Felszólalás adatai

A jelentés jól összegzi azt, hogy nem pusztán sok hibának, sok véletlenszerű mulasztásnak az egybeeséséről van szó, jól feltárja, hogy mik voltak azok a korábbi megelőző történések, amelyek a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt rendőri brutalitáshoz és tömeges jogsértéshez vezettek. Feltárja, hogy mi történt az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, feltárja, hogy mi volt az MTV ostrománál, és ezután kezd bele az események ismertetésébe kronológiai sorrendben, kvázi a tényállást feltárja nagyon nagy részletességgel. Ezután következik a rendőri tevékenység jogi értékelése, hiszen sok tekintetben mindenki számára részletes magyarázatra szorul, hogy a pontos rendőri hierarchiában ki hol helyezkedett el, ki milyen felelősségi viszonnyal rendelkezett. Elemzi a különböző intézkedések bevetésével kapcsolatos problematikát, mint például az azonosítók hiányát, a gumilövedékeket, a könnygázgránátokat, a vipera jogszerűtlen használatát és a lovas rohamot.

Továbbköveti az áldozatok sorsát a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében is, és itt vizsgálja az akkori - hogy úgy mondjam - statisztikai szempontból is példa nélküli előzetes letartóztatás elrendelések jogszerűségét. 97 százalékban minősültek jogsértőknek az előzetes letartóztatások. Úgy gondolom, ez a szám önmagáért beszél a tekintetben, hogy mennyire volt jogszerű az eljárás, és mennyire volt sok mindenki elfogult ebben az időszakban. 97 százalékos hibaszázalékkal dolgoztak ezek a szervek! Ezenkívül tartalmazza a jelentés az úgynevezett semmisségi törvény vizsgálatát, illetve azt, hogy miként fordulhatott elő Magyarországon, hogy valakik teljesen véletlenszerűen csak arra sétáltak, ahol a megemlékezések voltak.

(16.50)

Ahogy itt egy korábbi, a parlamentben már nem lévő frakció korábbi vezetője mondta, hogy rossz helyen volt a rossz időben, és tetszettek volna nem arra sétálni, hogy történhetett meg az, hogy ők is akár utána a rendőrségi fogdában találhatják magukat, és védekezniük kell a jogi eljárások során, hogy mivel foglalatoskodtak. Ezen túlmenően a miniszterelnök felelősségét, illetőleg a potenciálisan elkövetett bűncselekmények felsorolását tartalmazza ez a jelentés, ez a javaslat.

Úgy gondolom, fontos ezzel foglalkoznunk akár most is, az ellenzéki képviselőtársaink kérték a kormánypárti többségtől, hogy ezt minél hamarabb tűzzük napirendre. Ennek most meg is felelünk, hiszen Magyarországot a szabadságjogok sértésével kapcsolatban ma nagyon sok igaztalan vád éri. Azok, akik most Magyarországgal szemben vádaskodnak, akkor hallgattak, amikor egy ellenzéki országgyűlési képviselőt, Révész Máriusz képviselőtársunkat eszméletlenre verték a nyílt utcán. Úgy gondolom, hogy aki akkor nem szólt, pedig olyan helyzetben volt, olyan európai vagy más állambeli, közjogi tisztséget viselt, amely már felhatalmazta őt az ilyesfajta alapjogi védelemre, az akkor nem szólt, amikor ellenzéki országgyűlési képviselőt állami szervek szolgálati viszonyban levő tagjai, rendőrök eszméletlenre verhetnek Budapest utcáin, annak nincs joga most bármifajta kifogást emelni Magyarország helyzetével kapcsolatban, már csak azért sem, mert mi - meggyőződésünk szerint - alapot sem adunk erre, hiszen ha csak azt mondom, az új alaptörvényünk elsők között épül az európai alapjogi charta bázisára, így tehát ki is zárt az, hogy ilyesfajta jogsértések megtörténjenek.

De ezenkívül én magam sem gondoltam volna, hogy életemben meg kell hogy tapasztaljam a könnygáz illatát. Ma is, amikor elmegyek az Erzsébet tér sarkán, mindig eszembe jut arról a sarki éjjel-nappali kisboltról, hogy ott vettem magamnak ásványvizet, hogy mossam ki a szememből a könnygázt, mert ismerőseim küldték SMS-ben, hogy ilyenkor gyorsan ki kell mosni. De ilyesfajta dologra még a legvadabb cserkészkommandós koromban sem gondoltam volna, hogy ilyenekbe fog az ember belekeveredni. Bár sokaknak ez egy jópofa mókának tűnik így utólag elmesélve, de valójában azoknak az embereknek, akiknek az életét ez megroppantotta, hiszen akár személyi sérülést is szenvedtek a viperáktól, a gumilövedékektől, azoknak ez igencsak maradandó élmény. Azóta a magyar állam igyekezett helytállni, bár nem ő okozta rossz döntéseivel azt a sorozatot, amelyben emberek százai károsodtak meg, de ettől függetlenül 2010-ben és '11-ben is folytattunk különböző eljárásokat, amelyekben egy egyeztető bizottság igyekezett minden kártérítési igénynek megfelelni, és ez szinte maradéktalanul meg is történt.

2010-ben az országgyűlési határozat elfogadása után, amelyről itt döntöttünk, a Parlament falain belül, 131 károsult részére 245 millió 72 ezer forintot fizettünk ki. Ebben állapodtunk meg velük, majd a következő évben, tavaly, 2011-ben 18 károsult részére 25,5 millió forintot, azaz összességében a Magyar Államkincstár 149 károsultnak 270 millió 572 ezer forintot fizetett ki. Egy plusz két ügyben nem sikerült megállapodásra jutnunk a korábbiak során, egy gumilövedékkel és egy, a Kossuth tér kiürítésével kapcsolatos kártérítési perben. Mind a kettőben tettünk ajánlatokat, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb ezekben is sikerül eljutnunk a végső megállapodásig.

Összességében azt mondhatjuk, hogy ez az intézkedéssorozat a jelentés alapján a joggal és hatalommal való visszaélés legszervezettebb, legtöbb kárt okozó és a magyar emberekben a demokrácia és az állam iránti bizalmat legnagyobb mértékben romboló sorozata volt. Nemcsak maga az a bűnpártoló magatartás, ami azokban az órákban, azokban a napokban zajlott, amikor Budapest utcáin az emberek igazságérzettől vezényeltetve kivonultak és követelték a kormány vagy a kormányfő távozását, hanem az a cinkosság, amely ezt is követte, hiszen hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként személyesen minden segítséget megígért a budapesti rendőrfőkapitánynak és támogatásáról biztosította, valamint a későbbiekben magához hívatta és dicséretben részesítette, ezzel mintegy el is zárta az igazságszolgáltatás rendes útjait, ezzel mintegy meg is akadályozta a politikai bizalmáról biztosítva egyes rendőrségi vezetőket, azt, hogy itt valódi számonkérésre, valódi törvényesség helyreállítására sor kerülhessen.

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan pár napja vagy pár hete volt a magyar demokrácia történetének, amire még sokszor fogunk hivatkozni, sokszor ellenpéldaként fogunk hivatkozni, és remélem, hogy ez soha többé nem ismétlődik meg itt demokratikus körülmények között Magyarországon. Ahhoz viszont, hogy ez így megtörténjen, szerintem fontos ennek a jelentésnek a megvitatása és az alkotmányügyi bizottság hozzá fűzött határozati javaslatának az elfogadása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)