Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét eltelt egy nőnap, ismét eltelt egy év, amikor kormány és ellenzék nem talált közös hangot a nők esélyegyenlőségének megteremtése érdekében. Ez nem bal- vagy jobboldali, és nem liberális vagy konzervatív kérdés, hanem egy össztársadalmi érdek. Kimutathatóan alacsonyabb növekedési pályán mozognak azok az országok hosszú távon, ahol a nők és a férfiak egyenlősége nem megfelelően biztosított, így hát amellett érvelnék, hogy ha az objektív igazságérzet, a jogállami normák, a nemzetközi kötelezettségek, az egyenlő bánásmód és az egyenlő méltóság elvének helyreállításáért való küzdelemben nem tudják motiválni a kormányt, akkor legalább a nemzetgazdasági érdek vezethetné önöket.Miért mondom ezt? Azért, mert önök azt mondják, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy megteremtették a családbarát kormányt. Én ezzel szemben amellett érvelek, hogy nem teremthető meg a családok kormánya, ha a nők lehetőségei korlátozottak egy társadalomban. A Világgazdasági Fórum bő egy évvel ezelőtt publikált felmérése alapján nincs hely Európában, ahol hátrányosabb helyzetből indulnának a nők, mint Magyarországon.

Ez az a felmérés, amely a nők politikai pozíciókhoz való hozzáférését, gazdasági pozíciókban betöltött szerepét, az egészségügyi ellátásban, illetve az oktatási rendszerben való lehetőségeit vizsgálja. Itt 141 országból a 102. helyen végeztünk, és olyan országok értek el nálunk jobb helyezést, mint Azerbajdzsán, Örményország vagy Kambodzsa. Albániát és Ukrajnát is beleértve nincs olyan európai ország, amelynél jobban tudtunk volna teljesíteni Európában, hacsaknem Törökországot az európai országok sorába vesszük, és akkor őket meg tudtuk előzni, mert ők a 141 ország közül a 130. helyen végeztek. Magyarország még a kelet-közép-európai országok között és a közép-ázsiai országok rangsorában is az utolsó előtti helyen végzett, kizárólag Tádzsikisztánt tudtuk megelőzni.

Én azt szeretném önöknek elmesélni, hogy évek óta alumnikutatások mutatják, hogy több nő és jobb eredménnyel végez felsőoktatási intézményekben Magyarországon, mint férfi, ennek ellenére a karrierutak megtörését látjuk. Azt látjuk, hogy a munkapiac mintegy beárazza a gyermekvállalást, és egyszerűen a nők számára egy alacsonyabb növekedési pályát mutat úgy egyéni, mint társadalmi szinten. Ebből a helyzetből az egész szabad világ keresi a kiutat, ugyanis ebben a helyzetben több társadalom találta már magát. Észak-európai társaink találtak rá talán egy jó megoldást, és sokan igyekeznek tőlük tanulni.

(9.50)

Ez pedig nem más, mint a férfiak beengedése a gyermekvállalást követően a baba gondozási feladataiba, akár az otthonmaradásba, akár abba, hogy a nem fizetett munkák mérlegstatisztikáit úgy tudják javítani, hogy a családon belüli munkamegosztást helyreállítják. Ez statisztikák alapján csökkentette a válások számát, növelte az édesapák és a gyermekek közti kötődést, növelte az összetartozás-élményt a családon belül, ezen felül pedig az édesanyák munkapiaci hátrányos helyzetét is elkezdte visszaszorítani.

Amellett érvelek tehát, hogy eleddig Magyarország rossz módszereket választott arra, hogy a nők és a férfiak közti jogegyenlőséget, illetve az egyenlő méltóság és egyenlő bánásmód elvét helyreállítsa. Azt gondolom, hogy amennyiben a kormány komolyan gondolja, hogy a családok kormányává kíván válni, úgy azt a témakört is komolyan kell gondolni, hogy az egyenlő bánásmódhoz minden nőnek joga van. A rendszerszintű hátrányos megkülönböztetés részét képezik nemcsak a munkapiacon, nemcsak az oktatási intézményekben, illetve az egészségügyi intézményekben tapasztalható hátrányok a nők szemszögéből, hanem például a szülészeti erőszak, amiről sajnos ebben a Házban kevés szó esik, pedig nagyon sok olyan civil szervezet van, amely küzd a nők jogaiért.

Én azt gondolom, hogy amennyiben az édesanyák arra számíthatnak, hogy rosszabb életminőséggel találják szemben magukat miután gyermeket vállaltak, nem beszélhetünk a családok kormányáról. Nem beszélhetünk az elnyomottság mellett nők és férfiak közti egyenlőségről. Az egyenlő méltóság sokdimenziós megtagadása mindig azt eredményezi majd, hogy egy nőnek Magyarországon azonos társadalmi megbecsülésért jóval többet kell dolgozni, mint egy férfinak. És kérem, bárki is reagál a szavaimra, ne értse úgy, hogy a férfiak iránti tiszteletet vagy a férfiak méltóságát vitatom el.

Amellett érvelek, hogy ez nem egy női ügy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem egy össztársadalmi érdek: helyre kell állítanunk a jogegyenlőséget. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)