Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a vitában részt vevőknek a rendkívüli aktivitását, habár a vita második felére egy kicsit már eltértünk a szaktárgytól, és azokról a globális kérdésekről beszélgettünk, beszélgettek, mondták el a véleményüket, ami lehet, hogy valami módon, nem vonom kétségbe, természetesen az agráriumhoz kapcsolódik, de azért inkább egy más témakört kellett hogy jelöljön meg. Néhány szóban szeretnék kitérni a rendes és a kétperces felszólalásokra. Elsőként Győrffy Balázs hivatkozott a hetvenes és a nyolcvanas évek öntözésfejlesztésére. Amikor ennek a törvénynek a gerince vagy az alapja formálódott bennünk, egyértelműen azokra az alapokra helyeztük a súlyt, illetve azokra a területekre, amikor a hetvenes évek közepén, második felében és a nyolcvanas években kialakultak azok az öntözőrendszerek Magyarországon, ami főleg Szolnok, Hajdú, Békés és Csongrád megyékre vonatkoztak, ahol ezek a rendszerek, a régi úgynevezett AC-telepek  ez azt jelenti, hogy azbesztcement csővel megépített föld alatti öntözőrendszerek  a hetvenes évek elejétől kezdve gyakorlatilag a nyolcvanas évek közepéig alakultak ki, kerültek megépítésre, és az ezekhez a telepekhez eljuttatandó víz csatornahálózata is akkor alakult ki. Ez természetesen mind abból következett, legelőször még a Tiszalök anno, másodsorban a hetvenes években pedig Kisköre volt az az úgynevezett szállóige, ami megteremtette az Alföldnek azt a lehetőségét, hogy ilyen irányú öntözésfejlesztés induljon el. S Kiskörén keresztül a Berettyó és a Körösök is bevonásra kerültek. Tehát az a nagy öntözőrendszer, amely az Alföldön az előbb említett négy megyét felöleli, gyakorlatilag ezeken alakult ki.

Amikor képviselőtársam beszél erről a 350-400 ezer hektár öntözött területről, ez semmi újat nem tartalmaz sajnos. Ez a terület akkor megvolt öntözésre berendezve. Mi, idősebbek  elnézést, hogy erre hivatkozom  emlékszünk ezekre az időszakokra. Akkor, a hetvenes években a magyar mezőgazdaságnak volt egy fellendülése, amikor az amerikai technológiák, legelőször az intenzív gabonatermesztési program bejött Magyarországra, az első John Deere-ek és azok munkagépei, vagy a bábolnai gazdaság, az állami vonal fejlesztése szintén megjelent a magyar mezőgazdaságban, ez akkor kiegészült ezzel az öntözésfejlesztési lehetőséggel. Ezzel akkor gyakorlatilag a régi  elnézést, nem sírom vissza ezt az időszakot, nehogy valaki félreértse , a KGST-időszaknak egyik meghatározó agrártermelői voltunk az egész világon. 1980-ban a magyar kertészeknek a legideálisabb időszaka volt a moszkvai olimpia, mindent el lehetett adni. Akkor nem voltak termelési problémák. De hát ezen már túl vagyunk, nem akarok én most a régmúltba visszamenni. De egyértelmű, hogy azok a területek, amelyeken kialakításra kerültek műtárgyak, infrastruktúrák, csatornahálózat, áteresz, tiltó, bukó, hadd ne mondjam ezeket a történeteket, ezeknek a területeknek sokkal könnyebb a visszaállítása, ezeknek a csatornaszakaszoknak a felújítása, a rekonstrukciója, mint ha egy teljesen új rendszert alakítanánk ki.

(14.00)

Éppen ezért itt sokan fölvetették azt a szakmai kérdést, hogy megvannake ehhez a tervek, hogyan állunk. Igen, jelentős részben ezek a tervek elkészültek, szeretném tájékoztatni önöket. Ezek a nagy rendszerek, ezek a tervek akár a homokhátság, a szarvasi, a taktaközi és a többi részről gyakorlatilag készen vannak, és ezekhez fog illeszkedni az a rendszer, amiről az előbb már és a törvényben is sokat beszéltünk; és nemcsak beszéltünk, hanem tenni is fogunk.

Köszönöm szépen Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársam szokásos támogató nyilatkozatát. Azért mondom, hogy szokásos, mert mindig el szokta mondani, hogy az agrártörvényeket támogatja, és valóban, ez azért be szokott általában következni. Az, hogy régi adósságot pótlunk, valóban így van. Úgy gondolom, most jött el az a pillanat, amikor megfelelő források biztosítása révén és a gazdatársadalom összefogása révén ez a törvény megalkotásra került, és el is fogja érni szerintem a sikerét.

Felvetette képviselőtársam a szakemberhiányt. Valóban, meg kell jegyezni, hogy az öntözési szakemberek képzése az elmúlt évtizedekben, nyugodtan merem mondani, hagy némi kivetnivalót. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy a mai nap során a szakképzési törvényről is fognak képviselőtársaink remélhetőleg nemcsak vitatkozni, hanem építő hozzászólást is tenni. Most én is eltérek egy kicsit az öntözési törvénytől, éppen ezért rendkívül fontos számunkra az, hogy az agrárszakképzésről szóló törvényben az „agrár” mint kifejezés, mint fogalom, mint minisztérium külön megjelenik, ezen belül pedig azok a szakmák oktatásra kerülnek, amelyek elengedhetetlen forrásai, elengedhetetlen részei annak, hogy valaki megismerje az öntözés lényegét, fogalmát és megfelelő tudással bírjon.

Úgy gondolom, ez a két dolog egy kicsit időben távolabb van egymástól, de mégis összekapcsolódik. És nagyon örülök annak, hogy a szakképzésről szóló törvényben megfelelő módon az agrárszakmák képviselve vannak, az Agrárminisztérium és azok az intézmények, amelyeket az Agrárminisztérium fenntart, működtet, és várhatóan az elkövetkező időszakban ezek a fontos alapszakmák képzésre fognak kerülni. Ez az egyik része, mert ez inkább az üzemeltetés, már az a szak, amikor szakképzésről beszélünk, az üzemeltetőkről van szó.

Természetesen a tervezés a Műszaki Egyetemen végzett hallgatók, mérnökök feladata, vagy esetleg más felsőfokú képzőhelyeken. De azért még nem vetném el ennyire a súlyt, vannak még szakembereink, akik akár az előbb említett terveket, illetve a mai terveket el tudják készíteni. Van erre megfelelő apparátus, amely ismeri ennek a szakmának a rejtelmeit, és most, amikor voltak az öntözési beruházások fejlesztési lehetőségei, akkor ezek a szakemberek is rendelkezésre álltak, és segítettek abban a gazdáknak, termelőknek, hogy igen, ezek a pályázatok el tudjanak készülni, megfelelő szakmai terveket tudtak ehhez biztosítani, ami, úgy gondolom, szakmailag is elfogadható.

Volt egy felvetés, ami megragadta a figyelmemet; természetesen több is, de inkább ezt emelem ki a 2013-as árvízzel kapcsolatban. Sok árvizet megéltünk már, sok belvizes, sok csapadékos évet, sok aszályos évet. De ez érdekes összefüggés, inkább érdekességképpen mondom el. Amikor árvizes időszakban egy árvíz levonul, az általában a csapadék lehullását követő 3-4. hét után következik be a mi Kárpát-medencénkben. A Tisza vízgyűjtőjéhez képest mintegy 14-18 nap alatt ér le a Tiszán az árhullám. Tehát itt utána jön az az időszak, amikor nem esik általában csapadék, és könnyen lehet akár 40-50 nap, amikor még valóban a gátakon védekezünk, ugyanakkor aszály sújtotta területekről is beszélünk.

Sajnos gyakorlati tapasztalatom, nemegyszer fordult elő, hogy a területünk, a gazdálkodó területünk egyik sarkában még belvizet szivattyúztunk, amit beemeltünk abba a csatornahálózatba, ami a szomszédos táblába öntözővízként szolgált. És az volt a csúcs, hogy levezettük a belvizet, és fizettem a vízszolgáltatónak a saját vizemért, hogy öntözhetek a terület másik részén. Úgy gondolom, hogy ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése elengedhetetlen, és ez a törvény is, úgy gondolom, sokat fog ebben nekünk segíteni.

Fontos a termelői összefogás. Mi erről nagyon sokat beszéltünk és beszélünk. Azt is tudom, megéltem én is a gyakorlatban, hogy a szövetkezetesítés szó a magyar gazdatársadalom számára eléggé nehezen kezelhető, és még finoman fogalmazok. De meg kell értsék ezek a gazdák, meg kell értse a gazdatársadalom, hogy ilyen feladatokban egyértelműen csak az összefogás lehet a cél, hogy eredményt tudjon elérni  nincs más. Most nem akarok mérethatárokról, méretkorlátokról beszélni, mert nem akarom ezt a vitát kinyitni. Éppen elég bajt szenvedünk mi emiatt, bizonyos mértékben pont a kárpótlási törvény okozta sebek miatt, amiket nagyon nehéz még akár 30 év után is elvarrni vagy összeforrasztani.

De mégis azt kell mondanom, ha már ezt örököltük, ebből kell kihozni azt a lehetőséget, hogy hogyan tudunk a mai feltételek mellett a mai technológiához, a legmodernebb technikához hozzáférni úgy, hogy ezt az egyéni gazda vagy akár kisebb területen gazdálkodó is nyertese legyen ennek a történetnek. Sehogy másképp nem tudjuk elérni ezt, csak úgy, ha ezek a termelők összefognak. Ez a törvény komoly lehetőséget, komoly előnyt ad azok számára, akik közösségben gondolkodnak egy adott táblarészben vagy akár egy nagyobb területben is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem utolsósorban nagyon fontos, ez fogja elhárítani az öntözésfejlesztésnek azt az akadályát, hogy a szolgalmi jog, ami óriási fék volt, hogy nem mehettem át a másik területén még egy kerekes berendezéssel sem, mert nem lehetett; most ez a szolgalmi jog meg fogja oldani ezt a problémát, és úgy gondolom, ezzel nagymértékben hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy valóban ez a törvény ne csak törvényként, hanem a gyakorlatban is komoly eredményt tudjon elérni.

Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak köszönöm támogató gondolatait, amiket elmondott.

Varga László képviselőtársam szélőséges időjárásra, környezeti aggályokra hívta fel a figyelmet és a kutak kérdéskörére, ami nem ennek a törvénynek a része, szeretném tisztázni. Tehát ezt a kérdést ne nyissuk ki, erről már folynak a Mezőgazdasági bizottságban is egyeztetések, minisztériumok között is. Úgy gondolom, ez a törvény a felszíni vizekből való öntözésről szól. Nagyon határozottan szeretném ezt mondani, nem is a különböző fúrt kutakról szól, ebben a törvényben erről nincs szó, csak a felszíni vizekről, és az előbb említett fő források tartoznak ide.

Vadai képviselőtársam nagy levelezőnk az Agrárminisztériumban. Köszönöm, hogy fenntartja bennünk a naprakészséget. Számomra mindig megtiszteltetés, hogy megnézhetem, olvasom az ön érdeklődését és írhatom alá az arra adott válaszainkat. Nem hagy bennünket nyugodni magyarul, de semmi baj nincs, örülünk ennek, mert úgy gondolom, fontos dolog. (Dr. Vadai Ágnes: Én is köszönöm a válaszokat.) Amikor öntözésfejlesztési tervről és szakemberhiányról beszélt, azt hiszem, ezekre az előbb már részben válaszoltam.

Az öntözésfejlesztési terv 15 éves felülvizsgálata. Amikor beruház valaki, egy mezőgazdasági termelő, egy gazdálkodó, ezt szeretném nagyon határozottan mondani, az nem 3 évre ruház be, az legalább 15 évre. Ha most megnézzük ennek a jövedelemtermelő képességét, hatékonyságát, megtérülését, banki kamatokat, nem akarok a közgazdasági tényezőkben elveszni, ez legalább 15 év, inkább 20, de maradjunk a 15-ben. És volt egy másik kérdés, amikor szintén felvetették ezt, csak szerintem kicsit kavarodott a történet. Ez pedig nem volt más, mint a talajvédelmi terv. Ezt viszont 5 évente kell felülvizsgálni. Azért szeretném mondani, hogy ez óriási különbség, lehet, hogy elkerülte az önök figyelmét.

A talajvédelem, amiről itt most nagyon sokat beszéltünk, hogy mennyire tesszük tönkre talajainkat: itt azért megjegyezném azt, hogy valóban az öntözés olyan technológia, olyan beavatkozás a természetbe, aminek vannak veszélyei; ezt mondjuk meg őszintén, vannak veszélyei.

(14.10)

De egy tudatosan gazdálkodó, szakmailag felkészült gazda tudja, hogy mit mennyiért és hogyan szabad elvégezni. Amikor öntözésről beszélünk  ezt már a törvényjavaslat expozéjában is elmondtam , jelentős részben ketté kell választani: van egy csapadékpótló öntözés, és van egy folyamatos, az intenzív kertészeti kultúrák öntözővízzel való ellátása. Akkor, amikor kimondottan csak csapadékpótlásra gondolunk, számtalan olyan eset előfordult, amikor már tart 30 napja az aszály, a gazda beöntözi a területét, és jön 40 milliméter eső, és az egyik pillanatról a másikra az aszályból a belvízbe esett át. Erre felkészülni nem lehet, szeretném mondani, de ugyanakkor azt a vitát sem szeretném kinyitni, mert azért szakmailag ez sokkal fontosabb és sokkal nagyobb, nem lebecsülve képviselőtársaimat, de sokkal komolyabb szakmai felkészültség szükséges ahhoz, hogy a szántás nélküli talajművelésről vagy az egyszerű szántásos talajművelésről beszélünk, mert ez a két fogalom ma is a világ  nyugodtan mondhatom  szakmai berkeiben komoly dilemma. Nemcsak dilemma, hanem az adott termőhelyre, adott talajra, talajszerkezetre, aranykorona-értékre, Arany-féle kötöttségi számra, és hadd ne magyarázzam még, hogy mennyi más mindentől függ, hogy adott terület, vagy netalántán domborzati viszony s a többi miatt milyen talajművelési módot, milyen lazítást kell választani. Ez komoly szakmai kérdés.

Erről itt önök elég sokan elmondták a gondolataikat, ebben én nem szeretnék elmélyedni, és még egyszer mondom, a szakma sem egyértelműen tud se igent, se nemet mondani. Ezt mindenütt jelentős részben az adott gazdálkodó tudja eldönteni, hogy az adott területén melyik technológia válik be milyen növény előtt, tehát azért mondom, hogy ez bonyolult, illetve hogy az öntözés milyen károkat  előbb arról is szóltam  okozhat. Természetesen egy kolloidkimosódás, egy szervesanyagtartalom-vesztés, egy talajtömörödöttség, ami felléphet. Éppen ezért van a szakma, hogy ezt kivédje. Hogy lehet kivédeni? Először is, ma még nem hangzott el ez a szó, hogy szervestrágyázás. Alapvető kérdés, ezt szeretik ma már elhallgatni, nekem ez a vesszőparipám.

Ha a talajéletet fenn akarjuk tartani, akkor legalább 3-4 évente az adott területek szervestrágyázását el kell végezni, és az öntözés vonatkozásában háromévente kell elvégezni. Éppen ezért fontosnak tartom, és akkor még az állattenyésztésről nem szóltunk. Tehát annyi minden összekapcsolódik az agrárágazatban, hogy nem lehet valahogy mindig csak egy nagyon rövid pályát vagy egy rövid szeletet kivenni, mert ilyen alapon egyből bejön, hogy az állattenyésztés fontossága hogy játszik össze a növénytermesztésen belül az öntözés hatékonyságával, mert e kettő nélkül, valóban, ha csak simán öntözünk, a talajmaradványokat lehordjuk a területről, meghal az élet és elveszítjük a lehetőségeinket. Na de azért ez nem így van, mert azok a gazdálkodók, akik ma Magyarországon öntöznek, azok nagyon jól tudják, hogy a fenntarthatóság érdekében milyen technológiát kell nekik betartani, és milyen technológiával tudják szinten tartani az ő termelésüket.

Schmuck Erzsébet képviselőtársunkra reagálva most inkább próbáltam a termőtalaj védelméről, a szántásos és szántás nélküli talajművelésről beszélni, ezek kimondottan szakmai kérdések. Utána hozzászólásként Font képviselő úr megerősítette számomra is azt a gondolatot, ahol együtt is voltunk, és láttuk, hogyan működik az az intenzív amerikai gabonatermelés, ami szerintem Magyarországon egyértelműen nem, olyan teljes adaptációval nem átvehető, de azért látjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak.

Az, hogy lebutítottuk  Nunkovics Tibor mondta, hogy lebutítottuk  az öntözéses gazdálkodást, erre is utaltam, hogy a ’70-es években volt egy fellendülés, és utána a kárpótlás volt az, ami gyakorlatilag ezt az öntözéses gazdálkodást jelentős részben háttérbe szorította.

A talajvédelmi tervről szóltam, és a felszín alatti vizekről ez a törvény nem rendelkezik.

Hajdu képviselő úr beszélt a belvízvédelmi rendszerekről, a visszatartás változatairól. Valóban, de ezekben a rendszerekben nagyon fontos, hogy az ár- és belvízvédelem nagyon szorosan egybekapcsolódó történet, és ha itt belejön az öntözés, az pedig egyértelműen azoknak a kettős rendeltetésű csatornáknak a hasznosítása  ezt így hívjuk a szakmában , ami egyben belvizet is elvezet és öntözővizet is tud szolgáltatni. Ezeknek a karbantartása, felújítása fogja számunkra azt a lehetőséget biztosítani, hogy megfelelő vízmennyiség is lehessen ezekben a csatornákban. Erre különben a Tiszának és mellékfolyóinak, akár a Körösnek, akár a Marosnak a vízhozama jelentős részben az év bármely szakában megfelel még a mi terveink szerint. Természetesen én úgy gondolom, hogy hosszú távon a tározás elkerülhetetlen, és azokban a száraz időszakokban a megfelelő vízmennyiség pótlása szükségessé válhat.

Utána jöttek a kétpercesek, itt mindenki inkább próbált a másik gondolatára reagálni, amit én megköszönök, és megköszönöm azt a gondolkodásmódot vagy azt a hozzáállásukat, amivel a törvényt, én úgy gondolom, többé-kevésbé nem megelőlegezve és nem más szájába adva a szót, de talán úgy érzem, hogy egy olyan hangulat alakult ki itt ma a parlamentben, ami egyértelműen ennek a törvénynek, még ha módosítókkal is, de a támogatását fogja szolgálni.

Én ezt köszönöm szépen. (Dr. Vadai Ágnesnek:) Aki nem, azt meg sajnáljuk, majd levelezünk tovább, tisztelt képviselő asszony. Önök hűek önmagukhoz, mi azért dolgozunk, és szeretnénk, ha az agrárszakma, az agrárvilág megfelelő módon továbbra is fejlődőképes legyen, és megfelelő hatékonysággal, megfelelő biztonságú élelmiszert tudjunk minden magyar ember asztalára tenni. Ennek egyik alapvető feltétele ennek a törvénynek az elfogadása. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)