Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a lengyel kisebbségi szószóló asszonyt. Számomra megtisztelő és hálás, egyben mindnyájunk számára fontos, és bízom benne, egyetértésre találó jogszabálytervezetet szeretnék önöknek most bemutatni.A Lengyelország függetlenségének helyreállításáról szóló törvénytervezetünk, bizodalommal mondhatom, minden közép-európai nép számára példának és fontos üzenetnek tekinthető. 1918-nak a jelentősége más a lengyel és a magyar nép számára. Magyarország tragédiája ebben az évben csúcsosodott ki, és hazánkat egyre mélyebbre taszították ellenséges hatalmak és árulók ezeréves területünk jelentős részének elvesztése útján, miközben Lengyelország visszanyerte területeit és független állammá vált.

Látszólag ellentétes folyamatok zajlottak, de valójában ez a centenárium a maga ellentéteivel is egy jellegzetesen közép-európai helyzetet jelenít meg. Népeink nagyon hasonló létkérdésekkel küzdöttek történelmük során. Visszatérő dilemmánk, hogy kinek a segítségével űzzük ki hazánkból a megszállókat, idegen hatalmakat, azok lakájait, ügynökeit. Ez az őrlődés nálunk is és a lengyel társadalomban is végsőkig megosztott táborokat hozott létre. De végső soron a belső vitáktól sem mindig mentes, nemzeti függetlenedésre törő kísérletek mindig a szabadságról, az emberi méltóságról és egy nép önrendelkezéséhez való jogáról és a haza megtartásáról szóltak.

A lengyel függetlenség hamarabb szembesült a szovjet-orosz megszállás fenyegetésével, mint Magyarország, és két évvel a létrejötte után kellett Piłsudski vezetésével 1920-ig tartó háborúval visszaverni a megszálló, a kommunizmust egész Európában terjeszteni szándékozó szovjet-orosz hadsereget. Ezzel egész Közép-Európa számára mintegy húsz évvel visszavetette a szovjet típusú kommunista fenyegetést, amiért valójában minden európainak hálásnak kellene lennie. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a lengyel hazafiaknak hazájuk védelméhez részben magyar lőszer nyújtott segítséget. A történelmi törekvéseink ugyanis nemcsak hasonlítottak a másik országban zajló folyamatokra, hanem mindig össze is fonódtak egymással. Ennek annyi megrázó, hősies jelenetét lehetne fölsorolni, hogy az napokig, hetekig tartana.

A két nép spirituális összetartozása mindig is erősebb volt bármely politikai egyezménynél. A történelmi baráti viszonyunk olyan helyzetekben is egymás mellé állított bennünket, olyankor is egymásnak nyújtottunk baráti jobbot, amikor a szövevényes európai politikai viszonyok egymással szembenálló szövetségi rendszerekbe soroltak bennünket.

Pusztán említés szintjén szeretnék néhány konkrét eseményt megidézni, miután a törvény egyik célja az is, hogy megismerjük egymás történelmét és kultúráját. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején négyezer lengyel katona vett részt a függetlenségi küzdelmünkben. A második világháború elején Magyarország, annak miniszterelnöke, Teleki Pál miniszterelnök megtagadta Hitler parancsát, határait lezárta a német szállítmányok előtt, illetve nem engedte, hogy a német csapatok Magyarországon keresztül vonuljanak Lengyelország ellen, viszont megnyitotta a határt a lengyel menekültek előtt. S ha azt állítják egyes ’56-os forradalmárok, hogy lengyel vér folyik az ereikben, az azért nem költői túlzás, mert a lengyelek adták a legtöbb vért 1956-ban a magyaroknak.

Történelmünk legfontosabb eseményei ezek, amikor a nagyhatalmaknak  akik régiónkat védőövezetnek vagy éppen felvonulási területnek tekintették, az itt élő népeket jó esetben alkalmi útitársnak, rosszabb esetben ágyútölteléknek  ugyan kiszolgáltatottan, mégis velük dacolva az emberségre, hitünkre és szívünkre hallgattunk, megőriztük méltóságunkat, és nem tettük meg az elvárt ellenséges lépéseket egymással szemben. Ekkor és ettől vált sikeressé a lengyel-magyar szövetség. Ebből az egymás iránti kölcsönös szeretetből, tiszteletből és bajtársiasságból tud ma is kinőni egy közép-európai erő.

Az, hogy a független Lengyelország ma létezik, egy hosszú történelmi folyamat következménye, amely a lengyelek kitartásának, rengeteg áldozatnak és  nem túlzás ezt mondani  isteni csodának is köszönhető, és büszkék vagyunk arra, hogy ebben egy kis részünk nekünk, magyaroknak is lehetett. Azonban az, hogy nemcsak egymással párhuzamosan küzdöttünk a függetlenségünkért, hanem egymás történelmében kölcsönösen egymást segítő módon részt is vettünk, az a nemzetközi jogi, illetve politikai fogalmak szerint nem is pontosan leírható, magasabb erkölcsi szintre emelte kapcsolatainkat, egymás iránti elkötelezettségünket és nehéz közös sorsunkat. A törvény célja tehát egyrészt ennek a történelmi szövetségnek a deklarálása, másrészt ennek a továbberősítése.

Van egy oktatásra vonatkozó paragrafusa is a javaslatnak, amely lehetővé teszi, hogy megismertessék a magyar diákokkal az összefonódott történelmünket és kultúránkat. De van ennek a törvénynek egy erős, mai közép-európai vonatkozása is. Voltaképpen a szuverenitáshoz való jogunkról és arról is szól, hogy ebben mi kölcsönösen támogatjuk egymást. Közép-Európa a világ egyik legkomplexebb, legsokrétűbb, legsokszínűbb, a különböző kultúrák egymás mellett élésének mással össze nem hasonlítható régiója, de egyben az egyik legküzdelmesebb szelete is a világnak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Közép-Európa mindig is küldetéses térség volt a történelmében, és ezt a küldetést mindenkor újra kell fogalmaznunk. Meg kell találnunk azt a mának és a jövőnek szóló közös célt és feladatot, amely erősebbé tesz bennünket, ezáltal a megmaradás biztonságát hozza el mindnyájunknak, valamint hazát építő jövőképet, és így reményt sugároz a környezetünkre, megelégedést és a szülőföldön élés boldogságát hozza el az itt élő népeknek.

A történelmi tényeken túl tehát a közös jövőnkről szól ez a törvény, amelyben erős nemzetek erős Európáját tudjuk építeni, amelynek Közép-Európa az egyik erős régiója. A lengyel-magyar múlt erejéből, az egymásért való kiállás erkölcsi parancsából, a közös keresztény gyökereinkből tovább kell építkeznünk konkrét célokat megvalósítva, olyanokat például, mint a Varsó-Budapest gyorsvasútvonal megépítése, amely ténylegesen összeköti és fejleszti ezt a térséget.

(9.20)

A fejlesztésekhez hozzátartozik a tiszteletadás, az emlékezés ünnepe is, de nemzedékünk feladata, hogy a két nép történelmi barátságát a térség felvirágoztatásában, összekovácsolásában, megerősítésében és újraépítésében kamatoztassuk. Kérem ezért önöket, hogy a lengyel-magyar barátságra és közös közép-európai sorsunkra, jövőnkre való tekintettel szavazzák meg ezt az előterjesztett törvényjavaslatunkat.

Nem nagyon van példa más népek között az évszázados közös barátságról szóló mondások és versek létére, ezért engedjék meg, hogy hangozzanak el a mindenki által jól ismert szavak itt, a magyar parlamentben is, amelyek kifejezik a lengyel és a magyar nép mély lelki összetartozását, szívünk együtt dobbanását, és amely így szól: „Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi.” „Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre.” Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)