Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Reagálnék azokra az ellenzéki vádakra, hogy a határon túli magyarok szavazáson való részvételét könnyíti, a külföldön dolgozó magyarok szavazási jogát pedig nehezíti a kormány. Akár Szakács képviselő úr vagy Varga-Damm Andrea képviselő asszony jogvégzett kollégaként, azt gondolom, vagy mellőzték a közjogi, alkotmányjogi előadásokat egyetemi éveik alatt (Dr. Szakács László: Na!  Dr. Varga-Damm Andrea: Tessék?), vagy félrevezetik a magyar közvéleményt, hiszen a magyar jogszabályok és az Alkotmánybíróság döntései, döntése egyértelműen szabályozzák a kérdést. És az ellenzék ismételten valótlan dolgokat állít évek óta. Vegyük sorra! A választójog megléte szempontjából a magyar állampolgárság a meghatározó tényező, ugyanakkor a szavazópolgárok többféle módon gyakorolhatják e jogukat. Azok a szavazásra jogosult magyar állampolgárok, akik rendelkeznek magyarországi lakóhellyel, a lakóhelyük szerinti szavazókörben személyesen adják le szavazatukat. Ha pedig a szavazás napján egyébként külföldön tartózkodnak, akkor számukra a törvény garantálja a külképviseleti szavazás lehetőségét. Ezen szavazók pártlistára is voksolnak, és a lakóhelyük szerinti választókerületben induló jelöltek közül is választanak. Ma egyébként 50-nel több külképviseleten lehet szavazni, mint 2010-ben. Tehát a személyes szavazás a magyar szabályozásban a főszabály, melyhez képest kisegítő szabály a levélben történő szavazás.

Külföldi lakcím esetén azonban a szavazókör fogalma nem értelmezhető, így a külföldön élő állampolgárok levélben adhatják le szavazatukat, és mivel az ő esetükben nem értelmezhető a lakóhely szerinti egyéni jelölt, ezért csak listára szavazhatnak. További eltérés, hogy csak akkor vehetnek részt a választásokon, ha kérik a felvételüket a választói névjegyzékbe, azaz regisztrálnak.

Tehát az eltérő szabályozás alapja kizárólag a belföldi lakcím megléte vagy éppen hiánya. Irreleváns tehát, hangsúlyozom, irreleváns, hogy egy magyar állampolgár lakcíme Londonban  erre hivatkoztak  vagy Kézdivásárhelyen vagy éppen Ausztráliában van, mivel valamennyi magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. (Nacsa Lőrinc: Így van!)

(17.00)

Amennyiben pedig egy választópolgár életvitelszerűen külföldön tartózkodik  jogászok értik ezt a kategóriát , és számára nehézséget okoz a személyes szavazás, akkor lehetősége van arra, hogy a külföldi lakóhelyét bejelentse, illetve kérelmezze felvételét a választói névjegyzékbe, melynek alapján levélben szavazhat.

Akinek állandó lakóhelye külföldön van tehát, az egyébként is köteles magyarországi állandó lakóhelyét megszüntetni, hiszen nem lehet egyszerre két állandó lakóhelye. Bejelentés hiányában a magyar állam nem tudja ellenőrizni azt, hogy kik azok a polgárai, akik életvitelszerűen külföldön tartózkodnak, akik esetében az állandó lakóhely hiánya miatt nehézséget okozhat a magyarországi vagy a külképviseleti személyes szavazás.

A belföldi lakóhely megléte ugyanakkor számos szociális, családtámogatási, oktatási, egészségügyi juttatás feltétele. Éppen ezért minden polgárnak a saját egyéni felelősségi körébe tartozik, hogy a saját életkörülményeihez igazodó, legmegfelelőbb döntést hozza meg ezzel kapcsolatban, akár a választásokra is tekintettel.

Összességében valótlanság az is, hogy a külföldi lakcímmel rendelkező állampolgárok számára a hatályos szabályozás aránytalanul megkönnyíti a szavazási jog gyakorlását – ugye, ezt hangsúlyozzák , hiszen a névjegyzékben történő regisztráció tekintetében éppen hogy többletkötelezettségük van.

Ráadásul eltérő élethelyzetükből adódóan a belföldi lakcímmel rendelkező állampolgárok egyéni jelöltekre is szavazhatnak, ahogy ezt elmondtam, míg a külföldi lakcímmel rendelkezők kizárólag pártlistára. Ennyi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)