Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen. Nacsa Lőrinc KDNP-s képviselőtársam szóvá tette, hogy miért fogalmazunk meg ilyen nagyon terjedelmes kritikát. Képviselőtársam, azért, mert ez a kötelességünk (Nacsa Lőrinc: Nem ezt kérdeztem!), ellenzéki képviselők vagyunk, elmondjuk azt, amivel egyetértünk. Én ezt a javaslatot a közszerepléseimben is, a tévészerepléseim alkalmával is jónak és előremutatónak neveztem, de nagyon fontos az, hogy nekünk nagyon kevés lehetőségünk van arra, hogy a saját jobbító szándékú javaslatainkat megfogalmazzuk. Először is, nekünk nagyon fontos az, hogy felelősnek kell hogy érezzük magunkat politikusként is arra, hogy rámutassunk egy nagyon fontos tényre: mindenki problémája a devizahiteles probléma, nem csak a devizahitellel érintett családoké. Amiről az előbb beszéltem önöknek, a diszkrecionális jövedelmi hányad pörgeti a gazdaságot a világon mindenhol, ez pörgeti a járműipart, az autóeladásokat, az építőipart, az ehhez kapcsolódó egyéb ágazatokat, a kereskedelmet, a szolgáltatóipart is ezen keresztül. Ha nincs diszkrecionális jövedelem, mert a középpolgári réteg olyan szinten eladósodott, mint Magyarországon, azért, mert az egyébként rendelkezésre álló jövedelmi hányadot a rezsiköltségen felül a bankokhoz hordják az emberek, akkor nem fog pörögni a magyar gazdaság, akkor nem fog talpára állni a saját tulajdonú gazdaságunk, akkor az lesz, mint amit most látunk: külföldi cégek jönnek ide, bérmunkát biztosítanak Magyarország részére, de tőkejövedelmet nem fogunk tudni realizálni, mert a hazai piacon nem tudnak megerősödni a vállalkozásaink. És erre az összefüggésre nekünk kötelességünk  akár ennek a témának a kapcsán is  rámutatni.

Szintén kötelességünk, ellenzéki képviselőként kiváltképp, hogy kritikát fogalmazzunk meg a kormány munkájával szemben. Én ezt tettem meg, szakmai alapon kritizáltam, rámutattam arra, hogy mi az, amit a kormány szerintem rosszul vagy nem időben lépett meg, hogyan lehetett volna ezen a problémán segíteni, miért szállt el az árfolyam, milyen kormányzati totojázás vezetett ide, és nagyon fontos volt a javaslatok megtétele is.

Hiszen előremutató javaslatot fogalmaztunk meg arra, hogy mi lehet a következő lépések forrása, amit itt egyébként Z. Kárpát Dániel megfogalmazott előttünk, például a jegybanki nyereség eddiginél korrektebb módon történő elszámolása az állam, a tulajdonos felé. Itt ugyanis mi korábban azt fogalmaztuk meg, hogy az angol jegybank eredményelszámolási gyakorlatát kellene a magyar viszonyokra átültetni; amilyen nyereség képződik a jegybanknál, az fizesse be azonnal a költségvetésbe, és ne Matolcsy György zsebpénzeként funkcionáljanak azok a százmilliárd forintok, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Banknál csapódnak le.

(11.20)

Ezt az állam pedig használja föl célszerűen, használja föl a devizahiteles családok megsegítésére, mert ez mindannyiunk érdeke.

Érdekes volt, amit említett itt Mesterházy Attila az EBRD-vel történő megállapodás megkötéséről. Ez gyakorlatilag egy paktum, amit a bankrendszerrel kötött meg a magyar kormány, és biztosított számára kiváltságokat.

Hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét arra, hogy mekkora volt a felháborodás, amikor kiderült az, hogy a szocialista kormányok a magyar energiaszektor privatizációjakor eszközarányos nyereséget garantáltak a befektetők részére, szembemenve a piaci folyamatokkal, tehát nem a vállalkozói tehetség és a hatékonyság volt az, ami mérvadó volt, hanem gyakorlatilag garantálták nekik azt, hogy olyan szintre emelhetik a magyar energiaárakat, amely biztosítja számukra az eszközarányos nyereséget.

És most mit látunk, képviselőtársaim? A bankszektor, a hitelintézeti rendszer kivételezett helyzetbe került, de nemcsak a szocialista kormányok idején, hanem önöknél is. Milyen más vállalkozói szektort ismernek Magyarországon, milyen más üzleti szegmenst tudnak azonosítani, ahol garantálják azt, hogy a kormányzati intézkedések nem fognak teherként az adott ágazatra nehezedni. Ahol garantálják azt, hogy gyakorlatilag be van felülről betonozva a bankrendszer adózása, és csak csökkenhetnek a terhek, de semmiképpen nem növekedhetnek.

Önök nem a magyar kis- és középvállalkozókkal kötöttek ilyen tartalmú megállapodást, hanem a hitelintézeti szektor szereplőivel, a bankokkal magukkal. És az, hogy ezt egy ellenzéki képviselő számonkéri önöktől, és ezt joggal teszi kritika tárgyává, szerintem a világ legérthetőbb dolga, hiszen azért erősen furcsa az, hogy miután a bankrendszer ilyen elképesztő válságot okozott Magyarországon, azután vele kötnek egy olyan különalkut, amelynek keretén belül a bankrendszer kiváltságokat kap más gazdasági szektorokkal szemben.

Szintén érdemes megérteni azt, hogy ez az egész, amit a Nemzeti Eszközkezelővel és a nem teljesítő hitelekkel, az NPL-ekkel csinálunk, ez nem valami szívesség a bankok felé, és hozzáteszem, csak a félreértések elkerülése végett: még a devizaadósok felé sem szívesség. A bankoknak a nem teljesítő hitelek, az NPL-ek után tartalékot kell képezniük. Ez számottevően lerontja a hitelezési képességüket, rontja a hitelportfóliójuk minőségét, mindenkinek az az érdeke tehát, hogy a kereskedelmi bankok ki legyenek tisztítva, megszabaduljanak ezektől a hitelektől.

Ha önök most megnézik, tulajdonképpen már nem is a kereskedelmi bankoknak tartozik a legtöbb devizahiteles, hanem a követeléseiket felvásárló egyéb gazdasági szervezeteknek. Gyakorlatilag a kormány olyan módon odázta el ezt a problémát, hogy részint előremenekült  egyébként nagyon helyesen a Nemzeti Eszközkezelő bevezetésével , és egyébként egyet is értek azzal, hogy a Nemzeti Eszközkezelő működését ki kellene bővíteni.

Én magam is ezt fogalmaztam meg javaslatként, hogy minél több emberre terjedjenek ki ezek az intézkedések, hiszen számukra ez fontos, érdemi segítséget jelent.

De nagyon fontos az egyébként, amit én jónak tartok ebben a javaslatban, hogy a devizahitelesek számára, azoknak, akik most a nemzeti eszközkezelős lakásokban laknak, legyen ez a lakás megvásárolható. Ezek túlnyomórészt olyan ingatlanok  értékhatáros egyébként a Nemzeti Eszközkezelő működése, tehát luxusingatlanok eleve nem tudnak bekerülni ebbe a körbe , amelyeket egyébként piaci alapon rendkívül nyomott áron lehet csak értékesíteni. A kormány tehát gyakorlatilag nem szívességet tesz ezzel sem, hanem létrejön egy olyan alku, ami bizonyos veszteségekkel jár minden fél részére, az állam részére is természetesen pénzbe kerül, de még mindig ez az olcsóbb megoldása ennek a problémának, mint ha ennek minden szociális terhét ráhárítanák a költségvetésre.

Nagyon fontos látni azt is, hogy alapvető kockázatcsökkentési eszköz lett a bankrendszeren belül az is, hogy megszabaduljanak az NPL-ektől, a nem teljesítő hitelektől. Ez nem csak Magyarországon trend, és nem csak a magyar kormány úgymond zsenialitását mutatja, ez a világon mindenhol megtörtént, a világon mindenhol nagyon hasonlóan zajlódott le. Miután elmúlt a 2008-as válság hatása, rendkívül nagy volt az eszközbőség, rendkívül olcsó források voltak nagy mennyiségben elérhetőek a piacon a befektetők részére, és ilyen módon történt meg ezeknek az ingatlanoknak a felvásárlása. Adott esetben az eszközkezelő is egy hasonló funkciót lát el.

Én tehát mondom még egyszer: egyetértek ezzel a javaslattal, de nekünk felelősségünk van mindabban, hogy elmondjuk a kritikánkat, mindabban, hogy az előremutató javaslatainkat megfogalmazzuk. Pénzügyi fedezetre is rámutattam a saját javaslatomban, hogy milyen forrásból szeretném én, ha tovább folytatná a kormány a bankadósmentő csomagot, milyen forrásból kell ezt a problémát rendezni. Köszönöm szépen.