Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Egy időutazást szerettem volna bemutatni a ’96. évi XXI. törvény kapcsán, és én is akartam utalni Gy. Németh Erzsébet felszólalására. Viszonylag szakmai felszólalás volt, egész kulturált volt. Nem volt túl kedves néhány mondatában, és reménykedtem, hogy egy jó szakmai vitát tudunk majd erről a törvényről itt összehozni, kormánypárti és ellenzéki képviselők. Megérkezett Arató képviselő úr, és láttam, hogy akkor ebből baj lesz, tehát nem fogunk tudni feltétlenül… (Arató Gergely: Láng képviselő úrnak szóljon! Én nem akartam szót kérni…  Az elnök csenget.) Nem voltam feltétlenül híve ennek a politikai irányba tolódó vitának, de pár adalékot majd én is mondanék hozzá.

Azt viszont el kell mondanom, hogy a ’96. évi törvény egy baloldali kormány idején született meg, és egyébként egy kiváló törvény lett, hisz addig az időpontig Magyarország kormányai a megelőző rendszerben is meg a rendszerváltozás után is ad hoc jelleggel tudtak csak fejleszteni, illetve mindenfajta tervekbe burkoltan nem fejlesztették az országot. És tudjuk jól, hogy Magyarország ’90-re már lerohadt szó szerint, egy rendkívül elavult, rendkívül leamortizálódott országot örökölt az akkori szabadon választott első kormányunk.

Ez a törvény bizonyos szempontból felülírta a politikai szokásjogot, és bizonyos részekben gyakorlatilag kihelyezte a megyékhez, ahol szabadon választott testületek jöttek létre, a területfejlesztési források egy kicsiny, nem nagy részét, de mégiscsak egy bizalom volt abban, hogy talán az ezekre a településekre megválasztott polgármesterek és képviselők, akik természetesen pártokhoz kötődnek általában, ők majd jó tervek és jó pályázatok alapján el tudják osztani a pénzeinket. És egészen jól működött egyébként; a 2002-es választás után jött a fordulat, amikor lényegében mindenhol einstand volt politikai értelemben, de azt kell mondjam, még ez is  a ’96. évi XXI. törvénynek köszönhetően  az akkor „megszületett” szakembereinknek köszönhető, akik szerintem a mai napig még számos konferencián tiszteletet kapnak a meghívók részéről, meg a meghívottak is tapsolnak az előadásaikhoz. Komoly neveket lehetne felsorolni, de az idő kevés lenne rá; minden megyében, minden országrészben vannak ilyenek. Ők bizonyos fokig még 2002 után is tovább tudták menekíteni, hogy legyen szakmaiság, és ne csak politika ezekben a döntésekben.

Azért jelzem, képviselő úr nem volt itt, de miniszter úr elmondta, hogy a területfejlesztési források 40 százaléka Budapest fővárosra koncentrálódik, és csak 20 százalék érkezik Pest vármegyébe, tehát az ország területfejlesztési forrásainak közel 60 százaléka gyakorlatilag a kisemmizett, kivéreztetett Budapestre érkezik, 60 százalékban érkezik a közép-magyarországi régióba és a fővárosunkba; a többi 40-et kapja a másik 18 vármegye. Tehát ilyen értelemben én nem lennék annyira elkeseredve Budapest sorsát illetően.

Nagyon fontos, hogy az előttem szóló képviselő asszony, Gy. Németh Erzsébet azt mondta, hogy a kormány dönt el mindent. Én csak jelzem, hogy most nem láttam a legfrissebb pályázatfigyelős oldalon a számokat, de itt százezrével nyertek pályázók. Nem tíz-húsz, meg egy-két Fidesz-közeli mogul, hanem százezren nyertek uniós fejlesztési forrásokat Magyarország vállalkozói és önkormányzatai.

És igaz, amit mondott Láng Zsolt képviselő úr, 2006. október, talán 15-én, amikor az eskütételek folytak a megyei közgyűlésekben, akkor volt az MSZP választmányi ülése, ahol kijelentette azt, amit mondott Lamperth Mónika, és attól kezdve gyakorlatilag nem kaptunk szót. Döntési jogkörrel, politikai, választói felhatalmazással nem kaptunk lehetőséget területfejlesztési dolgokban a regionális tanácsokban döntéseket hozni, hiszen akkorra már kifogytak a pénzek az uniós csatlakozás után a megyei területfejlesztési tanácsokból.

(13.30)

Megdöbbentő volt számomra, hogy 2010-ig, ameddig kormányon voltak, az összes dél-alföldi regionális operatív program forrásából a legnagyobb megye lakossága és területe, ez a megye Bács-Kiskun, 23 százalékot, a legkisebb megye, most vármegye, Békés 17 százalékot kapott, a többit Csongrád-Csanád vármegye települései nyerhették el, és abból is a 80 százalékát 3-4-5 szocialista település. Bács-Kiskun településeinek 70 százalékába egy kanyi vas nem jött az uniós területfejlesztési forrásokból, a dél-alföldi operatív programból. A 119 település 70 százaléka nem kapott támogatást.

Ez az önök által állandóan átkozott kormányzat gyakorlatilag 2010 után, főleg ’11-12-ben a megyei közgyűlések irányába tolta át a területfejlesztési kérdéseket és döntési jogköröket a regionális tanácsoktól. Tényleg kiüresítettük és megszüntettük, sajnos sok jó szakembert is elvesztettünk, de sokan át is jöttek egyébként dolgozni. Attól kezdve minden településre, minden megyébe jutott európai uniós fejlesztési forrás. És nem lopták el, kedves Arató képviselő úr. Nem lopták el. Bács-Kiskun megyében mind a 119 kapott. Ilyen nem volt az önök idejében. (Arató Gergely: Boldog képviselő úrral beszéld meg!) Higgyék el, ez a nem demokratikusnak mondott testület, amit a megyei közgyűlések tartanak és ott vannak a képviselőik önöknek is, tudnak dönteni arról, hogy mit írnak ki, hogy írnak ki, kiknek tudják juttatni a támogatásokat. Még egyszer mondom: minden magyarországi településre, mióta kormányon vagyunk, jut európai uniós forrás. Előtte nem jutott. Sajnos ez tény volt.

Ennek köszönhetően le is szakadtak már korábban leszakadásra ítélt településeink és térségeink. Kimondott cél volt, hogy nem kaphat fideszes önkormányzat. Nem mondom a nevét, mert nem akarom idézni, de egyébként kiváló szakember volt és az önök oldalán harcolt annak idején, volt megyei elnök is, azt mondta nekem egy fejlesztési tanácsi ülés után, hogy nem kaphatunk útfejlesztési pénzt, csak egy bizonyos szakaszra, mert fideszesek nem kaphatnak. Ez volt a kimondott szó a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsban. (Arató Gergely: Micsoda?) Eskü alatt merném vallani, ha valaki rákényszerítene.

Megdöbbentő volt, mert azt mondták, hogy puff neki, úgy szúrunk ki a Bányai képviselő úrral, hogy a házáig fog elmenni az út, és ott majd mindenhol mondani lehet, hogy a házáig akart utat építeni. Nem a teljes útszakasz épül meg, hanem csak a házáig. Nem tudták akkor a szerencsétlen baloldali döntnökök, hogy nem ott lakom, ők úgy tudták, hogy ott lakom, de előtte öt évvel elköltöztünk onnét. A lényeg az, hogy elintézték, hogy a házamig érkezzen az út, ami nem is volt igaz egyébként, az a része igaz volt, hogy nem engedtek többet, merthogy én fideszes vagyok. Ezeket a dolgokat megszüntettük. Minden bal- és jobboldali, ha így lehet besorolni csak az embereket, a döntéshozó polgármestereket és testületüket, kap, pontosabban nyer területfejlesztési támogatást.

Elhangzott az is előttem, és nem is a törvényről vitatkozunk alapvetően, hogy nagyon komoly szakemberhiányban szenvedünk. Ezt el kell ismerni, én elismerem odahaza, mert járási vagy kistérségi szinten gyakorlatilag azok a korábbi jó, pályázatkezelő, -író, -tervező szakemberek elmentek a magánszektorba, a bankrendszerbe, vállalkozásokhoz, mert pályázatokon keresztül tudnak forrásokat nyerni. Emiatt is, hogy pályázatokon keresztül nyer a magyar vállalkozások jelentős része támogatást, ezért mindig várakozásra vannak ítélve. Hosszú ideig kell várakozni, hiszen olyan bürokrácia veszi körül a területfejlesztési források elnyerésének lehetőségét, ami meggátol sokszor nagyon sok jó dolgot, hiszen van, amikor évekig tart egy projekt befejezése. Ezen is szeretnénk változtatni.

Mondtam itt, hogy visszahozzuk és járásokba delegálunk majd a területfejlesztési szolgálat révén szakembereket. Nagyon bízom benne, hogy lesz annyi bölcsesség mindannyiunkban, hogy szakembereket fogunk ezekre a helyekre javasolni. Remélem, hogy újra fel fog lendülni ez a szakma is, mert ez egy szakmává, hivatássá vált.

Mindent a kormány dönt el, mint Arató képviselő úr mondta, bár nem erre akartam hivatkozni, és mindent ellopnak. Tudom, hogy ezzel mit akarnak elérni, de még egyszer mondom, hogy bal- és jobboldali érzelmű vállalkozásokat, bal- és jobboldali érzelmű településvezetőket, testületeket sért meg azzal, ha lopással vádolják őket, ha egy uniós centet is elnyernek és felhasználják. Tudják, hogy milyen dehonesztáló ez egyébként azokra nézve is, akik mondják? Mert önök ebben élnek, ebben a hangnemben, ebben a stílusban. Tudja, milyen rossz az, amikor az ember azzal szembesül, ha uniós támogatás van, hogy na, akkor ezek lenyúlják? Tessék elmenni a felújított utakat megnézni! Az ország szinte minden kistelepülésén az összes közintézmény megmaradt, amit nem romboltak le a megelőző 50-60-70 évben. Felújítottuk sorról sorra, lépésről lépésre, van, amikor több lépcsőben, de haladt. Ez a munka haladt. Ma már ott tartunk, hogy nagyon nehéz közintézményt találni még a legkisebb, legszegényebb településeken is, ami ne lenne felújítva. Új a dimenzió éppen emiatt a területfejlesztés előtt, mert nem egy lerobbant iskolát, egy lerobbant óvodát építünk újjá, mert azok megvannak, elkészítettük őket. Korábban nem készültek el, amikor pénzbőség volt, hisz ezt elmondták az önök miniszterei annak idején.

Ott tartunk, hogy teljesen más dimenziókat kell találni, mert a területfejlesztést épp csak egy hajszál választja el a vidékfejlesztéstől, ha a fogalmi részeit elemezzük, hisz egy vidékfejlesztési támogatáshoz nem feltétlenül csak a termőföldre vonatkozó szabályok vannak, hanem vannak igenis területfejlesztési típusú áthallások ebben a történetben.

Elhangzott még előttem, hogy az útjaink milyen rosszak. Ez tény, ez nem kérdés. Amikor 2006-ban területfejlesztéssel kezdtem foglalkozni hivatalosan politikai szinten is, 2200 kilométer Bács megyei út várt felújításra. Az én választókerületemben  ez most már Bács 5-ösre hallgat, korábban Bács 10-es volt, most így nagyobb egy kicsit a terület és az úthossz is megnőtt  cirka 470 kilométer az úthálózat hossza. 2010 óta 250 kilométert felújítottunk. Előtte egy métert nem tudtak felújítani az előző kormányzatok, egyszerűen nem jutott rá forrás, mert nem volt pénz rá és ha volt, nem akarták arra költeni. Ez nem eredmény, hogy egy választókerületnek, az ország legkisebb részének, a szegény részének útjai felét már felújítottuk? Akinek nem jutott ebből a 450 kilométernyi felújított részből, az reklamál és állandóan írogat sajnos. Nem igaz az, hogy átvertük őket, csak nincs elég pénzünk rá. De jutottunk egyről a kettőre. Ez eredmény, nem, Keresztes képviselő úr? Azért eredmény, ha egy úthálózat felét fel lehet újítani és vannak olyan választókerületek Bács-Kiskunban, ahol sokkal jobb, kicsivel több, ezt is el kell ismerni.

A lényeg a lényeg: ennek a törvénynek a legfontosabb része és üzenete az, hogy egy modernebb, gyorsabb, korszerűbb rendszert építünk ki a területfejlesztési politikában. Nagyon bízom abban, hogy azok a szakemberek, akik egyébként ehhez a témához bármely ilyen hatóság berkein belül értenek, annyira fogják támogatni, amennyire mi képviselők szeretnénk, és tényleg az ország már nagyon régóta vágyott fejlesztése, ami eljutott az ország északi és középső részeire, az igenis jöjjön le a vörös vonaltól lefelé délre. Igenis a Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, az észak-magyarországi régió keleti alsó sarkai igenis jussanak hozzá azokhoz a pénzekhez, amelyekkel tényleg tudunk nem a 19. meg ki tudja hanyadik régió lenni, akár Baranya, akár Bács-Kiskun megyére bontva, vármegyére bontva, hanem igenis legyünk olyan fejlődési pályára állítva, amihez nagyon sok pénz kell. Ha csak azt vesszük alapul, hogy még nekünk hátra van Bács-Kiskunban vagy ezer kilométer közút felújítása, ez horrorisztikus. Ha csak százmillióval számítják vagy kétszázra jön ki, mert kérdés, hogy milyen állapotú, elképesztő pénzekre lesz szükség. Azon kell drukkolni a DK-nak is, hogy az elnök úr meg annak kedves felesége ne arra legyen büszke, hogy nem engedik Magyarországra jutni a nekünk járó uniós forrásokat, hanem arra legyenek büszkék, hogy segítenek abban, hogy Magyarország megkapja ezeket.

Legyen egy nemzeti minimum, egy nemzeti összefogás abban, hogy a DK beáll végre az ország mögé és azt mondja valahol Brüsszelben valakinek, hogy támogassák a miniszter urat a tárgyalásokon és mondják azt, hogy december 1-jén itt lesz az első csomag, január 2-án vagy nem tudom hanyadikán, a következő csomag és Magyarország nem a saját kontójára, saját költségvetési forrásai terhére, saját likviditása veszélyeztetésére, hanem annak ellenében az uniós forrásokat megkaphatná. Ha ebben fognak segíteni, ez a törvény be fogja tölteni a szerepét és még a DK-s szellemiségű vállalkozások, településvezetők is részesedni fognak abból, amiből ma nem tudnak részesülni éppen azért, mert ebben nem segítenek. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. A magam részéről a törvényt támogatni fogom. (Taps a kormánypárti oldalon.)