Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Fokozni kívánjuk a vezérszónoki felszólalást, úgyhogy elnök úr lesz a második.

A 2021-27 között elérhető uniós források hatalmas lehetőséget jelentenek Magyarország számára, ha azokat megfelelő módon használja föl, nem követve el az elmúlt másfél évtized bűneit és hibáit. A többéves pénzügyi keretből és a „Jövő nemzedék” nevű helyreállítási alap közös támogatói részéből 15 000 milliárd forint hívható le, hatalmas összeg, és ehhez járul még az a bizonyos 3500 milliárd, amit saját hitelként vehetünk föl. Eddig kétséges volt, hogy ezzel mennyire fogunk élni vagy nem, de itt hallom, hogy összevontan 18 500 milliárd forinttal kalkulálunk.

Hozzá kell tenni a hitelfelvételnél, hogy egy eladósodott országról van szó. 2010 áprilisában 19 300 milliárd forint volt az államadósság; ma 36 400 milliárd forint. Ez a 32 százalékos kumulált inflációt figyelembe véve is 43 százalékos növekedés, miközben Orbán Viktor 2011-ben kijelentette, hogy az államadósság a fő ellenség, ellene kell küzdeni, mert különben ő győz le minket.

(16.10)

Természetesen igaz, hogy ez az összeg jár nekünk, de arra jár, amire adják, és arra kell felhasználni. Mik a bűnök, amelyeket nem szabad elkövetni? Igen, a korrupció, az uniós források elcsalása. Dömötör államtitkár úr készségesen beszélt a 2010 előtti időszakról, nyilván akkor is terhelte korrupció ezeket a forrásokat. Az uniós források elcsalása iparszerűvé az Orbán-kormány alatt vált.

Most példának ne az ismert nagy ügyeket említsük, hanem egy szinte komikus, de más szempontból szomorút és jellemzőt. Így hangzik: építsünk kilátókat az uniós forrásokból! 2009-ben 40 centis kilátó épült 40 millió forintért Bodrogkeresztúron. Az Orbán-kormány alatt Tyukod, 2 ezer lakosú alföldi, szabolcsi faluban 11 kilátó épült 264 millió forintos uniós támogatásból. Sorolhatnám a további példákat, közcélúnak szánt, de magánhasználatúvá vált panziókról, vadászházakról, képzési központokról. Tehát nemcsak az oligarchákat kell hizlalni az uniós pénzekből, hanem a piramis alsóbb szintjén lévőknek is kell valamit juttatni.

Azért egy példa a piramis tetejéről: európai parlamenti képviselőként láttam, hogy mennyit rontott Magyarország akkor még létező hitelén, amikor az Elios-ügy világossá vált. Miért volt ez olyan nagy jelentőségű? Mert a miniszterelnök családilag érintett volt, mert az összeg nem kevés volt, 13 milliárd forint, és az OLAF nem egyszerűen szabálytalanságot állapított meg, hanem azt mondta, hogy a szervezett bűnözés jeleit mutatja. És semmi következmény, legfeljebb a magyar adófizetőkre nézve, mert végül azok fizették ki.

Mindez ellenzéki vádaskodás? Nézzük meg, hogy a magyar konvergenciaprogramhoz a Miniszterek Tanácsa milyen ajánlást adott! Idézem: „A közbeszerzések elmúlt években végzett bizottsági ellenőrzése rendszerszintű hiányosságokat tárt fel. A vizsgálat és ügyészségi tevékenység kevésbé tűnik hatékonynak Magyarországon, mint a többi tagállamban. Nincs határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció üldözésére  mondja a Tanács. De hiszen éppen ezek a hiányosságok teszik lehetővé a Fidesz hűbéri láncolatának és hatalmának fenntartását. Ezért nem csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, és ezért akarta Orbán Viktor még zsarolással is megakadályozni, hogy az uniós költségvetés kifizetésénél bevezessék az úgynevezett jogállami kondicionalitást. Ez a jogállami mechanizmus lehetőséget ad arra, hogy a Bizottság visszatartsa az EU elfogadott költségvetésében előírt támogatásokat a követelményeket megsértő országoktól. Ezek a követelmények viszont leszűkültek gyakorlatilag csak a pénzek szabályszerű elköltésére.

Orbán Viktor decemberben az EU-csúcson tulajdonképpen elfogadta ezt, most mégis az Európai Bírósághoz fordult ennek a rendeletnek az ügyében. A Fidesz változatlanul azt kommunikálja, hogy ideológiai okok miatt akarnak minket büntetni. Persze felfoghatjuk ezt így, ha a tízparancsolatot ideológiai alapnak tekintjük, akkor a hetedik parancsolat be nem tartása, igen, ideológiai okok miatt büntetne.

S milyen hibákat nem szabad újra elkövetni? Bár természetesen szükség van az infrastrukturális beruházásokra, de nem mindegy ezek aránya. Kevesebb térkő és beton kell, több az értékteremtő vállalkozások támogatására, a humán erőforrás fejlesztésére. Elsődleges stratégiai partnereknek pedig nem a multinacionális cégeket kell tekinteni, hanem a magyar tulajdonú kkv-kat.

Gulyás Gergely miniszter úr az előzőekben említette, hogy milyen módon kell nekünk a multik helyét és szerepét megtalálni. Így van, de akkor hadd hozzak fel itt valamit, hogy a sok kedvezményért milyen adófizetésre számíthatunk. A nemzetközi szinten is versenyképes társasági adó ellenére hazánk a multinacionális cégek profitáthelyezési gyakorlatának vesztesei közé tartozik. 2017-ben annyi profitot irányítottak át Magyarországról az adóparadicsomok felé, ami közel 200 milliárd forint adóbevételtől fosztotta meg a NAV-ot. Most júniusban végre úgy néz ki, megszületik az az uniós rendelet, amely az EU-ban működő, ott telephellyel rendelkező nagy cégek számára adott árbevétel felett kötelezővé teszi, hogy számot adjanak arról, mennyi profitot termeltek, hol, és hol mennyi társasági adót fizettek. Ki kell jönni a világosságra. A magyar kormány erre a rendeletre nemmel szavazott, de ennek ellenére természetesen megszületett.

Hadd térjek vissza arra, hogy miért tartom fontosnak a kkv-k támogatását! Ők biztosítják a teljes vállalkozási szektor munkahelyeinek kétharmadát, ennek több mint a felét a maximum 9 főt foglalkoztató mikrovállalkozások. Őket kell támogatni a minél nagyobb hozzáadott érték megteremtésében, a minőségi munkahelyek megteremtésében. A kormány munkaalapú társadalomról beszél, ez helyes, ahol munka van, ott minden van. Akkor van minden, ha ez a megélhetést is biztosítja, de a közfoglalkoztatottak nettó 57 ezer, képzettségtől függően 73 ezer forintja megélhetést nem biztosít.

Az orbáni illiberális állam korlátozza a szabadságjogokat, és ezzel együtt az innovációs kultúrát, egyéni vállalkozói képességet, az alkotóerőt a hatalmi központok szempontjainak rendeli alá. Így nem lehet igazán versenyképes gazdaságot építeni, és nem lehet az ambiciózus, kreatív fiatalokat itthon tartani. Hazánk jövője a tudásalapú gazdaságban van. Ebben érdemes a tudásba, az innovációba fektetni, a vállalkozások tiszta feltételek között versenyeznek, a legjobb ajánlatot tevő jut állami megrendeléshez, és a sikeres cég tulajdonosainak nem kell tartaniuk attól, hogy a hatalom kedveltjei szemet vetnek az általuk felépített vállalkozásra.

A fejlesztési források észszerű és igazságos elosztásához a kormánynak és az önkormányzati szövetségeknek együttműködésben kell értelmes és megvalósítandó terveket kidolgozni, majd ellenőrizni a pénzek felhasználását. Tegyük hozzá, nincs modern, tartósan sikeres és a nehéz viszonyokhoz jól alkalmazkodó gazdaság a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása nélkül. A munkaerőpiac rugalmassága emeli a gazdaság hatékonyságát, ám a munkavállalók kiszolgáltatottságára nem építhető tartósan sikeres gazdaság. Új munka törvénykönyvére van szükség.

Összefoglalva, az uniós források eredményes felhasználásához  ami egy történelmi lehetőség a következő hét évben  a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszert meg kell változtatni. Ha tetszik, azt mondom, nem a kormányváltás lenne az elsődleges, hanem a gazdasági és társadalmi rendszer megváltoztatása. De világossá vált, hogy a Fidesz erre nem képes. A legutóbb a miniszterelnököt kérdeztem arról, hogy szándékában álle változtatni a gazdaságpolitikáján. Milyen választ kaptam, ami a válaszból értékelhető volt? Hogy gyakorlatilag nem.

Mivel a jelenlegi hatalom bizonyítottan nem hajlandó változtatni, ezért van szükség kormányváltásra. Azért, hogy ez az ország elindulhasson egy olyan úton, amely a szabadságot és a jólét lehetőségét fogja biztosítani, de nemcsak a kiváltságosoknak, hanem mindenkinek. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy legyen!  Taps a Jobbik soraiban.)