Felszólalás adatai

Vannak olyan országok az Európai Unióban - ez sajnálatos -, amelyek megszorító csomagokkal kezelik a válságot, hiába. A megszorító csomagoknak az a sajátja, hogy akit megszorítanak, abból nem jön ki több, még a szusz is időnként elszáll belőle. Mi máshogy, nem hagyományos eszközökkel - igen, támadnak minket -, időnként nem ortodox eszközökkel, de sikeresen, de jobban kezeljük a válságot, mint mások.

A válságot nem lehet nagyon jól kezelni, a válság itt van, de jobban kezeljük, hiszen az Európai Unió Bizottsága és a Pénzügyminiszterek Tanácsa kiállította a magyar válságkezelésről a bizonyítványt. Ez a bizonyítvány jobb, mint mások bizonyítványa. Mi a görögök utáni költségvetési utolsó padról - hát, igen, az szégyenpad - kerültünk az első harmadba a sikeres pénzügyi, költségvetési, államháztartási konszolidációval. Azon öt ország között vagyunk, amelyekre azt mondja az Európai Unió, hogy képesek 2015 végéig csökkenteni az államadósságukat. Ez mind annak köszönhető, hogy nem hagyományos, nem megszokott, nem bevett eszközökkel kezeljük a válságot. Jobban kezeljük, mert nem hagyományosan gondolkodunk. Így lehet az, hogy közel 1000 milliárd forinttal vagyunk képesek mérsékelni a munkát terhelő adókat; 1000 milliárd forinttal. Először 400 milliárd forinttal az arányos, egykulcsos adórendszerre történő első átállással, majd jövőre még 100 milliárd forinttal, ez 500 milliárd forint, ami a munkát, jövedelmet már nem terheli 2013-ban. A társasági adó 10 százalékos kulcsával 150 milliárd forintnyi terhet vettünk le a vállalkozásokról.

És itt vagyunk a miniszterelnök úr által bejelentett munkahelyvédelmi tervnél, akciótervnél, amelyik további 300 milliárd forinttal csökkenti, tisztelt elnök úr, a vállalkozások, vállalatok, munkavállalók terheit. 1000 milliárd forintnyi terhet veszünk le azokról, akik munkát végeznek és akik másoknak munkát teremtenek. Ez egy óriási dolog, hiszen meg is találtuk rá másik oldalon a költségvetési hiányszám tartása mellett, a sikeres költségvetési konszolidáció mellett a forrást. Ez volt a bankadó: 200 milliárd forint. Ez volt a krízisadó: 160 milliárd forint. Ez volt a nyugdíjpénztári lyuk betömése: 400 milliárd forint évente. Ha ezt összeadjuk, jóval több mint 1000 milliárd, és egy nem hagyományos válságkezelést jelent.

Sok-e az 1 ezrelék a pénzügyi tranzakciós illetéknél? Franciaországban 2 ezrelék. Egy 200 ezer forintot havonta a bankrendszeren keresztül számlákra kifizető család esetében ez 200 forint. 200 forinttal teremtjük meg egy nagyon-nagyon jelentős, 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akcióterv forrását. Azt gondolom, megéri.

Végezetül, igen tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, nem tisztünk, a kormánynak nem dolga, hogy a Magyar Nemzeti Bank helyett gondolkodjon; független, és a függetlenségét az alaptörvény és a jogszabály is védi. A Magyar Nemzeti Bank azonban része a magyar állami pénzügyi rendszernek, a magyar pénzügyi rendszernek. Azt gondoljuk, hogy az ott heverő tétlen pénzeknek - ugye, nincsenek benne a gazdaságban azok a pénzek, 4500 milliárd forint nincs benne a gazdaságban -, nos, azoknak a pénzeknek ugyanúgy viselnie kell az illeték terhét. Ez a kormány álláspontja, a végső szót persze a Magyar Nemzeti Bank mondja majd ki.

Köszönjük szépen, és kérem képviselőtársaimat, hogy nyugodt szívvel, jó érzéssel szavazzák meg az illetéket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)