és látványberuházásokra vágynak. Remélem, hogy eljut végre önökhöz az az üzenet, hogy a dunaújvárosiak ezrei akarnak végre rendes, normális közvilágítást a sötétség helyett. Bízom abban is, hogy végre megszavazzák, hogy a Szent Pantaleon Kórháznak rendezzük az adósságállományát, és kicseréltessük a nyolcvanas évekből ránk maradt nyílászáróit, hogy civilizált körülmények között gyógyulhassanak a betegek. Remélem, nem fog süket fülekre találni az a hétköznapi igény sem, hogy leszigeteljük és felújítsuk a városi iskolákat, hogy a diákoknak ne kabátban kelljen ülniük télen a tanítási órákon, illetve hogy Adonyban biztonságosan, zebrával ellátott úttesteken mehessenek óvodába a kisgyermekek.

Szeretném hinni, hogy önök szerint is megérdemlik a pusztaszabolcsi emberek, hogy évtizedes álmuk, egy rendes vasúti aluljáró megépülhessen végre a városukban. Út- és járdafelújítások, kegyeleti emlékművek fejlesztése, közösségi terek kialakítása, kutyasétáltatók létrehozása, és még hosszasan sorolhatnám azokat az igényeket, amelyeket szeretnének a dunaújvárosiak és a körzetemben élő emberek. Most arra kérem önöket, hogy legyenek belátóak, merjenek nagyvonalúak lenni, és hallgassák meg a valódi emberek valódi problémáit, és szavazzák majd meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket az emberekkel együtt dolgoztunk ki. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

PINTÉR TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Azért, hogy nektek már ne maradjon semmi”  ezt egy újpesti fideszes mondta akkor, amikor azt megkérdezték tőle, hogy miért kell ilyen pofátlanul és átlátszóan lopni. De mondhatta volna ezt Cserna Gábor, Dunaújváros fideszes polgármestere is, amikor többször feltettük neki azt a kérdést, hogy miért kell 1,5 milliárd forintos hitelt felvennie a város kárára  azért, hogy nektek már ne maradjon semmi.A leköszönő polgármester egyetlenegy esélyt lát arra, hogy a székében maradjon októberben is, mégpedig ennek az 1,5 milliárd forintos hitelnek a felvételét és elköltését a kampányidőszakban. Csakhogy a polgármester úr nincs azzal tisztában, hogy a dunaújvárosiak nem hülyék, és bármennyit is költhet a polgármester úr, akkor sem fogják újra megszavazni őt. Éppen ezért innen üzenem neki, hogy ne költse azt a pénzt, amit még meg sem kapott a város, mert ha hűtlen vagy hanyag kezelésen kapom, azaz bűncselekményen, akkor októbertől még akár börtönbe is mehet.

(12.50)

Emlékeztetném a kormányt is arra, hogy legutóbb azt válaszolták, hogy a hitelfelvételi kérelem még be sem érkezett hozzájuk, de működésre, amire egyébként az önkormányzat kérte a pénzt, egyébként sem engedélyezhetnek hitelfelvételt. Legjobb tudomásom szerint még mindig nem érkezett be a hitel az önkormányzathoz, miközben a fideszes városvezetés úgy tesz, mintha biztosan megkapnák ezt a pénzt, és nem számít, hogy így lesze vagy sem, bőkezűen költik az idei év költségvetéséből, a város pénzéből. Lefordítva magyarra: most már teljesen mindegy, hogy a kormány engedélyezie a hitelt vagy sem. Ha engedélyezik, akkor még évek múlva is nyögni fogja Dunaújváros az adósság részleteit, amikor Cserna Gábor már csak egy rossz emlék lesz mindannyiunk számára, ha nem engedélyezik, akkor pedig már az idén is csődbe mehet a város. Többek között ez az a felelőtlen gazdálkodás és magatartás, ami miatt Cserna Gábornak és csapatának mielőbb mennie kell a városból.

Tudják, tisztelt képviselőtársaim, én szeretem ezt a várost. Szeretem az ott élőket, szeretem az utakat, szeretem a vasműt, általában véve szeretem azt a légkört, ami ott körülvesz minket. Én ezért kezdtem el politizálni; azért, mert féltem a várost azoktól, akik nem szeretettel, mint én, hanem haszonlesésből gondolnak az ott élőkre és élősködnek rajtuk. Amikor otthon vagyok, én nem vagyok sem jobbikos, sem ellenzéki, én dunaújvárosi vagyok, és ebben a minőségemben fogok megmérettetni a Fidesz politikájával szemben.

Most önök előtt, a nemzet templomában ígéretet is teszek önöknek: soha nem fogom hagyni azt, hogy bárki is tönkre tegye szeretett városomat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)