Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich meine Meinung, bezüglich des Gesetzesvorschlag mit Titel „Zur Regelung der Situation der auf Entschädigung im Betriebsgebiet der ehemaligen landwirtschaftlichen Produktionsgenossenschaft Rosmarin” wartenden Personen mit Nr. 17427 erörtere.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy kifejtsem véleményemet a T/17427. számú, az egykori Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési területén kárpótlásra váró személyek helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.

Bennünket, a magyarországi német nemzetiséget hatványozottan értek a II. világháborút követő jogsértések, kifosztások, megaláztatások. Már a háború végén kezdődött a málenkij robottal, a magyarországi németek Szovjetunióba kényszermunkára történő elhurcolásával, ezt követte három éven keresztül a Vertreibung, a magyarországi németek erőszakos elűzése és kifosztása, majd folytatódott az itthon maradottak földjeinek, házainak, üzleteinek, üzemeinek kisajátításával, államosításával. Sarkítva lehet azt mondani, hogy ami jogtalanság velünk nem történt meg, az talán nem is volt.

A rendszerváltást követő különböző szintű és formájú kárpótlások formálisan legalább részlegesen igyekeztek ezeket a bűnöket kompenzálni, de természetesen teljes kárpótlásra soha nem volt, nincs és nem is lesz lehetőség. Tanulságos volt, amikor a történtek után 60-75 évvel, 2017-ben a német állam egyszeri, 2500 eurós juttatást biztosított azoknak, akiket német állampolgárságuk vagy nemzetiségük miatt 1939. szeptember 1. és 1956. április 1. között idegen hatalom által, erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszermunkára fogtak. Ez a juttatás  kárpótlásnak nem lehet nevezni  csak a civilként végzett kényszermunka után járt, a hadifogolyként végzett kényszermunka már nem jogosított ezen juttatásra. Mégis Európa szinte minden államából olyan nagy számú, jogos igény érkezett be, hogy a Bundestag többször is jelentősen meg kellett emelje az eredetileg egyszeri juttatásra szánt keretet, a közismerten jól szervezett német államapparátusnak pedig több évébe telt, amíg a jogos igényeket feldolgozta. És újra kiemelem, ez az egyszeri juttatás  idézőjelbe téve  csak a civil kényszermunkát elszenvedettekre vonatkozott, nem érintette az ezer más formában elkövetett bűnök megszenvedőit.

Mindezek ellenére is elgondolkodtató  a miniszter úr által elmondottak után nem megérthető, de magyarázat , hogy több mint 30 évvel a rendszerváltás után még mindig vannak Magyarországon a kárpótlásnak olyan területei, ahol mindmáig még részleges kárpótlásra sem került sor, mint a Rozmaring Termelőszövetkezet működési területén érintett, kárpótlásra jogosult solymáriak, pilisszentivániak esete. Éppen ezért külön köszönöm Menczer Tamás államtitkár úrnak, aki ezt a kérdést felkarolta, valamint dr. Nagy István miniszter úrnak és kollégáinak, akik erre kellő fogékonysággal rendelkeztek, és az előttünk álló, remélhetőleg megoldást jelentő törvényjavaslatot összeállították, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak, nemzetiségekért felelős miniszternek, aki ezt benyújtotta.

Előrebocsátom, hogy a javaslat céljával és tartalmával természetesen maximálisan egyetértek. Tudom, hogy a törvényjavaslat előkészítése során jó néhány egyeztetés volt az érintett kárvallottakkal, ezen belül a solymári érdekegyeztető fórummal is. Ugyanakkor engedjék meg, hogy a benyújtott törvényjavaslathoz, éppen a solymári érdekegyeztető fórum többségi, és ha lehet azt mondani  itt a parlamentben nyilván lehet , kisebbségi pilisszentiváni véleménye alapján néhány pontosító, módosító észrevételt tegyek, javasoljak. A törvényjavaslat alábbi pontjait javasolják kiegészíteni vagy módosítani.

Először is a 2. § a) pontban: a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény  a továbbiakban: Kpt. , vagy az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény  innen jön a kiegészítés , és az 1992. évi XXIV. törvény  kiegészítés vége  szerinti kárpótlási ügyben hozott jogerős közigazgatási határozat alapján kárpótlásra jogosult és kárpótlási jeggyel, a mezőgazdasági vállalkozási támogatás összegéről kiállított kárpótlási utalvánnyal vagy a kárrendezési hivatal által kiállított, kárpótlási árverésen felhasználásra nem került maradványértéket igazoló földlicit kárpótlási jegy  utalvány  átadás-átvételi bizonylattal rendelkezik, és…

(15.30)

Az indoklása: az 1992. évi XXIV. törvénnyel kiegészítve látjuk teljes körűnek a jogszabályi hivatkozást.

Másodjára a 2. § aa) pontja „korábban a”, kiegészítés, „Solymáron kárt szenvedettek”, kiegészítés vége, „tulajdonában álló föld”, kiegészítés, „vagy más ingatlan”, kiegészítés vége, a Kpt. 1. vagy 2. számú mellékletében felsorolt jogszabályok alapján került a szövetkezet földhasználatába, kiegészítés, „vagy az állam”, kiegészítés vége, tulajdonába, vagy… és így tovább. Indoklása: egyrészt fontosnak látjuk a Solymáron kárt szenvedettekre korlátozni a jogosultak körét, egyébként beláthatatlan mennyiségű kárpótlási igény jelentkezhet. Másrészt az államosítás során a földön kívül más ingatlanok, így házak, üzletek kerültek állami  nem feltétlenül szövetkezeti  tulajdonba.

Ennél a pontnál szeretnék kitérni arra, ami a pilisszentivániak kérése, hogy a törvényjavaslat Solymár mellett Pilisszentivánra is vonatkozzék, mivel jogerős földalap híján Pilisszentivánon sem volt kárpótlási árverés. Az összes többi településen volt. A törvényjavaslat kizárólag Solymárra történő leszűkítése véleményük szerint alkotmányossági kifogásokat is felvethet. Itt meg kívánom jegyezni, hogy Pilisszentivánon a bánya miatt, ahová a háború végén és után különösen kellett a munkáskéz, a német nemzetiség elhurcolása, elűzése minimális mértékű volt. A törvényjavaslat maximum 5-10 főt, családot érinthet, tehát a Pilisszentivánra való kiterjesztése nem okozhat semmilyen érdemi pénzügyi vagy földügyi problémát a mintegy 300 solymári érintett család mellett.

Harmadjára a 3. § (2) bekezdése. A kompenzációra való jogosultság megállapítása és a kárpótlási jegyben vagy kárpótlási utalványban megállapított kárpótlás összegének megfelelő aranykorona-érték meghatározására irányuló kérelmet 2022. március 31-ig lehet benyújtani az ingatlanügyi hatósághoz, kiegészítés: személyesen vagy meghatalmazott útján. A kérelem indoklása, hogy több érintett a kora vagy egészségi állapota miatt nem tudja a kérelmet személyesen benyújtani. Ez mindössze egy konkrét pontosítás lenne, de amennyiben az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szabályai eleve engedélyezik a meghatalmazott útján történő ügyintézést, akkor ez a kiegészítés ebben a törvényjavaslatban természetesen nem szükséges.

Negyedjére a 7. § (3) bekezdés. Az új ingatlanok kialakítása során, azok megközelítésére szolgáló, önálló helyrajzi számon nyilvántartott utak kialakításáról és az utak tulajdonjogának rendezéséről is gondoskodni kell, kiegészítés: a település rendezési tervével egyeztetve. Azt gondolom, ez a kiegészítés magától értetődő és természetes igény a helyiek részéről. Tisztában vagyok vele, hogy az állam által végzett telekalakításnak a jelenlegi telekhatárok nem jelentenek determinációt, de ezt a kiegészítési igény nem is kívánja megváltoztatni, mindössze az egyeztetésre tesz javaslatot.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer kiemelve és megköszönve, hogy ez a törvényjavaslat bekerült a parlament elé és ma tárgyalhatjuk, tisztelettel kérem miniszter urat, hogy az érintettek által felvetett 4-5 pontosító módosító javaslatot soron kívül egyeztessük, és ami ebből indokolt, támogatható, azt készséggel, soron kívül képviselői módosító indítványként benyújtom. Remélem, ezzel el tudjuk érni, hogy ez a több emberöltő óta méltatlan helyzet mindenki számára megnyugtató rendezést nyerjen. A megértést és segítő együttműködést előre is megköszönöm. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)