Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztésünk az úgynevezett emléktörvények nem túl hosszú sorába illeszkedik. Kiemelkedő jelentőségű eseményeket, mozzanatokat, pillanatokat szoktunk, szokott a magyar Országgyűlés már több évszázadra visszanyúlóan emléktörvényekben rögzíteni és a megemlékezését és a tiszteletét ilyenformán leróni.

A törvényjavaslat nagyon rövid, mindössze két érdemi szakaszból és egy hatályba léptető szakaszból áll. Az 1. §-ban kimondja, hogy „Az Országgyűlés az 1222. évi Aranybulla emlékét és a magyar nemzet szellemi öröksége részeként annak jelentőségét törvényben örökíti meg.” A 2. §-ban kifejti, hogy „Az Országgyűlés április 24. napját az Aranybulla Napjává nyilvánítja.” Április 24e Szent György napja, és a hagyomány és a kollektív emlékezet szerint ezen a napon került kibocsátásra az az aranypecséttel, függőpecséttel ellátott bulla, vagyis királyi rendelet, mai szóval törvény  hiszen akkor még nem volt Országgyűlés, a királyok alkották a törvényeket , amely döntő jelentőségű alkotmányos önazonosságunk tekintetében.

Engedjék meg, hogy röviden idézzek az ez év október 5-én ebben a házban, a Felsőházi teremben tartott nagyszerű konferencián dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke által elmondott nagyszerű előadásból, tényleg csak röviden. Tehát idézem: „A magyar Aranybullát Európa első szabadságlevelei között tartjuk számon mint a társadalmi szerződések korabeli kifejeződését. Az Aranybulla egyszersmind a magyar történeti alkotmány egyik kezdeti és legfontosabb dokumentuma. Forrása annak a történeti alkotmánynak, amely az elmúlt évszázadok során organikusan fejlődött, és amelynek egy következő, a jelenben nemzetünk életét meghatározó másik szegletköve Magyarország Alaptörvénye, amely  idézet  ’jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.’” Ezek a mondatok határozzák meg tulajdonképpen az alkotmányos önazonosság lényegét: az a keret, az a forma, amelyben élni szeretnénk  mondja az Alaptörvény, tehát ahogy magunkat elhelyezzük a világban, ahogy magunkat látjuk a körülöttünk élőkkel való kapcsolatban, és ahogy olyan közviszonyokra vágyunk, amelyekben komfortosan, jól szoktuk érezni magunkat immár ezer éve itt a Kárpát-medencében.

Elmondja aztán azt is az Alkotmánybíróság elnöke, és ez rámutat az Aranybulla és az egész történeti alkotmány napjainkban is élő és hatályos voltára és jelentőségére, tehát azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke: „Amikor 2011-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, az egyik legtöbbet vitatott rendelkezés az R) cikk volt, amely szerint  idézet  ’az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.’” Adott esetben tehát az Aranybulla rendelkezései ma is a jogértelmezés zsinórmértékéül szolgálhatnak. Ennek rendkívül nagy jelentősége van, e felismerésnek köszönhető az a heves vita, amely annak idején az Alaptörvény vitája során, mintegy tíz évvel ezelőtt az R) cikkely körül folyt.

Miért fontos, hogy ragaszkodjunk alkotmányos önazonosságunkhoz? Erre pedig azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke, idézem: „Ma, amikor mind társadalmi, mind alkotmányjogi dimenzióban minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait, hogy jogi kultúránk ne válhasson gyökér nélkülivé. Az Aranybulla a magyar alkotmányosság fejlődésének kezdőpontja, amely önmagában is jelkép, annak jelképe, hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, s a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé, a nemzet azonban önmaga kell hogy döntsön saját sorsa felől.” Ez az a szilárd meggyőződés, amely a Szent István-i államalapítás óta, végig az ezer év alatt meghatározta viharos évszázadaink küzdelmeit.

Engedjék meg, hogy most magát az Aranybullát szólítsam. Sokat beszélünk róla, de talán túl keveset olvassuk, úgy vagyunk vele, mint Szent István király intelmeivel, azt sem árt akár napi rendszerességgel, mint a Bibliát, forgatni. Engedjék meg, hogy rámutassak az Aranybulla egyes pontjainak, a 31 pont közül néhánynak a felidézésével, hogy mennyire korszerű, mennyire aktuális és mennyire irányadó a mai napig, és mennyire egybevág a mi alkotmányos identitásunkkal, azzal a jogi kerettel, amelyben jól érezzük magunkat, az Aranybulla, ez az idén 800 éves csodálatos dokumentum.

II. Endre király már a bevezető részben kétszer hivatkozik a legfontosabb dologra, a Szent István király által elrendelt szabadságokról beszél, és kijelenti később, hogy országunk lakóinak azt a szabadságot engedélyezzük, amit a szent király adott. Tehát világosan leszögezi, félreérthetetlenül, hogy a Szent István-i alapokra építkezik. Ez az a gondolat, amely az elmúlt ezer évben, akkor, amikor a magyar érdek kormányozta ezt az országot, és nem külső erők befolyása érvényesült, minden esetben a szilárd szegletkő volt.

(10.50)

Minden esetben az a sziklára épülő ház képe jut eszünkbe a Bibliából, amely minden viharnak képes ellenállni. Hiszen ne feledjük el, hogy alig 19 évvel az Aranybulla kibocsátása után jött a tatár veszedelem, és mégis az Aranybullában foglalt és a Szent István király által kiadott törvényekben, a Szent László törvényeiben és Kálmán törvényeiben foglalt alapokon újra tudott épülni és még erősebbé tudott válni a magyar állam.

Mik ezek a szabadságok? Mi a legfontosabb ebben a dokumentumban? A 2. pontban a király kijelenti: azt is akarjuk, hogy sem mi, sem utódaink soha ne vessenek fogságra vagy bántalmazzanak szervienseket, hacsak korábban nem idézték meg és bírósági eljárásban nem marasztalták el őket. Ez egy döntő jelentőségű pont. Ez tökéletesen megegyezik az akkori idő egyik legfejlettebb államának, Angliának a Magna Chartájával, melyet néhány évvel korábban, 1215-ben bocsátottak ki. Ez a szabadságelvonás és a bármifajta szankcióval való sújtás tilalma bírói eljárás nélkül.

Ugyanígy a törvény előtti egyenlőség nagyon fontos jogelvét fejezi ki a 8. pont, amikor azt mondja, hogy a nádor különbségtétel nélkül ítéljen országunk összes lakója felett. Tehát mindenkire azonos a törvény, és azonos mércével mér az igazságszolgáltatás.

S végül ugyanebbe a körbe tartozik a 28. pont is, amely kijelenti, hogy amennyiben valakit bírósági eljárásban elmarasztaltak volna, a hatalmasok közül senki se védelmezhesse meg. Tehát senkit nem lehet letartóztatni bírói ítélet nélkül, mindenkire ugyanaz a törvény érvényes, de akit elítéltek, azt senki nem védheti meg a hátrányos jogkövetkezményektől. Ez egy olyan, máig érvényes fontos zsinórmérték, amelyet követnünk kell.

Nagyon fontos a hadviselésre vonatkozó pont, a 7. Ez így szól: ha pedig a király az országon kívülre szándékozna hadat vezetni, a szervienseknek ne kelljen vele menniük, hacsak nem az ő pénzén, és visszatértét követően hadbírságot ne szedjen tőlük. Ha azonban ezzel szemben hadsereg törne az országra, egyetemlegesen mindnyájan menni tartozzanak. Ugye, milyen ismerős ez az 1848-as 12 pontból is? Az idegen katonákat vigyék el tőlünk, a magyar katonákat meg hozzák haza. És ha ellenség törne ránk, akkor mindnyájan kötelesek vagyunk a honvédelmi kötelezettség alapján a hazánkat megvédeni. Egy ma is élő, érvényes jogelvről kell beszélnünk itt is.

Aztán ott van a 30. pont, amely kimondja, hogy a nádoron, a bánon, valamint a király és a királyné udvarispánján kívül két méltósága senkinek ne legyen. Tehát az álláshalmozás és az összeférhetetlenség fontosságát és annak első szabályozását megtaláljuk az Aranybullában.

Végül  és már tényleg rövid leszek  a leggyakrabban idézett pont a 31., az utolsó pont, amely az ellenállási jogot tartalmazza. A korban egészen meglepő módon korlátozza önmagát a szuverén, az abszolút hatalommal rendelkező uralkodó, a magyar király, amikor azt mondja: elrendeljük azt is, hogy ha mi vagy utódaink közül valaki ezen rendelkezésünknek bármikor ellen szándékozna szegülni  mármint az Aranybullában foglalt rendelkezéseknek , egyrészt a mostani és a jövőbeni püspökök, másrészt a többi jobbágyok és az ország nemesei összességükben és egyenként oklevelünk felhatalmazása alapján bármiféle hűtlenség szégyenbélyege nélkül szabadon rendelkezzenek a velünk és utódainkkal szembeni ellenállás és ellenszegülés felhatalmazásával. Ez az a gondolat, amely végigkíséri szabadságküzdelmeinket is, de megjelenik és alapjává válik a ’48-as szabadságharc leverése utáni passzív rezisztenciának, az egészen a kiegyezésig tartó ellenállásnak, amely végül elvezetett a sok jót, sok áldást, aztán később sok rosszat hozó kiegyezésig.

Mindezeket az illusztrációkat azért hoztam, hogy mindenkit biztassak arra, hogy vegye kézbe és olvassa el az Aranybullát. Én ezt Szovák Kornél fordításában a Rubicon című kitűnő folyóirat ez évi 6. számából idéztem.

Tisztelt Országgyűlés! Azt kérem tehát, hogy felismerve az Aranybulla, a 800 éve kibocsátott Aranybulla döntő jelentőségét a magyar állam és a magyar nemzet megmaradásában  ami sajnos nem esik egybe , támogassa ezt az előterjesztést, és iktassa törvénybe az Aranybulla emlékét, és minden év április 24-ét tegye az Aranybulla napjává. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)