Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül választotta Bibó István az államhatalmak elválasztásának szellemtörténelmi elemzését akadémiai székfoglalójául 1947-ben. Bibó István hitvallása szerint az államelmélet az állami működés örök kérdése, a hatalommegosztás elveinek gyakorlati érvényesülése, illetve az, hogy hogyan hatja át az állami működést az erkölcsiség és a szolgálat tudatossága.Mint ismeretes, a magyar jogrendszer legközelebb a német, osztrák jogrendszerhez áll a kontinentális jog részeként, és ott a szolgálat tudatosságának egy önálló fogalmat is alkottak, németül Servicebewusstsein, amely sajnálatos elvet a szocializmus hosszú, véres évtizedei szinte teljesen kiirtottak a magyar közjogi gondolkodásból és a közigazgatás gyakorlatából.

A Csokonai, Batsányi, Berzsenyi, Kölcsey által is tisztelt, egyébként utazásai során Magyarországon is megfordult Montesquieu hatalommegosztási elmélete, amelyet 1748-ban A törvények szelleme című művében fejtett ki, valójában a Cicero által a tudományos értekezés apostolaként tisztelt, előadásmódját flumen orationis aureum, azaz arany folyamnak nevezett Arisztotelész dogmáján, az úgynevezett arisztotelészi államformatanon alapult, és amely gondolati kört Arisztotelész még Nagy Sándor tanításának időszakában, Jézus születése előtt több mint három évszázaddal kezdte el megfogalmazni, és végső formáját pedig a Politika című művében, annak IV. könyvében, 14. fejezetében fejtett ki, amelyet szó szerint idézek  egy több mint kétezer éves elméletről van szó:

„Minden államszervezetnek három tényezője van, s e három tényező szempontjából kell a komoly törvényhozónak megállapítani, hogy mindegyik államformának mi van javára. Ezeknek egyike az államügyekről tanácskozó szerv, a második a vezető tisztviselői kar, a harmadik pedig az igazságszolgáltató testület.” Már több mint kétezer éve tehát a hatalommegosztás, azaz a hatalmat hatalommal kell korlátozni, az állam helyes működésének egyik fontos alapelve és ismérve.

A fenti évezredes alapelvek alapján a jogállamiság alkotmányos elvének fontos tartalmi követelménye tehát, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységet kizárólag állami bíróságok gyakorolják. Ezt a tilalmat hordozza, hogy az igazságszolgáltatást nem gyakorolhatják bíróságon kívüli egyéb állami szervek, társadalmi szervezetek e célra létesített szervei, például szakmai bizottságok vagy magánszemélyek.

Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvét az Alaptörvény 25. cikkének (1) bekezdése alkotmányi szabályként szögezi le. Az Alaptörvény kimondja, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, tovább konkretizálja, hogy mely ügyekben van helye bírósági út igénybevételének, és engedjék meg, hogy ebben a körben szóljak a bírói függetlenség alapelvéről is.

A bírói függetlenség fogalmát két tartalommal szoktuk használni: egyrészről a bírói függetlenség alatt a bírói ítélet függetlenségét értjük, amikor a bíró a törvénynek alárendelve köteles eljárni, de az ügy elbírálása során és a jogszabályok alkalmazásakor legjobb meggyőződését követni, mondhatni: minden befolyástól mentesen.

Másrészről tágabb értelemben véve a bírói függetlenség alatt a bírósági szervezetrendszer függetlenségét értjük, ez alapján határozhatjuk meg a bíróságok helyét a hatalommegosztás rendszerében, valamint rendezi más alkotmányos szervhez, elsősorban az Országgyűléshez, a köztársasági elnökhöz és a kormányhoz való viszonyát.

A személyi függetlenség a bíró számára szolgálati elöljárójával szemben védett jogállást jelent. Ebből fakadóan a bíró nincs kitéve annak, hogy a szolgálati elöljárójának nem tetsző ítéletei miatt személyét érintő hátrányokat tűrjön el. A személyi függetlenséggel együtt azonban a szakmai függetlenséget is garantálni kell a bíró számára. Az Alaptörvény 26. cikkének (1) bekezdése biztosítja a bíráknak, hogy őket csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani tisztségükből.

(17.50)

A bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény  a továbbiakba ezt Bjt.-ként fogom rövidíteni  rögzíti ezt az alkotmányos rendelkezést, és ez a jogszabály az előttünk fekvő javaslat alapját is képezi.

Tisztelt Ház! Az Alaptörvény 25. cikkének (8) bekezdése az alábbiakat írja: „A bíróságok szervezetének, igazgatásának és központi igazgatása felügyeletének, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírók javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.” A bírák jogállását, vagyis a bírói szolgálati viszony keletkezését és megszűnését, a bírák jogait és kötelezettségeit, a bíró munkájának értékelésére vonatkozó és az alkalmatlansági eljárások szabályait, a bírákkal szembeni munkáltatói jogkör gyakorlóit, a bírák fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályokat, a bíró kártérítési felelősségét, a bíró szolgálati jogviszonyából eredő vitákra vonatkozó szabályokat és a bírák javadalmazását a Bjt. szabályozza.

Hogyan válhat valaki bíróvá? A bíró szolgálati jogviszonyának keletkezése alapvetően kétféleképpen lehetséges. A gyakoribb esetek közé tartozik, amikor a jogász bírósági fogalmazóként kezdi a munkáját, majd a jogi szakvizsga letételét követően bírósági titkár kinevezést kap, majd ezután nyújt be pályázatot az üres bírói állásra. A másik eset, amikor a bírói állásra pályázó jogász más munkáltatónál tevékenykedik, tehát nem a bírói szervezet tagja, s így folyamodik kinevezésért.

Bíróvá a 30. életévét betöltött személy nevezhető ki, aki magyar állampolgár, nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt, egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, a jogi szakvizsgát letette, vagyonnyilatkozatot tett, valamint a bírói hivatás gyakorlására alkalmas minősítést szerzi meg a pályavizsgálati alkalmassági vizsgán, illetve legalább egy évig bírósági titkári vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet folytatott.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló korábbi, 1997. évi LXVII. törvény szabályozását átvéve, a Bjt. 23. § (3) bekezdése biztosítja a nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezésre vagy az igazságszolgáltatással összefüggő egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő, továbbá az állami felsőoktatási intézmény rektorává vagy költségvetési szervként működő kutatóközpont vagy kutatóintézet vezetőjévé kinevezett bírák számára, hogy bírói hivatásukhoz visszatérjenek a fentiek szerinti megbízatásukat követően.

A hatályos szabályozás alapján a megbízatás lejártát követő 30 napon belül kell kérni a bíróvá történő ismételt kinevezést, amire pályázat kiírása nélkül kerül sor. A kinevezésre az Országos Bírósági Hivatal elnökének javaslatára a köztársasági elnök jogosult azzal, hogy ha a bíró korábban határozott idejű kinevezéssel rendelkezett, akkor határozott idejű, ha korábban határozatlan idejű kinevezéssel rendelkezett, akkor határozatlan idejű kinevezést kap.

A bíró kinevezését követően kerül sor a szolgálati helyre történő beosztásra. A szolgálati helyre történő beosztásra vonatkozó eljárást is meghatározza a hatályos Bjt. Ez esetben úgy kell eljárni, mint az OBH-ba beosztott bíró hivatali beosztása megszűnésének esetén. A bírót tényleges bírói álláshelyre, indokolt esetben pályázat nélkül tanácselnöki munkakörbe kell beosztani, illetve kinevezni a bíró hivatali tevékenységét megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, lehetőleg a bíró lakóhelye szerinti szolgálati helyre. Más szolgálati helyre a bíró csak a hozzájárulásával osztható be.

A hatályos szabályozás arról is rendelkezik, hogy a nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél, illetve az állami felsőoktatási intézményben, kutatóközpontban vagy kutatóintézetben létesített jogviszonyban eltöltött időt szolgálati időként kell figyelembe venni.

A törvényjavaslat szabályozásán érdemben nem változtat, a kérelem benyújtásának a határidejére, a kinevezésre, a beosztásra vonatkozó szabályok tekintetében alkotott rendszert megtartja. A hatályos szabályozás azonban korrekcióra szorul a normavilágosság követelménye és a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében, mivel a hatályos törvényszöveg úgy rendelkezik, hogy a bíró a megbízatása lejártát követő 30 napon belül kérheti az ismételt bírói kinevezését.

A Bjt. 23. § (3) bekezdése több különböző, az Európai Unió valamely szervénél, nemzetközi szervezetnél létesített, illetve rektorként állami felsőoktatási intézményben vezetőként, kutatóközpontban vagy kutatóintézetben létesített jogviszony tekintetében tartalmaz rendelkezést, amelyek esetében eltérő lehet a szabályozás, ezért indokolt, hogy a megbízatás lejárta helyett a megbízatás megszűnésére utaljon a törvény. Ez a fordulat valamennyi jogviszony esetében egységes jogértelmezést biztosít. A Bjt.-nek a törvényjavaslat által módosítandó rendelkezése az Alaptörvény 25. cikk (8) bekezdése, valamint a 26. cikk (1) és (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül, ezért a törvényjavaslat 1. §-a is sarkalatos szabály az Alaptörvény ezen rendelkezése alapján.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján javaslom az Országgyűlésnek, hogy az előttünk fekvő indítványt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)