Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy az elmúlt órákban azt látom, hogy mindenféle témáról elkezdtünk beszélni, és mindenféle vitakérdés felmerült, ami az elmúlt időszakban ebben a Házban zajlott. De alapvetően a határozati javaslat, amiről a mai nap zajlik a vita, arról talán egyre kevesebbet beszélnek a felszólalók is, és Szél Bernadett képviselő asszonynak mondom, hogy jó, általánosít képviselőket, de nézze, képviselő asszony! Engem a saját körzetemben hatodszorra választottak meg, és tudom azt is, hogy nincs minden rendben, van még sok teendő, és van sok feladat. És ráadásul, igen, lehet, hogy még itt ülünk, de én időszakonként és rendszeresen eljárok abba a csecsemőotthonba, ahol beteg csecsemők vannak, illetve nagyon nehéz sorban élő olyan anyák, akik ott éppen egy kis menedéket kapnak anyaházban. De alapvetően az, hogy ön általánosít, ebben az a sértő, hogy közben meg, higgye el, hogy persze, vannak problémák, csak az a másik része, hogy vannak olyan képviselők, akik ilyen ügyeket szívügyüknek is tekintenek, és próbálnak segíteni, sőt adományt gyűjteni, adományozni és hasonló dolgokat is tenni.

Alapvetően amikor a jelentés kapcsán, tehát a Sargentini-jelentés kapcsán, illetve annak reakciójaként kialakult politikai határozati javaslat vitájában vagyunk, tény és való, hogy sokféle példát és sokféle pró és kontra példát fel lehet hozni, hogy mi jó és mi nem jó. El lehet menni különböző részletekbe is, csak egy dolgot azért összegzésként talán érdemes elmondani: maga a jelentés mondja ki, hogy döntően és terjedelme legnagyobb részét tekintve olyan eseteket vizsgál, amelyek nem tartoznak a közösségi jog hatálya alá. Tehát olyan ügyekbe avatkozik bele, amelyhez az Európai Parlamentnek tulajdonképpen semmi köze, amelyek kizárólagosan nemzeti hatáskörbe tartoznak. A jelentés tehát eleve sérti a jogállamiságot, és nem többet, mint az Európai Parlament többségét. Sajnos ma még úgy áll, de meglátjuk, hogy mi fog történni a következő év tavaszán.

(17.20)

Remélhetően már nem sokáig. Azok vannak most többségben, bízom benne, hogy ez nem így lesz, akik jellemzően a föderalista törekvés irányába szeretnék elvinni az Európai Közösséget.

Miközben beszélünk arról, hogy mi van a Sargentini-jelentésben, a mögött érdemes tisztázni, hogy tény és való, hogy ott kiemelt, fontos háttere van annak, hogy igen, zajlik Európában egy vita, és ennek a vitának igenis az egyik központi kérdése a migráció kérdése. És zajlik egy másik vita, amelynek a központi kérdése talán az, hogy ez az Európai Közösség a következő években, amely mondjuk, most az elmúlt években jelentős változáson ment keresztül, a következő években egy föderalista közösséget fog alkotni vagy alapvetően a nemzeti érdekek vagy a nemzetek, nemzeti államok közösségét fogja jelenteni. Ez a vita zajlik jelenleg.

Amikor föderalista elképzelésekről beszélünk, igen, azt össze lehet kapcsolni azzal a kérdéssel, amit migrációnak nevezünk, amikor azt mondjuk, hogy igen, jöjjenek a migránsok. Látjuk azt, hogy Magyarország annak idején, amikor tehette, az első bajok után elindította azt a folyamatot, ami például az Európai Közösségben talán nem volt jellemző. Ráadásul tapasztaltuk azt, több olyan vitán és kerekasztal-beszélgetésen vettem részt különböző országokban vagy rendezvényeken, ahol a fő kérdés talán az volt, hogy a schengeni, illetve a dublini egyezmény megfelelő-e arra, hogy alapvetően az illegális bevándorlást megállítsa. Tulajdonképpen Magyarországon létezett egy Schengen-határ akkor. Ha valaki odajött a határellenőrzési ponthoz, és azt mondta, hogy át szeretne kelni valamilyen állampolgárként a határon, különböző szabályoknak meg kell felelni. Csak amikor elindult a migránsáradat, ezek az emberek nem a határátkelőhöz mentek, hanem átmentek azon a zöldhatáron, amely alapvetően abban az időben semmilyen eszközzel, semmilyen technikai eszközzel nem volt védve. A zöldhatáron szépen átsétáltak, és utána a rendőrök vagy meg tudták őket fogni, de a vége már az volt, hogy akkora tömegekben jöttek, hogy elindult ezeknek a tömegeknek a terelése, mert nem voltak megfelelő jogszabályok ahhoz, hogy hogyan is lehet velük szemben intézkedni. Alapvetően az Európai Közösséget attól a perctől kezdve ez a kérdés, hogy milyen szigorítás legyen a határvédelemben, milyen szigorítás legyen az illegális migrációval szemben, alapvetően megosztotta. Megosztotta a különböző politikai erőket is, de ebbe most nem szeretnék belefolyni, mert ez talán egy külön beszélgetést is jelentene.

De nézzük tovább! Ennek a jelentésnek, a Sargentini-jelentésnek az a célja, hogy elítélje, megbélyegezze Magyarországot és a magyar embereket. Egyértelmű hogy Magyarországról, nem pedig a magyar kormányról van szó. Az Európai Parlament határozata ugyanis tartalmaz egy szövegtervezetet az Unió Tanácsa számára, az Európai Unió Tanácsa számára, amely szó szerint így hangzik: „Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje”. Azoknak, akik ezt a jelentést megszavazták, az a céljuk, hogy nemzetközi gyámság alá helyezzék Magyarországot, mert nem tetszenek nekik a magyarok döntései, a választási döntései, azok a döntések, amelyeket meghoztunk azokkal a lehetőségekkel és jogosítványokkal, amelyekkel egyrészt az emberek bíztak meg. Másrészt pedig igenis a magyar államnak, illetve Magyarországnak szuverén joga, hogy olyan kérdésekben, amely nem az Európai Közösség feladatkörébe tartozik, azokban az ügyekben igenis Magyarországnak meg lehet hozni a saját döntéseit, csak ez sokaknak nem tetszett és nem tetszik jelenleg.

Ez az a mozgás, amit az ember érez, amikor különböző témákról beszélgetünk, hogy előbb-utóbb mindig ezekhez a kérdésekhez térünk vissza. Nagyon érdekes dolog, hogy ezeken a különböző nemzetközi rendezvényeken, találkozókon igen gyakran beszélünk ezekről a kérdésekről, és sok esetben nem mi hozzuk fel, hanem azok a partnerek, akikkel találkozunk, nem beszélve arról, hogy biztonságpolitikai szempontból ma a NATO-nak és alapvetően a NATO parlamenti közgyűlésének egy kiemelten fontos témája az illegális migráció kezelése. Higgyék el, alapvetően mindenki biztonsági szempontból közelít ehhez a kérdéskörhöz.

Ha már itt elhangzott többször, hogy így a Frontex, úgy a Frontex, az egy fontos intézmény, csak ne felejtsük el, hogy a Frontex alapvetően nem teljes mértékű határvédelemben dolgozik, hanem alapvetően ők valamilyen formában egyik oldalról a határőrizetben is részt vesznek, másik oldalról pedig a bevándorlási ügyeket intézik. Alapvetően ezért hangzik el, és már nemcsak az Európai Közösségben, hanem az ENSZ-ben is, hogy igenis az illegális bevándorlást valamilyen formában legálissá kell tenni. Ez óriási veszély, és óriási veszély arra nézve, ami a következő években, évtizedekben várhat Magyarországra, várhat Közép-Európára, akár az Európai Közösségre is. Ezek vannak igazából az ilyen határozatok mögött, és nem véletlen. Most Romániával szemben is elindult egy ilyen eljárás, a lengyelekkel szemben is elindult, és el fog indulni. Alapvetően ezek olyan országok, amelyek elég szigorúan álltak ki az elmúlt időszakban a migrációs ügyekben. Kíváncsi vagyok, hogy a következő időszakban mely országok ellen fog még talán elindulni, mert az a helyzet, hogy azzal, hogy az Európai Parlament kinyitotta ezt a szelencét, ebből sok minden más is adódik. Az is adódik, vagy az is következtetés lehet, hogy bármilyen oknál fogva egy bürokratikus rendszeren keresztül akár bármelyik európai uniós országgal szemben elindíthatnak ilyen eljárásokat.

Talán engedjék meg, hogy a gondolataim végén még azt is hozzátegyem, hogy pontosan magában a jelentésben, ami ellen mi most egy politikai ellenvéleményt vagy véleményt fogalmazunk meg, ebben a Sargentini-jelentésben talán egy olyan helyzetkép van, de az európai parlamenti vita stílusáról már nem is nagyon szeretnék beszélni, mert elég sok kívánnivalót hagy maga után  biztosan az a sok képviselő, akikről mellesleg elhangzott itt, hogy közvetlenül választják, de nem közvetlenül választják őket, hanem pártlistákon keresztül közvetve, tehát ettől az apró különbségtől eltekintve , azt gondolom, az Európai Parlamentben az a hangnem, és alapvetően ahogy beszéltek, az valahogy nem odaillő volt.

A másik része pedig, hogy amikor Magyarországról beszélünk, és azt mondják, hogy a magyar kormánnyal szemben, maga a Sargentini-határozat vagy jelentés alapvetően Magyarországot címkézi. Persze, vannak tételek benne, de az a helyzet, hogy lehet, hogy ez a jelentés olyan példát statuált, hogy előbb-utóbb majd találkozunk ilyennel Lengyelországról, Romániáról. Azt gondolom, pont ezért kell egy nemzeti parlamentnek a saját országának a szuverenitása érdekében ilyen határozatokat, politikai szándékú és jelzésű határozatokat hozni.

Még egy apróság, hogy a jelentés mennyire korrekt. A magyar kormány szakértői egy 108 oldalas dokumentumban világosan cáfoltak tételeket. A jelentés 69 megállapításából 37 egyenesen hamis, illetve téves megállapítás, 19 folyamatban lévő eljárás, ahol folyamatos a párbeszéd a kormány és az uniós intézmények között, 13 pedig lezárt ügy. Olyanokat említ tehát a Sargentini-jelentés, amin túl vagyunk, de az úgy jó, hogy belekerül ebbe a jelentésbe, mert jól el lehet adni, és nagy médiát, nagy csinnadrattát lehet ezek mellé a témakörök mellé rendelni.

Azt gondolom, hogy ha önmagunkkal szemben, európai, közép-európai emberként arra, ami ebben a jelentésben elhangzott, mi megadjuk a magyarországi válaszainkat, akkor szerintem jó úton járunk, hogy ezt a véleményt kifejezzük. Kérem, hogy aki teheti és úgy gondolja, ezt a határozatot majd támogassa. Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)