A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A frakcióból előttem szóló Turi-Kovács Béla képviselőtársam nyugodt, kiegyensúlyozott, fenntartható költségvetésnek nevezte a 2019-es költségvetés-tervezetet. Én magam is a magyar családok szempontjából a jobb megélhetés és a biztonság költségvetésének tartom a ’19-es költségvetést.Külön szeretnék szólni nemzetpolitikai szempontból az elszakított országrészek magyarságáról és a diaszpóramagyarságról. Különös tekintettel az elszakított országrészek magyarsága szempontjából a megmaradás és a gyarapodás költségvetése ez a ’19-es. Természetesen ez szemben áll mindazzal, ami 2010 előtt történt ott abban a bizonyos nyolc évben, amikor a „merjünk kicsik lenni” ideológia mentén politizáltak a nemzetpolitika területén, amikor gyűlölt támadást indítottak a kettős állampolgárság ellen, felszámolták a Magyar Állandó Értekezletet, illetve megtagadták a határon túli magyarságot.

Elmondhatjuk azt, hogy Magyarország központi költségvetése a legjobb fokmérője annak, hogy miként sikerült az elmúlt nyolc évben a külhoni magyarság támogatását rendszerszintűvé tennünk. Magyarország immár évek óta a költségvetésében szavatolja a külhoni magyar intézmények és szervezetek állandó működését, fejlesztését, a külhoni magyar közösségek megerősítése érdekében indított programok folytonosságát és folyamatos bővítését.

A kiszámítható anyaországi támogatásnak köszönhetően mintegy ötezer intézményt  hangsúlyozom, ötezer intézményt  működtet, és a programjait fenntarthatóvá tette elsősorban a Bethlen Gábor Alapból nyújtott forrásokkal, és ezzel tudjuk fönntartani, működtetni ezt az intézményrendszert.

A költségvetésben biztosított forrásoknak köszönhetően több olyan program folytonosságát és folyamatos bővítését tudjuk garantálni, amelyek jelentős lépéseket tesznek a külhoni magyar közösségek gyarapodása érdekében. Ilyenek például a Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus évei, amelyek 2012-től folyamatosan működnek. 2018, az idei esztendő például a külhoni magyar családok éve, és ezen keresztül zajlik a külhoni magyar családok támogatása. Vagy szeretném kiemelni a fokozatosan bővülő Kőrösi Csoma Sándor-programot és a szórványt megcélzó Petőfi Sándor-programot, ahol a kiküldött ösztöndíjasok száma már 2018-ban 215 fő. Ők érkeznek a diaszpórához és a szórványban élő magyarokhoz.

A 2019. évi költségvetés-tervezetben a Bethlen Gábor Alap forrásai mintegy 1,4 milliárd forintos növekedésével számolhatunk, és ez továbbra is biztosítja a nemzetpolitika stabilitását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel mondhatjuk el azt is, hogy a nemzetpolitikai szemléletmód a közigazgatás egészét átszövi. Számos tárca működtet olyan programot, amely részben vagy egészben a külhoni magyarságot célozza meg. Egyre több szakterületen tudunk egy egységes nemzetben gondolkodni. Összkormányzati szinten már 2017-ben is mintegy 100 milliárd forintot tett ki a nemzetpolitikai kiadás. Ebből az elmúlt évek egyik legnagyobb tétele ’17-ben és ’18-ban az a mintegy 40 milliárdos óvodafejlesztési program, amit indítottunk a Kárpát-medencében.

Ugyanakkor szólnom kell az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatási, kulturális és egyházi támogatásairól is, amelyekkel szintén jelentős előrelépéseket tettünk az egységes Kárpát-medencei oktatási és kulturális tér megteremtésében. Ennek a munkának a folytatását garantálják a ’19-es előirányzatok is, és az a tény is, hogy az egyházi ügyek és a nemzetpolitika az új kormányzati struktúrában egy közös irányítás alá kerültek.

Nagy örömmel látjuk a ’19-es tervezetben a Határtalanul!-programra szánt források további növekedését, így 2019-ben már több mint 5,6 milliárd forintból folytatódhat ez a pályázati rendszer. Azt gondolom, hogy hangsúlyoznom kell ennek a nevelési hatását, hiszen itt ezek az osztálykirándulások, amelyek a határon túlra irányulnak, számtalan nevelési lehetőséget rejtenek magukban, és ez az 5,6 milliárd forint pedig biztosítja és garantálja azt, hogy a jó, szakmailag megalapozott pályázatok mindegyike nyertes lehet, és egyre több gyermek utazhat a határon túlra.

A költségvetési tervezet egy szintlépést is jelent abban a gondolatban, hogy a Kárpát-medence egy gazdasági terület, és a korábbi évekhez képest egy nagyságrendileg szintén hatalmas összeget, mintegy 50 milliárd forintot biztosít a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési tervekhez, amelyeket már a korábbi években megkezdtünk, tulajdonképpen a végéhez közeledik a Délvidéken, folytatódik Kárpátalján és a Felvidéken, ezeken a területeken a legnagyobb összeggel. Ez biztosítja azt, hogy a határon túli magyarok, magyar vállalkozók, magyar vállalkozások, saját kezükbe véve a sorsukat, anyaországi támogatással a szülőföldjükön tudjanak boldogulni.

Fontos megemlíteni például az agrártárca kezdeményezését is, egy előrelépést is a külhoni magyarság felé nyitásban, hiszen a Kárpát-medencei falugazdászprogram 2019-ben már több mint 400 millió forintot biztosít nemzetpolitikai célú forrásként ezen szakterületen is.

Összességében elmondható, hogy egy nemzetpolitikai szempontból biztató tervezetet látunk, amelynek megvalósítása egyszerre eredményezi majd a külhoni magyarság megmaradását, valamint az anyaország és a külhoni magyarság minél több területen való együttműködésének a megerősítését is.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, és kérem a költségvetés támogatását. (Taps a kormánypárti sorokból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselő Urak! Először is a határozati javaslattal kapcsolatban szeretném elmondani önöknek, hogy ugyan nem először tárgyalunk már itt, sem a Nemzeti összetartozás bizottságában, sem itt Házban, de szeretném felhívni a figyelmet arra, amit egyébként ön minden bizonnyal tud, hogy 2010 óta nem határozati javaslatunk van Trianonról, hanem egy törvényünk van, mégpedig a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény, amely megemlékezik Magyarország egyik legnagyobb történelmi tragédiájáról és a történelmi Magyarországot szétdaraboló békediktátumról. Ebben a törvényben benne foglaltatik mindaz, hogy tisztelettel adózik azon emberek, közösségek emléke előtt, akik e tragédiát követően is a magyarságot mind szellemi, mind gazdasági értelemben képesek voltak újra megerősíteni, és képesek voltak túlélni ezt a tragédiát. S adózik és fejet hajt mindazok előtt, akik magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, vagy akik az életükkel kényszerültek adózni a nemzeti önazonosságuk vállalásáért.Tisztelt Képviselő Úr! Ugyanakkor ez a törvény kinyilvánítja azt is, hogy a több állam fennhatósága alá betett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, és az államhatárok feletti összetartozás egy valóság.

Tisztelt Képviselő Úr! 2011-ben egy új Alaptörvényt fogadtunk el, amelyben Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. 2010-ben törvényt fogadtunk el a kedvezményes honosításról, a kettős állampolgárságról szóló törvényt, illetve választójogot kaptak a határon túli magyar szavazók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindez, és amiről ön is beszélt  gazdasági, oktatási, kulturális támogatások , megteremtették a nemzetegyesítést, és ezen az úton kívánunk a jövőben is eljárni. Tisztelettel kérem, hogy most ne nyilvánítsuk gyászévvé és ne emeljük ezzel esetleg más államok ünnepségének a fényét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Határozati javaslat a magyar-székely összetartozás napjáról, vagy mondhatjuk azt is, hogy a magyar-székely egység napjáról. Sokan azt mondják, egyes vélemények szerint ez egy evidencia, és felesleges ezt határozati javaslati formába önteni, én mégis amellett szeretnék érvelni, hogy ez egy fontos dolog, még ha természetes is ez mindannyiunk számára, vannak olyan dolgok, ami miatt érdemes megerősíteni ezt az egységet és ezt az összetartozást. Elsőként azzal indokolnám, amiről Szávay képviselőtársunk is beszélt, a nemzeti minimum kérdésével, és én egyébként azt gondolom, hogy pont a nemzetpolitika lehet az, aminek egyes alapvető kérdéseiben egyetérthetnek a magyar politika szereplői, a magyar politikai pártok, mert amikor azt mondjuk, hogy az a célunk, hogy a magyarság, bár szétszabdalva is él a Kárpát-medencében, de megmaradhasson a szülőföldjén, sőt ott gyarapodjon a szülőföldjén, akkor ez lehet egy olyan elv, amiben egy nemzeti egyetértés van.

Az, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért, ami szerepel az új Alaptörvényünk D) cikkelyében, vagy ahogy annak idején Szabó Dezső fogalmazott, hogy minden magyar felelős minden magyarért, azt gondolom, ez egy olyan alapelv, ami lehet egy nemzeti minimum. Mint ahogy az a két példa is igaz erre, amit képviselő úr felsorolt az elmúlt időszak parlamenti életéből. Ilyen volt az ukrán nyelvtörvény elleni közös fellépés, és ilyen volt a Minority SafePack, a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés melletti kiállás. És valóban, ezt a ma tárgyalt összetartozás napja határozati javaslatot is hat parlamenti párt nemcsak hogy támogatja, hanem előterjesztő képviselőket adott ehhez a határozati javaslathoz. Egyetlen parlamenti erő, az önmagát Demokratikus Koalíciónak nevező szélsőséges szekta az, aki nem támogatja ezt a határozati javaslatot.

Ez a határozati javaslat evidencia, amit mégis meg kell erősítenünk. Több oka is van ennek. Jó ideje szétszakítva élünk az erdélyi magyarságtól és benne a székelyföldi székelyektől, nemcsak száz éve, hanem több száz éve így van ez. Annak idején ott az erdélyi gyulák világa is olyan távoli, misztikus és különálló világ volt, és ez csak fokozódott akkor, amikor a XVI. században három részre szakadt az ország. A mai anyaország közepén a török hódoltság volt, nyugati és északi keskeny sávjában a Habsburgok uralta Magyar Királyság, és létezett különállva az Erdélyi Fejedelemség, aminek történelmünkben megvolt az a jelentősége, hogy akkor, abban az időben, amikor haza nem létezett, csak nemzet, az az Erdélyi Fejedelemség testesítette meg a magyar államiságot.

A török kiűzése után is külön kezelték Erdélyt, hiszen a Habsburg-uralom alatt az Erdélyi Fejedelemség külön igazgatás alatt szerepelt a birodalomban, és pontosan erre vonatkoztak a ’48-as idők, hiszen ’48 márciusában is a 12 pont egyik hangsúlyos eleme volt az unió Erdéllyel. És trianoni elszakítottságunk, szétszakítottságunk most már közel száz esztendejéről is sokszor ejtettünk szót.

A kapcsolat helyreállításáért, határokon átívelő helyreállításáért sokat tettünk az elmúlt időkben. Alapvető tény, amit egyébként a „székely-magyar” szókapcsolat is kifejez, hogy egy magyar nép tagjai vagyunk. Egyébként a székelység léte erőt ad nemzeti identitásunkhoz, és viszont is, az anyaország és más határon túli magyar közösségek is erőt kapnak és adnak a székelységnek és az ő fennmaradásukhoz Romániában. Evidencia és mégis megerősítjük ezt az összetartozást, és a megosztás volna a legnagyobb hiba.

Egy-két héttel ezelőtt tárgyalta itt a Magyar Országgyűlés azt a javaslatot, amely szerint a székelység, a székelyek egy külön nemzetiség Magyarországon. Nagyon helyesen a parlamenti többség ezt a kezdeményezést elutasította, bármennyire is rokonszenvezünk a székelyekkel, akár a Magyarországon élő székelyekkel, mégis egy ilyennek a támogatása, amikor arról döntünk, hogy különállunk magyarok és székelyek, ez nemcsak hiba, hanem bűn lenne. Bűn lenne lehetőséget adni egy következő román népszámláláson ahhoz, hogy a kérdezőbiztos feltegye azt a kérdést, hogy „Magyar vagy, vagy székely vagy?” Mindjárt nem egy másfél milliós magyar közösségről beszélünk Romániában, hanem akkor sokkal kevesebbről, és ez a megosztás tovább veszélyeztetné a magyarság megmaradását, nyelvhasználatát, kultúrához való hozzáférését.

Tisztelt Ház! A magyar-székely összetartozás erőt ad a székelyeknek. Azt gondolom, hogy ha ezt a határozati javaslatot elfogadjuk, ez erőt ad a harcukhoz, ahhoz a harchoz, amit az autonómiáért vagy az önrendelkezésükért vívnak. Meggyőződésem, hogy az autonómia az, ami valóban a hosszú távú megmaradást, boldogulást segíti, és egyébként a többségi állam számára is elhozza a társadalmi békét és a prosperitást.

Ehhez minden segítséget meg kell adnunk, ha kell, gazdasági eszközökkel, ha kell, politikai eszközökkel vagy ha kell, diplomáciai eszközökkel, hogy ebben segítsük a székelyeket. Bethlen Gábor szavaihoz nyúlnék vissza, aki azt mondta, hogy nem tudjuk mindig megtenni azt, amit kell, de mindig tegyük meg azt, amit lehet. És amit lehet, azt most is tegyük majd meg a székelyek támogatása ügyében.

A határozati javaslat egy történelmi eseményre is emlékezik. Egy főhajtás a székely hősiesség előtt, főhajtás az agyagfalvi székely nemzetgyűlés előtt. Akkor, ott a székelyek kiálltak a nemzetért, kiálltak az áprilisi törvényekért, és a Habsburgok által feldühített tömegekkel szemben képesek voltak megvédeni a forradalom eredményeit, valamint az erdélyi lakosok biztonságát is garantálták.

Tiszteletre méltó volt a kiállásuk és a magyar nemzet iránt tanúsított szeretetük, amelyről méltóképpen kell emlékezni.

(19.40)

Emlékezzünk erre a 60 ezer székelyre és 1848. október 16-ára!

Szeretnék köszönetet mondani államtitkár úrnak, rajta keresztül a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, a kormánynak, hiszen ez az ügy már nem először van napirenden. Szávay képviselő úr egy kérdésében is ezt kérdezte, a magyar-székely összetartozás napját, hogy milyen a kormány hozzáállása ehhez a határozati javaslathoz, és akkor államtitkár úr elmondta, hogy az agyagfalvi kis múzeum további fejlesztésére 20 millió forintot biztosít a magyar kormány. Köszönjük, hogy ezzel is a jövő évben még szebbé teszi az ottani erdélyi megemlékezéseket is.

A Fidesz-frakció támogatni fogja a határozati javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők nevében is köszönöm szépen azt a támogatást, amit az elmúlt hetekben, legyen az bizottsági ülés, törvényalkotási bizottsági ülés vagy itt a parlamentben ez ügyben kifejtettek. Kell hogy legyen, és a nemzetpolitika egy olyan terület, ahol kell hogy legyenek nemzeti minimumok. Így volt ez az elmúlt időszakban akkor, amikor a parlament legnagyobb része kiállt például az ukrán nyelvtörvény ellen és állást foglaltunk, így volt ez akkor, amikor a Minority SafePack-kezdeményezést az Országgyűlés nagy része támogatta, és egy határozati javaslatban kiállt mellette.Így van ez most is, hogy a hét pártból hat támogatta ezt a határozati javaslatot, amelyhez érkezett két módosító javaslat is. A Törvényalkotási bizottság és a Nemzeti összetartozás bizottsága is támogatta ezt a két módosító javaslatot, ami még inkább megerősíti azt, hogy nemcsak egy egyszerű összetartozásról van itt szó a magyarok és a székelyek között, hanem a magyar-székely egységről van szó, ezt kívánjuk ebben hangsúlyozni. Illetve támogattuk azt a módosító javaslatot is, amely leszögezte, hogy a székely nép a magyar nemzet elválaszthatatlan része. És mindemellett természetesen fontos az is, ami már itt a mai ülésen is szóba került, hogy mindezzel egyébként emléket kívánunk állítani annak az agyagfalvi székely nemzetgyűlésnek, amely ’48. október 16-án kiállt az áprilisi vívmányok mellett, kiállt a ’48-as magyar forradalom mellett.

Azt kérem, hogy a holnapi napon is legyenek szívesek támogatni ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen.” Idézem önöknek Wass Albert sorát, és ebben tulajdonképpen szinte minden benne van nagyon röviden a nemzeti összetartozásról.A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma az idén tavasszal, 2019. március 8-án tartott ülésének állásfoglalása felkérte az Országgyűlést, hogy a 2020. évet nyilvánítsa a nemzeti összetartozás évének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti összetartozás bizottsága, eleget téve ennek a felkérésnek, mint előterjesztő benyújtotta az Országgyűlés elé. Egybehangzó támogatással és egybehangzó igen szavazatokkal döntött a bizottság a benyújtásról. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem gyászévet kívánunk meghirdetni, sokkal inkább egy olyan vezérgondolattal, jelmondattal indítanánk el ezt az emlékévet, ami egy nap megemlékezés és 365 nap nemzeti összetartozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eszkimóknál több száz szó és kifejezés létezik a hónak meg a jégnek a különböző hőmérsékletére, szilárdságára vagy éppen olvadékony állapotára. Ugyanígy Európában a számiknál is 180-300 kifejezés van a hó és a jég állapotára. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ilyen körülöttük a világ.

Határon túli és inneni magyar; külhoni, anyaországi magyar; elszakított országrészek magyarsága; elcsatolt nemzetrész; szórvány, tömbmagyarság; sziget vagy diaszpóra  nekünk pedig számtalan kifejezésünk van a magyarságra, mert mi pedig egy ilyen világban élünk immár száz esztendeje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mi, magyarok azt mondjuk, hogy Trianon, akkor ebben a szóban kifejeződik minden. Ha azt mondjuk, hogy Trianon, abban ott van nekünk a két vesztes világháború, a felszabadításnak nevezett megszállások, két szörnyű diktatúra, de ott van 2004 advent második vasárnapja is. Ott vannak a XX. század végi magyarverések, vagy éppen ott van Malina Hedvig kálváriája, vagy napjainkban a Beke-Szőcs-ügy, a Székely Mikó Kollégium vagy az ukrán nyelvtörvény.

1920. június 4-e, a párizsi békediktátum, Trianon. Milyen állapotban ért ez minket?

(13.50)

Katonai és politikai kiszolgáltatottságban. Ott volt az első világháborús vereség, aminek egyébként érdekessége, hogy ’18 őszén nem volt idegen katona az ország területén. Hazatért Károlyi Mihály észak-amerikai körútjáról, egy ellenséges országból, az Egyesült Államokból, szintén egy ellenséges országon, Franciaországon keresztül hazaérkezett Magyarországra. Legfontosabb tevékenységük Linder Bélával a katonai erő felszámolása volt. Ott volt ’18 őszén Tisza István meggyilkolása, majd ott volt ’19 tavaszán a bolsevik, kommunista hatalomátvétel. Ezek után nem lehetett véletlen az anyaország halálra ítélése. Katonailag, politikailag, a kommunizmus bélyegét ránk sütve ott álltunk 1920-ban teljes kiszolgáltatottságban.

1920 után a Kárpát-medencei magyarság öt, a mai állapotok szerint nyolc államban találta magát kisebbségi létben és egyre inkább megfogyatkozva. De az eltelt száz esztendőben is a nemzeti nyelv, az irodalom, a hitélet, a művészetek, a hagyományőrzés tovább élése révén a magyar identitás az országhatárokon átívelően is tovább élt, és tovább él napjainkban is. Köszönet mindazoknak, akik a nemzet összetartozását szolgálták, tanítók, lelkészek, írók, művészek, sportolók, kétkezi munkások, kérges kezű parasztemberek, mindazok, akik az elmúlt száz évben a nemzeti összetartozás ügyét fönntartották. Túléltük ebben a száz évben a nemzetgyilkosságot. Sőt, nem egyszerűen túléltük, hanem a világ szemében elismert eredményeket értünk el. Ezeket az eredményeket is be kell mutatnunk az emlékévben.

2018 novemberében, tavaly ősszel a Magyar Állandó Értekezleten Orbán Viktor miniszterelnök úgy fordult a Kárpát-medencei magyarság képviselői és a diaszpóramagyarság felé, hogy „a száz év magány véget ért”. Mindannyian ismerjük Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író regényét, amely pontosan a szülőföld elhagyásáról szól, a paradicsomból való kiűzettetésről szól. Nos, elmondhatjuk, hogy a száz év magány véget ért.

2010-től fogalmaztunk meg és hajtunk végre egy olyan új nemzetpolitikát, amelyben megkezdtük a magyarság határon átívelő közjogi egyesítését, törvénybe iktattuk, bevezettük a kettős állampolgárság intézményét, törvénybe iktattuk a nemzeti összetartozás napját. És 2011-ben elfogadtunk egy olyan új Alaptörvényt, amelynek D) cikkelye a felelősségvállalásról szól, mely szerint Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ma már elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medence egyfajta kulturális térként mutatkozhat meg. Elég csak célozni az emlékévekre  Arany-emlékév, Szent László, Mátyás király, Rákóczi-emlékév , a magyar házak működésére, a kulturális egyesületek működésére, a testvérvárosi kulturális kapcsolatokra és együttműködésekre. Elmondhatjuk, hogy létezik egy magyar kulturális tér a Kárpát-medencében.

S elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medencében létezik egy oktatási tér is. Ebből hadd célozzak önöknek a napjainkban is folyó legnagyobb intézményfejlesztési akcióra, a Kárpát-medencei óvodaépítési programra, ahol 150 új óvoda épül, és több mint 350 kerül felújításra. Ez 600, magyar gyermekeket befogadó intézmény a Kárpát-medencében, az anyaország határain túl. Ha össze akarjuk hasonlítani, ilyen léptékű intézményfejlesztés utoljára a Kárpát-medencében pont a csonka országban Klebelsberg idején volt a népiskolai iskolafejlesztés.

Működik az oktatási-nevelési támogatás rendszere, és elmondhatjuk, hogy a felsőoktatásban is működnek zászlóshajóként intézmények. Újvidéken felépült az Európa Kollégium, Szabadkán jelenleg folyik a tanítóképző felújítása, de a beregszászi, komáromi, nagyváradi, csíkszeredai, marosvásárhelyi egyetemek és főiskolák mind-mind nemzeti jelentőségű intézmények.

S elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medence egy gazdasági térként is működik. A magyar kormány támogatásával gazdaságélénkítő programot kezdtünk el először a Délvidéken 20 milliárd forint értékben, majd a Kárpátalján 12 milliárddal folytatódott, a Felvidéken 10 milliárddal. Lezárt pályázataink vannak, aminek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy legalább még egyszer ekkora összegeket mozgatott meg, és elősegítette az ott élő őshonos magyarságnak a szülőföldön való megmaradását, boldogulását és gyarapodását. És most kezdődik el Erdélyben 77 millió euróval, azaz 25 milliárd forinttal ez a gazdaságélénkítő program.

S szólhatnék még további nemzetpolitikai zászlóshajókról, mint a Kőrösi Csoma Sándor-programról, ahol most már 146 ösztöndíjas kerül ki a diaszpóra magyarságához, a nyugati magyarsághoz, illetve 30 egyházi személy is. És a Petőfi-programról, amelynek keretében a valamikori Monarchia területén, itt a szomszédos országokban 73 ösztöndíjas az, aki kapcsolatot visz és tart az anyaország és a szórvány Kárpát-medencei magyarság között. A száz év magány tehát véget ért.

Tisztelt Ház! Az a javaslatunk, hogy 2020 legyen tisztelgés a magyar nemzet nemzethűsége előtt. Mutassuk be eredményeinket, melyekre büszkék lehetünk. Mutassuk meg, hogy mit értünk el az elmúlt száz évben a kultúra, a sport, a tudományos élet és a gazdaság területén, egyben pedig tegyünk egy új ajánlatot a térség népei felé, tegyünk egy új ajánlatot a szomszéd népek felé azzal a gondolattal, hogy a mai Európában olyan tendenciák mozognak, hogy összefogás nélkül a nemzetek el fognak veszni; külön-külön egészen biztos. Összefogva, együtt talán a nemzeteinket meg tudjuk menteni.

Én kívánom azt, hogy legyen erős magyar nemzet, legyen erős román, ukrán és szerb nemzet, ugyanakkor ezektől az erős nemzetektől elvárjuk azt a bölcsességet is, hogy adják meg az országuk területén élő őshonos magyar kisebbségnek a közösségi jogokat, hiszen ezek alapvető emberi jogok. Alapvető emberi jog az önrendelkezéshez való jog, az önkormányzatisághoz való jog; vagy nevezzük autonómiának, az autonómiához való jognak. Ez nem szeparatizmus. Az önrendelkezés elhozza a békét, a társadalmi békét, és ha egy nemzeti kisebbség, egy kisebbségi sorban lévő őshonos nemzet jól érzi magát, akkor az prosperitást hoz el.

És ha prosperitás van, az gazdasági növekedéssel és jóléttel is jár együtt. Egy ilyen új közép-európai jövőt szeretnénk, és ez az ajánlatunk ezt szolgálná.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt száz év nagy részében vesztesek voltunk. Azt szeretnénk, ha az elkövetkezendő száz év nyertese lenne a magyarság. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, hiszen a felszólalók többsége egyetértett a bizottság által előterjesztett határozati javaslattal. Tiszteletben tartva és megfogadva elnök úr kérését, hogy ne bocsátkozzunk itt történelmi vitákba, valóban egyébként a Gyurcsány-párttal történelemről, nemzetről, nemzeti összetartozásról nincs mit beszélnünk. Nemzetárulók és hazaárulók 2004. december 5. óta, ezt tudják belhonban, külhonban, határon innen és túl, szórványban, diaszpórában, szigeten és mindenhol. Nincs erről mit beszélnünk.A benyújtó bizottság nevében pedig a többi hozzászóló támogatását köszönöm, sor kerül majd a részletes vitára és a zárószavazásra itt a parlamentben. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem fogok visszaélni a türelmükkel, hiszen itt a Házban már nem először beszélünk erről a határozati javaslatról. Valóban  ahogy a TAB előadójától is hallhattuk , az idei esztendőben március 8-án, amikor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma zajlott itt, Budapesten, az ottani zárónyilatkozatba került be ez a kérés a magyar Országgyűlés felé, hogy 2020 legyen a nemzeti összetartozás éve. A bizottságunk tagjainak szeretnék köszönetet mondani, hiszen a Nemzeti összetartozás bizottsága egyhangú javaslattal, egybehangzó igen javaslattal nyújtotta be ide a Ház elé a határozati javaslatot, majd amikor itt megtörtént a vitája a parlamentben, az akkor jelen lévő parlamenti frakciók is ezt a gondolatot, ezt a határozati javaslatot mind támogatták, mint ahogy a Törvényalkotási bizottság minden jelen lévő tagja is a múlt héten igen szavazatával ezt a határozati javaslatot támogatta.Valóban, azzal a gondolattal indítottuk útjára ezt az emlékévet, hogy nem gyászévet akarunk hirdetni. Ugyan Trianonra valóban emlékezni kell, erre a szörnyű békediktátumra, a nemzetet ért tragédiára, ugyanakkor meg kell emlékeznünk egyébként azokról a magyarokról is, Kárpát-medencei magyarokról, akik elszenvedték ezt az országcsonkítást és megszenvedték annak máig tartó következményeit. Valóban legyen ez az év egy nap megemlékezés és 365 nap összetartozás!

Valóban, ezt a nemzetgyilkossági kísérletet nemcsak egyszerűen túléltük, nemcsak egyszerűen megmaradtunk itt, hanem elmondhatjuk valóban azt, hogy egy erős nemzetként vagyunk ma jelen a Kárpát-medencében, egy erős nemzetként éltük túl ezt a száz évet. Ez a száz év bizonyíték a nemzet élni akarásáról, valóban mindazokról a gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális eredményekről, amelyekről tanúbizonyságot adtunk az elmúlt száz évben. Azt gondolom, illő lesz ezt 2020-ban bemutatni Európának, bemutatni a nagyvilágnak, hogy kik vagyunk mi itt magyarok a Kárpát-medencében. Valóban mutassuk meg a nagyvilágnak, hogy egy következő századnak valóban a nyertesei lehetünk!

Köszönöm szépen elnök úr és a tisztelt Ház türelmét. Kérek mindenkit, hogy holnap a zárószavazáson a határozati javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! 2010 óta Magyarország Kormánya nem engedett az Alaptörvényben is lefektetett gondolatból, mely szerint, idézem: „Megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.” Illetve idézhetem önöknek az új magyar Alaptörvény D) cikkelyét is, melyben Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarságért.

(16.00)

A parlamenti munkánk során, így a költségvetési vitában sem szabad elfelejtenünk azt, hogy egy olyan Országgyűlésben dolgozhatunk, amelynek összetételében határon túli nemzettársaink a 2014-es választás óta szavazatukkal is beleszólhatnak, hiszen egy új választójogi törvény keretében azok számára is biztosítottuk a szavazati jogot, akik magyar állampolgárok, de Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkeznek.

A 2020. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat is számos olyan fejezetet tartalmaz, amely anyagilag megnyugtatóan rendezi a 2010-ben megújított nemzetpolitikai céljainkat, nem vonva el forrásokat a legfontosabb területektől. A jövő évi költségvetés tervezete is egy erős, gazdaságilag stabil anyaországról tesz tanúbizonyságot, amelyre a határon túli magyarság bizton számíthat.

Áttanulmányozva a 2020. évi költségvetés nemzetpolitikai tárgyú tételeit, összességében elmondható, hogy az eddigi célok továbbra is számolhatnak az előző évi támogatásokkal, bizonyos területeknél pedig a 2019-es számokhoz képest nagyobb kiadásokkal tervez a költségvetés. Hogy melyek ezek a célok, azokból egyet-kettőt kiemelnék.

A vallás megtartóerőt jelentett a történelem legsötétebb időszakaiban is a magyarság számára. A Miniszterelnökség továbbra is  az előző évi összegeket tartva  támogatja a külhonban szolgálatot teljesítő egyházi személyeket, a határon túli egyházi intézmények fejlesztését, valamint a külhoni és diaszpórában élő magyarság hitéleti tevékenységét. E három célterület összesen 1 milliárd 220 millió forintos kerettel számolhat.

Egy másik cél a magyar épített örökség védelme és helyreállítása, ami Magyarország Kormányának fontos feladata és szívügye. Jó példaként említhető erre a felvidéki Borsi településen álló Rákóczi-kastély felújítása. II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének teljes helyreállítása várhatóan 2020-ra fejeződik be. A jövő évi költségvetés a korábbi támogatásokon túl 250 millió forintot különített el erre a célra.

Sajnos elmondható, hogy Ukrajnával az utóbbi időszakban nem felhőtlen a kapcsolatunk, ezért a Kárpátalján élő magyarság erkölcsi és anyagi támogatása most talán fontosabb, mint eddig bármikor volt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és kárpátaljai fejlesztési feladatokra szánt összeg az idei kerethez képest 850 millió forintról 2 milliárd 48 millió forintra emelkedik. A támogatások ilyen nagy mértékű emelése azért is üdvözlendő, mert a kárpátaljai magyarság napjainkban az egyik legsérülékenyebb, létében leginkább veszélyeztetett csoportja külhonba szakadt nemzettársainknak. Gondolom, senkinek sem kell felsorolnom az ukrajnai magyarokat sújtó intézkedéseket, támadásokat a nyelvtörvénytől kezdve egészen a tegnapi beregszászi bombariadókig.

A kárpátaljai fejlesztések mellett nagy hangsúlyt kap a jövő évi költségvetés nemzetpolitikai céljai között a csángó-magyar együttműködési program. Idén tavasszal a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz került a csángó ügyek kezelése, Járai Zsigmond volt jegybankelnök április 1-jétől miniszterelnöki megbízottként koordinálja az együttműködést. Az elmúlt évek támogatását jelentősen megnövelve 2020-ra 532 millió forintot különítettek el a moldvai csángó gyerekek oktatási programjára.

Az összegből remélhetőleg folytatni tudjuk az eddigi közös munkát, bővíthetjük Csángóföldön az oktatási hálózatot, biztosítva a kellő infrastruktúrát és a pedagógusi hátteret. Magyarházak építését is tervezzük, amelyekben korszerű iskolát, óvodát, közösségi teret alakítanak majd ki. Jövőbeni terv a magyarórákon részt vevő gyermekek étkeztetésének a bevezetése és ösztöndíjak létesítése magyar középiskolában, egyetemen és főiskolán továbbtanuló csángó fiatalok számára. Készülünk egy módosító javaslattal is, amellyel a Külgazdasági és Külügyminisztérium keretein belül másfél milliárd forinttal szeretnénk biztosítani a Csángóföldön elinduló gazdaságélénkítő programot is.

Magyarország Kormánya számára kiemelt jelentőséggel bír a Bethlen Gábor Alap támogatása, amely fedezetet biztosít a határainkon innen és túl élő magyar közösségek kölcsönös megismeréséhez, a nemzeti teljesítmény legfontosabb példáinak bemutatásához. A kormány a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül támogatja ezen kívül a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való boldogulását, anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és az anyaországgal történő sokoldalú kapcsolattartást. A 2020. évi költségvetés-tervezetben a Bethlen Gábor Alap forrásai mintegy az idei évhez képest, ami 26 milliárd 675 millió forint volt, jövőre 38 milliárd 870 millió forintra emelkednek. A növekedés azért is kiemelkedő, mert a Bethlen Gábor Alap fejlesztéséhez kerül többek között a nemzetpolitikai célú támogatások mellett a Rákóczi Szövetség támogatására elkülönített összeg is, amely 1 milliárd 50 millió forint. Szeretném kiemelni a Rákóczi Szövetséget, hiszen a kormány stratégiai partnereként működik már több éve a nemzetpolitikai célok megvalósításában. A szövetség áldozatos munkáját nem kell bemutatni, immár harminc éve működik a szervezet, ma már mintegy 490 helyi szervezettel, 24 ezer fős taglétszámmal példaértékű munkát végez a Kárpát-medencében. Az anyagi segítségnyújtás mellett fontosnak tartja a kisebbségben élő magyarság oktatásügyének, kultúrájának támogatását, a magyarságtudat erősítését.

Szólnom kell nagyon röviden arról, hogy ezen a héten kedden nagyon nagy arányú támogatással, 166 igen szavazattal, 5 nemmel, 1 tartózkodással a magyar Országgyűlés elfogadta, hogy a jövő év legyen a nemzeti összetartozás éve, amely egyrészt egy megemlékezés a trianoni tragédiáról, ugyanakkor pedig mindannak a bemutatása, ami az elmúlt száz évben velünk történt, hiszen ezt a tragédiát nem egyszerűen csak túléltük, és megmaradtunk, hanem erős nemzet vagyunk, és mindazokat, amik történtek a kultúrában, a sportban, a művészetekben, a tudományban, azokat, azt gondolom, be kell mutatnunk Európának és a nagyvilágnak is.

És azt gondolom, egy nagyon fontos cél, hogy ne csak a Kárpát-medencében legyenek megemlékezések, konferenciák, találkozók, tudományos konferenciák, az eredmények bemutatását szolgáló kiállítások, hanem vigyük el ezt Nyugat-Európába is, a nyugat-európai diaszpórába és a világ több nagyvárosába is, ahol magyar diaszpóra létezik, és ez a kiállítás, ez a bemutatkozás ne csak a magyaroknak szóljon, hanem Berlinben szóljon a németeknek, Belgiumban szóljon a flamandoknak, Torontóban a kanadaiaknak, Sydneyben pedig nemcsak az ottani magyar közösségnek, hanem az ausztráloknak is mutassuk meg, mi történt velünk 1920-ban, és milyen eredményeket értünk el ennek ellenére.

Tisztelt Ház! A nemzetpolitikára fordítandó összegeket áttekintve nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a jövő évi költségvetés idevonatkozó tételei továbbra is a magyarság megmaradását szolgálják. A 2020. évi költségvetésitörvény-javaslatról elmondhatjuk, hogy nemzetpolitikai szempontból egy mértékletes, jól átgondolt tervezetet tartunk a kezünkben. Kérem képviselőtársaimat, hogy az általam is kiemelt szempontokat is figyelembe véve támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslatot a héten a Nemzeti összetartozás bizottsága egybehangzó igen szavazatokkal támogatta, már a tárgysorozatba vételét.Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az emlékezetpolitika egy rendkívül fontos dolog. Számos eleme vannak ennek: lehetnek ezek köztéri szobrok, emléktáblák, közterületek, terek, utcák elnevezése vagy éppen az ilyen parlamenti határozatok vagy emléknapok és emlékévek, mint amire az elmúlt időszakban sok szép példa volt. Szeretnék itt fölidézni két olyat, aminek a jelentősége abban áll, hogy több nemzet fiait képes volt összekötni. Ilyen az ebben az évben zajló II. Rákóczi Ferenc-emlékév, amely összekötött szlovákokat, felvidéki magyarokat, kárpátaljai magyarokat és ruszinokat, zempléni magyarokat és erdélyieket egyaránt, illetve szeretnék egy olyanra is célozni, amelynek a vitája majd holnap lesz, a Zrínyi Miklós-emlékévre, amely összeköti a magyarokat, horvátokat és akár a stájereket Ausztriában. Hősök, események, amelyekre büszkék vagyunk, ezekről szól az emlékezetpolitika, amely megerősíti a nemzeti öntudatot, az identitást, és egyben a magyar megmaradás záloga is a Kárpát-medencében.

Tény az a román forradalom kapcsán, hogy a román forradalom gyújtópontja, a szikrája Tőkés László és a temesvári magyarok. Tisztelt Ház! Ez a közelmúlt történelme, és a közelmúlt történelmére napjainkban is emlékezünk Magyarországon. Hiszen zajlik a „30 éve szabadon” eseménysorozata, ahol emlékezünk a rendszerváltásra, az egypárti diktatúra megszűnésére, a vasfüggöny lehullására, Európa újraegyesülésére. Magyarországon emlékezünk, ahogy már Németh Zsolttól is hallhattuk, a falurombolás elleni tiltakozásokra, amely megelőzte a magyar rendszerváltozást, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére, a nyugati határzár lebontására, és szerte Európában vannak a 30 évvel ezelőtti eseményekről megemlékezések, ünnepségek.

Ilyen volt Lengyelországban idén tavasszal, amikor emlékeztek a kerekasztal-tárgyalások megkezdésére, amely egyébként egy minta volt a tárgyalásos alapú magyar rendszerváltás számára is. De Csehországban most a hétvégén voltak ünnepségek, melyekben a prágai bársonyos forradalomra emlékeztek. Fordulópontok, helyek, események, melyekre emlékeznünk kötelesség.

1989-es helyzet Romániában. Az előterjesztőtől sokat hallhattunk erről az időszakról, mégis muszáj szólni arról, hogy ugyan 1985-ben Európa keleti felén is elkezdődött az enyhülés, hiszen az akkori Szovjetunióban megkezdődött a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty, ennek azonban semmi hatása nem volt Romániára. Romániában a Ceauşescu-féle diktatúra tovább erősödött. Drákói szigor volt az országban, egy rendőrállam volt titkosrendőrséggel, besúgók tízezreivel, és Románia akkor élhetetlenné vált, nyomor, szegénység, élelmiszerhiány. Ehhez jött még a falurombolás, amit ők cinikusan településrendezésnek hívtak, és arra szolgált egyébként, hogy a magyar és a maradék szász közösségeket felszámolják.

Ilyen körülmények után tört ki a forradalom 1989 decemberében, melyet megelőzött december 11-én az akkori Magyar Televízió Panoráma című műsorában a Tőkés Lászlóval készült riport, ahol Tőkés László lelkész beszámolt az őt ért támadásokról, bírálta a diktatúrát, és nemzetközi segítséget is kért. December 15-én elterjedt a hír Temesváron, hogy a Securitate megtette az előkészületeket Tőkés László kilakoltatására, és itt kezdődött a forradalom. Az állambiztonság által zaklatott Tőkés László melletti szolidaritás, az őt védelmező pár száz fős élőláncból lett napokon belül százezres tüntetés a városban. Temesvárról terjedt a forradalom a Bánságra, Erdélyre, majd országos méretű népfelkeléssé vált. Ez egy véres forradalom volt. Ellentétben a magyar, a lengyel átalakulással, ez egy véres forradalom volt, Aradon, Temesváron, Lugoson, Kolozsvárott vagy Nagyszebenben már az első napokban több mint 200 áldozatot követelt. És a karácsonyi ünnepek alatt és az év végéig tartó ünnepi időszakban az ünnep helyébe a terror lépett, hiszen ezer civil és egyenruhás vesztette életét.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a megnyilvánuló magyarországi szolidaritásról, hiszen ahogy Németh Zsolt képviselőtársamtól is hallhattuk, autókaravánok indultak meg gyógyszerszállítmányokkal, élelmiszer-szállítmányokkal már a karácsonyi ünnepek alatt, ami folytatódott a következő év tavaszán is, és valóban, ártatlan magyar áldozatot is követelt ez a véres forradalom.

Visszatérve Temesvárra, 1989. december 20-án már százezer fős tüntetés volt Temesváron, a hadsereget visszavonták, így elmondhatjuk, hogy Temesvár volt az első szabad város Romániában. Románok, magyarok, szerbek és németek által lakott város volt az első szabad város.

Tisztelt Ház! Romániában ma, így a forradalom után 30 évvel, elmondhatjuk, hogy többpártrendszer van. Zárójelben: olyan, amilyen, hiszen tíz év alatt hét kormánya volt. De Románia ma az Európai Unió tagja és az észak-atlanti szövetségnek is a tagja. Elgondolkodhatunk egyébként azon, hogy vajon teljesülteke az akkori szándékok, a 30 évvel ezelőtti szándékok, amelyek arról szóltak, hogy emberi méltóság, vallásszabadság, nemzeti kisebbségek jogai teljesülteke vajon maradéktalanul azóta. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a száz évvel ezelőtti gyulafehérvári nyilatkozattal. Ott is megígértek minden szabadságot a nemzeti kisebbségeknek; hasonlóképpen elmondhatjuk, hogy sajnos a 30 évvel ezelőtti célkitűzések még nem értek célba és nem valósultak meg Romániában.

(21.20)

Tisztelt Ház! Azonban el kell mondjuk, hogy a temesvári forradalom olyan örökség, amely összeköti a magyar és a román nemzetet. Ezt valóban lehet együtt ünnepelni, és lehet közösen megemlékezni. A párbeszéd, az együttműködés vezethet el a problémák megoldásához, hogy megvalósuljanak azok a Partiumban, Erdélyben élő magyarságot érintő kisebbségvédelmi jogok, amelyeket 1989 karácsonyán egyetértés övezett.

Nem szeretnék beavatkozni és nem is tehetem a beavatkozást a román belügyekbe, és talán túl naivitás is, de talán még megélhetjük azt, hogy december 1-je helyett december 15. lesz Románia nemzeti ünnepe, mely nem elválaszt minket, hanem összeköt. 1989. december 15. Temesvár, a román forradalom, Tőkés László és a temesvári magyarok megérdemlik és méltóak az emlékezésre.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A zárszót szeretném mondani 8 perc 25-ben, ha lehetséges.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és köszönöm a türelmét is. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban, 2019-ben születhetett meg végre többévnyi jogi küzdelem után az Európai Unió luxembourgi bíróságán az a döntés, hogy ennek a kezdeményezésnek helyt adtak. Fontos kiemelni egyébként, hogy Magyarország valóban a kezdeményezők mellett szállt be ebbe a perbe. 2020. május 7-ei határidőt szabtak ebben az aláírásgyűjtésben. Szeretném önöknek elmondani, hogy minden ilyen beszélgetés, ahogy Balczó Zoltán képviselőtársunk is mondta, a mai vita is előreviszi magának az aláírásgyűjtésnek az ügyét is. S talán ebben az esetben megérné akár holnap délig is itt beszélgetni, hiszen hallhattuk, hogy az elmúlt percekben hány százzal emelkedett az aláírások száma. Na, ez egy olyan ügy, hogy ha holnap reggelre sikerülne százezerrel föltornásznunk az aláírásokat, már megérte. Ebben a szellemben egyébként a Nemzeti összetartozás bizottsága a november 12-ei ülésén napirendre vette ezt az ügyet, és akkor a bizottság egy egybehangzó döntéssel hozott az ügy mellett egy támogató állásfoglalást. Egyébként nagyjából az a szöveg került ide a Ház elé is. S azon a bizottsági ülésen is jelen volt Keresztes képviselő úr, aki ott bár szavazni nem tudott, de biztosította az LMP támogatását az ügyben.

Szeretném megköszönni önöknek mindazt, ami itt elhangzott, ezt a közös kiállást. Maga a cím is hosszú, és a Minority SafePacknél is úgy voltunk, hogy hogyan tudjuk ezt egyszerűsíteni és megértetni az emberekkel. Én javasolnám, hogy egyszerűen a „nemzeti régiók ügye” kifejezést használjuk, mert ebben összefoglalható mindaz, amiről szól ez az előterjesztés, ez a határozati javaslat és a Székely Nemzeti Tanács előterjesztése.

Én magam is köszönöm minden hozzászólónak, azoknak a parlamenti pártoknak, akik mindezt támogatták, hogy ez az ügy is egy nemzeti minimum lett, csakúgy, mint annak idején a Minority SafePack. Vagy emlékezzünk vissza arra a többpárti kiállásra és arra a határozati javaslatra, amely az ukrán nyelvtörvény ügyében született ebben a Házban. Hál’ istennek van már a nemzeti minimum ügyében és nemzetpolitikai nemzetiminimum-ügyekben vannak már mögöttünk pozitív példák.

Balczó képviselő úr idézte fel azt, hogy a Demokratikus Koalíció nem csatlakozott eddig ehhez a határozati javaslathoz. Borítékolni tudnám egyébként a holnapi szavazást is. Érdekes egy ív az, ahogy a magyar baloldal egy része a Kovács László-i proletár internacionalizmustól egészen a magyarellenességig jut el, közbeékelve 2004. december 5-ével.

(19.30)

És én csak drukkolni tudok Ungár Péternek, hiszen önök sok városban, sok kerületben közös választási együttműködésben vannak, és érdeklődve hallgatnám azt a beszélgetést, amikor ön ráveszi Gyurcsány Ferencet a bocsánatkérésre. (Derültség.) Szurkolok önnek! (Ungár Péter: Köszönöm szépen.  Derültség.)

Nemzeti régió és kohéziós politika, ez az egyik része magának az ügynek és a határozati javaslatnak. A kohéziós politikáról szeretném elmondani azt, hogy itt is elhangzott, hogy több európai uniós államban és sajnos a szomszédos államok többségében nemcsak a saját központi költségvetésükből nem fordítanak elegendő forrást az őshonos nemzetiségek által lakott területekre, hanem az uniós forrásokból sem, és ez a petíció, ez az ügy azt szolgálná, hogy EU-s fejlesztési források közvetlen felhasználása történhessen meg ezekben a nemzeti régiókban.

Itt ma este is főleg Erdélyről beszéltünk, de nyilvánvaló, ez lehetőséget adna egy kedvező elbírálás mellett, ha az EU valóban képes volna döntést hozni arról, hogy legyenek Európában nemzeti régiók, akkor nemcsak Erdélyről kellene beszélnünk, hanem Kalotaszeg régióról, ahol magyar többség van, a Csallóközről, ahol felvidéki politikus barátaink ki tudják mutatni azt, hogy feleannyi támogatás jut egy főre vetítve oda, mint a Magas-Tátra vidékére, de beszélhetnénk a horvátországi Drávaszögről is, a szlovéniai Muravidékről is, mert a kedvezőtlen gazdaságföldrajzi viszonyok miatt ott is a főváros és a tengerpart az, amely fejlett, és pont a magyarok által lakott országrészek a legszegényebbek, amelyekre ráférne a plusz fejlesztési pénz.

A másik ügy a regionális kultúra ügye, ahol, azt gondolom, Európa nemzeti kultúráinak nemcsak a nemzetállamok a hordozói, hanem a nemzeti régiókban lakó nemzeti őshonos kisebbségek kultúrája is Európa nemzeti kultúrájának a megmentendő részévé kell hogy váljon, a nyelv, a kultúra, a hagyományok, az identitás, és nagyon fontos az épített örökség, beleértve a temetőket is, akár az Úzvölgyében is.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy egyébként megérett az idő arra, hogy az Európai Unió változtasson a magatartásán, különösen az őshonos nemzeti közösségeivel szembeni magatartásán, és ne azt mondja, hogy ez tagállami hatáskör, hanem igenis az Európai Unió foglalkozzon a saját 50 milliót kitevő állampolgárával és azoknak a jogaival, legyen az gazdasági vagy kulturális terület. És azt gondolom, hogy ez az előterjesztés Európa valamennyi őshonos nemzeti kisebbségének jó lesz.

A határozati javaslat pedig egy üzenet. Hogyha holnap itt nagyon nagy többséggel elfogadjuk, akkor ez egy üzenet egyébként a Kárpát-medencei magyarság számára, hogy a magyar társadalom többsége a magyar Országgyűlés vezérletével kiáll e mellett az ügy mellett.

Valóban, amiről Gyüre Csaba beszélt  ő autonómiáról beszélt , valóban, ha létrejöhetnének, ha létrejönnek nemzeti régiók, az akkor már egy területi önrendelkezés. Hívhatjuk területi önrendelkezésnek, autonómiának, területi önkormányzatiságnak, bárminek, a nemzeti régió már maga az autonómia lehetne, úgyhogy ezért is mindenféleképpen támogatnunk kell.

Én is azt tudom kérni mindenkitől, hogy a pártjában, felszólítva a választókerületét, civil szervezeteket, társadalmi szervezeteket, egyházi közösségeket, tegyünk meg mindent az aláírásgyűjtés sikeréért.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Háznagy Asszony! Államtitkár Úr! Szétszakított ország, leszakított nemzettestek, politikai karantén, gazdasági elszigeteltség, a honvédelem gúzsba kötöttsége, kultúrában magányosság, a lelki életben társtalanság  így kezdtük az utóbbi száz esztendőnket. A trianoni békediktátum 100. évében minden okunk megvan a gyászra, a fájdalmas megemlékezésre. Köszönet a méltó megemlékezésért a magyaroknak itt az anyaországban, a Kárpát-medencében, a nyugati diaszpórában, köszönet a kárpátaljai cserkészeknek az őrtüzek gyújtására szóló felhívásért, köszönet a felvidékiek felhívására, hogy száz másodpercig szóljanak a harangok. Méltó megemlékezés volt. Évtizedeken át feldolgozatlan volt a trianoni trauma és gyász, és a közösségi megnyugvás sem jöhetett létre. Tisztelt Országgyűlés! Mi igazán mondhatjuk, hogy nem, nem, soha. De a nemek helyett keresni kell az igeneket is, az igen-igeneket, a megoldásokat, a válaszokat Trianonra. Az elmúlt években több ilyen válasz született: a nemzet határokon átívelő egyesítése. Válasz Trianonra az Alaptörvény D) cikke, a határon túli magyarokért való felelősségvállalás. Válasz Trianonra a kettős állampolgárság, a nemzet közjogi egyesítése. Válasz Trianonra a nemzeti összetartozás melletti tanúságtétel, a nemzeti összetartozás napja. Válasz Trianonra a nemzeti összetartozás éve, amely nem gyászév, hanem egy nap megemlékezés és 365 nap pedig a nemzeti összetartozás. Válasz Trianonra a Kárpát-medencei óvodaépítési program, melyről joggal mondhatjuk, hogy Klebelsberg óta nem volt ilyen irányú intézményfejlesztés, ilyen mértékű intézményfejlesztés. És válasz Trianonra a gazdaságélénkítő pályázati támogatások, amelyek a szülőföldön való megmaradást segítik elő, és válasz Trianonra ez a politikai nyilatkozat is a nemzeti önazonosság védelméről: megoldásokat keres és szövetségeseket keres.

Fontosnak tartom, hogy az „identitás” szó mellé találtunk végre egy magyar kifejezést: a „nemzeti önazonosság és annak védelme”. Mit jelent ez a definíció? Az anyanyelv és a kultúra megöröklését és továbbadását, valamint a szülőföld otthonosságát, hogy jól érezze ott magát szülőföldjén minden magyar és minden más nemzet is, legyen ott gyarapodás, jólét és prosperitás. Mindez nem kirekesztő, mert valamennyi nemzeti állam őshonos polgára és azok közösségei számára elismeri a nemzeti önazonossághoz való jogot. Elismeri a jogát a nemzeti önazonossághoz annak a Maros-menti románnak, akinek nagyszülei is ott éltek a szülőföldjén, elismeri a jogát annak a királyföldi szásznak, akinek a szépapja is ott élt, és elismeri annak a kalotaszegi magyarnak is a jogát, akinek a szépapjának a szépapja is ott élt.

Legyen ez alapvető emberi jog! Ezzel fordulunk az Európai Unióhoz, ahol egyébként az Unió alapszerződésének 4. cikkéhez ez illeszthető, hiszen a 4. cikk így szól: tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, és a 3. cikk, amely úgy szól: az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokszínűségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását. Ideillesszük be a nemzeti identitáshoz való jogot, és forduljunk az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy ismerje el alapvető emberi jognak a nemzeti önazonossághoz fűződő jogot!

És forduljunk a Kárpát-medencei nemzetek parlamentjeihez is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket tekintsék államalkotó tényezőnek! Ismerjük, ma több szomszédos állam egységes és oszthatatlan nemzetállamról beszél, miközben önmaguk is tudják, hogy a valóságban ez nincs így. Szeretnénk, ha a magyarok ott nemcsak jó állampolgárok lehetnének, hanem megmaradhatnának magyarnak is. És a szomszédságpolitikában is újra és újra szövetségeseket keresünk. Szövetségeseket keresünk, mert rá kell ébreszteni szomszédainkat és Kelet-Közép-Európa népeit arra, hogy ma vannak erők, amelyek valamennyi nemzet létét megkérdőjelezik, megkérdőjelezik a nemzet, a haza és a család jelentőségét. Minden nemzetet veszély fenyeget.

Tisztelt Ház! Vannak pozitív jelek. Köszönjük Matovič miniszterelnök úrnak, hogy a nemzeti összetartozás napja alkalmából gesztusokat gyakorolt a magyarság felé. (Dr. Hiller István tapsol.) Fontos, hogy a Szlovákiában élő, jó állampolgár magyarok is a jövőben otthon érezzék magukat a szülőföldjükön magyarként. Beérett az a politika, amelyet úgy kezdtünk, hogy építsünk hidakat, gázvezetéket, közös energiaelosztót, határátkelőket, és ezzel meg lehet teremteni a bizalmat arra, hogy a kényes kérdésekről is szót ejtsünk. Tisztelt Ház! Ferenc pápa keresztény identitásról beszél, Macron elnök európai identitásról beszél. Ebbe a sodorba beleilleszkedik, hogy magyarként szeretnénk élni a keresztény Európában, a szülőföldünkön.

S végezetül engedjenek meg egy idézetet a hazafiságról Szent II. János Pál pápától: „A hazafiság mint a haza szeretete, elismeri minden más nemzet jogát is arra, hogy hasonlóképpen szeresse hazáját.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti összetartozás évében és pár nappal a fájdalmas trianoni megemlékezések után engedjék meg nekem, hogy a 2011. évi költségvetési tervezet nemzetpolitikai vonatkozásairól szóljak. Immáron tíz éve annak, hogy megkezdtük a magyar nemzet újraegyesítését, és ennek részeként létrehoztunk egy olyan nemzetpolitikai intézményrendszert, melynek segítségével a külhoni támogatások intézményesített formában és összehangoltan tudnak megvalósulni. Az elmúlt tíz esztendő alatt többet léptünk előre a nemzet újraegyesítésében, mint a mögöttünk hagyott kilencven esztendőben együttesen. Nagyságrendileg tudtuk növelni az elmúlt tíz esztendőben is a határon túli magyarság támogatására fordított forrásokat, és immár évek óta nem Magyarország, hanem a magyar nemzet költségvetését tudjuk elfogadni. Az elmúlt évek nemzetpolitikai tevékenységének köszönhetően végre elmondhatjuk azt, hogy a Kárpát-medencében magyarnak lenni hátrány helyett újra előny, és magyarnak lenni ma a térségben nem kevesebb, hanem több lehetőséget jelent. Az előttünk álló költségvetés bizonyítja, hogy a járványhelyzet okozta kihívások sem lehetnek akadályai annak, hogy továbbra is nemzeti keretben fogalmazzuk meg a céljainkat. Az elindított és már évek óta rendszerszintűen működő programok folytatódnak, a külhoni magyar közösségek megerősítése nem fog megállni a következő esztendőben sem.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság szakmai felügyeletével működő pályázatoknak, támogatási programoknak köszönhetően évente már 3200 külhoni magyar intézmény és szervezet programjai tudnak megvalósulni a Kárpát-medencében és a nyugati diaszpórában egyaránt. A költségvetésben biztosított forrásoknak köszönhetően folytatódik többek között a Kőrösi Csoma Sándor-program és a Petőfi Sándor-program, melyek ösztöndíjasai révén most már 220, a szórványban és diaszpórában működő magyar szervezet napi munkáját segítjük, és több százezer embernek sikerül így a szórványban és a diaszpórában a magyarságélményt biztosítani és kapcsolatot tartani velük.

A Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus éveinek keretében az elmúlt években elindult a Kárpát-medencei vállalkozói hálózat, a Kárpát-medencei védőnői és gyermekgyógyász-hálózat kiépítése, kisgyerekes családoknak szóló programok, táborok, rendezvények indultak el, és több magyarországi jó gyakorlat juthatott el az elszakított nemzetrészekhez. Az évek óta futó programok folytonosságát elengedhetetlennek tartjuk, és így azokat tovább működtetjük.

A következő program, amiről szólni szeretnék, a Határtalanul!-program, melynek segítségével tovább nőhet azoknak a magyarországi diákoknak a száma, akik közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a határon túli nemzetrészekről. Az elmúlt tanévben, 2019-ben százezer diák tudott utazni határon túl, és 2019 óta a középiskolások utazásának a támogatása is megvalósul. Ugyanakkor tovább nőhet az anyaországi és a külhoni magyar fiatalok közötti, valamint a külhoni magyar fiatalok egymás közötti kapcsolatainak az építése, hiszen a program a középiskolák együttműködése mellett külhoni diákcsoportok külhoni diákcsoportokhoz történő utazását is támogatja.

Nagyon jelentősnek tartom a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot, melynek keretében már a Kárpát-medence több száz pontján fejeződtek be, illetve zajlanak az utolsó fejlesztések. Ennek a programnak a keretén belül 130 új óvoda és bölcsőde épült, és több mint hétszáz került felújításra és bővítésre. Joggal lehetünk erre büszkék, Klebelsberg óta a Kárpát-medencében ilyen mértékű közoktatásiintézmény-fejlesztés nem történt.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyeletével működik a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program. Ennek révén az elmúlt években soha nem látott vállalkozásfejlesztési projektek valósultak meg, melyek jelentős mértékben járultak hozzá az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér megteremtéséhez, illetve ahhoz, hogy a szülőföldön meg lehessen maradni, ott boldogulni és gyarapodni lehessen. Mindezeknek a folytatásával újabb lépést tehetünk a Kárpát-medence gazdasági újjáépítésében.

A külhoni magyarság támogatására létrehozott programok mellett olyan határon túlra kiterjesztett támogatások is megvalósulhatnak 2021-ben, melyek az oktatás, a kultúra, az egyházi ügyek, a mezőgazdaság, a műemlékvédelem vagy éppen a turizmus területén valósítják meg a nemzetegyesítést. Néhány példát ezekből a programokból, melyek különböző minisztériumoknál szerepelnek a költségvetésben, hadd említsek meg külön.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium fejezetében került rögzítésre a határon túli felsőoktatási feladatok támogatása. Jövőre erre a feladatra közel 800 millió forint áll rendelkezésre. Régen az EMMI fejezetében volt ez a tétel. Az egyik legfontosabb nemzetpolitikai tétel a költségvetésben, hiszen a határon túli magyar értelmiség utánpótlása nemzetstratégiailag is kiemelkedő jelentőséggel bír. A cél az, hogy régiónként legalább egy képzési központ kapjon támogatást, valamint hogy 2021-ben háromszáz fő külhoni és magyarországi hallgató Kárpát-medencei mobilitása biztosítva legyen. A fő cél tehát az, hogy a kisebbségben élő magyar értelmiség létszámát megtartsuk, illetve növeljük, szellemi fejlődését pedig előmozdítsuk.

A Külgazdasági és Külügyminisztériumnál tavaly jelent meg először egy új költségvetési sor, mégpedig csángó-magyar együttműködési program támogatása címmel. Tavaly az erre szánt összeg, illetve bocsánat, az idén, 2020-ban 500 millió forint, 532 millió, ez a háromszorosára fog növekedni a következő évben. Sajnos Csángóföld volt az a Kárpátokon túl, ahol az egyik legelhanyagoltabb nemzetrész élt. Azt gondolom, ezzel a támogatással hozzá tudunk járulni Csángóföld fejlesztéséhez is, hogy ott gazdaságfejlesztési, oktatási, hagyományőrzési programok tudjanak elindulni.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumánál szerepel a határon túli kulturális feladatok támogatásának a kezelése. Mintegy 121 millió forinttal támogatja a minisztérium a határon túli előadó-művészeti szervezetek, színházak, táncegyüttesek szakmai programját.

És a Magyar Tudományos Akadémia is részt vesz a nemzetegyesítésben, a nemzetpolitikában, hiszen az ő költségvetésükben szerepel a határon túli magyar tudósok és tudományos szervezetek támogatása. Ez az előirányzat tartalmazza a határainkon túli magyar tudományosságot támogató akadémiai program forrását, valamint a Kolozsvári Akadémiai Bizottság támogatását.

Végezetül pedig szeretnék még szólni és szeretném kiemelni a nemzetpolitika egyik zászlóshajóját, a Bethlen Gábor Alapot és ennek az alapnak a kezelőjét mint gazdasági szervezetet, ahol 33 milliárd forintot tesz ki a költségvetésben az alap sora.

(14.20)

Ebben a keretben működnek különböző nemzetpolitikai programok, illetve a nagy múltú Rákóczi Szövetség támogatása is itt található, illetve a Határtalanul!-program finanszírozása.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2021. évi költségvetés tehát garancia a 2010-ben megkezdett nemzetegyesítés folytatására, és száz évvel Trianon után az Országgyűlés ismét egy olyan költségvetést fogadhat el, amely az egységes magyar nemzet megerősítését célozza. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszöntöm államtitkár urakat, köszöntöm képviselőtársaimat. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezésről szóló határozati javaslat kapcsán az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága egyhangú szavazással támogatta, hogy az Országgyűlés határozati javaslat formájában erősítse meg támogatását, kiállását a kezdeményezés mellett, és egyben utasítsuk el az Európai Bizottság döntését. Egyben szeretnék köszönetet mondani a bizottság jelen lévő tagjainak, hiszen ezt a határozati javaslatot egybehangzó igen szavazatokkal tudtuk idehozni a Ház elé.

Tisztelt Ház! Az őshonos nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek melletti kiállás nemcsak magyar ügy, hanem európai ügy, hiszen az Európai Unió 50 millió polgárát érinti. Az érintett magyarok száma az elszakított országrészekben mintegy két és fél millió fő, töredéke ennek az 50 milliós számnak, annak az 50 millió európai polgárnak, aki nemzeti őshonos kisebbségként éli meg napjait az Unióban. A mai napig nem született átfogó európai uniós kisebbségvédelmi szabályozás. Az Európában őshonos nemzeti kisebbségek jogai szülőföldjükön különböző mértékben biztosítottak. Míg egyes országokban ezen közösségek nyelvét, kultúráját az országot erősítő tényként kezelik, másutt a kisebbségek mielőbbi beolvasztásában, erőszakos asszimilációjában vagy elvándorlásukban érdekeltek. Sok esetben a nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk, jelképeik a gúny céltáblái, és nem példa nélküli az erőszakos fellépés sem. Európai polgárokról van szó, akik megkülönböztetett védelemre szorulnak.

Tisztelt Ház! Az Európai Unióban a lisszaboni szerződés rögzíti a polgári kezdeményezések lehetőségét és szabályait. Annak idején, közel egy évtizede diadalmasan jelentették be, hogy 2012. április 1-jétől egy vadonatúj eszköz áll az uniós polgárok rendelkezésére, mely lehetővé teszi, hogy részt vegyenek az Európai Unió politikájának alakításában. A lisszaboni szerződés lehetővé teszi, hogy egymillió polgár jogszabályra irányuló javaslatot tegyen. A szabályozás szerint az Európai Unió országainak legalább egynegyedéből kell származni az aláírásoknak, ez jelen esetben legalább hét ország, és az európai parlamenti képviselők számát kell megszorozni 750-nel, akkor adott egy-egy országból a szükséges aláírásszám. Ez Magyarország esetében 14 800 aláírás. Ezt azért emeltem ki, mert a legutóbbi két kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésben, ez részben a most folyó Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése az európai régiókról, illetve az, amiről beszélünk, a Minority SafePack, mindkét esetben bőven 500 ezer fölött volt a magyarországi aláírók száma.

Összegezve tehát, a jogi környezet lehetőséget ad a polgári kezdeményezésekre az uniós jogalkotásban. Nézzük azonban a tényeket! A FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ indította el a kezdeményezést 2011-ben, akkor a FUEN elnöke Hans Heinrich Hansen volt, az RMDSZ akkori és jelenlegi elnöke pedig Kelemen Hunor, az ő közös kezdeményezésük volt ez. 2013-ban az Európai Bizottság még a szándékot is elutasította, így a kezdeményezők az Európai Közösségek Bíróságához fordultak. 2014-ben zajlott tulajdonképpen a per, az Európai Bizottság mellett nem véletlenül Szlovákia és Románia szállt be a perbe, Magyarország pedig a FUEN, a kezdeményezők mellett. 2017 áprilisában jöhetett el az az idő kedvező bírósági döntés után, hogy az ügyet nyilvántartásba vették, és az aláírásgyűjtés elkezdődhetett. Egy év múlva, ’18. április 3-án a gyűjtést lezárták, összegyűlt több mint 1 millió 100 ezer aláírás, tehát érvényes lett a kezdeményezés.

2020. október 15-én a szervezők, az előterjesztők már Vincze Loránt FUEN-elnök, európai parlamenti képviselő vezetésével nyilvános meghallgatáson mutathatták be a kezdeményezést, és 2020. december 14-én, az Európai Parlament plenáris ülése állásfoglalásában támogatta is a kezdeményezést háromnegyedes többséggel, jogalkotásra szólítva fel az Európai Bizottságot. Akkor ott tavaly decemberben, az Európai Parlament ülésén ez hangzott el: „A regionális nyelveket támogatni és védeni kell, ahol az egy hivatalos nyelven túl más nyelveket is beszélnek. A nyelvi közösségek védelme során pedig tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat.” Még egyszer szeretném elmondani, hogy az Európai Parlament 524 igen, 57 nem és 103 tartózkodás mellett, tehát nagyon nagy többséggel támogatta a polgári kezdeményezést. Elhangzott az is, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket valóban erőteljes asszimiláció fenyegeti, és nyelvük elvesztése egy nyelvi és kulturális elszegényedést jelenthet Európában.

Mindezek után szép reményekkel vártuk az Európai Bizottság ülését, és 2021. január 15-én az Európai Bizottság döntött, mégpedig sajnos úgy, hogy nem indít jogalkotást az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés 9 beadott pontjában. Ezzel az Európai Bizottság hátat fordított több mint egymillió aláírónak, és hátat fordított Európa 50 millió kisebbségben élő polgárának. A bizottság tagjai közül csak egyet szeretnék kiemelni, Věra Jourová bizottsági tagot, aki tulajdonképpen szépen beszélt a kezdeményezésről. Így szólt róla: „Ez az ötödik sikeres európai polgári kezdeményezés, amely arról tanúskodik, hogy az európai polgárok hallatni kívánják hangjukat, és részt kívánnak venni az uniós politika alakításáról szóló nyilvános vitában.” Beszélt a szubszidiaritás és az arányosság elvéről, a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásáról  mint az Unió alapvető értékéről , majd jogszabályjavaslat nélkül visszadobták a kezdeményezést. Ez, kérem szépen, cinizmus.

Hiteltelenné vált az Európai Bizottság. Hiteltelenné teszi egyébként az európai polgári kezdeményezés intézményét is, hiszen elindult eddig Európában 60 ilyen polgári kezdeményezés, eddig 5 esetben volt érvényes és eredményes az aláírásgyűjtés, és mind az öt esetben ezt elutasították. Pedig ez az európai részvételi demokrácia eszköze lehetne, de még egyszer mondom: öt sikeres kezdeményezést utasítottak el.

Beszélhetünke ezek után, az Európai Bizottság döntése után európai értékekről? Létezike az Európai Unióban, az Európai Bizottságban értékközösség, vagy csak egy érdekközösség az Európai Unió? Mert az működik: áruk szabad mozgása, vámmentesség, munkaerő szabad mozgása, új piacok, olcsó munkaerő Kelet- és Közép-Európából, pénzek összeszedése, majd elosztása. De ebből is látszik, hogy az Európai Bizottságnak az érték nem számít, az ember nem számít, és nem számít az őshonos európai polgár.

(17.30)

Bezzeg a bevándorolt kisebbségek érdekeinek széles körű védelmében az Európai Bizottság aktív, jogalkotást kezdeményező szerepet vállal sokszor, és szankciókkal fenyeget.

Tisztelt Ház! Megállapíthatjuk, hogy gyors és látványos sikerek nincsenek a kisebbségvédelemben, pláne, ha az a kisebbség őshonos nemzetiség, de napirenden kell tartanunk az ügyet, tiszteletben tartva a kezdeményezőket, tiszteletben tartva az aláírást összegyűjtőket, és tiszteletben tartva 50 millió európai polgárt.

Két további, egymást erősítő út van a jövőben a kezdeményezés előtt: egy jogi és egy politikai út. A jogi út elkezdődött: március 24-én a kezdeményezők az Európai Unió luxembourgi bíróságán indítottak semmisségi eljárást az Európai Bizottság döntése ellen. A már említett Hans Heinrich Hansen és Kelemen Hunor jogi hiányosságokra hivatkozva kérte az Európai Bizottság határozatának a megsemmisítését: az Európai Parlament háromnegyedes többségének jogi kötelességét nem teljesítette a Bizottság. Jogi hiányosságokra is rávilágítanak, eljárási hibákra hivatkoznak: az Európai Bizottság nem indokolta meg kellőképpen az elutasítást, kilenc javaslat közül hétben egyáltalán nem született indoklás.

A másik út a jogi út mellett a politikai út. Szolidaritási akciókkal, döntésekkel napirenden kell tartanunk az ügyet. A közelmúltban Hargita, Kovászna és Maros megye tanácselnökei, valamint székelyföldi városok polgármesterei  Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Szováta, Barót, és sorolhatnám a többi települést  közös véleménye, hogy javítsa ki az Európai Bizottság az elutasító döntést, és kérték mások csatlakozását is a Kárpát-medencéből.

De miután mondtam, hogy ez nem csak magyar ügy, a közelmúltban tárgyalta a Minority SafePack ügyét, sorsát, a Bizottság elutasító cinikus magatartását Frízföld, az Åland-szigetek kormánya, Dél-Tirol parlamentje, az olaszországi Veneto és Friuli-Venezia régió parlamentje, a spanyolországi Valencia tartomány is tiltakozik és foglalkozik az elutasítással. Dánia külügyminisztere kereste és egyeztetett német kollégájával, hiszen korábban a Bundestag is egybehangzó igennel támogatta a Minority SafePack ügyét, és támogatta ezt a holland alsóház is. Ez az európai szolidaritás kell hogy erőt jelentsen a jövőben.

Tisztelt Ház! Ismét szeretném megköszönni azoknak, akik ’17-ben és ’18 tavaszán gyűjtötték az aláírásokat. Köszönet az aláíróknak is; köszönet azoknak, akik szervezték mindezt. A Rákóczi Szövetség volt Magyarországon a kormány stratégiai partnere az aláírásgyűjtésben, de gyűjtötték egyházak, az Agrárkamara, civil szervezetek, pártok, lelkes aktivisták. És azokhoz a lelkes aktivistákhoz is szólnunk kell, akik ’18 tavaszán járták még a házakat, az egyesületeket, a baráti közösségeket, és gyűjtötték az aláírásokat, bíztak benne, és abban reménykedtek, hogy minden egyes aláírással közelebb jutunk a megoldáshoz, és születik jogi védelem Európában az őshonos kisebbségek számára. Ők most el vannak keseredve, és kudarcként élik meg ezt a folyamatot.

A bizottsági ülésen is felmerült, hogy sikere vagy kudarc a Minority SafePack ügye, és elnézést, hogy idézem képviselőtársamat, Balczó képviselő urat, aki azt mondta, hogy siker az aláírásgyűjtőknek, siker a magyaroknak is, és a kudarc pedig legyen az Európai Bizottságé.

Tisztelt Ház! Európai ügyről van szó, és meggyőződésem, hogy a nemzeti sokszínűség nem veszélyforrás Európában, hanem erőforrás. Az őshonos kisebbségek jogi védelme biztonságot, társadalmi stabilitást, gazdasági fejlődést, jólétet és szülőföldön való megmaradást hozna. A magyarságot is erősíti, és Európa nemzeti jövőjét is erősítheti a kezdeményezés.

Kérem a támogatásukat mind a vitában, mind majd a végszavazásban. Legyen ez az ügy is egy nemzeti minimum, amiben egyet tudunk érteni. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

PÁNCZÉL KÁROLY, a Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan örömteli azt mondani, hogy nem nagyon tudok vitatkozni önökkel, hiszen a bizottság által idehozott határozati javaslattal mindenki egyetértett és azt támogatta.

Többször elhangzott az, hogy milyen fontos, hogy ha legalább nemzetpolitikai kérdésekben konszenzus van, az milyen jó dolog. Szerencsére már ez azért nem az első eset, hiszen a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés is volt már itt a Ház előtt, és a képviselők nagy többsége akkor is támogatta. A székely nemzeti régiók ügye hónapokkal ezelőtt volt itt, és szintén a magyar Országgyűlés nagy többsége támogatta; de ha egy kicsit régebbre megyek vissza, akkor az ukrán nyelvtörvény elleni tiltakozás is sok-sok frakció támogatását élvezte, úgyhogy szerencsére tudunk mondani most már több példát, ami egy nemzeti minimum, és konszenzus van.

Elhangzott itt a mai vitában  idézőjelben mondom, hogy vitában  a nemzeti önazonosság védelme többször. Talán emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy tavaly fogadtunk el egy politikai nyilatkozatot, amelynek pontosan ez volt a címe: A nemzeti önazonosság védelme. Akkor erősítettük meg azt, hogy amiről tulajdonképpen ma is beszélünk, hogy a kultúrát, az anyanyelvet, a hagyományokat megörökölni az őseinktől, továbbadni a gyermekeinknek, unokáinknak, és a szülőföldön jól érezni magunkat  amiről Zsigmond Barna képviselő úr is beszélt, hogy ha a szülőföldön jól érzi magát az ember és ott boldogul, akkor ott béke van, stabilitás van, jólét van  ezekben a nemzetiségi régiókban, az használ az állam többségének is, és akkor azt is mondtuk, hogy ez is európai ügy. Mert azt gondoljuk, hogy ez megillet Európában mindenkit, sőt azt mondtuk, hogy alapvető emberi jog kellene hogy legyen a nemzeti önazonossághoz való jog, és ez a két ügy, a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés vagy az önazonosság védelme szorosan összetartozik.

Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottságban ezt nem európai ügynek tartották, hanem magyar ügynek, és ezért jólesett egy jó nagyot belénk rúgni. Én azt gondolom, hogy egyébként hibát követtek el. Amekkora felzúdulás van ma Európában Frízföldtől Venetóig vagy Székelyudvarhelytől Valenciáig, szerintem itt az Európai Bizottság ebben a tekintetben is nagyon-nagyon nagy hibát követett el, sok-sok szövetségest találtunk magunknak pillanatokon belül. És politikailag nagyobb felzúdulást hozott ez a mindent elutasító döntés, mint ha látszólag elfogadtak volna két-három semmitmondó intézkedést. Valami álmos észak-olasz kisvárosban létrehoztak volna egy nemzetiségi nyelvek központját, hoztak volna egy-két látszatintézkedést, kiszúrhatták volna a szemünket; vitatkozhatnánk rajta, hogy ez nagyon kevés, ők meg azt mondhatták volna, hogy de kérem szépen, mi támogattuk a polgári kezdeményezés több pontját. Azt mondom, politikailag még szerencsésebb helyzetben vagyunk így, hogy mindent elutasítottak, és ez valóban legyen  ahogy Balczó képviselő úr fogalmazott ma is találóan  nemhogy az Európai Bizottság kudarca, hanem legyen ez az ő szégyenük.

Nagyon szépen köszönöm a nemzetiségi bizottság támogatását is, és köszönöm azt is, hogy ismét, mondjuk így, a magyar ügy mellé álltak, bár azt gondolom erről, hogy egy magyarországi szerbnek is  nagyon helyesen, ahogy Alexov Lyubomir is teszi  a saját nemzettársai felé is kell fordulni például abban az esetben, ha egy szerbnek a szülőföldje, mondjuk, a mai Horvátország területén van vagy Temesvár környékén, vagy egy bolgár szülőföldje, hazája, mondjuk, Görögország területére esik vagy Romániába; közös érdekünk és egy közös európai ügy az őshonos nemzetiségi kisebbségek ügye.

Úgyhogy köszönöm szépen. Remélem, három hét múlva, amikor szavazásra kerül a sor, itt mi is elmondhatjuk, hogy ugyanúgy egybehangzó igennel szavaztunk, mint a Bundestag, és elmondhatjuk, hogy ebben az ügyben konszenzus van Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztő bizottság, a Nemzeti összetartozás bizottsága nevében köszönöm meg önöknek a többedik vitában való támogatást, legyen az a bizottsági ülésen, vagy itt a plenáris ülésen.

A Minority SafePack elnevezésű polgári kezdeményezésről szól ez a határozati javaslatunk, és igen, ahogy itt már elhangzott ma is, a Magyar Állandó Értekezlet volt az, amely azt mondta, hogy adjunk ennek egy magyar nevet: nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés. Április 13-án zártuk le a bizottságban a részletes vitát, fogadtuk el a jelentést; el kell mondanom, hogy különösebb vita nélkül, hiszen a bizottság 9 egybehangzó igennel bocsátotta útjára azt, hogy nyújtsuk be az Országgyűlésnek ezt a határozati javaslatot. És miután módosító javaslat nem érkezett hozzá, így 9 egybehangzó igennel zártuk le ezt a részletes vitát. Április 7-én, az akkor lezajló plenáris vitában is az akkor jelen lévő frakciók minden hozzászólója támogatta ezt a kezdeményezést és határozati javaslatot.

Külön szeretnék köszönetet mondani a nemzetiségi bizottságnak, mert amikor tudomást szereztek erről a határozati javaslatról, a bizottság azonnal felcsatlakozott erre az ügyre, és támogatásukról biztosították a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezést. A nemzetiségi bizottság is jól látja azt, amit mi mondunk, hogy ez nem magyar ügy, ez nemcsak magyar ügy, hanem egy európai ügy, 50 millió állampolgárt érint ez az Európai Unióban, az Európai Unió 50 millió állampolgárát.

Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát: konszenzus van a határozati javaslat mögött. Ezúttal is kötelességem, hogy megköszönjük azoknak, akik közel egy évtizeddel ezelőtt ezt a polgári kezdeményezést elindították, akik ezt benyújtották. Köszönet a FUEN-nek, az akkori vezetésének és a jelenleginek is, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójáról van szó, illetve annak idején benyújtó volt az RMDSZ is. Köszönet, hogy végigvitték ezt az ügyet. Köszönet azoknak az állampolgároknak, akik gyűjtötték, akik mentek, akik standoltak, akik házaltak, akik online aláírásra buzdítottak, hiszen összejött az a több mint egymillió aláírás, amiről az államtitkár úr a kormány nevében beszélt. Tehát az európai uniós államok több mint egynegyedében összejött az egymilliónál több aláírás.

Tehát elmondhatjuk, hogy a polgári kezdeményezés sikeres volt, a kudarc meg a szégyen pedig legyen az Európai Bizottságé. Ahogy az ma is itt elhangzott, még az Európai Parlament is háromnegyedes többséggel támogatta azt az elvet, azt a határozatot, hogy az Európai Bizottság jogalkotásra legyen kötelezve és valóban foglalkozzon ezzel az üggyel. Igen, megtörtént az, hogy idén január 15-én az Európai Bizottság lesöpörte ezt az asztalról. Ez egyrészt valóban hitelteleníti magának a polgári kezdeményezésnek az intézményrendszerét, amelyre Európában olyan büszkék és visszamutogatnak rá, hogy lám, meg tudjuk adni a lehetőséget az európai polgároknak arra, hogy beleszóljanak az uniós jogalkotásba. Erre mindig hivatkoznak, majd sorban az érvényes, eredményes kezdeményezéseket is lesöprik az asztalról, köztük ezt a kisebbségvédelmi kezdeményezést is.

Tehát a szégyen az Európai Bizottságé, és azt gondolom, megállapíthatjuk, hogy egy történelmi lehetőséget mulasztott el az Európai Bizottság, védelmébe vehette volna az európai őshonos nemzeti kisebbségeket, azoknak kultúráját, hagyományait, oktatási rendszerét, médiáját, hosszan sorolhatnám, általában a nyelv védelmét és a megmaradásukat.

Ebben a helyzetben két út lehetséges. Elindult egy jogi út, hiszen a luxembourgi bírósághoz fordultak a beterjesztők egy semmisségi eljárást kérve az Európai Bizottság döntése ellen. A másik út, amiben mi is most vagyunk, ez pedig egy politikai út, egy széles szolidaritási mozgalom alakult ki a Minority SafePack mellett, hiszen a holland alsóháztól a Bundestagig tárgyalták ezt több helyen, az Åland-szigetek kormánya, a dánok, Dél-Európában Valencia vagy Olaszországban Veneto tartomány, illetve elindult egy szolidaritási mozgalom a Székelyföldről, amely székely megyékhez és városokhoz magyar megyei önkormányzatok is csatlakoztak. Ezt a szolidaritást kell kihasználnunk, és kell európai szintre emelnünk ezt a kezdeményezést.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, ha őszinték akarunk lenni, elmondhatjuk, hogy nemzetpolitikai kérdésekben, kisebbségvédelemben sajnos nincs gyors és látványos siker Európában sem. Arra kell készülnünk, hogy hosszan kell még harcolnunk ezekben az ügyekben, és minden lehető fórumra ezt oda kell vinnünk. Különös szerencsénkre most is adódik előttünk egy lehetőség, hiszen most májustól a strasbourgi székhelyű Európa Tanács miniszteri bizottságának elnökségét Magyarország látja el. Konferenciákon, rendezvényeken, akár Budapesten vagy akár Strasbourgban nagyon fontos, hogy ezt a témát elővegyük és hangot adjunk annak, hogy mi ezt támogatjuk. Természetesen bíznunk kell abban, hogy a többségi nemzetek egyszer majd ráébrednek arra a bölcsességre, és olyan belátásra jutnak, hogy a velük élő őshonos nemzetiségeknek a szülőföld otthonosságát biztosítani kell, és ez vezethet el egyébként a jövőben az európai társadalmi békéhez, ez a társadalmi béke pedig egy prosperitást hozhat Európában. Úgyhogy kötelességünk ennek a támogatása.

Köszönöm szépen a vitában részt vevők támogatását, a nemzetiségi bizottság, a kormány támogatását, és őszintén remélem, hogy holnap nagyon nagy többséggel tudjuk támogatni ezt a határozati javaslatot. Titkon remélem, hogy a Bundestaghoz hasonlóan, ahol teljes egyetértés volt, a magyar Országgyűlés is ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Engedjék meg nekem, hogy a 2022-es költségvetés kapcsán annak nemzetpolitikai vonatkozásairól szóljak.

A koronavírus-járvány okozta kihívások kezelése nem jelentette, és reméljük, a következő évben sem fogja jelenteni az egységes nemzetben való gondolkodás háttérbe szorulását. A külhoni magyarság támogatása a járványhelyzetben is folyamatos maradt. Egyetlenegy magyarnak sem engedtük el a kezét. A nemzetpolitikai források összege nem csökkent, sőt az elmúlt években, 2020-ban, 2021-ben növekedett is. Mindez annak a bizonyítéka, hogy a külhoni magyarság támogatása nemcsak egy kiemelt szakpolitika, hanem egy olyan új szemléletmód, amely immár általánossá vált nemcsak a kormányzatban, hanem a közéletben is.

A külhoni magyarság számára indított programok, megnyitott támogatási formák rendszerszintűvé váltak és évről évre megvalósulnak, illetve meghirdetésre kerültek olyan programok, amelyek szilárd támaszt jelentenek a határon túli magyarság számára. A külhoni magyar közösségek az elmúlt időszakban a járványhelyzetben is megtapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül, számíthatnak az anyaország támogatására. Egyetlen nemzetpolitikai program sem szűnt meg, az elmúlt években ezeket tovább tudtuk folytatni, és az előttünk álló költségvetési javaslat biztosíték arra, hogy ezeket 2022-ben is tudjuk folytatni.

A kormány szokásához híven, immár a hetedik alkalommal tavasszal nyújtotta be a következő évi költségvetést, így erősítve a kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget minden érintett számára. Az erős alapoknak köszönhetően elmondhatjuk, hogy Magyarország gazdasága ellenállóbbnak bizonyult, mint az uniós országok általában a koronavírus-járvány idején. Az intézkedések fókuszában a munkahelyteremtés, a gyermekes családok és a nyugdíjasok, valamint a magyar gazdaság szempontjából kiemelt ágazatok állnak. 2022-ben, hasonlóan a polgári kormány korábbi költségvetéseihez, szinte minden terület több forrással gazdagodhat.

Tisztelt Ház! 2021 a nemzetpolitikában is az újrakezdés éve lesz, amely egyben azt a reményt is hordozza, hogy az idei évben a programok és a rendezvények nagy részben már a megszokott formában tudnak megvalósulni, és bízunk abban, hogy 2022-ben pedig már teljesen visszatérhetünk a régi kerékvágásba. 2021-ben megújulva folytatódtak, 2022-ben folytatódnak és új struktúrában valósulnak meg a kifejezetten a külhoni magyarságnak szóló nemzetpolitikai programok. A nemzetpolitikai államtitkárság által elindított nemzeti újrakezdési programban az eddigi támogatások immár rendszerezettebb formában, az oktatás, a kultúra, az egyház, a sport, az ifjúság és a cserkészet, a közösségépítés és a diaszpóra területén valósulnak meg.

Emellett többek között reményeink szerint megvalósulhatnak az elmaradt Határtalanul! kirándulások, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő fiataloknak szóló nyári táborok, illetve folytatódhat a Petőfi Sándor Program és a Kőrösi Csoma Sándor Program is. Ezen programok további működtetésére is garanciát jelentenek a 2022-es költségvetésben a nemzetpolitikai államtitkárság tevékenységének megvalósítására biztosított összegek.

Tisztelt Ház! Tovább haladva a 2022-es költségvetés nemzetpolitikai szempontú vizsgálatával, egy-egy minisztériumot szeretnék kiemelni, hiszen például az Agrárminisztérium fejezetében is jelentős támogatást lelhetünk fel. A határon túli magyarság jelentős része, mintegy 70 százaléka vidéki térségben él, ezen belül pedig közel 30 százaléka mezőgazdasági tevékenységből, valamint az ehhez kapcsolódó feldolgozóiparból él.

A határon átnyúló agrár- és vidékfejlesztési feladatok támogatásán belül az anyaországgal való együttműködés fontos intézményrendszere a Kárpát-medencei falugazdász-hálózat, melynek támogatása jövőre is biztosítva lesz. Az agrártárca emellett a szülőföldön való megmaradás ösztönzéseképp minden szinten támogatja a magyar nyelvű, határon túli agrárképzést is.

Megemlítendő még a Schams Ferenc-terv, mellyel a határon túli magyar borászok érdekvédelmét és összefogását kívánja támogatni a tárca mintegy 300 milliós összkerettel.

Jövőre is folytatódik a csángó-magyar együttműködési program. Ez a program a Külgazdasági és Külügyminisztérium fejezetében található. A már több éve futó program célja, hogy Csángóföld fejlesztése a többi magyarlakta területtel együtt hasonló ütemben történjen. A mintegy egymilliárdos keretből remélhetőleg folytatni tudjuk az eddigi közös munkát, bővíthetjük Csángóföldön az oktatási hálózatot, biztosítva a kellő infrastruktúrát és a pedagógusi hátteret.

Szintén a Külügyminisztériumnál egy előirányzatban kezelik a Stipendium Hungaricum és a Diaszpóra-ösztöndíjak támogatását. Ez ad lehetőséget a diaszpóra magyarságának, hogy a magyar felsőoktatásban, a magyar képzésben részt vegyenek a diaszpóra fiataljai, és az idei évhez képest ez jövőre még több forrással tud gazdálkodni.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium  az oktatásnál maradva  biztosítja a határon túli felsőoktatási feladatok támogatását, ott osztják szét ezt a keretet, főbb célja a határon túli értelmiség kinevelése és a felsőoktatás minőségorientált fejlesztése.

(8.10)

A jövő évi költségvetés nem engedi el azon határon túli tehetséges kutatóknak, akadémikusoknak sem a kezét, akik szülőföldjükön a szellemi és tudományos életet gazdagítják. Itt külön fejezetet tartalmaz a Magyar Tudományos Akadémia, ahol a Domus szülőföldi ösztöndíjak és a magyarországi ösztöndíj-kiegészítések találhatóak, illetve a határon túli magyar tudósok és tudományos szervezetek támogatása is itt szerepel.

Végezetül szeretném kiemelni a Bethlen Gábor Alapot mint alapkezelőt, ahová a meghirdetett pályázatok beérkeznek, onnan történik a folyósítás, majd a pályázatok elszámoltatása is. Évek óta gondozza és fogja össze a Bethlen Gábor Alapkezelő a nemzetpolitikai céljainkat, támogatja a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulását, segíti az olyan magyarságismereti és nemzetpolitikai kutatásokat és ezeket az intézményeket, mint például a Magyarság Háza, támogatást nyújt a magyar-magyar kapcsolatok építését célzó Határtalanul! program bonyolításához, valamint támogatási forrásokat találunk ott a határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolításához. A jövő esztendőben 187 millió forinttal többel tud gazdálkodni a Bethlen Gábor Alap, összességében 33 milliárd 830 millió forinttal.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Fontos kiemelni, hogy ez a jövő évi költségvetés nemcsak Magyarország újraindítását tartalmazza, és annak a lehetőségét adja meg, hanem Kárpát-medencei keretben gondolkodik ez a költségvetés, és ez a költségvetés mutatja, hogy 2022-ben az újraindításban kulcsszerepet játszó ágazatokban, így a gazdaság, a turizmus területén is folytatódnak a megkezdett fejlesztések, folytatódik a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulásának a segítése, és ez továbbra is a legfontosabb célkitűzés.

A 2022-es költségvetés tehát nem csupán az ország, hanem a nemzet újraindításának a költségvetése is. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)