Felszólalás adatai

Felszólalások:   5-7   8-23   24-25      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Tájékoztatom önöket, hogy a vagyonnyilatkozat megtételéhez szükséges nyilatkozatokat, tájékoztató anyagokat és a családtag vagyonnyilatkozatához tartozó borítékot a képviselők az ülésterem elnöki bejáratánál található recepciós pultnál, a nemzetiségi szószólók a Magyarországi nemzetiségek bizottsága titkárságán névre szólóan kapják kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik „Az éghajlatváltozás a XXI. század egyik legnagyobb globális és hazai kihívása; megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás nem tűr halasztást” című politikai vita, amelyet Demeter Márta és képviselőtársai kezdeményeztek. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/3543. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Földi László jegyző urat, hogy ismertesse a politikai vita menetét. Jegyző úr!

FÖLDI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik 15-15 percben; majd az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Ezután további képviselői felszólalásokra van lehetőség a hátralévő időkeretben. Végül a kormány képviselője 20 percben válaszol a vitában elhangzottakra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy mivel a jegyzők az Országgyűlés ülésén nem állnak kellő számban rendelkezésre, az ülést vezető elnök jelen esetben Nacsa Lőrinc képviselő urat kéri fel a jegyzői feladatok ellátására. Kérem, fáradjon föl a pulpitusra.

(Nacsa Lőrinc elfoglalja a jegyzői széket.)

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira! A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat  a személyes érintettségre történő reagálás kivételével  bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik az időkeretek felhasználását.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az LMP képviselőcsoportja kezdeményezte az időkeretének kétszeresére emelését. Így az időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 103 perc; a KDNP képviselőcsoportjának 47 perc; a Jobbik képviselőcsoportjának 40 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 32 perc; a DK képviselőcsoportjának 25 perc; az LMP képviselőcsoportjának 44 perc; a Párbeszéd képviselőcsoportjának 21 perc; a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre.

(14.10)

A frakciók részére biztosított időkeretek magukba foglalják a 15-15 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány vitaindítójára kerül sor, amelyet három felszólaló ismertet, összesen 40 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úrnak. Öné a szó, miniszter úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most már mindenki számára ismert a tény, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok egyre közvetlenebb, egyre szerteágazóbb és egyre gyakoribb kihívásokat okoznak az emberi civilizációnak. Az iparosodás előtti korszakhoz képest napjainkra 0,12 Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet. A szélsőséges időjárási jelenségek és a felmelegedés együttes következményeként terméscsökkenéssel, élőállomány-pusztulással és az erőforrások feletti konfliktusok kialakulásával találjuk szembe magunkat. Ezeknek a környezeti válságoknak és katasztrófáknak a következményei összehangolt nemzetközi fellépést igényelnek annak érdekében, hogy kellő időben és kellő hatékonysággal tudjunk reagálni ezekre a kihívásokra. A biztonságpolitikai megfontolások pedig az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés központi elemévé kell hogy váljanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Az éghajlatváltozás okozta veszélyeket nem szabad félvállról venni, hiszen a klímaváltozás következtében az erőforrásokért és az energiaellátásért folytatott harctól az államok instabillá válásán keresztül a radikális eszmék megerősödéséig számos következménnyel fogjuk majd a jövőben szembetalálni magunkat. Ezek a változások, ezek az éghajlati változások bizony könnyen válthatnak ki újabb tömeges migrációs hullámokat is. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint 17,7 belső menekültet nem számítva csak 2018 szeptemberéig több mint 2 millió ember kényszerült lakóhelyének elhagyására a környezetváltozáshoz kapcsolódó okokból kifolyólag. Ráadásul a migránsok száma összességében az elmúlt 15 esztendőben jelentősen megnőtt. 2000-ben az IOM adatai szerint 173 millió főről beszélhettünk, 2015-re már 244 millióra nőtt ez a szám, 2050-ig pedig 700 millió ember kényszerülhet otthonának elhagyására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ENSZ az elsivatagosodás miatt útra kelő migránsok számát 2045-ig 135 millióra becsüli, és már most is a szárazság öli meg a legtöbb embert a környezeti katasztrófák közül. Már napjainkban több mint egymilliárd ember nem jut megfelelő mennyiségű ivóvízhez, és 2030-ig ez a szám sajnos még várhatóan 30 százalékkal növekedni fog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostanában még egyelőre regionális szinten maradó migrációs mozgások, amelyeket az éghajlatváltozás vált ki, a jövőben kontinensek közötti, hosszú távon megvalósuló migrációs folyamatokká alakulhatnak át, és a két legérintettebb földrész természetesen Afrika és Ázsia lesz. Ugyanakkor az Afrikából és Ázsiából meginduló emberek általában Európa irányába indulnak meg. Természetesen nem szabad ignorálnunk ezeket a folyamatokat, hiszen mi már közvetlen tapasztalatokat szereztünk arról, hogy milyen az, amikor illegális migránsok nagy számban sértik meg a határainkat, veszik semmibe a szabályainkat, a kultúránkat és az általunk követett normákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az éghajlatváltozás jelentette kockázatokat a nemzetközi közösség is felismerte és el is ismerte. Az Európai Unió legutóbbi magas szintű találkozóján megállapítást nyert az is, hogy a klímaváltozás által előidézett kihívásokra nemzetbiztonsági kockázatként kell tekinteni, és az Európai Tanács témával foglalkozó következtetései is azt rögzítették, hogy a klímaváltozás közvetlen és közvetett hatással van a nemzetközi biztonságra és stabilitásra, továbbá hozzájárul a tömeges népmozgások, magyarul a migráció kialakulásához. És az Európai Unió azt az ajánlást fogalmazta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára, hogy az éghajlatváltozás és a biztonság közti összefüggések váljanak visszatérő elemmé az ENSZ BT határozatait és nyilatkozatait előkészítő tanácskozások során. Az ENSZ klímaváltozási keretegyezménye szintén elismeri a klímaváltozás és a globális biztonság közti egyértelmű kapcsolatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban azt világossá kell tennünk, hogy a lakóhelyüket éghajlati okok miatt elhagyó személyek nem menekültek. A genfi egyezmény értelmében ugyanis az minősül menekültnek, akinek a nemzeti, faji, vallási vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, vagy politikai meggyőződése következtében hazájában üldöztetésnek vagy annak megalapozott veszélyének van kitéve.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy itt is érvényesnek kell tekintenünk azt az elvet, amely úgy szól, hogy a migrációs folyamatok vonatkozásában nem a migrációt kell inspirálni, nem az embereket kell rávenni arra, hogy minél messzebb menjenek el az otthonaikból, hanem meg kell szüntetnünk a kiváltó okokat. A 2016-ban aláírt párizsi éghajlatvédelmi egyezmény is megerősítette ezt a szemléletet, ugyanis a kibocsátáscsökkentésnek és az alkalmazkodási fellépésnek azonos jelentőséget tulajdonít. Az éghajlatváltozás negatív hatásai azonban leginkább a fejlődő országokat sújtják, amelyek gazdasági hátterük miatt korlátozott alkalmazkodási képességgel rendelkeznek.

Magyarország természetesen kiveszi részét abból a nemzetközi küzdelemből, amelynek a célja az, hogy az éghajlatváltozásból előálló népvándorlásra okot adó következmények kezelésre kerüljenek, éppen ezért Magyarország a vízipari, a mezőgazdasági és a megújuló energiaforrásokra épülő ipar területén szerzett tapasztalatait a nemzetközi közösség rendelkezésére bocsátotta és bocsátja is. Hiszen Afrikában és Ázsiában is számos területen vagy a vízhiány, vagy pedig a víz túlzott mértékű és mennyiségű megjelenése egy időben jelenti a legnagyobb problémát, és mivel Magyarország rendkívül versenyképes nemzetközi szinten is a vízipar és a vízgazdálkodás területén, ezért az ezen iparágban felhalmozott tudásunkat, tapasztalatunkat és technológiánkat a nemzetközi közösség és azon országok rendelkezésére bocsátjuk és bocsátottuk, amelyek ezekkel a kihívásokkal leginkább szembesülnek. A magyar mezőgazdasági szektor is erős, van komoly tapasztalata, amelyet a fejlődő országok speciális mezőgazdasági körülményei közepette is felhasználhatóvá tudunk tenni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azt gondoljuk, hogy amennyiben sikereket tudunk elérni a kibocsátó és fejlődő országok biztonsági és gazdasági helyzetének javításában, akkor jelentős mértékben féken tarthatók lesznek azok a migrációs áramlatok, amelyek azonban nagymértékben veszélyeztethetik a világ több pontját is abban az esetben, ha az éghajlatváltozás jelentette kihívások fölött szemet hunyunk és azokat nem kezeljük időben.

Még egyszer szeretném leszögezni, itt is érvényes az alapvető elvünk: a migrációt kiváltó okokat, köztük az éghajlatváltozás kihívását is kezelni kell. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szijjártó Péter miniszter úr. Most megadom a szót Kaderják Péter úrnak, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárának. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A ma megrendezésre kerülő politikai vitanap igen aktuális, mivel az éghajlatvédelemmel kapcsolatban négy szinten is elérkezett a cselekvés ideje. A 2015-ben elfogadott párizsi megállapodást követően felgyorsultak az események, és ennek következtében mind nemzetközi, mind uniós, mind hazai tekintetben nagy kihívást jelentő programok és tervek véglegesítésének és végrehajtásának a szakaszába értünk. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye alatt a részes felek legújabb találkozója épp a napokban Lengyelországban, Katowicében zajlik, ahol az országok intenzív tárgyalásokat folytatnak a párizsi megállapodás részletszabályai elfogadásának érdekében, azaz a párizsi megállapodás végrehajtásának a munkaprogramjáról.

(14.20)

Az európai uniós elnökség ezekben a percekben is nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ez a munkaprogram létrejöjjön. Az elfogadott párizsi megállapodás, amely felváltja a kiotói jegyzőkönyvnek a csak fejlett országokra vonatkozó vállalásokat tartalmazó rendszerét, megfelelő keretet biztosít a nemzetközi klímapolitika 2020 utáni kezeléséhez és ezáltal az európai uniós klímavédelmi intézkedések megvalósításához is.

Az Országgyűlés idehaza október 31-én elfogadta a 2018-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát. A második nemzeti éghajlatváltozási stratégiáról szóló országgyűlési határozat alapján hat hónapon belül, azt követően pedig háromévente éghajlatváltozási cselekvési tervet kell és fogunk kidolgozni.

Végül az éghajlatváltozást okozó üvegházgáz-kibocsátásunk háromnegyedéért az energiafelhasználásunk a felelős. Ezért elkerülhetetlen, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kibocsátáscsökkentési politikánk középpontjában egy klímatudatos energiapolitika álljon. Az éghajlatváltozási cselekvési terv kialakításával párhuzamosan a kormány döntése alapján dolgozunk a jelenleg hatályos nemzeti energiastratégia felülvizsgálatán és uniós kötelezettségünknek megfelelően a jövő év végig véglegesítendő integrált nemzeti energia- és klímaterven.

Úgy tűnik tehát, hogy minden szinten, nemzetközi és hazai szinten is elérkezett a következő évtizedekre vonatkozó klímatervek véglegesítésének és az arra épülő cselekvésnek az ideje. A hazai elképzelések jövő évben esedékes véglegesítésének és sikeres végrehajtásának előmozdítása érdekében ezúton előre is kérem az önök hathatós segítségét és közreműködését.

Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanap elején érdemes megjegyezni, hogy a legutóbb megjelent értékelő jelentések szerint az éghajlatváltozásért felelős emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátások több mint 70 százalékáért mindössze hat szereplő felel, sorrendben Kína, az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió 28 tagállama, India, Oroszország és Japán. Ezen belül csak Kína és az Egyesült Államok a világ kibocsátásainak több mint 40 százalékáért felelős. Magyarország a világ kibocsátásainak körülbelül 0,13 százalékát, az EU kibocsátásainak pedig mindössze körülbelül 1,2 százalékát adja.

Joggal merül fel a kérdés, hogy az éghajlatváltozás problémájához történő viszonylag csekély hozzájárulásunk ellenére mi indokolja mégis, hogy e kérdéssel itt, a magyar parlamentben kiemelten foglalkozzunk, és az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés a jövőnket formáló alapvető kérdés legyen idehaza is. A választ az éghajlatváltozással kapcsolatos politikánk alapvetéseit tartalmazó alábbi öt pontban foglalom össze.

Először: a tudományos elemzések arra utalnak, hogy az éghajlatváltozás gyorsabban zajlik, mint gondoltuk, és negatív hatásai hazánkat különösen súlyosan érintik. Ezért az éghajlatvédelem terén azt az elvet valljuk, hogy előzzük meg az elkerülhetőt, de egyúttal készüljünk fel az elkerülhetetlenre is, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett erőfeszítések mellett az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvésünkben kiemelt szerepet kell szánnunk alkalmazkodási képességünk erősítésének, illetve az ezzel kapcsolatos szemléletformálásnak.

Másodszor: sokan vetik fel a gazdasági növekedés és az éghajlatvédelem ellentétét, arra utalva, hogy az utóbbi feleslegesen von el erőforrásokat a gazdaságtól. Mi ezt épp fordítva látjuk. Az éghajlatváltozás ugyanis a világ legtöbb országát gyors cselekvésre, ezen belül az energiaellátás, a közlekedés, a víz-, az erdő- és mezőgazdálkodás mélyreható átalakítására kényszeríti. Óriási és egyre növekvő piaca, üzleti lehetősége lehet mindazoknak a gazdaságoknak és vállalkozásoknak, amelyek ezekre az igényekre a legversenyképesebb megoldásokat kínálják majd.

Magyarországnak ebbe a csoportba kell tartoznia, hiszen minden adottsága megvan hozzá, éppen ezért a dinamikus és minőségi innovációra fokozottan támaszkodó gazdasági növekedésünknek erős támasza lehet a gazdaság klímabarát átalakításában rejlő innovációs és üzleti lehetőségek feltárása, kihasználása. Mi ezt a pályát nevezzük bajnokpályának. A gazdasági fejlődést ugyanakkor az éghajlatvédelem követelményével összhangban, fenntartható módon kell megvalósítanunk, ezért a dinamikus gazdasági növekedés fenntartása mellett Magyarország 2030-ra, az Európai Unió vállalásával teljes összhangban, 40 százalékkal tervezi csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990. évi bázishoz képest.

A fentiek alapján a kibocsátáscsökkentési intézkedéseink fókuszába a klímavédelem mellett egyéb társadalmi hasznokat kínáló, kiemelten a rezsiköltségek fenntartható módon történő csökkentését, az energiaellátás-biztonságot és az innovációt támogató intézkedéseket helyezzük. Ezért a kormányzati intézkedések gerincét az energiamegtakarítás minden formájának ösztönzése, ezen belül az épületek energiafelhasználásának racionalizálása, a megújulóenergia-felhasználás növelése, a közlekedészöldítés és a nukleáris energia hasznosítása alkotják. Reális célnak tartjuk, hogy 2030-ra energiafelhasználásunkban a jelenlegi 14 százalékról 20 százalékra nőjön a megújuló energiaforrások részaránya.

Az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz történő alkalmazkodási képességünk erősítését szolgáló intézkedések azokat a pontokat célozzák, ahol Magyarország az éghajlatváltozásra legérzékenyebben reagál. Ezek a vizeink és termőföldünk védelme, az éghajlatváltozás emberi egészségre gyakorolt negatív hatásainak mérséklése és a kritikus infrastrukturális szolgáltatások szélsőséges éghajlati jelenségekkel szembeni ellenálló képességének növelése.

Végül hangsúlyozzuk, hogy miközben éghajlatunk védelmében a kormányzat kiemelt felelősséggel bír, a klímavédelem a legelemibb módon közös ügyünk, a települési önkormányzatok, az üzleti vállalkozások, a helyi vallási és civil közösségek, a környezetvédő és természetvédelmi szervezetek, az oktatási intézmények, a családok és minden egyes magyar állampolgár részt kell vállaljanak ebből a közös ügyből. Csak szoros együttműködés esetén van esélyünk közös sikerre az éghajlatvédelem területén.

Tisztelt Országgyűlés! Nézzük meg most Magyarország helyzetét! Fontos, hogy mindannyian tisztában legyünk a jelenlegi magyarországi éghajlati helyzetképpel és várható jövőképpel, továbbá engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket a kormány tudományos összefogást támogató kezdeményezéséről. Magyarországon a múlt század eleje óta tapasztalt 1,15 Celsius-fokos országos mértékű hőmérséklet-emelkedés meghaladja a globális változás 0,9 Celsius-fokosra becsült mértékét. Hazánkban is minden kétséget kizáróan növekedni fog az átlaghőmérséklet a jövőben, az évszázad közepéig nyáron 1,4-2,6, illetve ősszel 1,6-2 Celsius-fokos változásra számíthatunk, míg az évszázad végére a növekedés őszre megközelítheti, nyáron pedig meg is haladhatja a 4 fokot.

Annak érdekében, hogy hazánk alkalmazkodni tudjon az elkerülhetetlenhez és elkerülje az elkerülhetőt, a magyar kormány az éghajlatváltozási kormányközi testület globális éghajlatváltozást értékelő jelentéseinek mintájára egy Magyarországra összpontosító nemzeti jelentés elkészítését tervezi, ennek az első alkalmát az Innovációs és Technológiai Minisztériumban megtartottuk.

Tisztelt Országgyűlés! Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából Magyarország helyzete az Európai Unión belül kedvező. 1990-hez képest 34 százalékkal csökkentek a hazai kibocsátások, a csökkenésben a gazdasági konjunktúra mellett az éghajlatvédelmi erőfeszítések játszottak kiemelkedő szerepet. A Magyarországra vonatkozó 6 tonna körüli egy főre jutó kibocsátási érték alacsonyabb a 8 tonna/fő fölötti európai átlagértéknél.

2008 és 2009 között közel 9 százalékkal csökkent a kibocsátásunk, majd a következő öt évben, 2009 és ’13 között nem csupán alacsony szinten maradt, de további 12 százalékos csökkenést mutatott. A kibocsátások csökkenő trendje ugyan ’14-ben megszakadt, ’15-ben pedig már 5 százalékos növekedést regisztrálhattunk, és bár kisebb mértékben, de a növekedés 2016-ban is folytatódott, az elmúlt években a kibocsátás a meglóduló gazdasági növekedéssel szoros összefüggésben nőtt meg, tehát a növekedés következményeként.

(14.30)

Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy az a tévhit, hogy a gazdasági növekedés és a dekarbonizáció között szükségszerűen ellentétes kapcsolat van, Magyarországon is alaptalannak bizonyult; miközben a GDP 1995 és 2016 között 59 százalékkal nőtt Magyarországon, az üvegházhatású gázok kibocsátása ugyanezen idő alatt 19 százalékkal csökkent.

A kedvező összkép kialakulásához számos kormányzati intézkedés járult hozzá. A kormány a tagállami kvótabevételekből országos elektromobilitási és energiahatékonysági programokat hirdet a zöldberuházási rendszer, a zöldgazdaság-finanszírozási rendszer és a gazdaságzöldítési rendszer népszerű programjain keresztül; az emissziókereskedelmen kívül eső szektorokban, mint a közlekedés, hulladékgazdálkodás, mezőgazdasági és épített környezet, Magyarország az Európai Unió tagállamai közül magasan az élvonalba tartozik kiemelkedő kibocsátáscsökkentési eredményeivel. Habár 2020-ig 10 százalékkal növelhette volna kibocsátásait célértéke alapján, várhatóan legalább ugyanekkora csökkenést lesz képes elérni. Jelenleg hazánk a 2005. évi bázisévhez képest mínusz 13 százalékon áll a rendelkezésünkre álló 2016-os leltáradatok alapján.

A kibocsátások csökkentéséhez leginkább az épületállomány energiafelhasználásának a változása járult hozzá; a kibocsátások itt mintegy 5,5 millió tonna CO2-egyenértékkel estek vissza 2005 és 2016 között. Ez a Mátrai Erőmű éves kibocsátásának megfelelő nagyságrendű üvegházgáz-kibocsátás, és ez 32 százalékos csökkenésnek felel meg. A háztartások részben az időjárás alakulásától is függő tüzelőanyag-felhasználása összességében csökkent ebben az időszakban, nagyjából 11-13 százalékkal. A földgázfelhasználás 2005 és 2014 között ennél is drasztikusabban, 42 százalékkal csökkent, ezzel párhuzamosan viszont a tűzifa és egyéb biomasszák felhasználása megduplázódott. E kedvező fejleményekhez jelentősen hozzájárultak az operatív programok forrásaiból a közintézmények energetikai korszerűsítésére szánt, százmilliárd forintot bőven meghaladó támogatások, valamint az „Otthon melege” program épületenergetikai és berendezéscserét támogató programjai.

Engedjék meg, hogy a kibocsátási adatok ismertetése után tételesen röviden összefoglaljam a 2010 óta elért fontosabb klímapolitikai eredményeket, mivel hazánkban az éghajlatvédelmi szabályozás és végrehajtás az elmúlt időszakban számos pozitív változáson ment keresztül.

Az Országgyűlés az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján elfogadott párizsi megállapodást a 2016. évi L. törvénnyel kihirdette. Magyarország 2010 óta vesz részt a nemzetközi klímafinanszírozásban, tagja a Global Environment Facility, azaz az ENSZ környezetvédelmi programja egyik programvégrehajtó egysége irányító bizottságának. A montreali jegyzőkönyv kigali módosítása elősegítheti a környezetbarát és energiahatékony technológiák elterjedését, Magyarország az Európai Unióban elsőként és a világon is az elsők között zárta le a belső ratifikációs folyamatot ezzel kapcsolatban. A környezeti és energiahatékonysági operatív program keretén belül mind a 19 megyére megyei klímastratégiák készültek, valamint elkészült Budapest főváros klímastratégiája is, amelyek az adott szinten szükséges fejlesztések megalapozását szolgálják. Mindemellett széles körű célcsoportot tömörítő megyei éghajlatváltozási platformok, illetve fővárosi éghajlatváltozási platform létrehozására került sor.

A helyi, térségi és országos, klímaváltozással kapcsolatos stratégiaalkotást és döntéshozatalt, illetve a szükséges intézkedések megalapozását segíti a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer, amelynek kidolgozása 2012-ben kezdődött a jogszabályi és koncepcionális megalapozással, majd 2016-tól már a működő rendszer is elérhető. A KEHOP mellett a terület- és településfejlesztési operatív programokban is lehetőség nyílt a települési és helyi fejlesztési stratégiával rendelkező vidékfejlesztési közösségek számára fenntartható energia- és klímaakciótervek kidolgozására.

Szeretném kiemelni, hogy 2018. szeptember 12-én a 23 magyar vidéki várost tömörítő Megyei Jogú Városok Szövetsége is csatlakozott az úgynevezett Under2, azaz 2 Celsius-fok alatti klímavédelmi koalícióhoz. A nemzetközi klímavédelmi szövetség tagjai vállalják, hogy 2050-re 80 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátásukat az 1990-es évek értékeihez képest. A szövetség tagjai 2023-ig mintegy százmilliárd forint értékben hajtanak majd végre klímavédelmet szolgáló beruházást, korszerűsítést. Végül, még egyszer említem, hogy a Magyar Országgyűlés nemrégiben fogadta el a teljes mértékben Párizs-kompatibilis második nemzeti éghajlatvédelmi stratégiát.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a NÉS II. is szervesen illeszkedik a kormány szélesebb energia- és klímapolitikai elképzeléseibe, miszerint tiszta, okos és megfizethető energiát kívánunk biztosítani minden magyar energiafogyasztónak. Tiszta, mert a hazai energiafelhasználásban növeli az alacsony vagy nulla szennyezőanyag-kibocsátású technológiák súlyát, ösztönzi az energiahatékonyság növelését, és ezáltal is erősíti energetikai függetlenségünket. Az értéklánc minden szintjén támogatja az energiatakarékos megoldásokat a környezetre, az éghajlatra és a fogyasztók energetikai célú rezsikiadásaira gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében. Okos, mert épít a legújabb technológiai vívmányokra annak érdekében, hogy a magas szintű energetikai szolgáltatásokat a lehető legalacsonyabb költséggel lehessen biztosítani. Az energiaszektor átalakítása során arra törekszünk, hogy ez új piaci lehetőségeket teremtsen az innovatív hazai vállalkozások számára, és megerősítse a szektorban zajló kutatási és fejlesztési tevékenységet. Végül, az energiastratégiánk olyan, amely megfizethető szolgáltatásokat biztosít, mert olyan diverzifikált ellátási portfóliót és szabályozói környezetet alakítunk ki, amelyben a hazai energiák alakulása fenntartható módon támogatja a magyar gazdaság versenyképességének javítását és a fogyasztók jólétének növelését.

Ennek a jövőképnek az elérése érdekében a következő négy programpont végrehajtását tűzzük ki célul: egyrészt a magyar fogyasztót helyezzük a nemzeti energiastratégia fókuszába, másrészt megerősítjük energiaellátásunk biztonságát, harmadrészt végrehajtjuk az energiaszektor klímabarát átalakítását, valamint kihasználjuk az energetikai innovációban és a klímaváltozásban rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségeket.

Tisztelt Országgyűlés! A megelőzés, az alkalmazkodás és a tudatformálás egyensúlya az éghajlatvédelemben; a tudomány eredményeire támaszkodó tervezés; innovatív gazdasági fejlődést segítő kibocsátáscsökkentési politika; tiszta, okos, megfizethető energia garantálása a magyar fogyasztók számára; inkluzivitás és együttműködés a tervezésben és a végrehajtásban  ezt a jövőképet kínáljuk az integrált energia- és klímapolitika területén önöknek és a magyar polgároknak.

A hazai éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések kialakításában és végrehajtásában a visszaszámlálás elkezdődött, egy olyan csatában kell közösen harcolnunk, amelyet ha elveszítünk, az összes többi csatánk és küzdelmünk okafogyottá válik.

A klímaváltozás várható társadalmi hatásainak mérséklése és a társadalom alkalmazkodóképességének javítása immár napi feladatunk, a klímaváltozás lassítására irányuló törekvések, illetve a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás akkor lehet hatékony, ha az intézkedéseket szakmai, tudományos, szakpolitikai és társadalmi konszenzus övezi. Ezt csak közös gondolkodással és erőfeszítéssel tudjuk elérni. Erről kell, kellene hogy szóljon  és remélem, erről is fog szólni  a mai tanácskozás. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kaderják államtitkár úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány vitaindítójára mindösszesen 40 perces időkeret van, ebből 28 percet használtak el. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának.

(14.40)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és a tájékoztatást a fennmaradó időkeretről. Az ENSZ éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései között szerepel az oktatás, a tudatosítás és az emberi és intézményi kapacitás javítása az éghajlatváltozás mérséklésével, alkalmazkodással, a hatás csökkentésével és a korai figyelmeztetéssel kapcsolatban. Számos ENSZ-tagállam éghajlatváltozással kapcsolatos akciótervében szerepelnek a negyedik fenntartható fejlődési célhoz, a minőségi oktatás biztosításához kapcsolódó cselekvések, elsősorban a figyelemfelkeltés, a tartalomszabályozás, az éghajlatváltozással kapcsolatos célzott programok kidolgozása és a kapcsolódó kutatások támogatása terén.

Hazánkban a 2017-2030 közötti és a 2050-ig tartó időszakra is kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégia határozza meg a rövid, közép- és hosszú távú célokat, cselekvési irányokat. A 2018. október 31-től hatályos stratégia alapján hat hónapon belül el kell készíteni a három évre szóló cselekvési tervet, amely a klímavédelem konkrét intézkedéseit tartalmazza majd. Ebből az oktatás területén 10 cselekvési irányt jelöl ki. Ezek között hangsúlyos, hogy elemezni kell a kerettanterveket, a felsőoktatási képzési követelményeket, valamint a tanárképzés rendszerét az éghajlatváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos szemléletformálás további erősítése érdekében, valamint át kell világítani a közigazgatási vizsgák anyagait a fenntarthatósággal, éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek szempontjából.

A felsőoktatási intézmények jelentős részben különféle programokkal segítik a fenntarthatósággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos oktatási törekvéseket. Ezek összehangolására 2018 novemberében az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián folyt tanácskozás, amelyben az Emberi Erőforrások Minisztériuma is aktív szerepet vállalt. Kiemelkedik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képzési moduljainak sora.

Az éghajlatváltozás témaköre a rendszerváltozás után megalkotott, különböző tartalmú szabályozó dokumentumokban rendre szerepelt, ennek következtében évtizedek óta a hazai oktatási rendszer által közvetített ismeretek szerves részét képezi. A felnövekvő nemzedéknek ismernie kell és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában egyaránt. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel kell használni. A köznevelési intézményeknek ezzel összefüggésben fel kell készíteniük a tanulókat a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására, valamint meg kell ismertetniük velük azokat a társadalmi és gazdasági folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idézhetnek elő szűkebb és tágabb környezetükben egyaránt.

Az iskoláknak a tanulás-tanítás és a közösségi élet napi gyakorlatán túl intézményi szintű projektnapok és témahét szervezésével, a tanuló együttműködését és aktivitását igénylő gyűjtésekkel, helyi, regionális, országos és nemzetközi programokba való bekapcsolódással szükséges támogatniuk a tanulókat a természeti és épített környezettel, valamint közösségeink jövőjével kapcsolatos felelősségérzetük kialakításában.

Ugyanakkor az is egyértelmű elvárás, hogy annak érdekében, hogy a tanulók megértsék, milyen veszélyt jelent az anyagokkal való felelőtlen gazdálkodás az élőlények sokféleségére, életmódjuk és megjelenésük gazdagságára, továbbá tudatosuljon bennük saját felelősségük a fenntartható jövő alakítása iránt, a pedagógusoknak hiteles példát kell mutatniuk, illetve olyan ismereteket és tapasztalatszerzési lehetőségeket kell biztosítaniuk a tanulók számára, amelyek kapcsolatban állnak az erőforrások tudatos, takarékos és felelősségteljes használatával.

Az EMMI által fenntartott ökoiskola-program, illetve annak megvalósító intézményei, az ökoiskolák magyarországi hálózata nemzetközileg is elismert, jó gyakorlat. 2004 óta fenntartótól függetlenül közel ezer iskola, a magyarországi iskolák 29 százaléka csatlakozott a kezdeményezéshez, és nyerte el pályázat útján az ökoiskola vagy az örökös ökoiskola címet. Ezekben az intézményekben rendszerszerűen, egész intézményes megközelítésben, vagyis az iskola minden dolgozójára, tanulójára érvényesen, őket bevonva és mindennapi gyakorlatként foglalkoznak a környezettudatosságra, a fenntarthatóságra, a környezeti egészségre, valamint a globális felelősségvállalásra neveléssel.

Az iskola az alapdokumentumaiban rögzített módon működését, az iskolai élet szervezését, a pedagógiai munkát, a külső partnerei bevonását, de még a kommunikációt is beleértve foglalkozik a környezeti értékek hangsúlyozásával, átadásával, így például a hulladékszállítás megszervezése és megvalósítása, a helyi tantervbe beépített terepi foglalkozások, az erdei iskolák, a témanapok, a témahetek megvalósítása vagy az iskolai közösségi szolgálat tekintetében természetvédelmi, környezetvédelmi tevékenység ajánlása, szervezése a diákok részére.

Sok ökoiskolában működtetnek energiakommandót: a diákok aktív és tudatos közreműködésével valósul meg az iskola épületének energiatakarékos működtetése. A 2018-19-es tanévben már ezer általános iskola és középiskola tartozik a környezettudatosságra, fenntarthatóságra kiemelten figyelmet fordító köznevelési intézmények sorába, ez azt jelenti, hogy közel minden harmadik magyar iskola. 48 első ökoiskola, 54 megújított és 56 örökös ökoiskola cím került ebben a tanévben átadásra. Az ökoiskolák körülbelül 79 százaléka tartozik a tankerületi központokhoz, 6 százalékuk agrárszakképző iskola, 5 százalékuk az ITM fenntartásában működő, gazdasági vagy műszaki szakképző centrum tagintézménye, egyre több az egyházi fenntartású iskola a hálózatban, arányuk jelenleg körülbelül 6 százalék.

A magyarországi zöldóvodák hálózata az Agrárminisztérium koordinálásával működik, és összesen 898 intézmény a tagja. A zöldóvodák  a kritériumrendszer megfogalmazása szerint  pedagógiai programja tartalmazza a fenntarthatóság pedagógiája iránti elkötelezettséget, előtérbe helyezi a helyi értékek megismerését, védelmét és megőrzését, és kiemelt szerepet szán a környezettudatos nevelésnek, és erre építi a fejlődést elősegítő tevékenységét, valamint ennek jegyeit az infrastruktúrájában és annak működtetésben is tükrözi.

A szintén egészintézményes megközelítést alkalmazó zöldóvodák tehát a fenntarthatóságra nevelés eszközeivel szintén hozzájárulnak az éghajlatváltozással kapcsolatos szemléletformálás és tudatosság megalapozásához. A 2018-as pályázati évben összesen 38 óvoda, ebből 20 intézmény első alkalommal, 7 intézmény második alkalommal, 7 intézmény pedig harmadik alkalommal nyert zöldóvoda címet, míg négy intézmény kapott jogosultságot az örökös zöld-óvoda cím viselésére. Az ökoiskolák rendszerét az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága azzal is elismerte, hogy hivatalosan is jó gyakorlattá minősítette a fenntarthatóságra nevelés terén.

A köznevelési intézmények infrastruktúra-fejlesztésére kiírt, célzott támogatások esetén a pályázatok értékelésében szempont volt a fenntarthatóság követelményének szem előtt tartása, valamint a megújuló energiahordozók minél nagyobb mértékű kiaknázása.

A 2014. évben elindított nemzeti köznevelési infrastruktúra-fejlesztési program keretében 158 projekt valósult meg majd’ 600 iskolában 125 milliárd forint értékben, ebből 51 új uszoda, 47 új tornaterem épül, 44 helyen tanterem-beruházás, -fejlesztés valósul meg, valamint 15 új iskola és egy új óvodafejlesztés, illetve -építés valósul meg. Ezek közül több mint 56 beruházás átadására már sor kerülhetett, 13 helyszínen új tanuszoda, 22 helyszínen új tornaterem létesült, ezen túl 15 iskola bővülhetett új tantermekkel, továbbá megépült 4 iskola, valamint egy új óvoda. Az infrastruktúra-fejlesztésre kiírt célzott támogatások esetén a pályázat értékelésében szempont volt a fenntarthatóság követelményeinek a szem előtt tartása, valamint megújuló energiahordozók minél nagyobb kiaknázása.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos fontos program, hogy az EMMI köznevelési szakterülete három területet jelölt ki elérendő eredményként a diákok tudatosságának fejlődése terén, és ebből az egyik a környezettudatosság a fenntarthatósági témahét keretében a 2015-2016-os tanévtől. A fenntarthatósági témahét részeként a tanulóknak szóló programok mellett pedagógusképzések, önkéntes szakemberek bevonásával megvalósított szemléletformáló tevékenységek és egyéb kísérő események valósulnak meg. A fenntarthatósági témahét programjaihoz az iskolák egyre nagyobb számban csatlakoznak. A 2017-18-as tanévben 1522 iskola 320 ezer diákja, majd’ 19 ezer osztály vett részt a témahéten, a programokhoz kapcsolódó tanárképzésen pedig 430 pedagógus vett részt.

A fenntarthatósági témahét eddigi fő témái voltak 2016-ban a szelektív hulladékgyűjtés, a tudatos vásárlás, a klímaváltozás, 2017-ben az állatvédelem, a tudatos táplálkozás és az ökológiai lábnyom, ’18-ban a természetvédelem, a mindennapi környezetvédelem, a fogyasztóvédelem.

(14.50)

Az idei tanévben a fenntarthatósági témahét kiemelt témája a fellépés az éghajlatváltozás ellen. A tanulók aktív bevonásával végzett iskolai projektmunkák mellett különböző interaktív programokkal, pályázatokkal, versenyekkel aktivizálják az iskolákat, tanárokat és tanulókat a témahéten való részvételre. A fenntarthatóságért elkötelezett szakemberek önkéntes alapon tudnak bekapcsolódni az iskolai programokba.

Az EMMI támogatásával „A Világ Legnagyobb Tanórája” című egyhetes eseményt immár harmadik éve rendezik meg. Az eseményhez 2018-ban 512 iskolából 3540 iskolai osztály csatlakozott. „A Világ Legnagyobb Tanórája” keretében a pedagógusok világszerte az adott év adott szeptemberi hetén tartják meg a tanítványoknak szóló tanórát. A tanóra megtartását az ENSZ szakértői csapata által készített online letölthető óravázlatok segítik.

„A Világ Legnagyobb Tanórájának” eddigi témahetei voltak például a tudatos táplálkozás és a közösségi aktivitás. A kezdeményezéshez kapcsolódóan a tanóra megtartása mellett országos pályázatokat is hirdettek, mint például a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” elnevezésűt; pályázni a fenntarthatósági témahét témáinak valamelyikét szolgáló, helyi szinten megvalósítható közösségi tevékenységgel lehetett.

A fenntarthatóságra nevelés pedagóguskompetenciáinak fejlesztése során a neveléspedagógia minden korosztály és minden tantárgy számára kínál szemléletformálást, tudatosítást segítő programokat. Ebben a témában az elmúlt öt évben több pedagógusképző program került kidolgozásra. Több olyan, akár a természettudományos neveléshez, akár egyéb területekhez kötődő pedagógus-továbbképzés szerepel az Oktatási Hivatal akkreditációs jegyzékében, amelyek felkészítik a pedagógusokat arra, hogy mind információkkal, mind módszertani tapasztalatokkal felvértezve segítsék tanítványaikat abban, hogy az éghajlatváltozás elleni cselekvésre motiválttá váljanak.

Tisztelt Ház! Időkeretem lejárt, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak az oktatás, de az egészségügy terén is mind rövid, mind közép-, mind hosszú távú cselekvési tervvel készültünk, amelyről részleteiben a nemzeti éghajlatváltozási stratégiáról szóló 23/2018. OGY határozat is rendelkezik. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Rétvári Bence államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is a változás mibenlétével kell egy kicsit foglalkozzunk. Hála istennek, ma már kevesen vitatják azt, hogy alapvetően egy természetes folyamatról van szó, egy természetesen visszatérő folyamatról, amely  esztendőben mérve  mintegy 10 ezer esztendős nagyságrendben szokott bekövetkezni. Éppen ezért érdemes mindannyiunknak  a földtörténetet egy kicsit szemünk elé véve  végiggondolni azt, hogy 10 ezer esztendővel ezelőtt vagy éppen 3 millió esztendővel ezelőtt milyen földtörténeti állapotok voltak, milyen természeti környezetben kellett akkor azoknak az élőlényeknek egzisztálniuk, amelyek éppen akkor itt a Földön megtalálhatók voltak. Ugyanis a tudósaink által előre jelzett, klímaváltozással kapcsolatos trendek ennek az évszázadnak a közepére olyan klimatikus viszonyokat vetítenek elő, amelyek utoljára a Föld történetében 3 millió esztendővel ezelőtt voltak éppen megtalálhatók. Éppen ezért elsősorban az alkalmazkodás az, ami számunkra fontos. Az alkalmazkodást mindenképpen azzal kell kezdenünk, hogy azokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésünkre állnak a természetben, tartalmasan és fenntartható módon próbáljuk meg saját javunkra felhasználni. Mert ha nem ezt tesszük, akkor ezt a természetes, ciklusos folyamatú éghajlatmódosulás-változást megtetézzük azokkal az emberi hatásokkal, amelyek az elmúlt 200-250 esztendőben  az ipari forradalom és a fosszilis tüzelőanyagok megjelenését követően  jelentős mértékben hozzájárultak a Föld felszínének és légrétegének átalakításához.Éppen ezért azt is ki kell mondani, hogy leginkább az emberi magatartásforma az, amely befolyásolja mindannyiunk jövőjét. Értékválasztás kérdése a fenntarthatóság és az éghajlat-módosulás lassítása, egy olyan értékválasztás, amely takarékosságra, hatékony energiafelhasználásra és anyagfelhasználásra serkent bennünket. Mondhatnám azt, hogy rossz példa volt néhány órával ezelőtt az ellenzéki képviselőknek a magatartása; ők ezt az értéket választották, éppen a magukat zöldnek nevező politikai frakciókhoz tartozók, hogy a nyakunkba legalább tíztalicskányi papírfecnit, szemetet szórtak. Nincsenek itt az ülésteremben, bár ők kezdeményezték ennek a vitának a lefolytatását.

Mi a változás természete? Szijjártó miniszter úr említette a migrációt, azt a migrációt, amely alapvetően a gazdasági megélhetés érdekében történik. Ennek a mozgatórugója az, hogy megváltoznak a lét- és termelési körülmények. A lét- és termelési körülmények megváltozása az, amely kimozdítja a nagyobb néptömegeket, és azon kontinensek irányába vezérli őket, ahol még ezek a létfeltételek barátságosabbak, és kevesebb emberi erőfeszítéssel lehet ugyanazt az életszínvonalat, azt a megélhetést biztosítani.

De nemcsak a gazdasági bevándorlókkal kapcsolatos problémák kezelésére kell felkészülnünk itt Európában és azon belül Magyarországon, a Kárpát-medencében, hanem három olyan kérdéssel is kell foglalkoznunk, amit a kormány képviselői itt már felvázoltak röviden: a vízbiztonság, a víz mennyiségi és minőségi rendelkezésre állása, az élelmezésbiztonság, amely részben kapcsolatban van a víz rendelkezésre állásával is, hiszen a mezőgazdasági kultúrák ok- és célszerű fenntartásához, az élelmezésünk alapjának az előállításához szükséges a jó minőségű öntözési célú víz rendelkezésre állása. És ugyanilyen fontos a lakhatási biztonság, amely azoknak az épületeknek a szélállóságát, hőállóságát, UV-állóságát foglalja magában, amelyekben éljük az életünket, akár az otthonainkról, akár pedig a közintézményeinkről van szó. Tehát ez a három legfontosabb kérdéskör, amivel foglalkoznia kell a kormányzatnak a következő néhány évtizedben, hogy a század közepére mind a vízbiztonság, élelmezésbiztonság, lakhatási biztonság, a vonalas infrastruktúrák, tehát a kritikus infrastruktúrák, amelyek a közlekedéshez, az energiaellátáshoz szükségeltetnek, azok megfelelő minőségben és biztonságban álljanak rendelkezésre.

Szemlélet és életgyakorlat megváltoztatására tettem említést, takarékosságra és hatékonyságra van szükség. A takarékosság értékválasztást jelent. Éppen ezért fontos, amit Rétvári államtitkár úr is felvázolt az oktatás területén, hogy már a Nemzeti alaptantervbe és a pedagógusoktatásba is be kell illeszteni a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek átadását.

Nagyon fontos a hatékonyság, hogy azokat az erőforrásokat, legyenek azok nyersanyagok, legyenek azok energiaforrások, azokat hatékonyan használjuk fel. És itt kapcsolódik az innováció. Nem véletlen az, hogy éppen az Innovációs és Technológiai Minisztérium foglalkozik az éhajlatváltozás kérdésével is, nemcsak azért, mert kitűzték ezt a nagyon szép pályát önmaguknak, hogy bajnok pályát kell elérni, és nemcsak önmaguk szeretnének bajnokok lenni, hanem a teljes kormányzati tevékenységet és Magyarországot is az éghajlatváltozás kérdéskörében bajnoknak szeretnék látni, de valóban, ez így van, a hatékonyabb nyersanyag-felhasználás és energiafelhasználás innovációt igényel, gondolkodást, fejlesztést igényel, és ebben mi, magyarok mindig jók voltunk. Ha olyan technológiákat tudunk előállítani, amelyeket értékesíteni tudunk a világpiacon, ráadásul a nemzetközi klímaegyezmények keretén belül, akkor ezt ki kell használni, erre építeni kell; ahogy ez elhangzott, az ivóvízellátás, a szennyvízkezelés vagy akár az agrárium, a mezőgazdaság területén ezek kiváló lehetőséget biztosítanak a magyar gazdaság számára.

(15.00)

Lassítás, én inkább ezt mondanám. Ez a kibocsátáscsökkentés egy nagyon szép fogalom, de ezzel nem fogjuk megváltoztatni a trendet, lassítani tudjuk az éghajlatváltozás mértékét. Én a magam részéről már ezzel is megelégednék, a kormány legyen ambiciózusabb, hiszen ezt várjuk el tőle, de amit valójában megtehetünk, az ennek az éghajlat-módosulási folyamatnak a lassítása, azt meg is kell tennünk.

A másik nagyon fontos kérdés az alkalmazkodás. A lassítás területén az épület-korszerűsítés egy kiváló lehetőség. Az államnak és az önkormányzatoknak elsődleges feladata és kötelezettsége, hogy a közszolgáltatásoknak helyet adó épületeket, létesítményeket éghajlat-módosulás szempontjából is időtállóvá tegyék, tehát azokat a szélsőséges időjárási viszonyokat a legfontosabb közintézményeink sérülésmentesen tudják átvészelni, elviselni. Ezek közé tartoznak a kórházak, ezek közé tartoznak az idősotthonok, a rendvédelmi, honvédelmi létesítmények, de ezek közé tartoznak az oktatási intézményeink is más-más fontossági sorrendben, hiszen egy havária esetében, egy rendkívüli helyzetben mindig elsősorban az idős emberek, a kiszolgáltatott helyzetben lévők, a betegek ellátása a legfontosabb, mellette a gyermekeké.

Tehát az épületek korszerűsítésében, az energiahatékonysági beruházásokban, a megújuló energiaforrások használatában valóban nagy lehetőségek vannak, gazdaságélénkítési lehetőségek is vannak, a költségvetésnek megtakarítási lehetőségei vannak, és ezen szolgáltatások használóinak pedig az ellátás színvonalában érzékelhető növekmény a saját jussuk. Egy példát mondanék csak: amikor a saját választókerületemben a megyei kórház korszerűsítését elvégeztük, és végre a hőszigetelés megtörtént, az ablakokat kicseréltük, amelyeken keresztül a huzat majd’ kivitte a betegeket, akkor azt tapasztalták az oda bekerülő és ellátásban részesülő betegek, hogy komfortosabb körülmények között tudják igénybe venni a szolgáltatást.

Vagy a szemléletformálás szempontjából milyen fontos, hogy egy iskolában, amikor fotovoltaikus rendszert, napelemeket szerelnek fel villamos energia előállítása céljából, egy kicsi kijelző panel ott van a közösségi térben, az iskola aulájában, és a tanszünetben, az óraközi szünetben a gyerekek szórakozás gyanánt is tudják nézegetni azt, hogy éppen abban a napszakban mennyi villamos energiát termel az a napelemrendszer, amely az iskola tetejére fel lett szerelve. És akkor az órán a szaktanár vagy az osztályfőnök tud beszélni az energiatakarékosságról, a megújuló energiák tiszta voltáról, ezeknek a fontosságáról, a fenntarthatóságról, a meglévő erőforrások tartalmas használatáról.

Ugyanilyen programokat indított el lakossági körben a minisztérium a háztartási gépek cseréjére, a megújuló energiák alkalmazására, a csapadékvíz-elvezetés biztosítására. A kistelepülések esetében a területi operatív program keretében az egyik legfontosabb pályázati cél a villámárvízek megakadályozását, kivédését szolgáló helyi, települési csapadékvíz-elvezető rendszerek rekonstrukciója vagy kiépítése. Tehát gyakorlati példák sokaságait tudjuk felsorolni a vízelvezetés, vízvisszatartás terén is.

A társadalmi és gazdasági fenntarthatóságról is essen szó, ugyanis gyakran halljuk az ellenzék részéről, hogy az elmúlt években az a trend megtört, miszerint folyamatosan csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, és az elmúlt két esztendőben 1, illetve összességében 2 százalékkal növekedett; még így is mi éllovasok vagyunk Európában.

De hát, a kutyafáját, vegyük már tudomásul azt, hogy valamiből meg is kell élni! Tehát az embereknek élni kell, dolgozniuk kell, valahol munkahely kell, értéket kell előállítsanak, abból el kell tartsák saját magukat és a családjukat, ahhoz pedig iparra van szükség és mezőgazdaságra van szükség. Olyan iparra van szükség, amely anyag- és energiatakarékos ipar, és ezzel együtt is sok embernek ad munkalehetőséget, benne van az innováció lehetősége is, tehát nem egyszerűen csak összeszerelő tevékenységről, hanem nagyobb hozzáadott értéket képviselő iparról van szó, de az elmúlt években ilyen fejlesztések valósultak meg országszerte.

Éppen ennek következtében valamelyest növekedett a kibocsátás, de a kibocsátás túlnyomó többsége nem is az iparból és nem is a mezőgazdaságból származik, hanem a közlekedésből, méghozzá abból a közlekedésből, abból a tranzitközlekedésből, ami átszáguld Magyarországon, ami miatt háromsávosítani kell az M1-es autópályát, mert egyszerűen mi idehaza nem tudunk már közlekedni rajta, mert akkora az átáramló tranzitforgalom Magyarországon keresztül. Na, annak olyan kibocsátása van, ami akár 1-2 százalékban is érvényesíteni tudja a hatását az összkibocsátáson belül.

A mezőgazdaság területén az alkalmazkodásról: azt a folyamatot kellene végigvinni az agrártárcának, amit elkezdtek, hogy azokat a növényeket kellene tovább nemesíteni és kiválasztani, amelyek szárazságtűrőek, mert nem fogjuk bírni hosszú távon elegendő öntözővíz-mennyiséggel az agrárium szinten tartását és az élelmezésünk stabilitásának biztosítását, akár még az exportképességünk fenntartását sem. Nem beszélve arról, hogy földjeink egy jelentős része, ahogy azt volt mezőgazdasági miniszter urunk, Fazekas Sándor is korábban többször is elmondta a kabineten belül is számunkra, az öntözés által olyan állapotba kerülhet, amely jelentős mértékben rontja annak a területnek a művelhetőségét, illetve a termőképességét, tehát rövid távon tudunk hasznot előállítani, de középtávon, hosszú távon inkább kárunkra válik az ilyen mesterséges beavatkozás. Éppen ezért fontos, hogy az öntözés területén  nem a locsolás, hanem az öntözés területén  olyan technológiák kerüljenek kiválasztásra, meghonosításra, pályázati forrásokból támogatásra, amelyek a lehető legkevesebb vizet használják a legjobban odairányítva, ami a növény számára is a legnagyobb hozzáadott értéket tudja biztosítani.

Tehát az innováció és a tudástranszfer fontos lehetőség, az önkormányzatokkal való együttműködés, a rájuk való támaszkodás fontos, kiváltképpen a nagyvárosokban. Tehát ez az Under 2, amit említett itt a miniszter úr is, a 100 milliárd forint energiahatékonyságra elköltendő nagyvárosi pénzmag fontos löket, hogy a stratégiai keretrendszert, a cselekvési terveket a stratégia elfogadását követően, a térségi, települési klímastratégiákat, a fejlesztési programozást vagy a rendelkezésre álló hazai és európai uniós forrásokat ok- és célszerűen tudjuk felhasználni.

Így áll össze tulajdonképpen az éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiai keretrendszer (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) mind a folyamat lassítása, mind pedig az alkalmazkodás területén. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bencsik János képviselő úr. Kepli Lajos jobbikos képviselő úr nincs a teremben, ezért megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Ez a mai politikai vitanap az éghajlatváltozásról valóban a jövőnket leginkább befolyásoló tényről való értelmes, tárgyilagos diskurzusra ad lehetőséget, de úgy látszik, hogy ezzel a lehetőséggel azok élnek, akik képesek értelmes és tárgyilagos diskurzusra, akik nem képesek, azok nincsenek most itt; ebből számomra ez a következtetés jön le. Nagyon sajnálom abból a szempontból, hogy az a fajta álszent hozzáállás az éghajlatváltozáshoz, amit az ellenzék részéről sokszor tapasztaltunk az elmúlt évek során, nem nyert még nagyobb nyilvánosságot.Nyilvánvaló az is, hogy az éghajlatváltozásból eredő komplex elemzésnek vannak gazdasági, technológiai, szociális és politikai aspektusai, amelyek közötti helyes és célszerű eligazodás, az ellenstratégiának, nevezetesen az éghajlatváltozás megállítása, a felmelegedés maximálása, fontos eleme lehet, fontos előfeltétele lehet.

Kétségtelen tény, hogy az emberiség modern korában megtapasztalt légköri felmelegedéshez az emberi tevékenység hozzájárul, amellett, hogy a Föld életciklusának is vannak sajátos hozzájárulásai.

(15.10)

Úgy gondolom, hogy azokat a lépéseket az emberiségnek meg kell tennie, amire ráhatása van, amivel képes orvosolni a kialakuló, fenyegető helyzetet. Ez egy pozitív megközelítést jelent számunkra, mert amennyiben az embernek van közrehatása a helyzet rosszabbodásában, a légköri felmelegedésben és a vele járó éghajlatváltozásban, akkor annak elfogadható szinten való tartására is képes kell hogy legyen az emberiség, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor otthonunk, a Föld megszűnhet az emberiség életterének lenni.

Ferenc pápa Laudato si' enciklikájában a következőkkel jellemezte a mai embert érő kihívást és a felelősségének objektív létét: a fogyasztás, a pazarlás, a környezetkárosítás üteme meghaladta a bolygó lehetőségeit, olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet, miként egyes térségekben már ténylegesen visszatérően is ez történik. A jelenlegi egyensúlyvesztés hatásának enyhítése attól függ, mit teszünk most, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amelyet nekünk tulajdonítanak azok, akiknek majd el kell viselniük a legsúlyosabb következményeket.

A bizakodás és a remény biztatásán túl az emberiség számára eljött a tettek ideje, mégpedig a közös cselekvés ideje, mérlegelve a társadalompolitikai változások irányát és elemezve a globális kihívásokat. Ennek a tettsorozatnak egy fontos lépése volt a 2015-ben létrejött párizsi megállapodás, amely, úgy látom, és úgy látjuk többen is, hogy megfelelő keretet biztosít a nemzetközi klímapolitika 2020 utáni kezeléséhez, amelyben az európai uniós, valamint a magyarországi klímaintézkedések megvalósításához szükséges iránymutatás is szerepel.

A dokumentum célként tűzi ki az átlaghőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fok alatt tartását, és a XXI. század második felére olyan állapotot irányoz elő, amelyben az összes üvegházhatású gáz kibocsátása nem lehet nagyobb, mint amit a természet képes kiegyensúlyozni, vagyis az üvegházhatásúgáz-koncentráció tovább nem növekszik a légkörben. Ez egy nagyon fontos cél, amiért az emberiség tehet a legtöbbet. A dokumentum kimondta azt is, hogy ennek az éghajlatváltozásnak az emberi oldalát tekintve fő okozója a fosszilis alapú energiatermelés és a közlekedés is.

A megállapodás meghozatalakor az Európai Unió  az európai uniós tagállamok meghatalmazása alapján  képviselte azt a közös álláspontot, amely bekerült a párizsi megállapodásba, és egyébként magán az értekezleten az Európai Unió és az ott levő tagállami képviselők igen aktív szerepet játszottak abban, hogy a párizsi értekezlet minél teljesebb körű vállalásokat tudjon tenni. Ebben a magyar kormány álláspontja teljes mértékben megegyezett az ott elfogadott uniós álláspontokkal.

Az Unió továbblépett, mert a párizsi megállapodás keretében és annak végrehajtása érdekében az energiaunió koncepció került elő, amelyben kemény viták után, de elfogadást nyert 2018 decemberétől kezdődő hatállyal az, hogy integrált nemzeti energetikai és klímaterveket kell kidolgozniuk a tagállamoknak s ezt benyújtani az Európai Bizottság elé, ezáltal az ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokat egy konszolidált európai szinten tudjuk megállapítani és meghatározni. Tehát az Európai Unió és benne Magyarország ezeknek a terveknek a megvalósítása esetén jelentős hozzájárulást tud tenni a globális felmelegedés kiküszöbölése, csökkentése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban.

Magyarországnak van egy olyan célja, elképzelése, hogy 2030-ig az 1990-es évhez képest 40 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat. Erre megvan a lehetőség, a 23/2018. országgyűlési határozattal elfogadott, 2018-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégia, amely az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentési pályáját irányozza elő, illetve erre tesz utalást.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az üvegházhatású gázok csökkentésének nemcsak az a módja, hogy az energiatermelés és a közlekedés átmegy egy dekarbonizált irányba, hanem az is módja, hogy azt az elvet követve, hogy a fel nem használt energia a legolcsóbb energia, jelentős lépéseket tudunk tenni az energiahatékonyság növelése, azaz az energiafelhasználás csökkentése irányába. Fontosnak tartom, hogy e tekintetben is együtt mozogjunk az európai trendekkel, de azért vannak olyan addicionális kiegészítő lépéseink, amelyekről ritkán szoktunk beszélni. Ennek tekintem a családi otthonteremtési programot is, mert az együtt jár a lakásállomány megújításával, és a hatályos építési szabályok szerint ez jelentős energiamegtakarítást jelenthet és fog jelenteni a lakosság számára, amely szerintem számottevően, érzékelhetően hozzá fog járulni a magyarországi energiahatékonyság javulásához.

E tekintetben igaz az a megállapítás, hogy a gazdaság fejlődése, legalábbis Magyarországon nem jár együtt üvegházhatású gázok kibocsátásával, vagy legalábbis nem arányos mértékben jár ezzel együtt. Erre azt tudom mondani, hogy az elmúlt évek iparfejlesztése, gazdaságfejlesztése során a magyar gazdaság, a magyar ipar jól teljesített, mert a fajlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentősen csökkent.

Nagy kérdéskör számunkra, Magyarország számára is, hogy mit tudunk tenni az energetikával kapcsolatban. Magyarország a karbonszegény energiatermeléshez történő átmenet folyamatában van, és nagyon fontosnak tartom aláhúzni azt, hogy az egyik legfontosabb klímapolitikai eszközünk az energiatermelésben a nukleáris energiatermelés fenntartása, amely egyfajta hátteret, alaperőművi rendszert biztosít az időjárástól függő megújulóenergia-termelésnek. Hazánkban ebben is nagy előrelépés várható. A következő 4-5 éven belül 3 gigawatt napelem-kapacitás épül fel, amelynek a tényleges energiatermelése ennél sokkal kevesebb, de az is mutatja az irányt, hogy az az átmenet, amelyet elindított az Európai Unió a legutóbbi téli energiacsomaggal, abban az átmenetben Magyarország nem lemaradni fog, hanem a fő vonalakkal együtt saját nemzeti érdekei mentén és annak a gazdasági előnyeinek a kihasználásával tud előrelépni a karbonszegény energiatermelés irányába.

Ha kitekintünk a globális világra és megnézzük a Nemzetközi Energia Ügynökség frissen megjelent anyagát, azért azt lehet látni, hogy a nagy elhatározások mellett is 2040-ig növekedni fog globális szinten az energiafelhasználásból eredő vagy -előállításból eredő CO2-kibocsátás. Ennek lehet pozitív olvasata is. Ez az az időszak, ami ahhoz kell, hogy átálljunk egy karbonszegény rendszerre, és ennek az átmenetnek lehet olyan következménye, hogy növekszik a CO2-kibocsátás világszerte, de az is egy pozitív szcenáriója ennek a dolognak, hogy idén volt először, hogy egymilliárd embernél kevesebb van energiaszegénységben, tehát kevesebb mint egymilliárd ember nem jut energiához, elsősorban elektronikus energiához, s ez egy nagy, az emberiség számára egy fontos lépés előre.

De az is igaz, hogy eldöntendő kérdések vannak az átmenettel kapcsolatban. Néha az az érzése az embernek a világban, hogy a nukleáris energiaforrás alkalmazása és a megújuló alkalmazása között olyan hitvita bontakozott ki az elmúlt évtizedekben, mint ami a migráció kérdésében, hogy egy másik politikai aspektust nézzek. Ez a hitvita hátráltatta a szintén tisztán termelő nukleáris energia elterjedését és annak alkalmazását a karbonszegény energiatermelésben, amit az is jelent, hogy körülbelül 2030-ra a kínai nukleárisenergia-kapacitás nagyobb lesz, mint az Egyesült Államoké és az Európai Unióé, és közben mi küzdeni fogunk azzal, hogy hogyan tudjuk fenntartani a karbonszegény termelést.

(15.20)

Ebből is látszik, hogy a németek, akik nem követik a magyar példát, illetve európai országok más példáját a nukleáris termelés rendszerbe állításával, azoknál a fosszilis energia alkalmazásával, amellett, hogy rengeteg pénzt költöttek a megújulók rendszerbe állításával, érzékelhetően növekszik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ennek a vitának mihamarabb véget kell vetni, egyensúlyba kell állítani a rendszereket, azonos súllyal és azonos támogatással, azonos elfogadottsággal kell az egymást kiegészítő karbonszegény energiatermelési eszközöket alkalmazni, és ezért nagyon fontosnak tartom még egyszer aláhúzni, hogy Magyarország szerintem ebben az energiastratégiájában jó irányokat követ.

Természetesen fontos a karbonszegény energiatermeléshez szükséges jelentős innovatív lépéseknek a megtétele. Az energiatárolásban, a kiégett fűtőanyagok reprocesszálásában, valamint az ellátást biztosító rendszerek rugalmassá, okossá tételében, amint már korábban is elhangzott, az erre vonatkozó magyar szellemi kapacitás valószínűleg rendelkezésre áll, és Magyarország e tekintetben is hozzá tud járulni az alacsonyabb CO2-kibocsátási szint eléréséhez.

Összegezve azt tudom mondani, hogy Magyarországon biztosítottak lesznek a karbonszegény energiatermelés feltételei. De mégis azt kell mondanom, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban nemcsak az energiatermelésről érdemes beszélni, hanem arról is, hogy a Földön található népességnek a természeti erőforrások iránti igénye, a károsanyag-kibocsátása a Föld jelenlegi erőforrásaihoz képest minden évben túlfogyasztást jelez, ami veszélyezteti a ránk bízott teremtett világ fenntarthatóságát.

Ezt a fenntarthatóság biztosításához szükséges eszközrendszert közös megközelítéssel kell megteremteni, egyéni és nemzeti felelősséggel. Ebben a világ lépett előre, de még nem elégségeset. Magyarország aktív résztvevője a pozitív kezdeményezéseknek, például elsőként ratifikálta és tette a magyar jogrend részévé a párizsi klímaegyezményt. Magyarország hozzájárulása a túlfogyasztáshoz nem tartozik a jelentősek közé, különösen ha a gazdasági értelemben fejlettnek mondott országokat, az USA-t, Ausztráliát, Luxemburg adatait vesszük figyelembe. Hazánk azonban nem mondhat le arról, hogy gazdasága, a polgárok életszínvonala növekedjen, de figyelembe kell venni a fenntarthatósági kihívásokat. Az ország fejlődésének kulcsa a gazdasági termelés hatékonyságának a növekedése, ami egyet jelent a takarékos energiafelhasználással, a digitalizáció elterjedésével, a szén-monoxid-mentes energia-előállítás alkalmazásával, a hulladékok hatékony újrahasznosításával, a közlekedés elektrifikációjával, az élelmiszerek piaci útjának lerövidítésével.

Ezeket a leírt célokat, amelyek megjelennek a magyar energiastratégiában, megjelennek a magyar klímavédelmi célokban, a KDNP támogatni tudja, és mindig is támogatni fogja a jövőben is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Aradszki képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kepli Lajos képviselő úr, mint jeleztem, nincs a teremben; Gurmai Zita, MSZP; Hajdu László, DK; Schmuck Erzsébet, LMP; Kocsis-Cake Olivio, Párbeszéd, képviselők nincsenek a teremben; ők jelentkeztek vezérszónoknak. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Két percben megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai éghajlatváltozásról szóló vitát a Párbeszéd képviselőcsoportja kezdeményezte. Mi kaphatóak voltunk erre a párbeszédre, fel is készültünk, mi ismertettük is az álláspontunkat, a kormány is ismertette az álláspontját és azt a kormányzati munkát, amely az éghajlatváltozással kapcsolatosan elvégzésre került, és azokat a terveket, azokat a stratégiákat, cselekvési terveket, amelyeket pedig a következő esztendőkben kíván megvalósítani. Ráadásul az LMP még a saját időkeretének a duplázását is kérte, amelyhez mi hozzá is járultunk a Házbizottságban, de az ellenzéki frakciók részéről, bár a kezdeményezés onnan érkezett, nagy érdeklődés mégsem mutatkozik meg a parlamenti vita irányában. Mi pedig nem vitatkozni szoktunk ezekről a kérdésekről, hanem alapvetően megbeszéljük a műhelyeinkben és kabinetjeinkben, mindkét képviselőcsoportban, a KDNP-ben és a Fidesz képviselőcsoportjában is, így mi ismerjük egymás álláspontját. Sőt, ezeket az egymásra épülő álláspontokat igyekszünk a stratégiában és a cselekvési tervekben megjeleníteni, hogy a politikai közösségünkbe tartozó polgármesterekkel a végeken meg is valósítsuk. Így mi nem szeretnénk egymással vitatkozni, inkább lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy a kormány összegezze a vita során elhangzottakat, reagáljon rá, és utána mindazok, akik a parlamenti ülés utáni felszólalásaikat szeretnék megtenni, azok megtehessék. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bencsik képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki élni felszólalási lehetőségével. Kérem, jelezzen! (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. A politikai vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválaszra megadom a szót a kormány képviselőinek, 20 perces időkeretben. Kérdezem, ki kíván reagálni. Kaderják Péter államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a kormány és a magam részéről is a vezérszónok uraknak a konstruktív, megerősítő, a jövőben követendő klíma- és energiapolitika fókuszpontjait pontosító hozzászólásait. Ezeket a hozzászólásokat természetesen figyelembe fogjuk venni a kormány programjának és működésének és cselekedeteinek a kialakítása során. Engedjék meg, hogy lezárásképpen tulajdonképpen csak megemlítsem: ma reggel a COP24 konferenciáról érkeztem vissza Katowicéből, ahol lengyel miniszterkollégánkat hallgattam, aki arról mesélt, hogy Lengyelországban egy nagyon ambiciózus elektromobilitási programot indítanak el. Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez egy elég furcsa helyzet, hiszen Lengyelországban az a villamos energia, amivel az elektromos autókat hajtani fogják, nagyon szennyező, hiszen majdnem teljes egészében szénalapon állítják elő.

Úgyhogy én azt szeretném csak kérni önöktől, a jövőben támogassák azt, hogy a kormány részéről egy ettől összecsiszoltabb, valóban integráltabb energia-, klíma- és gazdaságfejlesztési stratégiát tudjunk majd közösen végrehajtani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   5-7   8-23   24-25      Ülésnap adatai