Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy szokták mondani, a remény hal meg utoljára, és én remélem, hogy lesz olyan politikai vita, amely nemzeti ügyben hozzásegít minket ahhoz, hogy valóban kialakulhasson egy nemzeti konszenzus. Az oktatás ügye ilyen nemzeti ügy. Szükség lenne valóban egy nemzeti politikai konszenzusra, és ahhoz pedig, hogy ezt megcsináljuk, megalkossuk, tényleg tisztán és nyíltan kellene azt a helyzetet leírnunk, amiben vagyunk. Ez a mai vita, úgy látom, hogy sajnos nem visz el minket eddig a pontig. Igazából nem is vihet el, hiszen maga a szándék, a politikai vitanap létrehozóinak szándéka nem ebbe az irányba mutatott.

Tudják, én emlékszem arra a talán első oktatáspolitikai vitára, ami ebben a Házban 1992-ben volt. Olyan szerencsém volt, hogy itt lehettem és részt vehettem ebben a vitában. Tudják, az a helyzet, hogy azokban a nehéz időkben, amikor tényleg egy totalitárius rendszer összeomlása temetett maga alá mindent és nagyon sok embert, akkor ez a Ház képes volt egy értékalapú vitát lefolytatni az oktatási rendszerről. Olyan kérdés került szóba, hogy például milyen iskolaszerkezetet támogassunk, és mi azon az állásponton voltunk, hogy a 8+4 osztályos rendszer jó, amellett kell kiállni, mert demokratikus, mert abba az irányba mutat, hogy a társadalmi csoportok idő előtti elkülönülését tudja moderálni, hogy ne különüljenek el az elitek egyébként más osztályoktól, és hogy a gyerekek együtt élve tanulják meg a másikat. Erről szólt a vita, és tudják, sokkal kevesebb személyeskedés és vádaskodás volt benne. Úgyhogy erre a mai vitára, a harminc évvel ezelőtti vitára visszaemlékezve nem lehetünk olyan igazán büszkék.

Ami pedig Heves megyét illeti, merthogy Lőcsei képviselő úr megszólított, hogy hol vannak a Heves megyei képviselők. (Rétvári Bence: Hol van? Ő nincs itt.) Annak kapcsán is egy-két dolgot azért jó a figyelmükbe ajánlani, és a visszamutogatással kapcsolatosan azt szeretném mondani, hogy ami egyszer megtörtént, az kitörölhetetlenül beépül a jelenünkbe. Ez a világ rendje; ha letagadjuk, akkor is, ha megtagadjuk, akkor is. És nincs miért letagadni, és nincs miért megtagadni, mert még a rossz dolog is egyet hozott nekünk: tapasztalatot. És ez a tapasztalat, ez egy fontos dolog a számunkra.

Például Heves megyét illetően, iskolafenntartást illetően az egy fontos tapasztalat volt 2010-ben, hogy az önkormányzatok, bár mindent megtesznek az iskolájukért…  mert mi fontosabb egy településnek, főleg egy kistelepülésnek mi lenne fontosabb, mint az iskolája meg az orvosa, meg az óvodája, meg az idősei? Mi lenne fontosabb?! Mindent megtesz érte erején felül is. Ezt tették, igen, 2010 előtt is, egy olyan világban, amikor ez ahhoz vezetett, hogy eladósodtak reménytelenül, ráadásul devizában. És ez tény.

Heves megyével kapcsolatban azt tudom önöknek mondani, hogy 2010-ben azzal kellett szembesülni  mint a megyei közgyűlés elnöke, rövid ideig az is lehettem , hogy csődbe mentünk, mert 12 év szocialista megyekormányzás után 6 milliárdos adósságot hagyott hátra az előző kurzus, és a 6 milliárdos adósság maga alá temetett iskolákat, kollégiumokat, idősotthonokat, szociális intézményeket, közgyűjteményt és kulturális intézményt, merthogy erőn felül persze mindenki beletette. Miből? Adósságból. Az a helyzet, és ez is tény, nem kell ezért örömtüzeket gyújtani, de tény, és álljunk már hozzá azért mégiscsak tisztességesen, tény az, hogy ebből a helyzetből az önkormányzatokat, rengeteg kistelepülést és nagy települést ez a kormány, az Orbán-kormány segített ki. Ez a helyzet, és ezért helytelen úgy beállítani, és nem fair, ahogy Szabó Sándor képviselő úr, jegyző úr beállította, hogy ezt lenyúltuk. Hát, tönkrement volna mindenki, mert mindent megtett, a maga részéről mindent megtett. Egy válságos időben valóban az életveszély, hogy beleengedjük az önkormányzatokat egy eladósodási csapdába. Tehát ez egy fontos tapasztalat, és ezt illik mindig figyelembe venni a döntéseinknél.

Aztán még egy, amit szintén Lőcsei képviselő úr mondott, abban teljesen egyetértek, hogy azon kell dolgoznunk…  mert miről is beszélünk legelsősorban, amikor oktatásról beszélünk? Miből kell kiindulnunk? A gyerekből. Az egy nagyon fontos dolog, hogy a gyerekeknek az iskola elérhető legyen, méghozzá, ha lehet, minél közelebb legyen. Ebből a szempontból nem volt jó az, hogy egy csomó falusi iskola bezárt, tönkrement, csődbe ment. Mindent elkövettünk, és azért ebben is lehetnének méltányosabbak velünk szemben, hogy a kistelepülési iskolák megmaradjanak. És azt tudom önöknek mondani, hogy nagyon sok a probléma nyilván, de hogy az elmúlt évtizedben soha nem látott mennyiségű forrás érkezett a kistelepülési iskolákhoz, ez megint csak tény. Ez persze önmagában, hogy megújultak infrastruktúrájukban, az épületek, a felszereltség, egy csomó képzés társult ehhez, mindent nem old meg, de egy óriási lépés előre. Jó lenne, ha ebben is legalább méltányosak lennének, és nem söpörnék le ezt az asztalról úgy, mintha semmi nem történt volna. Még egyszer mondom, nem lehet, volt régen az az induló, hogy a múltat végképp eltörölni, az nem megy. Még a saját múltunkat sem, önök sem tudják a saját múltjukat, mi sem tudjuk a saját múltunkat, és nem is akarjuk eltörölni.

A másik, hogy az is legyen tiszta, mert elhangzott szintén Lőcsei képviselő úrtól Gyöngyöspata neve. Reméltem, hogy erről már nem kell beszélni, de ha már elhangzott, akkor még egyszer tegyük tisztába ezt a dolgot! Ez nem cigánykérdés, nem „cigány és nem cigány” kérdés. Ez annak a kérdése, hogy minden gyereket megillet a biztonsághoz való jog, mindenkit, származásra, mindenféle háttérre való tekintet nélkül. De az is biztos, hogy egy iskolában, ha nincs biztonság, ha egy iskolában az erőszak a mérvadó, akkor ott sem tanítani, sem tanulni nem lehet.

(20.10)

Az iskolának egy alapvető tézise az, hogy rend a lelke mindennek. Ennek a bölcsességnek az igazságát ne söpörjük le az asztalról az új korok forradalmi hangulatával! Tehát az iskolaőrségről is megint kár volt önöknek azt állítani, hogy rendőrök szállják meg az iskolát, kár volt önöknek azzal hergelni szülőket, egyébként teszem hozzá, külföldi pénzből, mert guruló dollárok oda is eljutottak. Tehát akik a gyöngyöspatai balhét csinálták, és Gyöngyöspata nevéből szitokszót csináltak, ők megint csak hogyhogy nem, ilyen guruló dollárokból gazdálkodtak. De kár volt riogatni, kár volt hisztériát kelteni, mert az a helyzet, hogy most már többéves tapasztalat után azt tudjuk mondani, nincs gumibotozás, nincs bilincselés. Megelőzés van, tudják? És akkor is elmondtuk önöknek, hogy ez nem egy mindenható eszköz. A megelőzés nagyon fontos. Elmondtuk azt is, hogy kellenek, igen, az iskolapszichológusok, kellenek az iskolai szociális munkások, és az a helyzet, hogy az ő számuk meg egyre inkább emelkedik.

Nem vagyunk optimális helyzetben, nagyon drámai folyamatok játszódnak le sajnos, ha beismerjük, ha nem, de az a helyzet, hogy a biztonság mindenkit megillet. A szülőt is megilleti, hogy biztonságban tudja a gyerekét, és az iskolaőr egy prevenciós jelenlétet biztosít, és a tapasztalatok igazolják, hogy amit mondtunk, azt az élet igazolta. És ne ítéljék el azokat az iskolákat, azt a több száz iskolát, aki kérte. Nem rájuk lett erőltetve, erőszakolva, kérték. Ők kérték, mert úgy gondolták, hogy segít rajtuk. És most még vannak pluszban iskolák, akik szintén kérik. A helyzet az, hogy kár volt hangulatot és hisztériát kelteni ezzel kapcsolatban.

És még egy dolog, ami talán a figyelmükbe ajánlható, hogy nem csak kisebbség van. A kisebbség egy nagyon fontos társadalomalkotó erő, de van többség is, és a többségnek is vannak jogai. Nem mindig a devianciának kell elsőbbséget adni, és nem mindig az abnormális a felsőbbrendű, és ezt Gyöngyöspata kapcsán mondom, hogy azoktól az emberektől, akiktől a politikai érdekek miatt, politikai szándéktól vezettetve, Gyöngyöspatát meg nem ismerve elvették a becsületüket, az ő településük nevének a becsületét, akiknek a településnevéből egy szitokszót csináltak, azoknak a nevében is azt tudom mondani önöknek  mert beszélhetek az ő nevükben , hogy kár volt, sajnálatos dolog volt. És tudják, ha valaki ebben az ügyben megszólal, akkor nem árt, ha elgondolkodik azon a szintén bölcs kijelentésen, hogy a tájékozatlanság mindig felszaporítja a bátorságot meg a hangerőt, a tájékozottság pedig mindig alázatosabbá tesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)