Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hogy amikor megláttam ennek a törvénytervezetnek a számát és címét, akkor hirtelen megörültem, már csak a címe alapján, hátha valami olyan kezdeményezése lesz a kormánynak, ami nem a magyar munkavál­lalók kiszolgáltatottságát növeli, hanem talán végre beismerik azt, hogy a korábbi munka törvénykönyvének a módosítása egy elhibázott lépés volt, és ezt az elhibázott lépést valamilyen formában korrigálni kívánják.

Mi korábban az MSZP-frakció részéről több mint ötszáz módosító indítványt adtunk be a munka törvénykönyvéhez, fölvállaltuk a szakszervezetek különböző javaslatait is, hiszen valódi egyeztetés nem előzte meg az akkori új munka törvénykönyvét. Éppen ezért az ember egy kicsit bizakodással tekintett abba az irányba, hogy esetleg most nem a kiszolgáltatottság, hanem sokkal inkább a munkahelyi biztonság fog növekedni.

De elolvasva a javaslatot az látszik, hogy ugyanazon az úton halad tovább a kormány. Nem pontosan értettem, hogy államtitkár úr miért kérte számon Gúr Nándoron azt, hogy a multinacionális érdekek kiszolgálójának tartja a kormányt ebben a tekintetben. Én ezt szeretném megismételni. Mindenki arról beszél, hogy a különböző autóipari cégek miatt kell ezt a módosítást a kormányzatnak bevezetni. Ezt nem lehet másképp megfogalmazni, mint hogy multinacionális cégek igényei szerint alakítja a kormány a különböző jogszabályokat, ebből kifolyólag pedig nyugodtan lehet azt mondani a mostani kormányzatra, hogy ebben a tekintetben nem a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekeit képviseli.

Fónagy államtitkár úr itt korábban egy vitában arról beszélt, hogy munkabéke van Magyarországon. S ha már a munka törvénykönyve szóba került, mert szóba hoztam, akkor érdemes elmondani azt, hogy azért van munkabéke, mert ez a kormány tulajdonképpen elvette a sztrájk lehetőségét, a demonstrálás lehetőségét a munkavállalóktól a munkahelyeken. Magyarul, azért van munkabéke, mert nem tudnak mit tenni a szakszervezetek. Önök tudatosan törekednek arra, hogy szétverjék a szakszervezeti mozgalmat, hogy ezzel is az önök által sokat hangoztatott, államtitkár úr által is sokat emlegetett úgymond rugalmasságot növeljék. Ez a rugalmasság egyébként a kódneve a Fidesz-kormány részéről annak, hogy hogyan lehet jobban kicseszni a munkavállalókkal. Így amikor ezt meghalljuk, akkor egészen biztosan rögtön azt keressük, hogy ez hol lehet egy újabb kiszolgáltatottsági faktor a munkavállalók számára.

Amikor önök évekkel ezelőtt bevezették a közmunkát, s mi azt hiányoltuk, hogy nincs megfelelő oktatás, képzés, amivel a közmunkából át tudnának lépni ezek az emberek a munka világába, akkor tulajdonképpen lesöpörték az összes javaslatunkat, módosítási ötletünket. Amikor azt hangoztattuk, hogy hasznos munkát ‑ ahogy államtitkár úr fogalmazott, mi úgy mondtuk, hogy értékteremtő munkát ‑ adjanak ezeknek az embereknek, azt is lesöpörték. Szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy nagyon sok helyen biztosan úgy van, ahogy ő mondja, de nagyon sok másik helyen pedig úgy van, hogy a közmunkások napi munkaidejét a mai napig nem tudják feltölteni értelmes tevékenységgel, ezért marad inkább csak a kapirgálás, amivel egészen biztosan nem sokra mennek. Talán még emlékszünk rá, mert botrányt is okozott a sajtóban, hogy az oktatás, a továbbképzés keretében a pont, pont, vesszőcske és a kettő plusz kettő mennyi típusú feladatokkal látták el ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy ez arra predesztinálná őket, hogy utána tudnának munkát vállalni bármelyik úgynevezett multinacionális cégnél, akiknek az érdekeit önök szolgálják.

Azt viszont kérdezném államtitkár úrtól ‑ mert vagy ő nem tudja azt, amiről szó volt, vagy csak nyelvbotlás volt, s ha most el is tudja olvasni Bánki Erik javaslatát, akkor talán meg is érti a kérdésem is ‑, hogy a 48 vagy a 40 órát nem haladhatja meg, mert a törvényjavaslatban 48 óra szerepel az én tudomásom szerint, nem pedig 40 óra, ahogy az államtitkár úr az imént említette a hozzászólásában. S ha konkrétumról van szó, akkor az érdekelne: mitől fontos az, hogy ha korlátozva van, hogy egy héten mennyi munkaóra várható el egy munkavállalótól, akkor nem mindegy, hogy azt 12 vagy 36 hónapra vetítjük le? Mert jelenleg is már olyan rugalmasságot ad a munkaadóknak a munka törvénykönyve, hogy ennél nagyobb rugalmasság, főleg ha olyan értelmetlen, mint ez, egészen biztosan szükségtelen, ezért kíváncsi lennék, hogy mi a valódi oka, a valódi célja, milyen lobbival érték el ezek az autóipari cégek azt, hogy a kormány egy ilyen módosítást terjesztessen elő a Gazdasági bizottság elnökével.

Zárásképpen: államtitkár úr sokat emlegette, hogy Gúr Nándor képviselőtársam milyen cégvezetőt nem volt hajlandó meghívni. Én mondok önnek egy másik céget. Konkrétan is mondom a cég nevét, a céget úgy hívják, hogy Nokia. Amikor a Nokia elbocsátásokra kényszerült a komáromi gyárában, akkor hosszú hónapokon keresztül rohangáltak a jelenlegi miniszterelnök után, hogy adjon nekik egy időpontot, hadd beszéljenek és egyeztessenek arról, hogy hogyan lehetne valamilyen módon korrekten levezényelni az akkori elbocsátási hullámot. A miniszterelnököt nem tudták elérni, és mást sem tudtak hónapokon, talán egy fél éven keresztül elérni. Ennyire érdekelte akkor ez a miniszterelnököt! Hiába rázza államtitkár úr a fejét, mert maga akkor még, azt hiszem, Nagykanizsának volt a polgármestere, viszont a Nokia alelnöke engem felhívott akkor, mint ellenzéki pártelnököt, velem tudott beszélni, de a miniszterelnökkel nem. Sajnos, én akkor ebben túl sok mindent nem tudtam tenni azon kívül, mint hogy meghallgattam azt, amit egyébként a miniszterelnöknek is el akartak mondani, csak nem volt rá lehetőség, mert az önök miniszterelnöke nem adott lehetőséget egy ilyen komoly cég vezérigazgatójának, illetőleg a globális Nokia alelnökének arra, hogy beszámoljon arról, hogy hogyan lehetne ezt humánus módon vagy esetleg más megoldásokkal kiváltani. Tehát mi is hosszasan tudnánk sorolni, hogy önök mit nem vettek figyelembe.

De mivel most a mostani módosításról van szó, mi azt kérjük önöktől, hogy vonják vissza ezt a javaslatot. Azt kérjük önöktől, hogy inkább egy új munka törvénykönyvének a szövegtervezetét hozzák be ide a Házba, ami nem kiszolgáltatottságot, hanem több jogot ad a szakszervezeteknek, és nagyobb biztonságot a magyar munkavállalóknak, mert a magyar munkavállalóknak nem további rugalmasságra van szükségük, hanem több munkahelyi biztonságra, s ahogy Gúr Nándor is már beszélt róla, magasabb bérekre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)