Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Felkavaró, lesújtó, elkeserítő, szívszorító. Ezeket a jelzőket küldte el többek között az a szakértő, aki a szakvéleményét elküldte a törvény benyújtása után. És bár mielőtt belemegyek a törvény részleteibe, azt hadd jegyezzem meg, hogy a Belügyminisztérium rendvédelmi szervek irányítása alá tartozó állományból 12 ezer emberről, nagy valószínűséggel 12 ezer családról minimum beszélünk, akiknek az életét most két hónap múlva teljesen felforgatják, mégsem ér többet a minisztérium expozéja. Azt sem érte meg, hogy a miniszter személyesen mondja el, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel.

Négy perc 54 másodpercnél többet nem ért a minisztérium részéről. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok mindent elmond. Azon túlmenően is természetesen csütörtök este fél kilenckor beszélünk erről a kérdésről.

Ugyanazt tudom elmondani, amit a délutáni vitában a kormánytisztviselőkről szóló törvény kapcsán. Ez egy rabszolgatörvény-csomag, amit a kormány az elmúlt napokban, hetekben benyújtott. Ennek ékes darabja Kósa Lajos munkatörvénykönyv-módosítása, ez a jelenleg tárgyalandó Riasz., azaz a rendvédelmi igazgatási alkalmazottakról szóló belügyminisztériumi előterjesztés, a Haj. törvény, a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény. És azért tegyük hozzá: a koncepcióba és a kormány ilyen típusú szándékaiba tökéletesen beleillik a még nem tárgyalt, de már benyújtott, a Bevándorlási Hivatalt beszántó törvényjavaslatuk is.

Ez utóbbi három különböző téma, de lényegében ugyanarról szólnak a törvényjavaslatok: az Orbán által meghirdetett illiberális állam építése még nagyobb sebességre kapcsolt, és mindinkább megmutatja valódi arcát. Ez pedig nem valami, az eddigi megoldásokat meghaladó új vagy modern, hanem nagyon is jól ismert: a XX. századi rendőrállam van kiépülőben. Legfeljebb az alkalmazott hírközlési és megfigyelési technológiák XXI. századiak.

Mindhárom törvény a tág értelemben vett közigazgatás, sőt talán az egész közszféra civil jellegének felszámolása felé vezető út fontos állomása, ha nem az egyik utolsó.

(20.30)

A Riasz. törvényben és a Haj. törvényben, ahogy említettem, tehát a belügy és a honvédelem területén is ugyanarról szól: rendvédelmi és honvédelmi szerveknél megszűnik a közalkalmazotti státusz és ezzel a civil alkalmazotti jelleg, helyette a hivatásukra jellemző szigorú függelmi szabályok és alapjog-korlátozások jönnek a munkavállalóknak.

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal sorsa pedig egészen szimbolikus: civil közigazgatási szervből rendőri szervvé fogják átalakítani, az ott dolgozó kormánytisztviselők feltehetően legnagyobb része egyszerűen rendőr lesz. Ez az irány szöges ellentétben áll azzal, amit mi képviselünk, és szöges ellentétben áll azzal, amit egy diktatúra utáni rendszerváltás után a demokrácia elmúlt huszonvalahány évében közösen vallottak ebben a parlamentben, és ami alapján közösen az életünket rendeztük.

Ezen törvények vitájánál, olvasásakor, itt a parlamenti megtárgyalásakor nekem mindig az a Kövér László-s fotó jut eszembe, amikor táblával a nyakában a fiatal titán fideszes, vadliberális Kövér László még azt hirdette, ugye emlékszünk rá, hogy ahol a pedagógusok fizetése alacsonyabb, mint a rendőröké, az maga a rendőrállam. Ezen már rég túl vagyunk, de az, hogy önök a közigazgatást teljesen militarizálják, és mind a belügy, mind a honvédelem területén visszahozzák a rendszerváltás előtti időszak rendszerét  a kvázi belügyi alkalmazottakat itt jelen esetben , megszüntetve azt a rendszerváltás utáni koncepciót, hogy azért mégiscsak, aki civil munkakört végez egy bármilyen területen, annak a jogkorlátozása is ekkora legyen csak, azt nyilvánvalóan önök most ezzel végleg felrúgják, és látjuk is, hogy a koncepció milyen irányba megy.

A hivatásosok és a kormánytisztviselők szigorú függelmi viszonyok között dolgozó közszolgák, a közalkalmazottak pedig olyan munkavállalók, akiket most megszüntetnek mint jogviszonyt, akiknek munkaadója történetesen valamely állami, önkormányzati szerv, de állampolgári szabadságukat nem érinti ez, hogy nekik dolgoznak. Az átalakításokkal egyre többen válnak az állam szolgáivá, akiknek állampolgári jogaikat is korlátozzák. Az pedig megítélés kérdése, hogy némi fizetésemeléssel ezt kompenzálják-e. A mi megítélésünk szerint majd szembesülni fognak egyébként azzal is, hogy ténylegesen ez nem így van. Az MSZP korábbi szakmai programjai még a honvédségi és rendvédelmi szerveknél is csak azokra a feladatokra tartotta indokoltnak a hivatásos beosztásokat kialakítani, ahol a feladat jellege a parancsuralmi szigorú hierarchiát megköveteli. És azért itt hadd tegyem hozzá, hogy továbbra is az a programunk, és nagyon komolyan tartjuk és állítjuk, hogy azért is fontos, hogy világos legyen, hogy ki tartozik ilyen hivatásos jogviszonyba és kinek kell ilyen függelmi viszonyban lenni, mert ezek a hivatásosok mind a honvédségnél, mind a belügy területén viszont megérdemelnék, hogy ne kelljen Európa, sőt a nyugati világ egyetlen olyan országában élniük, ahol szolgálatinyugdíj-rendszer nincsen, és ahol életpályamodellnek vagy életpályának hívnak valamit, aminek egyébként nincsen lezárása a mai napig, amit egy tollvonással elvettek tőlük, és még egyszer hangsúlyozom, amilyen rendszer Magyarországot leszámítva se Közép-Európában, se Nyugat-Európában, de még a hírhedten kapitalista Egyesült Államokban sincs.

A fent leírtak fényében fontos lehet, hogy a kormányzati igazgatást és a kormánytisztviselői jogviszonyt átalakító törvényekben mennyire köszön vissza ez a militarizálás, mert ha az elmúlt nyolc év folytatásaként valóban kimutathatóan erősödő trend a közigazgatás militarizálása, akkor azon tényleg mindenkinek el kell gondolkodnia, egy idő után ugyanis rendőrökből, akik nem ügyfeleket szolgálnak ki, hanem rendőri eljárás alá vont személyeket reguláznak meg, lesz átalakítva a teljes közigazgatás.

Tisztelt Államtitkár Úr! Konkrétan a Riasz. törvényre vonatkozóan néhány nagyon konkrét észrevétel. Minden rendvédelmi szervnél dolgozó közalkalmazott és kormánytisztviselő jogviszonyát átalakítja a javaslat. Tehát mint tudjuk, 12 ezer ember, 12 ezer család sorsa fog megváltozni február 1-jétől. Azonban itt sem mindegy, hogy kivel mi fog történni. Akinek van legalább érettségije, annak rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonya lesz február 1-jétől, akinek nincs, az a munka törvénykönyve alapján fog dolgozni, ha jól értjük a javaslatot.

A közalkalmazottak között, államtitkár úr, milyen arányban vannak ezek, tudja-e? Tehát hány olyan ember lesz, aki közalkalmazottként 10-20-30 évet lehúzott már a közigazgatásban, kiszolgálva a rendőrség bármely szervét, és február 1-jétől azt mondják neki, hogy kedves Béla, kedves Margit néni, ennyi volt? Hiába gyűltek az évek, hiába gyűltek a kedvezmények közalkalmazottként, bármilyen jogot  akár szabadság tekintetében  hiába szerzett meg, a munka törvénykönyve február 1-jétől, ennyi volt, kezdje elölről. Én szeretném kérdezni, államtitkár úr, tudja-e, hogy hány ilyen ember lesz, és hány embert érint ez ilyen módon.

Az új jogviszonyban szinte minden hivatásosokra jellemző korlátozást megkapnak a dolgozók: elérhetőség és tartózkodási hely bejelentésére kötelesek lesznek; visszarendelhetők lesznek; véleményszabadságuk jogainak korlátozását el kell tűrniük; közjogi tisztségek betöltésének korlátozását; összeférhetetlenséget; kifogástalanéletvitel-ellenőrzést, amiről tudjuk, hogy egy kvázi titkosszolgálati módszerekkel is történő ellenőrzés; a munkavégzésük technikai eszközökkel történő ellenőrzését, ami konkrétan a munkavégzésük alatt lévő, őket titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelést jelent.

Csak egy pillanatra álljunk meg! Beszélünk például a konyhás nénikről, államtitkár úr, tehát a közalkalmazottak, akik a rendőrséget kiszolgálják, ez egy konkrét kategória. Természetesen nagyon fontos lesz majd a kifogástalan életvitel, és a munka során titkosszolgálati eszközökkel megfigyelni a méltán sokszor világhírű kém, és nem tudom, milyen konyhás néniket.

Kinevezés módosításához sok esetben nem kell a dolgozó beleegyezése. Illetmény megállapításánál, képzési, továbbképzési és vizsgakötelezettségek megállapításánál, munkakör, feladatkör változással történő módosításánál, a munkavégzés helyének a település területén belüli megváltoztatásához.

Ideiglenes átirányítás és átrendelés szabályai messze meghaladják a munkavállalótól elvárható terheket. Ugye itt döntő többségében  szinte a hivatásosokhoz hasonló módon  a munkavállaló beleegyezése nélkül lehet őket, mint egy munkaerő-kölcsönző cégnél, jobbra-balra küldözgetni.

A rendvédelmi szerv vezetője állapítja meg a munkakörök kategóriákba rendezését, és ugyanő állapítja meg, a rendvédelmi szerv vezetője az elfogadható végzettségeket. Ezt hogy kell elképzelni, államtitkár úr? Az egyik rendvédelmi szervnél, az egyik rendőrségi szervnél majd ugyanahhoz a munkakör beosztásához egyfajta végzettség lesz előírva, a másiknál másfajta végzettség lesz előírva? Az egyik helyen az egyik ember ugyanazért a munkáért vagy hasonló munkáért „A” bért fog kapni, a másik helyen meg „A+2”-t?

Tehát hogyan lehet az, hogy rendvédelmi szerv vezetőjének a hatáskörébe ilyen szintű munkajogi lehetőségeket adnak, ami nyilvánvalóan még azzal is járni fog, ha jól értjük, államtitkár úr, hogy nemhogy miniszteri rendeletbe, nemhogy kormányrendeletbe vagy magába a törvénybe nem fog bekerülni, hogy milyen feltételekkel, ki milyen végzettséggel, ki mennyit kereshet annál a rendvédelmi szervnél, hanem a rendvédelmi szerv vezetője diszkrecionális jogkörében dönti el. És reméljük, hogy a faliújságra majd legalább kiírja, hogy aki bemegy az épületbe, az tudja, hogy mihez is kell tartania magát. Szerintünk ez nevetséges, jogállamban egyébként ilyen nem fordulhatna elő.

A vezetőknek le kell tenni a rendészeti szakvizsgát, de rendvédelmi szervnél betöltött gyakorlattól el lehet tekinteni.

A vezetőktől nagyon durván meg lehet szabadulni. Ez, mondjuk, nem olyan nagy újdonság már az elmúlt évek törvénymódosításai alapján, hogy indoklás nélkül le lehet váltani. De az igazán durva az, hogy másik munkakört csak akkor kell felajánlani, ha van ilyen. Ha a felajánlott munkakört nem fogadja el, akkor nem felmentik, hanem a visszautasítást lemondásnak kell tekinteni, így tehát sem végkielégítés, sem felmentési idő nem jár. Ha valakit ki akarnak rakni, szó szerint ki akarnak csinálni egy szervezeten belül, akkor ez körülbelül két percébe fog kerülni bármelyik vezetőnek. Ha a munkavállaló kiszolgáltatottságáról beszélünk, akkor azt hiszem, erről többet nem kell szót ejteni.

A szabadságról. Pontosan tudjuk itt is, hogy érdemi csökkenés jöhet konkrétan az embereknek. Szembesülni fognak vele a jogviszonyuk megváltoztatása után. Főleg nagyon nagy kérdés, mint ahogy mondtam, hogy az Mt.-be, tehát a munka törvénykönyve alá kerülő munkavállalók  majd Kósa úr remek törvényével együtt   hogyan fognak járni.

Az illetményrendszer lehet, hogy jobb lesz, bár csak bértömeget látunk; hogy ez konkrétan személy szerint egy-egy embernél mit fog jelenteni, nem tudjuk.

(20.40)

Alkalmazni kell rájuk a fegyelmi és kártérítési felelősség szabályait. Ehhez még a végén engedje meg, államtitkár úr, egy nem olyan régen önök által benyújtott és elfogadott törvényjavaslat felemlítését, hiszen a Kjt.-ből a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokat 2012-ben pont önök, a Fidesz vette ki az alábbi indoklással. „A gyakorlati tapasztalatok szerint túlszabályozott, szükségképpen bürokratikus és rugalmatlan, illetőleg jelentős mértékben indokolatlan a közalkalmazottak fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályozás fenntartása, ezért a törvény a jogintézményt megszünteti. Helyette a már eddig is létező rendkívüli felmentés eszközével élhet a munkáltató, ha a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi.” Érdekes, hogy a néhány évvel ezelőtti indoklásukat most már máshogy látják ismét, és amit önök beismertek, hogy egy teljesen felesleges, bürokratikus és a munkát egyébként csak nehezítő szabályt most visszahoznak.

Összességében azt lehet elmondani, még egyszer mondom, hogy ezek a törvények egy irányba mutatnak. Egy cél van: a kormányfő, a kormány és a miniszterek akaratának mindenáron való, kérdezés nélküli végrehajtása. Ez lesz a sorsa minden magyar közszolgának, kormánytisztviselőnek, Riasz.-osnak, Haj.-osnak, hívhatjuk szegényeket bárhogy. Nem garantálja az emberek jogait, a továbbiakban korlátozza mindenféle szempontból.

Annak a funkciójának a magyar államigazgatás és közigazgatás, hogy ne csak a központi politikai hatalom végrehajtásának eszköze legyen  mint például ’90 előtt, de sajnos mondhatnánk még néhány egészen vérzivataros időszakot, amikor ebbe az irányba indult el a kormány Magyarországon, az akkori kormány , ezen túlmenően azt a funkcióját, hogy esetleg az emberek problémáival foglalkozzon, esetleg a szakma véleményét is képes legyen a kormány felé viszont eljuttatni, arra ezekkel a törvényekkel biztos, hogy nem lesz lehetőség.

Természetesen nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.