Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, és a világ egyre veszélyesebbé válik, azonban a balatoni helyzet is egyre fokozódik.

A Balatonnal kapcsolatosan a történelem során sok csata zajlott. Önök a magyar építészetről szóló törvény leple alatt egy ellentámadást indítottak a Balatonnal szemben, de nemcsak a Balatonnal szemben, hanem az Alkotmánybíróság döntésével, a civil társadalommal, az ellenzéki pártok észszerű javaslataival és az egész nemzettel szemben indítottak egy ellentámadást. 00:09Egy rafinált ellentámadást, egy olyat, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy egy lépést előre és kettőt hátra a Balatonnal kapcsolatosan, hiszen kétségtelenül vannak ebben a törvényben  amely átfogóan módosítja a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket  támogatható rendelkezések, de az egész törvény lényegében a nemzet kincsét, az egész Kárpát-medencei magyarság egyik legfontosabb szimbólumát, a Balatont egy lakópark úszómedencéjévé változtatja. Luxuscikké változtatja a Balatont, annak ellenére, hogy hangzatos nyilatkozatokat tesznek azzal kapcsolatosan, hogy a Balaton mindenkié, és biztosítani kell a Balatonba való bejutást.

Támadást indítanak önök az Alkotmánybírósággal szemben is, hiszen az Alkotmánybíróság egy komoly döntéssel állt ki a Balaton-part védelme mellett, és a jogforrási hierarchiára figyelemmel megsemmisített olyan rendelkezéseket, amelyek sárba tiporták a magyar nép, a magyar nemzet lehetőségeit a Balaton megközelítésére, a 30 méteres védősávra.

Azonban ami nem ment erőből, az majd menni fog még több erőből, hiszen ez a törvény erőből próbálja rendezni azokat a kérdéseket, amelyeket eddig nem sikerült. Nyilvánvalóan ez nem egy építészeti kérdés. Annak van álcázva, de ez a brutális támadás sokkal több, mint építészeti kérdés. Ez egy hozzáállást tükröz azzal kapcsolatosan, hogy mit gondolnak önök az üdülésről, mit gondolnak a magyar emberek pihenéséről, és mit gondolnak a Balaton hozzáférhetővé tételéről.

De mielőtt a vádiratot megfogalmaznám (Derültség a kormánypárti padsorokból.), néhány mentő körülményt is mondanék, hiszen azzal is kezdhettem volna, hogy legalább van benne néhány olyan mondat, amely üdvözlendő és támogatható, például az, hogy megtiltja az állami területek, a vízparti állami területek értékesítését. Ez egy jó dolog, tehát nem lesz további privatizáció.

Jó dolog az, hogy állami és önkormányzati területeket a vízparton csak állam és önkormányzat szerezhet meg, és hogy a közstrandok állami és önkormányzati kizárólagos tulajdonba kerülnek. Ezek jó döntések, és az is jó döntés, hogy a jogforrási hierarchia alapján legalább kormányrendeleti szintre emelik ezeknek a kérdéseknek a szabályozhatóságát. Eddig miniszteri rendeletről volt szó. Azonban ezek csak árnyalják, de nem oldják meg ezt a kérdést. Ez volt az egy lépés előre, de legalább kettőt, ha nem hármat lépünk hátra.

Nézzük, miért is! Például eddig a védett övezetekben állagmegóvásra hivatkozva lehetett felújítást végezni. Tudjuk, hogy ezzel is, ahogy Murphy törvénye mondja, nyilvánvalóan visszaéltek, azonban most már nemcsak felújítani és állagmegóvni lehet, hanem bővíteni és szintszámot növelni is védett övezetekben. Ez nem elfogadható, a korábbi döntéshez képest jelentős visszalépés.

És elérkeztünk talán a legfájóbb ponthoz, a part menti 30 méteres parti sétánnyal vagy védőövezettel kapcsolatosan. Ez a terület, visszaélve a kétharmaddal, kétharmadára csökken. Ilyen értelemben a 20 méteres védősáv pont 10 méterrel kevesebb a harmincnál. Jelentősen csökkentik azt a területet, amit parti sétányként kell használni.

Aztán ilyen a beépíthetőség növelése 20 és 15 százalékra olyan területeken, amelyek korábban nem voltak beépíthetők. Érthető, hogy itt nem lakóparkokról beszélünk, azonban kikötő és kemping esetében is kijátszhatók ezek a szabályok, növekednek a beépíthetőségek.

A zöldterületek beépíthetősége is lehetővé válik horgászati céllal, amelyekről tudjuk, hogy igen tágan értelmezendők, hogy mit értünk horgászati célokon, és mikor létesítünk csónakkikötőt. Ezek az esetek is olyanok, amelyek könnyen kijátszhatók.

Ezért összefoglalva, ez a javaslat nem a magyar emberek érdekét szolgálja, nem a nemzet egyik legfontosabb szimbólumának védelmét. Nem azt a célt szolgálja, hogy sokak jussanak el a Balatonhoz, hanem a kevesek érdekét szolgálja. Ezért egy korrekt megoldás van: vissza kell vonni ezt a javaslatot, a nulláról kell kezdeni az egyeztetéseket, és kétségtelenül azt a néhány értékelhető pontot meg kell tartani, azonban az egész nem a nemzet érdekét, nem a Kárpát-medencei magyarság érdekét szolgálja, hanem nyilvánvalóan azokét a kevesekét, akik már most is ott vannak a Balatonnál befektetői szándékkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)