Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy előttem elhangzott, 37 törvény módosításáról beszélünk ennek a salátatörvénynek a tekintetében, és nyilván nagyon sokszor elmondtuk, hogy ez a módszer, tehát a salátatörvény mint olyan, nagyon nehézzé teszi néha az ellenzéki képviselők dolgát, hogy megítéljék egyetlen gombnyomással, adott esetben egy zárószavazáson ennyi jogszabály módosításának a sorsát.

Most nem biztos, hogy ez a legerősebb érv ebben a szituációban, mert zömmel olyan módosításokat tartalmaz ez a csomag, amelyek indokolják ezt a fajta tárgyalást. Tehát van, amikor tényleg olyan, egymással összefüggő élethelyzeteket, viszonyokat szabályoz vagy tervez módosítani egy-egy ilyen csomag, amikor tényleg inkább segít az, hogy egyben tárgyaljuk ezt, tehát ilyenkor mondjuk el ezt is. Van persze természetesen néhány olyan elem, ami nem teljesen érthető, hogy miért van a csomagban, ezek azonban talán szám szerint kevesebben vannak, illetve vannak azért kritika tárgyává tehető módosítási javaslatok is ebben a csomagban. Nyilván én elsősorban erre igyekszem majd felszólalásomban szorítkozni, azzal, hogy sokan elmondták már, kiemelték már az előremutató elemeket, nyilván igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni.

Tehát, ahogy elhangzott, a javaslat számos, a büntetőeljáráshoz kapcsolódó részletkérdéssel, illetve az abban érvényesített anyagi jogi igényekkel foglalkozik elsősorban. Ennek keretében több helyen az alapvető jogok biztosának vonatkozó jelentéseire tekintettel változtatja meg a hatályos jogszabályokat, illetve erre tesz javaslatot. Ennek iránya alapvetően kettős. Egyrészt a javaslat biztosítja, hogy ugyanazt a tényt ne értékeljék, szankcionálják két különböző eljárásban. Ez a javaslat indokolása alapján akkor fordulhatott elő, amikor ugyanaz az ügy büntetőeljárásban és szabálysértési hatóság által szabálysértési eljárásban is elbírálásra került. Míg előbbinek van ítélt dolog hatása, az utóbbinak nincs, így kétszeresen is értékelhetővé válik ugyanaz az ügy. A ne bis in idem elvét a javaslat több más helyen is átvezeti, részben nemzetközi jogi kötelezettségből származó rendelkezések vonatkozásában.

Másrészt a javaslat célja, hogy a büntetőeljárási igények ne akadályozzák a felszámolási és hasonló eljárások lefolytatását, ne húzódhassanak ezen utóbbi eljárások el a büntetőeljárás befejezéséig indokolatlanul. Éppen ezért a javaslat úgy módosítja ezeknek az eljárásoknak a szabályait, hogy azok befejezhetők legyenek a büntetőeljárás befejezése előtt is, a büntetőeljárásban felmerülő vagyoni igények kielégítésének biztosítása mellett.

Két elem vagy két fő irány mellett azért egyéb elemek is találhatók a javaslatcsomagban, például a büntetőeljárások és a kapcsolódó eljárások vonatkozásán túl is tartalmaz a büntetőeljárással és a büntetés-végrehajtással, valamint a büntető anyagi joggal kapcsolatos rendelkezéseket is a csomag. Ezek a korábban részletezettekkel összhangban főként valóban gyakorlati tapasztalatokon alapuló szakmai javaslatok. Ebben a körben olyan módosításokat tartalmaz a javaslat, mint amely a kiutasítás kezdő időpontjának pontos meghatározását teszi lehetővé például, vagy amely a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények esetén a korlátlan enyhítést kizárja, ha az egyébként már bűnszövetség esetén is kizárt lett volna. Ilyen rendelkezés az is, hogy bizonyos életfogytiglani szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetén a letartóztatás maximális hossza az eddigi 4 évnél magasabb, 5 vagy 6 év is lehessen akár. Ebben a körben említhető továbbá büntetőeljárásban fizetendő illetékbefizetési kötelezettségnek az eltörlése is. Nyilván ilyen kérdések abszolút támogathatók a javaslatban.

Még egyszer mondom, tehát elsősorban ezek szakmailag indokolható javaslatok, de van talán néhány kormányzati hiányosságról vagy szakpolitikán túli indíttatásról árulkodó elem is ebben a javaslatban. Rögtön ilyen a korábbi hiányosságokkal kapcsolatos, tulajdonképpen az egyik fő elem, a kétszeres értékelés tilalma.

(10.00)

Az Alkotmánybíróság ebben a körben kifejtett harmincéves gyakorlata arra az elvre épül, hogy a kétszeres értékelés tilalma  és most idéznék egy Ab-határozatból  „egyfelől alapjogi rendelkezés az állami büntetőhatalom visszaélésszerű gyakorlásával szemben, másfelől pedig a jogbiztonság érvényesülésének érdekében működő szabály, hiszen garantálja az érdemi bírósági döntések végleges jellegét”. A javaslat tanúsága szerint is olyan helyzet áll fenn Magyarországon, hogy ugyanazon tényállás miatt valakit több esetben is szankcionálni lehet, ami önmagában is problémás, azonban az a tény, hogy ezen körülmények kilencéves jogszabályok vonatkozásában fennállnak, azért a legproblémásabb álláspontom szerint.

Bár a helyzet felháborító ilyen értelemben, de mégiscsak érthető. Érthető, mert Orbán Balázs államtitkár úr egy konferencia alkalmával is megjegyezte, hogy az Orbán-kormány nem fordít akkora figyelmet a hatásvizsgálatok elvégzésére, szeretik inkább a gyakorlatban kipróbálni az ötleteiket. Ez a gyakorlatban is működik, nem csak elvben. Az Igazságügyi Minisztériumból származó közérdekűadat-igénylésekből láthatjuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium még azt sem tartja nyilván, hogy csinálte egyáltalán javaslatokra hatásvizsgálatot, de a Belügyminisztériumnál is hasonló adatokat láthatunk. Például a 2016-17-es évben összesen mindössze egyetlenegy utólagos hatásvizsgálatot készítettek, egyetlenegy esetben tartották fontosnak, hogy vizsgálják, mégis mi a megalkotott jogszabályok hatása.

Tulajdonképpen azt látjuk, hogy az előbb említett kísérletezgetésnek elengedhetetlen kelléke volna, hogy legalább vizsgálják utólag, hogy milyen hatása van egy-egy jogszabálynak. Ilyen szituációban nyilván érthető, hogy a jogrendszerben olyan rendelkezések maradnak, amelyek masszív és rendszerszintű, emberek alapvető jogait sértő rendelkezéseket is tartalmaznak, de ha ez így van, akkor természetesen helyénvaló, ha ezeket kijavítja a kormány, vagy legalább javaslatot tesz ezek kijavítására időnként.

Másrészt a szakmai szempontból furcsa rendelkezések kapcsán el kell mondani, ki kell emelni a lázadás tényállásának jelen javaslatban megjelenő módosítását is, amelyet sokan elmondtak már előttem. Itt az Alkotmánybírósággal egészítené ki a legutóbbi Btk. hatálybalépése óta változatlan formában meglévő lázadás tényállását. Ezzel az Alkotmánybíróságot úgy tekinti, mint egy olyan fenyegetett szervet, amely sérelmére a lázadás bűncselekményét el lehet követni. Mi több, a javaslat elismeri, hogy erre a módosításra az Alkotmánybíróság kifejezett kérése után kerül sor. Szinte érthetetlen, hogy erre a módosításra miért most van szükség, vagy amennyiben tényleges jogalkotói szándék volt az Alkotmánybíróság védelmére, ez miért csak most kerül be. Kilenc éve alkották meg a Btk.-t, ezt csak azért teszem az asztalra, hogy ezt lehetett volna abban az esetben is látni. De az elmúlt időszakban például az Alkotmánybíróság egyes tagjainak mégiscsak politikai ízűnek minősíthető megnyilatkozásai kapcsán ez talán érthető, hogy miért most került az asztalra.

Harmadrészt kiemelendőnek látom szakmai szempontból azokat a rendelkezéseket, amelyek a kiskorúak büntetőeljárására vonatkoznak. A javaslat akként érvel, és itt idézném: „A Be. egyik legfontosabb célkitűzése volt egy olyan eljárásjogi szabályrendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a bűncselekmények gyermekkorú sértettjeinek büntetőeljárás során elszenvedett másodlagos viktimizációjának megakadályozását.” A javaslat a későbbiekben kiemeli a szexuális kizsákmányolás áldozatává vált gyermekekkel kapcsolatos eljárási nehézségeket, a gyermekek büntetőjoga kapcsán azonban kifejezetten nem teljesít jól a magyar állam sajnos. 2020-ban 19, 2019-ben 30, 2018-ban 54 gyermeket ítéltek el azért, mert áldozatként szexuális bűncselekményekben vettek részt  ezt nyilván idézőjelben mondom. Minden pönalizált gyermek lány volt. 2020-ban ugyan hatályba lépett az a módosítás, amely értelmében nem lehet elítélni a gyermekeket azért, mert áldozatként szexuális bűncselekményekben vettek részt, azért a rendszer elképesztően komoly átalakításokra és felülvizsgálatokra szorul változatlanul. Éppen ezért az üdvözlendő, hogy a jelen javaslat javítani próbál a gyermekek büntetőjogával kapcsolatos gyakorlaton, de ennél talán még többre van szükség a későbbiekben, vagy akár még most is e javaslat tárgyalása során a Ház előtt.

Végezetül meg kell említeni, hogy új, többletdíjazással járó tisztségeket hoznak létre a Legfőbb Ügyészségen a főtitkár és a főtitkárhelyettesi vezető tisztség létrehozásával. Ezen vezetők kinevezése a legfőbb ügyész kinevezési idejére szól, amely azért a leválthatatlan vagy a szinte leválthatatlan Polt Péter esetén egy egészen biztos állásnak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy micsoda függő helyzetet teremt ez a munkakört betöltők számára. Ami viszont a legérdekesebb a történetben, hogy sem az általános, sem a részletes indoklás nem ad semmi indokot arra vonatkozóan, hogy ezen tisztségek létrehozására miért volt szükség, illetve az egyetlen indok, amit a javaslat említ, az, hogy „mert a Kúrián is van”. Ez azonban nem érdemi indok és nem lehet érdemi cél sem, így igazán indokolt volna megválaszolni a jogalkotónak, pontosan miért is van szüksége Polt Péternek főtitkárra és főtitkárhelyettesre. Nehéz ugyanis másképpen szemlélni ezt a rendelkezést, mint egy jutalomnak, amellyel a Polt Péterhez személyében hű ügyészeket is díjazhatják.

Felszólalásom utolsó részében kritikai észrevételeket tettem, de ahogy kezdtem, 37 törvényt tartalmaz ez a csomag, és az eddigieknél sokkal indokolhatóbbnak látom a salátatörvény jellegét ennek a csomagnak. A javaslat zöme szakmai jellegű, fontos és előremutató változást tartalmaz, azonban nem mehettem el észrevételek tétele nélkül a javaslat mellett. Arra kérem államtitkár urat és a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy ezeket a javaslatokat, észrevételeket vegyék figyelembe, és ennek megfelelően alakítsák a jogszabály végső szövegtervezetét. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)