Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az első kérdés rögtön az ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy hogyan jutottunk ide, miért kell változtatni immáron másodszor rövid időn belül az MNB-törvényen. Ezzel kapcsolatosan Varga miniszter úr a bevezetőjében arról beszélt, hogy a magas infláció és a rossz gazdasági helyzet azért állt elő Magyarországon, mert háború van, mert az elhibázott brüsszeli szankciók, és mindezek miatt nemcsak nálunk, hanem a világban máshol is nagyon komoly problémák merültek fel. Ezek után viszont arról beszélt, hogy de a kormány mennyire jól és mennyire hatékonyan küzd az infláció ellen, és hogy sikerült 20 százalék fölül lehozni most már az inflációt. Na most, azért ebben van egy kis önellentmondás, mert ha az inflációnak alapvetően oka a háború és a szankciók, akkor nem is lehetett volna így küzdeni ez ellen.

Nyilvánvalóan a dolognak az a lényege…  és ezt egyébként ők, a két érintett fél, az MNB elnöke és a pénzügyminiszter érdekes módon be is vallotta a közgazdász-vándorgyűlésen. A pénzügyminiszter azt vallotta be, hogy az MNB egy nagyon gyenge monetáris politikát folytatott, tehát egy élénkítő monetáris politikát folytatott már korán, 2018-19-től kezdődően, hogy ez a növekedési hitelprogram és ehhez hasonló dolgok is a különféle eszközvásárlásokkal kapcsolatosan, ami egyébként segített a költségvetésnek és a finanszírozáshoz, okozott jelentős problémákat, illetve az, hogy későn indított el kamatemelési szakaszokat, és aztán az, hogy bejelentette az MNB azt, hogy 13 százalékos kamatplafon lesz, ugye, emiatt az árfolyam szaladt el, és akkor 18 százalékra kellett felemelni. Tehát ezeket nagyon szépen elmondta, egyébként nem Matolcsy György, a jegybankelnök, hanem a pénzügyminiszter úr.

Ugyanakkor pedig Matolcsy jegybankelnök úr nagyon szépen elmondta azt, hogy a fiskális politika mennyire laza politika volt, hogy milyen mértékű többletköltekezés volt, hogy több ezer milliárd forintnyi kereslet zúdult a gazdaságra, nyilvánvalóan a választási kampány során, és azt a kifejezést használta, hogy kalandor inflációs politikát folytatott a költségvetés. Tehát összességében megvagyunk egyébként, megvan, hogy egy laza monetáris és egy laza költségvetési politikának az eredménye volt. Jobb lett volna egyébként, ha az érintettek vallják ezt be, mert akkor a jövőre vonatkozóan talán több bizalommal nézhetnénk előre.

Nyilvánvalóan itt alapvetően a jegybank nagy veszteségét a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti jelentős különbség idézi elő. De miért súlyos ez a helyzet, és miért menekül a költségvetés az MNB vesztesége elől? Nyilvánvalóan azért, mert maga is igen nehéz, igen rossz helyzetben van. Emlékezzünk rá, hogy eredendően a hiánycél erre az esztendőre 3,5 százalék volt, aztán 3,9-re emelték kicsivel később, most pedig 5,2 százalék.

(12.00)

A szakértők azt mondják, hogy ez nem igazán fog teljesülni, ennél magasabb lesz nagy valószínűséggel. Itt egy hatalmas probléma van, az, hogy már jelen pillanatban is van egy ezermilliárd forintnyi áfabevétel-kiesés és ez is még fokozódhat, nem is igazából lehet látni, hogy tulajdonképpen mi is ennek valójában az oka, mert nem pusztán csak a fogyasztáscsökkenés, hanem a gazdaság újbóli befeketedése és más ehhez hasonló tényezők is szóba jöhetnek.

Jövőre azonban a helyzet még rosszabb lesz, mert a kormány ragaszkodik ahhoz az extenzív gazdasági növekedési modellhez, amely nyilvánvalóan nem tartható fenn, tehát hogy több tőkét és több munkát bevonva a GDP-t valami módon növelje. Itt a kormánypárti oldalról elhangzott, hogy jövőre majd növekedés lesz. Nos, ettől tartunk, mert a növekedés csak úgy tud majd megvalósulni, ha egyáltalán megvalósul, hogy ez jelentős költségvetési kiadásokat fog előidézni, illetve hogy jelentős mennyiségű külföldi tőkét vonnak be. Ennek viszont az lesz az eredménye, hogy a GDP esetleg valamilyen mértékben növekedhet, de a GNI, vagyis a felhasználható jövedelem ehhez képest jóval kisebb mértékben növekedhet, mert mind a tőketulajdonosok, mind a munkaerő, amelynek egy jelentős része külföldi munkaerő lesz, tehát külföldi munkavállalók lesznek, a megtermelt jövedelmek egy részét ki fogják vonni a magyar gazdaságból, tehát a felhasználható jövedelem messze nem lesz olyan mértékű, mint amilyen mértékű a GDP-növekedés lesz vagy lehet.

Mi a hatása ennek, hogy senki nem vállalja fel az MNB veszteségét? Nyilvánvalóan nem fog csődbe jutni a Magyar Nemzeti Bank, hiszen ő a pénz kibocsátója, tehát nem lesz soha fizetésképtelen. De van itt egy nagyon fontos dolog, amiről eddig az előttem szólók nem beszéltek még. Itt 1500-2000 milliárdos jegybanki veszteség van, ami a másik oldalról, makrooldalról azt jelenti, hogy ez valakik számára jövedelem, tehát egy kiáramlott jövedelem, amely az MNB-nek veszteség. Ha ezt az összeget senki nem sterilizálja, nem vonjuk ki, a költségvetés nem vállalja magára, az MNB sem tud most rövid távon visszavonni ennyi forrást, akkor ez azt jelenti, hogy ennyivel több forrás van a gazdaságban, ennyivel több többletkereslet van a gazdaságban, ami azt jelenti, hogy hosszú távon nagy valószínűséggel az infláció elleni küzdelmet nem tudja a kormány megnyerni. Ugyan most még egy-két hónapon keresztül csökkenhet az infláció, de aztán egy 8-10 százalékos sávban fog beragadni éppen emiatt is. Tehát ezért lett volna nagyon-nagyon jelentős és fontos, hogy ezzel a nagy veszteséggel valamit kezdjünk, ha a kormányzat tényleg komolyan gondolta volna, hogy az infláció ellen akar küzdeni.

Maga a törvény jellege, ezt szintén az előttem szólók elmondták, hevenyészett, pontatlan, sőt mondhatjuk, hogy kétségbeesett törvényjavaslat, amely tulajdonképpen csak arról szól, hogy a költségvetés mossa kezeit, nem akar ebbe az egész ügybe belekerülni és az MNB-re bízza, hogy ő foglalkozzon ezzel az egész üggyel. Tehát nem is nagyon értékelhető, és azt a veszélyt is mindenképpen előhozza, hogy ez esetleg hosszabb távon az MNB működését is befolyásolhatja, mert ha a Költségvetési Tanács majd megköveteli azt, hogy az MNB rendezze a sorait, akkor lehet, hogy gyengíteni fogja az inflációs és a pénzügyi stabilitási célok teljesítését a jegybank oldaláról.

Tehát azt gondolom, hogy nem oldja meg az alapvető gazdasági problémákat ez a törvény, azzal együtt, mondom, hogy tényleg eléggé semmitmondó és nagyon nehezen lehet majd számonkérni. Tehát a magunk részéről nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)