Felszólalás adatai

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): A 2004. évi költségvetési törvény reális elemzése mindenekelőtt a kiinduló feltételek reális bemutatásától függ. Ebben az értelemben az e heti vitában elhangzottak pontatlanságok, csúsztatások, egymást kizáró állítások. Tipikus példája ennek Varga Mihály véleménye, amely többek között azt tartalmazta, hogy látva a világgazdasági recessziót, 2000-ben a Fidesz-kormány nem habozott, azonnal hozzákezdett a gazdaság belső élénkítéséhez, és elsősorban a beruházások ösztönzésével és nem a lakossági fogyasztás növelésével.

A lakossági fogyasztás növekedése 2000-ben 4,1 százalékkal nőtt. Ez valóban elmaradt a GDP növekedési ütemétől. 2001-ben az új, az előbb említett Fidesz-gazdaságpolitika révén már meghaladta a GDP növekedési ütemét, 4 százalékot tett ki. 2002-ben 7,5 százalékos rekord méretű növekedésnek vagyunk tanúi.

1999 és 2001 között a korábbi dezinflációs tendencia megszakadt, ráadásul a tervezett és a tényleges infláció között 2000-ben és 2001-ben is 4 százalék körüli különbség volt. Úgyhogy a kutatóintézetek rendre a tényleges inflációs adatokat jósolták meg.

(16.40)

A foglalkoztatottak számának növekedése 1999-ben volt a legnagyobb, 114 ezer fő. 2000-ben ez a folyamat megtorpant, és azóta lényegében stagnálás figyelhető meg. Ez az adat azért is fontos, mert a Fidesz-oldalon még neves közgazdászok is előszeretettel összemossák a foglalkoztatás és a munkanélküliség adatait - ezt a mai vitában is láttuk. Alapfokú közgazdasági kurzusokon is tanítják, hogy egyszerre nőhet a foglalkoztatottság és a munkanélküliség vagy csökkenhet, attól függően, hogy a munkaerőpiacon az adott időszakban mennyien szerepelnek, mondjuk, az aktív korú lakosságon belül. Magyarországon tipikus jelenség az utóbbi években az alacsonyabb munkanélküliség az EU-átlaghoz képest, de sajnos a foglalkoztatottság színvonala is alacsonyabb, az EU-n belüli 66 százalékhoz képest 56 százalék körüli az aktív korúakon belül. Ez az összehasonlítás mutatja, hogy mekkora a gond, s igazából mi a valódi probléma: 5-600 ezer ember teljesítménye hiányzik a magyar gazdaságból, s amint a számokból is látszik, 1999 óta nem sikerült lényegesen változtatni ezen a helyzeten.

Visszatérve az alapadatokra, megállapíthatjuk, hogy hosszú idő óta 2001 volt az első olyan év, amikor a fogyasztás gyorsabban nőtt, mint a beruházás, és meghaladta a GDP növekedési ütemét is. Mindez 2002-ben, a vegyes évben is folytatódott. Mindez meglátszik a fogyasztás-felhalmozás GDP-n belüli arányán is. Az összes végső fogyasztás 2000-ben 73 százalékot tett ki, és 2002-re 78 százalékra emelkedett. Ennek a növekedésnek egy részét ráadásul külső forrásból kellett finanszírozni, úgy, hogy közben a külsőtőke-beáramlás csökken, így elindult az eladósodás, újfent megtörve az egyensúlyi növekedés 1996-tól kialakult trendjét. A helyzetet tovább súlyosbította, amiről a Fidesz-kormány önmagában nem tehetett, hogy 2000-ben a GDP-növekmény egyharmadát elvitte a cserearányromlás, tehát ennyivel kisebb volt a felhasználható jövedelem. A fogyasztás növekedését tehát egyértelműen külső forrásból kellett finanszírozni - ez pedig már kormánydöntés volt.

Tisztelt Ház! A folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozásában az 1990-es évek második felében a nem adóssággeneráló források meghatározó szerepet játszottak. 2000-ben ez a folyamat is megtorpant. A nem adóssággeneráló források a fizetési mérleg hiányának mindössze 8 százalékára nyújtottak fedezetet; a külföldi adósságállomány '99 végén 28,9 milliárd euró volt, ez 2002-re 38,6 milliárd euróra nőtt; a nettó adósság ugyanezen időszak alatt 10,1 milliárd euróról 15,7 milliárd euróra nőtt.

A KSH adatainak tükrében megállapítható: minthogy 2003 nem tudott ezen lényegesen változtatni, a 2004-es költségvetés nem lehet más, mint a külső és a belső egyensúly 2000-ben elindult romlásának a megállítása. A világgazdasági konjunktúra beindulására még várni kell, a fenti feladat megoldásának fontos eszköze a kereslet szűkítése és a reálbér-növekedés fékezése. A keresletszűkítés legfőbb eszköze természetesen az államháztartás hiányának lefaragása. Nem véletlen, hogy a költségvetési törvényben kiemelt cél a hiány csökkentése. A Fidesz által elért 9,2 százalék helyett ebben az évben várhatóan 4,8 százalék, jövőre 3,8 százalék lesz a tervezett hiány.

Ha nem is statisztikai értelemben, de hatásában a fogyasztásexpanziót visszafoghatja az államháztartás szerkezeti korrekciója, a folyó kiadások, ezen belül is a személyi kiadások arányának mérséklődése. Ez azt is jelenti, hogy jövőre nőhet a felhalmozás, a tőke jellegű kiadások aránya az államháztartáson belül. Ez azért is fontos, mert a makrokereslet általános korlátozása nem vezet sehová, ha mégoly fontos is az egyensúlyi növekedés elérése. A makrokeresleten belül a fogyasztás korlátozása - egyéni vagy közösségi - szükségszerűen együtt kell hogy járjon a kilábalás érdekében a beruházások és az export ösztönzésével. Az export nemcsak rajtunk múlik. A legtöbbet a beruházási kereslet területén tehetjük. Ezt meg is teszi a törvényjavaslat. Már az adótörvények módosítása, amely része a mindenkori gazdaságpolitikának, jelzi, hogy a kormány ebbe az irányba szeretne elmozdulni. A beruházásélénkítés sorát az autópálya-építés felgyorsítása, valamint az EU-csatlakozáshoz kapcsolódó források is kiegészítik.

Tisztelt Ház! Összességében, Tállai képviselő úrral szemben, én azt látom, hogy koncepciózus tervezetről van szó. Megállapítható, hogy ez a törvényjavaslat a helyzetnek megfelelő válaszokat ad; az egyensúly helyreállítása érdekében korlátozza a makrokeresletet ott, ahol az szükséges, főleg az állami kiadások területén; nem korlátozza, igaz, nem is növeli ott, ahol túlkereslet alakult ki a lehetőségekhez képest, ez a fogyasztás; növeli a keresletet ott, ahol ez szükséges a modernizáció, a versenyképesség növelése érdekében: ez a beruházás, és részben ezen keresztül az export területe. Mindez belesimul a nemzetközi trendekbe is, figyelemmel az Európai Unió legutóbbi döntéseire.

Mindennek alapján elmondhatjuk, hogy támogatható javaslat van előttünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)