Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Jóformán ott folytatnám, ahol államtitkár úr abbahagyta. Ugye, ma már azért világosan látszik, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő, nagy európai országok az európai parlamenti kampányra mivel készülnek. Ahogy államtitkár úr is mondta, a katonai döntéseket is politikai logikából levezethető módon hozzák meg. Ebből az is következik, hogy akinek van szeme, az látja, hogy a júniusi európai parlamenti választási kampány egyik meghatározó témája lesz az, hogy a háborúhoz ki milyen viszonyt vesz fel.

Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az európai vezetők lényegében ugyanazt mondják, amit eddig is mondtak az elmúlt két évben: háborúpárti nyilatkozatokat tesznek. Most annyival rosszabb a helyzet, hogy a szavakat tettek is követik; ahogy az előttem szólók is elmondták, döntések születtek arra vonatkozóan, hogy a bevonódás, a katonai belesodródás intenzívebb legyen. Akinek jó a memóriája, az emlékezhet rá, hogy két évvel ezelőtt még csak arról szóltak a hírek, hogy sisakokat, esetleg lőszert, kicsit később már lőfegyvereket, még később tankokat, aztán pedig már vadászrepülőgépeket is küldtek a nyugati országok. Ma már arról szól a diskurzus, hogy katonákat is. A katonák már ott vannak Ukrajna szomszédságában.

Kérdés, hogy mindez hova vezet. Az, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajnával szemben, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy mi következik abból a helyzetből, amely most a keleti szomszédságunkban fennáll. Aki ismeri a történelmet  és a történelem jó tanítómester , az emlékezhet rá, hogy az első világháború is tulajdonképpen egy lokális konfliktusból pattant ki: a harmadik balkáni háborúnak gondolták sokan, és nagyon rövid idő alatt, nagyon hamar világégéssé terebélyesedett.

Ebből az is következik, hogy a veszélyt nem szabad lebecsülnünk. Ebből az is következik, hogy az európai politikusok a tűzzel játszanak, és mi azt állítjuk, hogy az európai politikában azért kell elsősorban változást elérni, hogy a háborúhoz való viszonya az európai vezetőknek megváltozzon. Éppen ezért fontos a június 9-ei választás. Fontos, de kockázatos is, mert ebben az előbb említett háborús logikában megszületett kampányban fognak majd olyan nyilatkozatok születni, amelyek tovább rontják a viszonyt.

És ki nyerhet a két fél közül? Két dolog biztos: a Nyugat nem győzheti le Oroszországot, és Oroszország sem győzheti le a Nyugatot. Ebből egy olyan fegyveres konfliktus lehet, alakulhat ki, amelynek mindenki nyilvánvalóan a vesztese lesz, és mindeközben senki nem a békét követeli, mindenki arról beszél, hogy milyen eszközökkel lehet elmélyíteni, szélesíteni ezt a konfliktust. Ezért kell az európai vezetőknek megálljt parancsolnunk június 9-én.

Nagy szavak lehetnek ezek egy ilyen viszonylag kis delegációt küldő országból, mint a mienk, de igenis, abban bízunk, hogy Európában egyre több ember gondolja úgy, hogy a háború nem európai érdek. Az Európai Unió tagállamai arra szövetkeztek össze, hogy béke és jólét legyen. Ehhez képest háború van, háborús készülődés van és jólét helyett visszaesés, és ezért nem okolhatunk másokat, mint azokat, akik ezeket a politikai döntéseket meghozzák.

Arra is felhívom a figyelmüket, miszerint teljesen nyilvánvaló, hogy a magyarországi belpolitikai kampányunkat sem fogja ez a téma elkerülni, ahogy nem kerülte el 2022-ben sem. Én személyesen fogadni is mernék arra, hogy önök, akik itt velünk szemben ülnek a magyar Országgyűlésben, minő véletlen, de pont a nyugati háborúpárti álláspontot fogják mondani. Kipróbáltuk már egyszer, akkor is ez történt. Nem reménykedem abban, hogy ezúttal az ellenkezője történik. Hogy ezt önök miért teszik, milyen motivációból, milyen indíttatásból, milyen juttatásért, ne adj’ isten, azt önök tudják; mi csak a választások után fogjuk talán megtudni, mint ahogy 2022-ben is így történt. Arra azonban felhívom a figyelmüket, hogy miután nemcsak hazai, de európai fő politikai kampánytéma is lesz a háború, és miután az emberek biztonságát középtávon és rövid távon, hovatovább hosszú távon is veszélyeztető ügyről van szó, ezért mi még ennél is hangosabban fogjuk a békepárti álláspontunkat hangoztatni a kampányban, szemben akár az önök véleményével.

Végezetül egy egészen más témában engedjenek meg egy megjegyzést, bár Bedő úr nincs itt. Ő azt mondta egy másik ügy kapcsán, hogy az elmúlt időszakban kétszeresére nőtt a nők elleni erőszakok száma. Annyi történt, hogy az ismertté vált esetek száma nőtt, ami azt jelenti, hogy ez egy jó tendencia, mert többet lát a rendszer. Éppen az áldozatsegítő központok megnyitása okozta ezt a változást. (Dr. Vadai Ágnes: Tényleg? Na, ne már!) Ez nem egy negatív, hanem pozitív tendencia.

Egy mondatot engedjenek még meg. Amit önök műveltek a Varga Judittal szembeni erőszak ügyében, különösen a női politikusok és az önök lakájmédiája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az egészen penetráns volt. Ha egy jobboldali politikus tette volna ezt, akkor önök már kint lennének az utcán, és azt kiabálnák vagy azt festenék a flaszterre, hogy „Ez így nem fojhat tovább!”, természetesen pontos j-vel tennék (Derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök ismét csenget.), de biztos, hogy kint lennének. (Dr. Vadai Ágnes: Elnök úr!) Most pedig hallgattak. Hiteltelenek önök ebben a témában ezentúl (Közbeszólás a kormánypárti oldalról: Így van!), talán mindörökre! (Dr. Vadai Ágnes: Jaj!) Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Dr. Vadai Ágnes: Ha tíz évig tudtátok, miért nem csináltatok semmit?)

(14.30)