Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesen emlékeznek már a kárpótlási földalap kifejezésre és annak bonyolult szabályaira. Ez annak az örömteli körülménynek köszönhető, hogy a kárpótlási és részaránykiadási folyamatok a rendszerváltást követően a kilencvenes évek vidéki közbeszédét jellemezték, de néhány év leforgása alatt sikerült azokat úgy lefolytatni, hogy mára csak történelmi epizódként gondolunk vissza rájuk.

Ma mégis ilyen régi szakkifejezések hangzanak el az Országgyűlésben, amikor több mint negyed évszázaddal később ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Ennek pedig az az oka, hogy maradt egy olyan közösség Magyarországon, akik ilyen hosszú időt követően sem tudtak hozzájutni ahhoz a kárpótláshoz, amit a még korábban, mintegy hetven éve, a második világháborút követően a kommunisták által okozott sérelmeik miatt jogosultak lennének megkapni.

Elöljáróban szeretném kifejezni a köszönetemet és tiszteletemet ezen emberek felé, akik türelemmel várakoztak, hogy megkaphassák végre az ifjúságukban elszenvedett igazságtalanságok kompenzálását, vagy hogy az ő elhunytuk esetében az örökösök megkaphassák az elődeik jussát.

Nem lehetünk ugyanis büszkék arra a folyamatra, amin nekik az elmúlt évtizedekben keresztül kellett menniük. Az államigazgatási szervek és bíróságok ezen hosszú idő alatt nem voltak képesek ügyüket még az első lépés megtételéig sem eljuttatni. Az országban egyedüliként ugyanis csak ebben az ügyben nem sikerült a földalapokat megképezni, amely lépés a kiindulópontja lehetett volna a solymári kárpótlásra váró személyek földhöz jutásának.

Már magának az érintett Rozmaring Szövetkezetnek a története is fordulatokkal teli, ahogy azt az imént hallhattuk a miniszteri expozéban. Nem könnyítette meg a helyzetet a földek Budapesthez közeli fekvése sem, ami sokak fejében spekulációs gondolatokat ébresztett. Hallhattuk, hogy nehezítette továbbá a kérdést a területek nagy részének természetvédelmi minősítése.

Nyilvánvalóvá vált az ügyben érintett valamennyi szereplő számára, hogy a korábban megalkotott jogszabályokkal kijelölt út esetükben járhatatlan. Ide sajátos és kifejezetten egyediesített megoldás kell, ami  a gordiuszi csomó átvágásához hasonlóan  gyors megoldást tud jelenteni. Az új szabályoknak ugyanakkor garantálniuk kell azt a biztonságot is, hogy illetéktelenek ne élhessenek vissza a helyzettel, azaz pontosan lehatárolt legyen azok köre, akik esetében méltányos, hogy az állam egyedi rendelkezéseket alkosson. Más ponton azonban kellő rugalmasságot kell biztosítani, hiszen az eltelt időre figyelemmel a jogosultságot igazoló dokumentumok már nem biztos, hogy maradéktalanul fellelhetőek.

Külön vizsgálandó kérdés a kompenzáció összege. A kilencvenes évek elején kiadott kárpótlási jegyek értékük jelentős részét mára elveszítették. Ezek az emberek azonban hangsúlyozottan nem spekulációs célból nem használták fel és tartogatták a mai napig a kárpótlási jegyüket, hanem egész egyszerűen nem volt lehetőségük azt földre váltani. Ellenben bizalommal voltak az állam felé, hogy valamikor rendeződhet az ő ügyük is.

A kárpótlási jegy olyan értékpapír, amit forintban megállapított összegű névértékre állítottak ki, és csak egy meghatározott ideig, 1991. augusztus 10. és 1994. december 31. között, a jegybanki alapkamat 75 százalékával kamatozott. Azóta viszont inflálódott az értéke, így valorizálni szükséges.

A törvényjavaslat konkrét átváltási árfolyamot tartalmaz, amikor 1000 forint összegű kárpótlási jegyet feleltet meg egy aranykorona-értéknek. Ha figyelembe vesszük, hogy pénzbeli kompenzáció választása esetén aranykoronánként 50 ezer forint összeg jár, akkor kijelenthetjük, hogy méltányos átváltási mértéket tartalmaz a törvényjavaslat.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogosult személyek mára már nem feltétlenül gondolkodnak ugyanúgy a pályájukról, mint a kárpótlási jegy kiváltásakor, vagyis akár koruknál, akár megváltozott élethelyzetüknél fogva már nem feltétlenül a mezőgazdasági termelés áll elképzeléseik homlokterében. A törvényjavaslat ezért lehetőséget biztosít a választásra, hogy a kompenzációra pénzben vagy földjuttatásban tart igényt az arra jogosult személy. Az állam tulajdonában álló Solymár környéki földek mennyisége alapvetően határt szab a földosztásnak, hiszen a korábbi perek egyik okozója az volt, hogy az igények mennyisége meghaladta a rendelkezésre álló szövetkezeti földek területét. Nyilvánvaló, hogy védett terület, valamint erdő kiadására nem kerülhet sor.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy időközben a földforgalmi szabályok is alapvető változáson mentek keresztül, aminek egyik sarokpontja, hogy az szerezhet földet, aki azon gazdálkodni is fog. Továbbá az osztatlan közös tulajdoni viszonyok felszámolása kapcsán megtanultuk, hogy kerülni kell a túlzott elaprózódást.

A törvényjavaslat figyelemmel van az elmondott szempontokra, és az ott szereplő határidők megnyugtató garanciát jelentenek arra, hogy a folyamat egy éven, azaz belátható időn belül befejezésre kerülhessen. A földspekulációval szemben megfelelő biztosíték, hogy  a földforgalmi szabályokkal egyező módon  öt évig nem vonható ki a kapott föld a mezőgazdasági művelésből, és az állam javára öt évig elidegenítési tilalom kerül bejegyzésre.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvényjavaslat az érintett 300 solymári család számára végre igazi elégtételt tud adni a második világháborút követően, a kommunista rendszer alatt elszenvedett sérelmekért, ezért jó lelkiismerettel javaslom, és kérem mindannyiuk támogató szavazatát. A Fidesz-frakció természetesen támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(15.10)