Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Nem akarom megzavarni az ellenzék soraiban zajló beszélgetést vagy vitát, mert itt lehet, hogy a kormány jelenléte már fölöslegessé válik. (Varga Zoltán: Én is úgy érzem.  Barkóczi Balázs: Eddig is az volt.)

ELNÖK: Elnézést, miniszter úr, nem működik a mikrofon, a kártyáját legyen kedves ellenőrizni, hogy bent vane a helyén. Most jó, úgy tűnik.

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Tehát nem akartam megzavarni az ellenzékben zajló vitát, mert nem az én dolgom a Ház vezetése, és olyan színvonalas, hogy ehhez nem is tudunk mit hozzátenni.

Amit szeretnék mondani, az inkább a szövegre, a textusra akar visszatérni azzal a szándékkal, hogy megköszönjem elsősorban azoknak a képviselőtársaimnak a vitában való részvételt, akik időt, energiát nem kímélve a magyar politika jelenlegi viszonyai közepette elolvasták az előterjesztést, és azt érdemben próbálták kommentálni, vagy megkérték munkatársaikat, hogy olvassák el az előterjesztést, és érdemben gyűjtöttek hozzá információt. Látszik az, hogy néhány észrevételhez és előterjesztési ponthoz vagy véleményhez építész kollégák vagy a témában jártas kollégák is nyújtottak hátteret.

Szeretném felajánlani a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak együttesen, hogy minden módosító indítvány értelmes és alapos megfontolására készen állunk. Tehát ha van a 281 szakaszra vonatkozó érdemi módosító javaslat, akkor az én ajtóm ilyen szempontból nyitva van.

Felvetette Szabó Rebeka képviselő asszony, hogy most akkor a kormány melyik lábán is áll, illetve ezek a feltételezések és ezek a javaslatok mennyire mondanak egymásnak ellent. Talán nem kell kiábrándítanom, hogy nincs politikai ellentét Szijjártó miniszter úr és közöttem, ellenben nyilvánvaló, hogy az ország építésével kapcsolatban két megközelítés azért versenyez egymással. Egyrészről van egy növekedési, fejlődési, gazdaságfejlesztési dilemma, nemcsak itt, ebben az országban, hanem a világban mindenhol. Az ön által felvetett beépítés, nem beépítés, zöldfelület, nem zöldfelület mennyisége, minősége egy globális probléma az iparosodó vagy az iparosított országokban. Ez minden országot utolér, legyen szó akár a világ fejlődő keleti oldalán vagy a nyugati, már fejlettebb oldalán is.

Ha valaki végigmegy Hollandián, ami tulajdonképpen egy várossá vagy egy településsé vált, és elképesztő mértékű beépítés van, akkor nem hiszem, hogy olyan túlzottan jól érzi magát, tehát erre rengeteg példa van. Ennek az az oka, és a feszültségnek is az az „oka”, hogy két filozófia versenyez egymással. Az egyik mindenféleképpen a mihamarabbi ipar 4.0-nak való megfelelés keretében egy erőltetett iparosítást vagy egy erős iparosítást lát az ország felemelkedésének zálogaképpen.

(23.20)

Nekem pedig az a dolgom, hogy szükség esetén ezeket a folyamatokat az észszerűségre hallgatva megpróbáljam korrigálni, ez nem is titok. Ez a törvény ilyen értelemben reflektív.

Azon csodálkozom, és nyilvánvaló, hogy ezt a szövegismeret hiánya okozhatta néhányaknál, hogy ha valaki ezt a szöveget elolvassa, összehasonlítja a jelenlegi szabályozással, akkor ez minden pontjában, amit önök fölvetettek, szigorúbb, mint a jelenlegi szabályozás, vagy olyan dolgokat szabályoz, amik eddig nem is voltak szabályozva. Tehát vagy szigorítunk…  a Balatonra vonatkozó minden egyes pont szigorúbb a jelenlegi szabályozásnál, és nagyobb védelmet biztosít a Balatonnak, a Balaton-parti településeknek és a Balatonnál élőknek vagy a Balatonhoz látogatóknak. Ugyanez vonatkozik a zöldfelületre, a barnamezőre, a beépítési szabályokra, vagy éppenséggel az önkormányzati vétóra is. Ma nincs az önkormányzati főépítészeknek vagy a tervtanácsoknak érdemi vétója, és lesz.

Tehát érdemi változások vannak. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalom kormánypárti többségének másképp kell gondolkodnia, hiszen az ország irányításának felelőssége nálunk van. Tehát a „jusson is, maradjon is”, a normális középút megtalálása jegyében kell megoldásokat alkalmazni, hiszen bizonyos szabályozások nem mehetnek a fejlődés hátrányára.

Itt az adja a fejlesztési és fejlődési dilemmát, hogy más országokhoz képest Magyarországon az önök szempontjaival vagy az önök véleményével ellentétben akár a környezetvédelmi szabályok, akár a beépítési szabályok rendkívül szigorúak voltak, és ma is szigorúak, ezért más országok az iparosításban vagy az iparépítésben jelentős előnyre tettek szert a bürokratikus magyar akadályok miatt. Ennek a leépítése szükségszerű volt és törvényszerű volt.

A nemzetgazdasági kiemelési törvénynek valaki megnézte önök közül a számát? 2006-os törvényről beszélünk. 2006-ban döntött úgy a parlament, hogy az akkori szabályoktól eltérő szabályozás alkalmazására ad lehetőséget az akkori kormánynak, amely, nyilvánvaló, a Boscht, a győri Audit, a kecskeméti Mercedest ki akarta szolgálni ezekkel a szabályokkal. (Szabó Rebeka közbeszól.)

Tehát azt szeretném csak érzékeltetni, hogy valahogy meg kellene találni az egyensúlyt, hogy Magyarország valóban a fölzárkózóból egy fejlett országgá tudjon válni, de ne éljük föl a környezet tartalékait, én ezzel nagyon egyetértek, és próbálom ezeket a szempontokat ebben a törvényben is képviselni és érvényesíteni.

A zöldfelületről való egyáltalán jogalkotói szintű gondolkodás az elmúlt 32 évben egyszer nem jelent meg. Ebben a törvényben az elveket részletező 8. §-ban az (1) bekezdés a) pontja szerint: a település közigazgatási területén belül összességében nem csökkenhet a zöldfelület. Ez praktikusan azt jelenti a törvény hatálybalépése után, hogy ha a település területén, közigazgatási területén kivonásra kerül a zöldfelület, és beépítésre kerül, cserébe adni kell területet. Szerintem nem az a legfontosabb vagy nemcsak az a probléma, hogy beépül egy termőföld, hanem helyette a beruházó vagy aki a beruházást megvalósítja, vagy az őt támogató állam nem gondoskodik hasonló méretű zöldfelület biztosításáról akár a városon belül, akár a város határán. Ezek a kérdések Magyarországon mind ez ideig nem voltak lerendezve.

Nagy a kísértés, hogy beleszálljak ebbe a politikai sárdobálásba, mert úgy gondolom, hogy Varga Zoltán képviselőtársam jelentős mértékben túl vehemensen provokál bennünket, vagy próbál provokálni, és nagyon csúnyán beszél emberekről, amit csak azért merek idehozni most negyed 12-kor, mert meghallgattam délután Kálmán Olga képviselőtársát, aki azt mondta, hogy a DK az új szociáldemokrata párt. Szerintem a szociáldemokrácia lényege, hogy az ember a legfontosabb a szociáldemokratáknak, a szocialistáknak és a baloldaliaknak. Ha ez igaz, akkor egyetlenegy emberről se beszélhet úgy egy szociáldemokrata párt, mint ahogy ön beszélt Apáti Istvánról vagy beszélt éppen Mészáros Lőrincről. Mindegy, hogy mit gondol róla, de szerintem a kulturált véleménynyilvánításnak és a minősítésnek is megvannak a határai.

A hiteles szociáldemokrata szerintem nem beszélhet ilyen indulatosan, ennyi gyűlölettel (Varga Zoltán: Nincs gyűlölet, téved!), ennyi elkeseredettséggel (Varga Zoltán: Ó, dehogynem!), és ezt nagyon sajnálom, képviselő úr. Nyilván ’98 óta nem nyertek választást Debrecenben, lehet, hogy ez hozzájárul ehhez a hangulathoz, de ezt nagyon sajnálom, mert higgye el, hogy ez a törvény nem a vitának az ilyen típusú élezését szolgálja, hanem próbálok észszerű megoldásokat találni.

Idehoznám a termőföld kérdését. A teremben ülők közül talán én foglalkozom a legtöbbet termőfölddel több oknál fogva is, ami részben ismert, vagy részben, ha akarja valaki, megismerheti. Kétségtelenül egyetértek azzal a megközelítéssel, hogy a termőföld egy kihasználatlan potenciális értéke az országnak, mint ahogy a vízkészlete is. Európában lakosságarányosan olyan ország, ahol ilyen volumenű termőföldkészlet állna rendelkezésre a XXI. században, vagy olyan mennyiségű édesvíz állna rendelkezésre, mint Magyarország, kevés van, vagy szinte nincs is. Ez olyan kincs, mint ami a 70-es években volt az olaj, vagy a gáz a 80-as, 90-es években. Biztos vagyok benne, hogy a következő 30 évben ennek az értéke, föllelhetősége, megóvása óriási előnyt jelenthet. Hogy ezt hogyan kell megcsinálni technikailag úgy, hogy ez gazdasági hasznot is hozzon az országnak, lásd öntözés, vízkormányzás, vízmegtartás, édesvízzel való… Mi annyi édesvizet engedünk ki az országból, amiért mások Afrikában ölik egymást.

Azt gondolom, hogy ezek a kérdések az elmúlt 12 évben nyilvánvalóan az ország elmaradottságának bepótlása és fejlesztése miatt nem biztos, hogy olyan fókuszban kerültek napirendre, de hogy ezek most napirendre fognak kerülni a következő 10-20 évben, abban egészen biztos vagyok, és önnel ellentétben, Szabó képviselő asszony, azt gondolom, hogy a törvény nemcsak látszatra és nemcsak zöld festékkel, hanem érdemben próbál ezeknek a szempontoknak megágyazni és azokat érvényesíteni.

Tehát a termőföldvédelem szerintem ennek a kormánynak nem a gyöngesége, hanem sokkal inkább gondolom, hogy az erőssége, és ebben nyitottak is vagyunk.

Egy dolgot itt azért hozzátennék Debrecen példája alapján, vagy mondhatnám a MotoGP-pályát Hajdú-Bihar megyében, vagy mondhatnám Győr megyében a beruházásokat. Ezek nem állami tulajdonú földek, ezeket a földeket valakik eladják. Tehát azért ebben a teremben ne úgy üljünk, hogy odamegy az állam, pisztolyt tart a földtulajdonosok fejéhez (Varga Zoltán: Kisajátít, maradjunk ennyiben!), hogy adják el a földet… (Szabó Rebeka: Kiemelt beruházási cél…) Bocsánat, de ezeket a földeket valakik hatalmas pénzekért eladják, és nem azt mondják, hogy köszönöm, a föld nem eladó, mert én gazdálkodni akarok. Tehát amit rajtunk számonkérnek, azt annyiban árnyalom, hogy ezeknek a termőföldeknek, amelyek nagyvárosok határában vannak, mint ahogy… (Varga Zoltán: Ez nem igaz, kényszerítik őket!) Én meghallgattam (Az elnök csenget.), változó intenzitású figyelemmel, de kitartottam és meghallgattam képviselőtársaimat, ezért most én is azt kérem, hogy engem hallgassanak meg.

Tehát csak azt akarom mondani, hogy a város története, Debrecen város története, Győr város története, Budapest város története azt mutatja, hogy a város bővül, fejlődik, az önök által vezetett Budapest is bővül és fejlődik, és a határán a termőföldek bevonásra kerülnek, mert út épül rajtuk, vasút épül rajtuk, a területek fölértékelődnek, és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság egy része, ugyanúgy, mint a második világháború előtt, ugyanúgy, mint 1990 környékén és után, eladja ezeket a termőföldeket, mert sokkal nagyobb pénzt és hasznot tud rajta realizálni. Ez is hozzátartozik a valósághoz.

Az a kérdés, hogy ezeket a beruházásokat…  mert hozzá szeretném tenni, hogy nagyon sok ipari beruházást nem ’98-2002 között, hanem 2002-2010 között vagy éppen ’98 előtt hoztunk az országba, és abban teljes társadalmi konszenzus van, hogy autóipart kell hozni, az autóiparhoz pedig az akkumulátorgyártás szükségszerűen hozzátartozik a világ minden pontján. Tehát ha abban egyetértünk, hogy az autópiparra építjük vagy alapozzuk az ország fejlődését, akkor szerintem újabb és újabb autógyárak megvalósulása elkerülhetetlen. Lehet, hogy a miniszterelnök szavai alapján most az én régiómban fog ez bekövetkezni, és ennek területi ára van. Nem vagyok biztos, hogy egy autógyárat barnamezőben be lehet tenni Miskolc közepére vagy Debrecen közepére; az a kérdés, hogy lehete egy olyan megoldást találni, hogy az elveszett termőföld helyett valamiféle kompenzáció legyen a környezet, a természeti érték és a zöldszempontok irányába. Ezt kell kulturáltan, normálisan és profi módon kitalálni, mint ahogy Nyugat-Európában ennek megvan a hagyománya.

Balaton. Molnár Zsolt, általam nagyra becsült képviselőtársam azt mondta, hogy vonjuk vissza a törvényt, mert a törvény nincs kidolgozva. Én azzal a meggyőződéssel vagyok itt, és ebben megrendíthetetlen vagyok, hogy az elmúlt évek egyik legjobban kidolgozott törvénye a szöveg igényességét illetően is, előkészítettségét illetően és végiggondoltságát illetően is. Az lehet, hogy Molnár képviselő úrnak nem maradt elég ideje a végigolvasásra, ezért neki olvasási szünetre van szüksége, ezt én el tudom képzelni, de ezt is meg tudjuk oldani, hogy tárgyalási szünetet kérünk, hogy végig tudja olvasni a képviselő úr.

Balaton ügyében, miközben itt fölfestette képviselőtársam az MSZP képviseletében a Balaton beépítéstörténetével kapcsolatos helyzetet, és hogy horror van, azért ha valaki elmegy a Balatonra, valaki eljön, mondjuk, Erdélyből ottani magyarként a Balatonra, mert azt gondolja, hogy ez fontos, hogy a gyerekei ott legyenek, vagy eljön Nyugat-Európából, az nem azt látja, hogy itt horror van, hanem ez sokkal jobb hely lett, mint volt.

(23.30)

Tehát azt elvitatni, hogy kulturált, normális infrastruktúra lett a Balaton partján, végre normális szállodák épültek, végre normális szálláshelyek vannak, kiépítettünk olyan infrastruktúrát, ami korábban le volt robbanva…  lerobbant, pusztulásra ítélt, félig szemétlerakónak használt és zöldhulladék tárolására alkalmas, parknak nevezett valamik épültek be, ebben lehet, hogy van túlzás, magam is tapasztaltam ilyet, és próbáltam ellenállni ennek, illetve próbáltam lépéseket tenni, de hogy összességében valaki ránéz a Balatonra, az egy más minőségű üdülőhely, mint volt húsz évvel vagy tíz évvel ezelőtt, ebben egészen biztos vagyok. Nekünk az az érdekünk, hogy a magyar emberek ott költsék el a pénzüket, oda pedig akkor infrastruktúrát kell telepíteni.

Most azt persze én értem, és azt válasszuk ketté, hogy ez valakinek a tulajdona. Varga képviselő úr megnyugtatására mondom, hogy mindig lesz valakinek a tulajdona. 2010 előtt is  lehet, hogy önnek nem szóltak  volt valakinek a tulajdona. Az építőipar is, a turizmus is, a pénzügyi szolgáltatás is… (Varga Zoltán: Szeretnénk, ha nem egy család…) És akkor is hoztak olyan döntéseket a kormánypártok, amelyek bizonyos gazdasági köröket adott esetben előnybe hoztak, például volt olyan esztendő, amikor a STRABAG-nak 637 milliárd forint volt az éves árbevétele, és akkor ez nem volt akkora probléma. Tehát azért itt némi higgadtságot szeretnék kérni és javasolni. (Varga Zoltán: Teljesen higgadt vagyok.) Nyugalmat és higgadtságot szeretnék kérni és javasolni. (Varga Zoltán: És nyugodt vagyok.)

A Balaton ügyében tehát szerintem minden pont szigorúbb. Mi egyeztettünk balatoni építészekkel, egyeztettünk a Káli-medencében, Balaton-felvidéken érdekelt civil szervezetekkel, egyesületekkel, építészekkel. Lesz önálló balatoni főépítész. Megfontolhatjuk még a tervtanács és a különböző szabályozási specialitások kérdését is. A Balaton védelme kiemelt érdek. Én úgy gondolom, sikerült meggyőznöm a kormány minden tagját arról  és az iparra is vonatkozik a termőföldvédelem esetében , hogy erre nagyobb figyelmet és fókuszt kell fordítani.

Fölmerült a nemzetgazdasági kiemelések sorsa, hogy önöket ez igazgatja, bizonytalanság van. Ez a törvény, ugye, ezzel nem foglalkozik. De azt nem mondtam, hogy én ezzel nem foglalkozom, vagy a tárcám ezzel nem foglalkozik. Azt tudom önöknek mondani, hogy a nemzetgazdasági kiemeléseknek ez a rendszere, ami hatályban van, a következő hónapokban már nem lesz hatályban. De ez nem ennek a törvénynek a vitája és módosítása, hiszen egy másik törvényben kerül ez a kérdés szabályozásra.

Apáti képviselő úrnak nagyon sok pragmatikus, tényszerű problémafelvetése volt, ami az élet működésére vonatkozik. Ezeket mind egyesével kell végignézni, hogy hatóságoknak, közmű-infrastruktúrának, minősítéseknek milyen szerepe van. Magyarországon, meggyőződésem az, hogy túlburjánzott a bürokrácia. Bizonyos hatóságoknál  tudnék példát mondani, és nem az építéshatóság , a társhatóságoknál sokkal nagyobb problémák vannak, ezeknek a visszaszorítása közös érdek. De nem egyszerű, mert minél érdekvédőbb szabályozás van, annál több hatósági és jogvédő munkára van szükség.

Meghallgattam az alapelvekkel kapcsolatos észrevételt. Az alapelvek ügyében azt szeretném mondani, hogy ezt csak rosszindulattal lehet kifordítani, tekintettel arra, hogy az alapelveket, például a polgári jó ízlést a 4. § összesen három bekezdése pontosan tisztázza, hogy ez a törvény polgári jó ízlés alatt az alkalmazás területén mit ért. Itt pontosan le van írva, hogy mi a polgári jó ízlés.

Ha Varga képviselő úrnak az érzelmileg túlfűtött és nagyon határozott és nagyon karakán ellenzéki felszólalásából és bennünket gyalázó felszólalásából kiveszem ezeket a… (Varga Zoltán közbeszól.) Nem, ez az ön véleménye. Én tudok ezzel együtt élni, hogy valakinek ez a véleménye. Az élet összetettségét ön mindennap megtapasztalta ’98 óta Debrecenben, tehát Fidesz-áldozatnak tekintem ilyen szempontból (Varga Zoltán: Jogosan.), ezért megértem az elkeseredettségét és a felindultságát. Tehát, hogy mondjam, sajnálom, hogy önben ilyen nyomokat hagyott a debreceni emlék, de azt gondolom, hogy velem gyorsabban meg tudná beszélni ezeket a dolgokat, ha kevesebb lenne az indulat. Tehát én meggyőződéssel tudom önnek mondani, az ön megnyugtatásaképpen és a jelenlévők megnyugtatásaképpen, hogy az alapelveket a törvényjavaslat nemcsak felsorolja, hanem tételesen meghatározza, hogy mi ebben az esetben mit értünk alatta; ami abszolút megnyugtató, mert a polgári jó ízlés alapelve az épített minőségre, tudatos gondolkodásra és a felelős beruházásra hívja fel a figyelmet.

Remélem, hogy a részletes vitában alkalom lesz a szakmai kérdések megvitatására, a módosító indítványok megfontolására. És biztatom képviselőtársaimat, a kormánypártiakat a támogatásra, Mátrai képviselő asszonynak különösképpen megköszönöm a felszólalását és a két kormánypárti frakciónak is, és ha az ellenzéki képviselőtársaim kidühöngték magukat, és leverték rajtam, amit éppen nekem szántak a mai napra, akkor utána konstruktív javaslatukat is szívesen várom. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.)