Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt költségvetés annak a makrogazdasági pályának felel meg, amelyet az Európai Bizottság a tagországok, köztük Magyarország számára előírt, és ezt Magyarország elfogadta. Ez a folyamat az úgynevezett európai szemeszter, amikor a konvergenciaprogram benyújtását követően egyeztet az Európai Bizottság az adott országgal, megfogalmazza az elvárásokat, és gyakorlatilag az ezt meghatározó számok kerülnek ide. Erről a magyar parlamentnek közreműködési lehetősége, érdemi információja nincs, ez a Magyar Országgyűlés költségvetés-alkotási jogát eleve csorbítja.

Ami a pénzügyi kapcsolatokat illeti: a nemzeti stratégiai referenciakeretben Magyarország 1262 milliárd forint uniós forrásra számít. Természetesen a Jobbik is azt mondja, hogy nagyon fontosak ezek a források a fejlesztésre, de vigyázni kell, hogy kézen-közön ne szivárogjon el, és a kormányzat valóban teljesítse azt a vállalását, hogy döntően a gazdaság fejlesztésére, a kkv-k fejlesztésére fordítja. Tegyük fel a kérdést: Brüsszel jótéteménye ez a forrás? Legyünk hálásak érte? Nos, igen. Tudjuk azt, hogy a közvetlen pénzügyi szaldó pozitív. De nekünk a csatlakozásunk teljes komplex gazdasági mérlegét kell figyelnünk, amibe többek között az is beletartozik, hogy 1991 végétől, a társulási szerződés megkötése, bejelentése, aláírása óta minden a csatlakozás érdekében történt: a privatizáció, a dereguláció, a liberalizáció, a magyar ipar felszámolása, a munkahelyek megszűnése. Közgazdászok ezt a folyamatot transzformációs veszteségként írják le. Ha ezt is figyelembe vesszük, egyértelmű, hogy a mérlegünk negatív. Tehát fontos ez a forrás, de kármentésről van szó.

Régiós kitekintésben azt láthatjuk, hogy a volt szocialista országok és az Európai Unió centrum­országai között az előző hétéves ciklusban a különbségek nőttek, a szakadék nőtt, annak ellenére, hogy a centrumországok kihasználták ennek a régiónak a leértékelt természeti és humán erőforrásait. Az új költségvetési ciklusban reálértéken 4,5 százalékkal csökken az Európai Unió költségvetése ? ilyen még nem fordult elő ?, és ezen belül éppen a kohéziós alapok 8,4 százalékkal csökkennek. Tehát szó sincs róla, hogy ezeket az országokat az Európai Ház szalonjába hívnák meg. Nem, a cselédszobában vagyunk.

Ha a Fidesz-kormányok előző költségvetéseit és a mostanit megnézzük, természetesen több tekintetben pozitívumokat láthatunk az MSZP-kor­má­nyokhoz képest, főleg a családpolitika területén. De a keret, az alap, a kaloda változatlan. 1999-ben Tellér Gyula, aki az első kormányban magas kormánypozíciót töltött be, magas rangú tisztviselő volt, A horni politika mélyszerkezete című tanulmányt tette közzé, amelyben világossá tette, hogy miért nem lehetséges a magyar nemzetgazdaságban a humán erőforrásoknak egy minőségi bővített újratermelése. Ő uzsorakörökről beszélt, első helyen említve azt a külföldi tőkét, amely a bejövetelekor javít az egyenlegen, de a későbbi évek során a profit és a kamat kivételével gyakorlatilag pénzszivattyúként működik. A másik ilyen uzsorakörnek nevezte az adósságszolgálatot, a harmadik, ezeket alátámasztónak pedig a véleményformáló információs hatalmat.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek a szivattyúk most is változatlanul működnek. Annak a külföldi tőkének, amely összeszerelő üzemeket létesít itt, a versenyképességet az olcsó magyar munkaerő jelenti. Mit mondott Orbán Viktor miniszterelnök Szaúd-Arábiában? Azt mondta, érdemes itt befektetni ? szó szerint idézem ?, mert a magyar munkaerő a minőségéhez képest meglepően olcsó, a munka törvénykönyve pedig rugalmas. Ezért gyertek ide. Nem kell megfizetni a munkaerőt, és nincsenek olyan védettségek, mint a nyugat-európai országokban. Mi ez, ha nem a gyarmati helyzet fölkínálása a befektetőnek?

S hogy állunk az adósságszolgálattal? Tényeket mondok. A 2015-re önök által remélt adósságot figyelembe véve 2010 áprilisához képest 5104 milliárd forinttal nagyobb az adósság, ez 26,4 százalék. Ennek a 2015-ös éves kamata 1200 milliárd forint. És az a bűvös százalék a GDP-hez képest? Megismerhettük a napokban a harmadik negyedévi adatot: 83 százalék, és önök azt mondták a Széll Kálmán-tervben, hogy 2014-ben 67 százalék lesz.

Tele van a média a termelési dicshimnuszjelentésekkel, mint az ötvenes években arról, hogy áll a GDP harmadik negyedévi adata más országokhoz képest, és természetesen a foglalkoztatási statisztika. De az emberek megélhetéséről való statisztikát elhallgatják. Itt van a kezemben a GfK nemzetközi piackutató szervezet 2014-es adata a legfontosabbról, a megélhetésről, az átlagos vásárlóerőről, hogy Európában egy állampolgár átlagosan mennyit tud elkölteni. Ebben Magyarország a 31. helyen áll az átlag 37,7 százalékával, nem az Unióban, egész Európában, ahol Moldova zárja a sort. Magyarországhoz képest egy szlovák ember 53 százalékkal többet tud költeni, egy cseh 42 százalékkal, egy lengyel 25 százalékkal, hogy csak a visegrádi országokat említsem.

Mindezek azt jelzik, hogy ez a költségvetés semmiben nem tör ki ebből. Önök szeretnek frappáns kifejezéseket használni, azt mondják, hogy a rezsicsökkentés költségvetése, most meg azt mondják, hogy a bankok elszámoltatásának a költségvetése. Nekünk viszont szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez a költségvetés változatlanul egy gyarmati helyzetben lévő, gyarmati helyzetben tartott ország költségvetése, amely állapotot ez a kormány elfogad.

A Jobbik képviselői az ezt megalapozó költségvetéseket mind az Európai Parlamentben, mind pedig ebben a parlamentben vissza fogják utasítani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.30)