Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy, elsősorban Magyarország keleti megyéit súlyosan érintő problémával kapcsolatban kértem szót. Jelenleg Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azok az alföldi területek, ahol nagyfokú és súlyos aszály alakult ki, és tart már negyedik éve. Ahogy Magyarország Alaptörvényének P) cikke fogalmaz: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Évről évre az egyre szélsőségesebbé váló időjárás új kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot. A rendkívüli időjárást mi magunk is érezhetjük. Nyaranta az extrém forróságnak, a csapadék hiánya miatti szárazságnak köszönhetően egyre hosszabbak az aszályos időszakok, vészesen és végletesen lecsökkent a lehulló csapadék mennyisége. De tény, hogy esőt nem tudunk csinálni. Tény az is, hogy a klímaváltozást egyelőre nem vagyunk képesek megfékezni, megállítani. Tény, hogy ennek a folyamatnak a végén, ha nem lesz egy óriási és átfogó, a vízpótlást előtérbe helyező, nemzeti konszenzuson alapuló nemzeti vízpótlási és öntözési programunk, akkor a magyar Alföld legnagyobb része sivatagossá fog válni.

Az ország déli régiójában fekvő Duna-Tisza közi homokhátság Közép-Európa legnagyobb, kiszáradástól veszélyeztetett területe. A Duna-Tisza közén, ahol a XX. század elején még ezernél több természetes tó volt, mára csupán a fennmaradt elnevezéseik emlékeztetnek hajdani természetes vizeinkre. A magasabb területeken a térség talajvízszintje az utóbbi két évben 3-5 métert vagy azt meghaladó mértékben süllyedt. A felső rétegekbe fúrt kutak és tavak kiszáradtak.

A saját, Borotán működtetett meteorológiai állomásom adatai szerint az elmúlt négy évben felgyorsult a lehulló csapadék csökkenésének mértéke, miközben a vegetációs időben nőtt az átlaghőmérséklet. Hogy érzékeltessem, kigyűjtöttem minden év április 1. és november 1. között a vegetációs időben mért lehulló csapadék mennyiségét. 2019-ben még 435 milliméter, a 2020. évben 408 milliméter, 2021-ben már csak 313 milliméter, s ebben az évben eddig összesen 165 milliméter esett Bács-Kiskun megye legcsapadékosabb térségében.

Tudniuk kell, hogy minden, az emberi fogyasztásra alkalmas növény termesztéséhez a vegetációs idejében, jó időbeni eloszlással 500-1000 milliméter csapadékra van szükség a sikeres termeléshez. Magyarán, ha ezen nem tudunk változtatni, nem juttatunk fel vizet folyóinkból a magasabban fekvő területekre, akkor az ország keleti részének legnagyobb része mezőgazdasági termelésre nem, vagy csak korlátozottan lesz alkalmas. Ez a jelenlegi helyzet, jobbra a természet részéről egyelőre nem számíthatunk.

Az elmúlt ötven évben rendszeresen felmerülő probléma volt a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának megoldása. A rossz vízgazdálkodású tájakon a téli többletvíz rövid időn belül a mélyebb területekre folyik át, az így felhalmozódott vizeket azonban a lehető leghamarabb elvezetik csatornarendszereink, a felszín alatti vízkészlet pedig csak korlátozásokkal használható öntözésre. Így az aszályos időszakban nem áll rendelkezésre olyan vízkészlet, amely kielégítené a biológiai, illetve a gazdálkodók vízigényét. (Zaj.  Az elnök csenget.)

Víz nélkül nincs mezőgazdaság, víz nélkül nincs élelmiszeripar, és nem tartható fenn a homokhátság és az Alföld zöldség-, gyümölcstermesztő és növénytermesztő kultúrája. Magyarán, Magyarországnak pont a legrosszabb és a legnehezebb természeti, politikai és pénzügyi időszakban meg kellene hoznia az ország keleti részének megmaradása érdekében azt a súlyos, ezermilliárd forintokban mérhető döntést, amellyel a nagy és kisebb folyóink bevonásával, vízhozamának néhány százalékos itt tartásával és a tározókban, tavakban, csatornamedrekben történő tározásával megakadályozzuk az ország Alföldjének teljes kiszáradását.

(10.30)

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kérném önt, valamint a kormányt és döntésüket, hogy segítsenek az Alföld és a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának megoldásában, a vízpótló művek kiépítésében. Ötven éven át mentünk abba az irányba, ami idevezetett, de nincs újabb ötven évünk, hogy várjunk valami tőlünk független csodára vagy a természetre, hogy legyen elégséges vizünk. (Folyamatos zaj.) Mert vizünk erre a célra még talán volna, a Duna-Tisza között és azon túl is vannak még tartalékaink.

Tisztelt Miniszter Úr! Megköszönve várom válaszát, megköszönöm, akik figyeltek, képviselőtársaimat, hogy figyeltek erre a szerintem fontos ügyre, és köszönöm, hogy türelmesen meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)