Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék arra a témára, amelyről beszélni szeretnék, szerintem sokszor elhangzott már a költségvetés vitája során, de talán nem lehet elégszer elmondani: a magyar emberek sokat és jól dolgoznak, megérdemelnék azt, hogy csökkentsék a terheiket, megérdemelnék azt, hogy tisztességes bérhez juthassanak hozzá, megérdemelnék azt, főleg azok, akik a legrászorultabbak, akik valamilyen szociális ellátásban vannak vagy éppen gyermeket vállaltak, és azután gyesen, gyeten vannak, hogy emelkedjen ezeknek az összege; megérdemelnék azok, akik minimálbéren vannak, hogy csökkenjenek az adóterheik, amire mi előterjesztettünk egy javaslatot, hogy a minimálbérnek és a legalacsonyabb béreknek sávosan egy adójóváírással csökkenjen, méghozzá nullára az adóterhe. Ezzel azonnal megemelkedhetett volna a minimálbér 136 ezer forintra.

Ami a legmegdöbbentőbb volt ebben, amikor a Gazdasági bizottság tárgyalta ezt az ügyet, hiszen itt a plenáris ülésen nem is tárgyaltuk, idáig el sem juthatott, mert önök ezt erőből lenyomták, és a legmegdöbbentőbb az volt, hogy ezt úgy tették önök, hogy egyetlenegy kérdést, egyetlenegy észrevételt nem tettek. Nem mondták el a saját álláspontjukat, nem mondták el, hogy azért rossz a javaslatunk, és ezt mi úgy kívánjuk jobbá tenni, úgy szeretnénk segíteni a magyar munkavállalókon, főleg azokon, akiket a legkevésbé fizetnek meg, hogy…  de ennek a mondatnak nem volt folytatása, hiszen a Gazdasági bizottság ülésén az hangzott el, hogy kérdés, észrevétel nincs, akkor szavazunk, és önök erőből lenyomták, elvették az emberek asztaláról a pénzt, elveszik az emberek asztaláról a kenyeret.

Én azt gondolom, ez biztos, hogy sokszor elhangzott már, és biztos, hogy sokszor el is fog hangozni, és minden egyes alkalmat, ahol nyilvánossághoz jutunk, fel kell használni arra, hogy elmondjuk azt, hogy önök segíthettek volna az embereken, de nem tették, erőből nem tették. Nem érvekkel, nem kérdésekkel, nem olyan ügyekkel vagy éppen nem olyan érvekkel, érvrendszerekkel, amelyeket használni lehetett volna, hanem egész egyszerűen nem tették.

A második dolog, amire rá szeretnék térni, eléggé speciális, de nagyon nagy része a költségvetésnek, ez pedig az önkormányzati gazdálkodás. Most, ugye, hallottuk itt képviselőtársamtól, hogy micsoda fantasztikus fejlesztések valósulnak meg (Dr. Simon Miklós: Ez így van!), biztos vagyok benne, hogy vannak ilyenek is (Dr. Simon Miklós: Így van!), de én legfőképpen azt hallom az önkormányzatoktól, nyilvánvalóan Baranya megyéből  ha már ön is felhozta, én pedig Baranyából jövök , én pedig azt hallom ott, Komlón és Pécsett is, hogy időnként a fejlesztésekkel már elvolnának, csak nagyon működni nem tudnak, de azért a fejlesztéseknél is meg kell állni egy percre. Olyanoke ezek a fejlesztések, amelyek az ott élő embereknek a mindennapjait úgy könnyítik meg, hogy könnyebb lesz valamilyen szolgáltatáshoz a hozzáférés, olcsóbb lesz valamilyen közszolgáltatás, biztonságosabb lesze  ki fogom ezeket majd fejteni  valamelyik közszolgáltatás, tehát úgy szolgáljae a városlakóknak az érdekét és úgy teremte értéket egy városon belül, hogy attól élhetőbb lesz egy város, élhetőbb lesz egy település?

(13.40)

Mert ha véletlenül nem ezt szolgálja, akkor el lehet mondani, hogy ezek a fejlesztések betonba meg térkőbe öntött álmok. Az ember azt látja, hogy két kézilabdapályányi terek meg tudnak újulni 700-800 millió forintból, annak biztos jó, aki beruház, de ugyanaznap van kettő csőtörés, és homok folyik a csapból.

Néha az az érzése az embernek, hogy akkor, amikor ezekről az ügyekről beszélünk, el kell mondani az elejétől, hogy hogyan működik egy város, mi történik akkor, amikor fél négy és négy között egy város elindul, addig mit kell tenni. Amikor elindul a tömegközlekedés, elindulnak az emberek dolgozni, amikor nyitnak az óvodák, amikor nyitnak a bölcsődék, hogy munka előtt oda az emberek el tudják vinni a gyerekeket, akkor oda utak kellenek hogy vezessenek, és a zöldterületeket közben karban kell tartani, az egészségügyi intézményeket ki kell nyitni, az iskolákat ki kell nyitni, utána pedig üzemeltetni kell.

Mi azt látjuk, hogy ezekre igazság szerint már nem annyira maradtak források. Azt láthatjuk ezekben az esetekben, legyen itt szó a síkosságmentesítéstől kezdve a zöldterületek karbantartásán keresztül rengeteg olyan dologig, amitől ugyancsak élhetőbb egy város, hogy azoktól elvettek rengeteg pénzt, a működésben máshova kellett átcsoportosítani. Nagyon egyszerű: bért kell fizetni, ezekben a városokban is bért kell fizetni, és akkor innen el kell venni pénzt, aztán a „jut is, marad is” elvén sikerül majd a közterületeket karbantartani, sikerül majd a felszíni vizet elvezetni, sikerül majd a síkosságmentesítésre megfelelően felkészülni, és 20-30 éves gépekkel megpróbálni dolgozni, és elindítani egy 20 ezres, 30 ezres vagy éppen 150 ezres várost minden egyes reggel, 20 éves buszokon elindítani mindenkit dolgozni, iskolába, munkába. Azt gondolom, erre nem fordítottak önök elegendő figyelmet.

Ha továbbmegyek, akkor ott vannak a közszolgáltatások. Egy önkormányzatnál, azt gondolom, ezek talán a legfontosabbak, és a XXI. században már nem érezzük annyira úri ficsúrságnak, hogy kinyitjuk a csapot, és folyik belőle a víz. (Z. Kárpát Dániel: Vigyázz a ficsúrozással, mert drága lesz!) Ha levisszük a hulladéktárolóba a szemetet, akkor előbb-utóbb azért majd jön a kukásautó és elviszi. Hulladékgazdálkodás  tudják, ezek azok, amelyeket önöknek olyan piszkos mód sikerült megreformálniuk, és aztán nem is biztos, hogy mindig működőképesek voltak, vagy ha, mondjuk, éppen fűtési időszak van, akkor a távfűtéses lakásokban elindule a fűtés, mert ez sem mindenhol egyértelmű. Tudják, miért? Mert a halálba adóztatták ezeket a cégeket a közműadóval. Százmilliárd forintos hitelben vannak ezek a cégek országosan, hogy ki tudják fizetni a közműadót. És tudják, mire nem jut? Felújításra meg karbantartásra  haváriára jut. Ha a tél közepén eltörik egy fűtéscső, és 100-200 vagy 1000-2000 lakásban nincsen fűtés, akkor ott azt ki kell várni, tisztelt hölgyek, urak, mert nem jutott pénz arra, hogy fejlesszenek, nem jutott pénz arra, hogy karbantartsanak, csak havária van.

Akármerre megyek, biztos vagyok benne, ha átmegyek egy településen, valahol ott fogom találni, mondjuk, a helyi víziközmű- vagy a helyi távfűtési cégnek a gépeit, és valahol felbontották az utat, valahol árkot ásnak, valahol csövet javítanak. Azt gondolom, ezek azok a dolgok, amelyekre önök nem fordítottak kellő figyelmet az elmúlt időszakban, és nem adtak elegendő pénzt sem a cégeknek, sem a városoknak, nem adtak rá elegendő lehetőséget, és erre nem is nyíltak olyan források, amelyekből nem csak betonba öntött álmokat lehetett, tisztelt képviselőtársam, megvalósítani.

Ha megemlítette a TOP programot, azért azzal önöknek is el kell tudni számolni. Még egyszer mondom, nem szeretnék általánosítani, biztosan abból sikerült megvalósítani olyan dolgot is, amit tényleg szerettek is volna az ott lakók, de ha mindegyik programelem, mindegyik pályázati elem annyira csak a településen élőknek vette volna figyelembe az érdekeit és nem a polgármesterét, nem az építőét, nem a nem tudom, kiét, akkor mondják meg nekem, hogy az első két körben ez a TOP miért volt olyan titkos. Ha oda egy megyei önkormányzati képviselő vagy egy országgyűlési képviselő be akart menni megnézni, tájékozódni arról, hogy abban a megyében, ahol lakik, milyen fejlesztéseket hajtanak végre sok-sok milliárdból, akkor annak titoktartási nyilatkozatot kellett aláírni. Ez így működik?  az államtitkár urakat is kérdezem. Így működik, hogy a képviselő titoktartási nyilatkozatot ír alá ahhoz, hogy megnézhesse, milyen fejlesztések lesznek a megyében, és utána nem kap belőle példányt?

Tehát nem úgy megy ez, ahogyan régen volt a transzparencia jegyében, hogy kiküldik akár e-mailben, akár papíralapon, nem. Bemehet, jegyzetelhet, és kap két órát, hogy végignézzen 240 pályázatot, de lehet, hogy 2400-at. Ez így működik? Ez az önök fejlesztési politikája? Létezik az, hogy ez rendben van így? És ebből lesznek a betonba öltött álmok? Biztos csodálatos, ha megépül a harmadik mellé egy negyedik diadalív, vagy éppen a mi városunkban, ha jól olvastam, akkor végül is egy dinóparkot akarnak építeni Komló városában. Hát, egy elnéptelenedő, korábban sokkal jobb sorsra érdemes és sokkal szebb időket látott iparvárosban semmi másra nincsen szükség, mint egy virtuális dinóparkra. Ezek azok a fejlesztések, tisztelt képviselőtársam?!

Persze nem gondolom, hogy egyedülálló ez a kérdés. Otthon élve, a képviselőkkel én például tartom a kapcsolatot, ahogyan, mondjuk, a komlói polgármester meg nem tartja velük a kapcsolatot, ezért én tudom, hogy ők mit gondolnak. Ők azt gondolják, hogy egész egyszerűen lehetetlen az a helyzet, hogy a városgazdálkodás úgy működik, hogy mondjuk, a síkosságmentesítésnél a városgazdálkodási cég igazgatója az, aki felül a gépre, ő tolja a havat, ő szórja a sót, mert nincs már rá ember. Korábban mindent meg lehetett oldani, mert arra rendezkedett be a város 1000-1200 közmunkással. Gondoljanak abba bele, hogy egy 25-26 ezres város volt akkor, és 1000-1200 közmunkás volt, de már nincs annyi. Mennyi van? 80? 110? A fele? Nacsa képviselőtársamnak mondom: nem azért, mert elhelyezkedtek az elsődleges munkapiacon. Bár ez volna a helyzet, de nem ez! (Nacsa Lőrinc: De!)

A buszok átlagéletkora nagyjában-egészében 20 év, és a hulladékkezelést önök úgy rendbe rakták a nemzeti kukaholdinggal, ahogyan azt a köznyelv hívta, hogy az mintegy két évig nem tudott számlát kibocsátani, a cégek annyit kaptak, hogy éhen ne haljanak, csődbe ne menjenek, de fejleszteni nem tudtak, és kérem szépen, azok a hulladékszállító autók járják most is a városok útjait, amelyeket még az ISPA-programokból vettünk. Tudja, mikor volt az? Az európai uniós csatlakozás előtt, azokból a programokból vásárolt eszközökkel kell ellátni egy várost.

És amikor mi azt mondtuk a 2019-es önkormányzati kampányban, hogy mi egy európai kisvárost szeretnénk, vagy éppen Pécsett egy európai nagyvárost szeretnénk, akkor annak nagyon sok vonzata van. Igen, az is egy vonzata, hogy transzparens, átlátható a gazdálkodás, meg az is, hogy tudják, mondjuk, a csatornafedél egy szintben van az úttesttel. Pécsett azt is láttuk, hogy önök azt kétszer tették tönkre: 2010-től 2014-ig csináltak 10 milliárd hiányt, konszolidálták újra, aztán 2014-től 2019-ig megint csináltak ugyanennyit, megint konszolidálták. Kire maradt? A megválasztott új vezetésre, akik leváltották a fideszes vezetést, és akik most nagyon-nagyon tisztességesen, percre pontosan fizetik vissza az államnak  amelyik konszolidálta, az állam a legnagyobb hitelezője a városnak  azokat a pénzeket, amelyeket a korábbi fideszes vezetés elherdált.

(13.50)

Én is kérem önöket, hogy támogassák azt a módosító javaslatot, amit benyújtottam. Összeszámoltam, hogy Komló városában ezek a vagyonelemek, amelyek leamortizálódtak az elmúlt 15 évben, 10 évben, amióta önök nem pótolták, amióta fideszes vezetése van a városnak, és nem pótolták azokat az infrastrukturális elemeket, amelyektől működik egy város, amelyektől  tudják  ezek az úri dolgok vannak, hogy elviszik a szemetet, kinyitják a csapot, folyik belőle a víz, végig lehet menni az úton úgy, hogy az ember nem harapja le a nyelvét, és még sorolhatnám, ezekhez nekünk szükségünk van 4,5 milliárd forintra.

Ennyi a hiánya az elmúlt 10 évnek, amióta fideszes vezetése van ennek a városnak, amit nem pótoltak. Ebben még nincs olyan, hogy újat vettek, nincs olyan, hogy valamit fejlesztenénk, csak az, hogy a régi helyére, az elkopott helyére, annak a helyére, amit elnyűttek az évek, amióta nem pótolták  ezt hívják amortizációnak , ezt pótoljuk. Ez Komló városában 4,5 milliárd forint. Bízom benne, hogy tudják támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)