Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és gyermekjóléti szolgáltatások terén az előző években megkezdett átalakítási folyamat, az ellátórendszer átláthatóvá, hatékonyabbá, eredményesebbé és igazságosabbá tétele érdekében megtett intézkedések sorozata most ezzel a javaslattal fog folytatódni a célzottabb szolgáltatás és a minőségibb szolgáltatásnyújtás érdekében, a szociális ágazat korszerűsítése, minőségfejlesztése érdekében.

E célból kerül most módosításra ebben a törvényjavaslatban egyrészt a gyermekvédelmi törvény, másrészt a szociális törvény, és ezekkel a törvényekkel együtt számszerűen hat törvényt érint ez a javaslat. Az előbb említett két törvényen túl a családtámogatási törvény, a nemzeti köznevelési törvény, a büntető törvénykönyv, illetve az Erzsébet-programról szóló törvény is érintve van ebben a csomagban. Kérem, engedjék meg a javaslat lényegi pontjainak a kifejtését, ismertetését.

Az első nagyobb eleme ennek a javaslatnak a szociális törvény módosítása. A szociális szolgáltatások terén a törvényjavaslat az állami finanszírozásra való jogosultság szabályozását egyszerűsíti, amely az adminisztratív terhek csökkentését, valamint indokolt esetekben a támogatáshoz való hozzájutás megkönnyítését szolgálja.

A kapacitásszabályozás új rendszere 2012-ben került bevezetésre annak érdekében, hogy a szolgáltatási rendszerben meglévő férőhelyek, kapacitások valós szükségletekre reagáló, a kapacitások hatékonyabb elosztásán alapuló igazságos szolgáltatási rendszerként működjenek, és ezzel a jelentős területi különbségek mérséklődjenek és a hozzáférési esélyek javuljanak, mindenki ténylegesen megkaphassa a szükséges segítséget, aki jogosult, illetve rászorult.

A kapacitásszabályozás bevezetése óta az önkormányzati fenntartók által létrehozott új szolgáltatások, illetve bővítéssel létrehozott új kapacitások befogadáskötelesek voltak a finanszírozási rendszerben, az önkormányzati kötelező feladatellátás keretébe tartozó szolgáltatások eddig is a rendelkezésre álló kapacitásoktól függetlenül minden esetben befogadást nyertek a kötelező feladatoknál, de az önként vállalt önkormányzati feladatok esetében az emberi erőforrások minisztere és a nemzetgazdasági miniszter közös döntése alapján lehetett befogadást nyerni. Azonban az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy ez utóbbi önkormányzati befogadási, kapacitásbefogadási kérelmek esetében is többségében ezek a kérelmek pozitív elbírálásra kerültek, befogadásra kerültek.

Annak érdekében, hogy az önkormányzati fenntartók a befogadásra vonatkozó eljárás időigénye nélkül is jogosultak legyenek, hiszen nagyon sok esetben ők az ellátási felelősek, ellátásra kötelezettek, fontos, hogy ne kelljen kivárniuk ezt az időt, jogosultak legyenek az állami támogatásra, tudják bővíteni a kapacitásokat, ha arra igény van, a törvényjavaslat az önkormányzati fenntartókat mentesíti a befogadási kötelem alól, ha az adott szolgáltatásra az állami támogatást a költségvetési törvény IX. fejezetéből kapják.

A másik csoportja a befogadásoknak, a szabályozási enyhítésnek az egyházi intézményekre vonatkozik, hiszen a kormány elkötelezett abban, hogy az állami szerepvállalás mellett az egyházak partnersége, az egyházak aktív közreműködése ezen a területen, kifejezetten például a szakellátás területén, a bentlakásos intézmények területén erősödjön. A kormány már döntött arról korábban, hogy az egyes állami fenntartásban lévő szociális intézmények egyházak részére történő átadásával kapcsolatban legyenek a többletforrások biztosítva, tehát indokolatlan még egy eljáráshoz kötni ezeknek az intézményeknek a finanszírozási rendszerbe való befogadását, ezért mondja azt a javaslat, hogy ez is egy enyhítés a korábbi szigorú kapacitásbefogadási eljárás alól, tehát erre tekintettel a javaslat ezt az esetkört kiveszi a befogadási kötelezettség alól.

Van az enyhítésnek egy harmadik köre az önkormányzati és egyházi fenntartókon túl, ezek pedig olyan esetek, amelyek a korábbi gyakorlat alapján úgy látszott, hogy egyszerűsítik, csökkentik a bürokráciát. Ilyenek, amikor a javaslat meghatározza az egyedi méltányossági kérelmek ügyintézési határidejét az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szabályai szerint; a fenntartóváltás mellett lehetőséget biztosít az egyes kapacitások átvételére is, ha költségvetési többletkiadással nem jár; harmadrészt a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátás esetén lehetővé teszi, hogy ha az átcsoportosítás ellátási terület változtatásával nem jár, a befogadásra sor kerülhessen kapacitásokra tekintet nélkül.

(15.50)

Végül egyértelműsíti a javaslat, hogy az emelt szintű férőhelyek ‑ ez főleg az idősellátást érinti ‑ átlagos szintű férőhelyekké történő átminősítése esetén a befogadásra csak egyedi miniszteri jogkörben kerülhet sor. Ez tehát a kapacitásbefogadási rész.

A következő rész a hajléktalanokat érintő ügyek. A hajléktalanokat érintő terveknek és intézkedéseknek fontos eleme, sőt legfontosabb célja az, hogy senki ne kényszerüljön arra, hogy közterületen kelljen éjszakáznia. E cél elérése érdekében a kormány komplex intézkedéseket tett az elmúlt időszakban, hatékonyabbá téve a szolgáltatásokat, és az intézkedések érintették a jogi szabályozást, a finanszírozást és a fejlesztési programokat is. Így kerültek például pontosításra a veszélyeztetett helyzetben lévő emberek ellátásával kapcsolatos teendők, illetve az együttműködésre kötelezett szervezetek köre. Így ke­rült meghatározásra és beindításra a hajléktalan­ellátásban a külső férőhelyek megteremtésének a lehetősége, hogy azoknak a hajléktalan személyeknek is biztosítható legyen önmagában a lakhatás a hajléktalanok átmeneti szállásán, akiknek nincs szükségük intenzív szociális segítségre, de önerejükből egy piaci típusú lakhatást nem képesek még elérni, fenntartani.

Hazai és uniós forrásból a hajléktalan személyek részére integrációs, reintegrációs, reszocializációs programok indultak, továbbá a közelmúltban elindult az „Elsőként lakhatás” program is, legalábbis meghirdettük, amellyel az utcán élő személyek, kihagyva az intézményi lépcsőket, közvetlenül tudnak önálló, autonóm lakhatási feltételek közé költözni, ahol egy szakemberekből álló team segíti a rehabilitációjukat. Ez a törvényjavaslat egy további lépést tesz most meg, ez a „vörös kód” intézményének a bevezetése. Ez egy új intézkedés, de illeszkedik az eddigi intézkedéssorozathoz, hiszen még célzottabbá válik a közterületen élő hajléktalan személyek krízisellátása.

A vörös kód egy speciális figyelmeztetés, amelynek az a célja, hogy kritikus időjárási helyzetben fölhívja a figyelmet, a szociális ellátórendszer tagjainak a figyelmét, hogy a segítő tevékenység legfőbb feladata az élet védelme. A vörös kód ideje alatt az életvédelem érdekében az intézmények a bejegyzett szolgáltatásuk típusától, férőhelyszámától és az ellátási területtől függetlenül, az utcai szociális munkásokkal és utcai szociális szolgálatokkal, valamint a regionális diszpécserközpontokkal együttműködve fogadni kötelesek a hajléktalan személyt. A szociális intézményeknek a legkritikusabb időszakban fel kell készülniük a vörös kód kiadása esetén az utcán élő ember fogadására, de meghatározott protokoll szerint. Az adott bentlakásos intézmény egyrészt jelzi a területileg illetékes regionális diszpécserközpontnak, hogy egyszerre hány ilyen embert tud fogadni, befogadni egy különösen kemény éjszakán ‑ mint volt januárban, mondjuk, idén ‑, és egyben kijelöli az intézményi kapcsolattartót is.

Az utcán élők vörös kód kiadása idején történő fedél alá juttatása elsősorban a hajléktalanellátó intézmények feladata. Tehát nem borul a sorrend, van egy sorrendiség, az intézményi szolgáltatási típusok tekintetében mindig először a hajléktalanellátó rendszer és a hajléktalanokat segítő, támogató szolgáltatási rendszer feladata ez, tehát elsősorban itt kell hogy megvalósuljon. Más típusú bentlakásos intézmény igénybevétele csak abban az esetben történhet meg, ha a hajléktalanellátásban az a típusú szükséglet, az a típusú rászorultság nem kezelhető, nem oldható meg a hajléktalanellátáson belül. A bentlakásos intézménybe történő befogadás csak és kizárólag a regionális diszpécserszolgálaton keresztül történhet, hiszen a keresletet és a kínálatot napi szinten ő egyezteti, ő látja a kapacitásokat és ő látja a szükségletet is, és csak rajta keresztül lehet ezzel a lehetőséggel élni.

A vörös kód ideje alatt a szociális intézményeknek a hajléktalan személy élete, testi épsége megóvásához szükséges mértékben kell lehetőséget biztosítani a befogadásra. Egy későbbi időpontban fogja a miniszter az ágazati portálon ‑ amely a szakma tájékoztató nyilvánosságát, szakmafejlesztési hátterét biztosítja ‑, a miniszter fogja kiadni azt a konkrét, részletes eljárásrendet és protokollt, hogy hogyan kell ezt végrehajtani, de már a következő krízisidőszakban ez a terveink szerint élni fog.

A következő eleme a törvényjavaslatnak, további hangsúlyos eleme, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi tevékenységet végző vezetők, intézményvezetők, vezetői megbízással rendelkező személyek képzésének a rendszere átalakul 2018 januárjától, és a vezetők folyamatos szakmai megújulását, tudatos, hatékony irányítóként, vezetőként való ténykedését, kompetenciatudatosságának fejlesztését biztosító képzési rendszer kerül kialakításra. Ez a vezetőképzés új rendszere. Arra készíti fel ez a rendszer az ágazati vezetőket, hogy képesek legyenek saját vezetői szerepüket és az általuk irányított intézmények, szolgáltatások munkáját rendszerszemléletben értelmezni, és a szakmai feladatok irányításához a hatályos jogszabályi környezetben elmélyült, korszerű ismereteket szerezzenek. Az új képzési rendszerben természetesen a vezetői megbízás feltétele az alap vezetőképzés, hiszen kétszintű lesz a vezetőképzés, az alap vezetőképzésen vagy a mester vezetőképzésen, illetve a később meghatározott időközönként megújító képzésen való részvétel. Az új rendszer kialakításával egyidejűleg a szociális alap- és szakvizsgarendszer megszűnik.

A törvényjavaslat a rehabilitációs ellátások igénybevételének megkönnyítése, a vizsgálatok egységesítése és a bürokrácia csökkentése érdekében megszünteti a rehabilitációs ellátást megelőző rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot, helyette a fogyatékos személyek rehabilitációs ellátása esetében alapvizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy a bentlakásos ellátás alanya lehet-e a vizsgált személy, és megfelelő-e számára az ellátás; a többi célcsoport ellátása esetében pedig egyáltalán nem kerül sor vizsgálatra a bekerülés feltételeként. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat helyett alapvizsgálat végzése azt a szakmai törekvést erősíti, hogy a rehabilitációs intézmények és a támogatott lakhatást biztosító szolgáltatók szorosabban működjenek együtt, figyelemmel a nagy intézmények kiváltási programjára. Ezért is fontos, hogy a két ellátási forma bekerülési szabályai egymással összhangban legyenek.

Még egy fontos rész van a szociális törvény módosításában: a pénzbeli és természetbeli szociális ellátásokat érintően a törvényjavaslat módosítja a jövedelem fogalmát annak érdekében, hogy az ügyfél jövedelmi helyzetét érdemben nem befolyásoló bevételeket ne kelljen jövedelemként figyelembe venni.

A nagyobbik része a csomagnak a gyermekvédelmi törvény módosítása. A kormány elkötelezett abban, hogy a krízisbe került családokat segítse. Ebből a szempontból az átmeneti otthonok az egyik legfontosabb eszközt jelentik, mert otthont teremtenek az otthontalanságban és esélyt kínálnak az esélytelenségben és a kilátástalanságban. Fontos, hogy a CSÁO-kban, tehát a családok átmeneti otthonaiban vagy anyaotthonokban ‑ többféle elnevezés is van ‑ ne ragadjanak be a családok. Ez egy régi elképzelés és cél, hogy ne ragadjanak be évekre családok, és ne az intézmények között vándoroljanak a családok, hanem próbáljuk meg minden eszközzel ösztönözni a szolgáltatókat a reszocializációra, a kilépésre az intézményi világból.

A családok átmeneti otthonaiban 2018. január 1-jétől külső férőhelyek létrehozására nyílik lehetőség, ami ezt a reszocializációs irányt erősíti és lehetővé teszi az ellátásban lévők sikeresebb kivezetése, reintegrálása tekintetében. A külső férőhely kedvezményes lakhatást és az intézményi ellátáshoz képest kisebb intenzitású szociális munkát biztosít.

A törvényjavaslat a külső férőhellyel kapcsolatos további szabályokat is megfogalmaz, amelyek értelmében a külső férőhelyek száma nem lehet több, mint a családok átmeneti otthona férőhelyszámának 50 szá­zaléka, továbbá a külső férőhelyek létrehozásának ösztönzése érdekében e férőhelyek mentesülnek a befogadási kötelezettség alól. Tehát itt lehetőség lesz kapacitást bővíteni, hiszen erre nagy szükség van.

(16.00)

A jelenlegi szabályok alapján a gyermekvédelmi törvényben meghatározott férőhelyszámú, 12-40 fő közötti intézmények és azok átmeneti otthonai és ezekhez kapcsolódóan telephelyekként 12 fő alatti házakban, lakásokban kialakított kis intézmények működnek. Nyilvántartásaink szerint országos szinten 46 ilyen „kis” intézmény működik, amely 12 férőhelyesnél kisebb. A külső férőhelyek kialakítására tekintettel ezeknek a kis intézményeknek a helyét meg kell találni ebben az új rendszerben. A már működő intézmények esetében egy átmeneti időt biztosít a javaslat arra, hogy a fenntartók megtervezzék a későbbi, jövőbeni működési formát. A 12-nél kevesebb férőhellyel működő intézmények vagy családok átmeneti otthonának részeként működhetnek tovább, tehát vagy az intézmények részeként működnek tovább, vagy átalakíthatóak külső férőhellyé. A fenntartó döntése szerint 2017. november 15-ét követően ilyen férőhelyek már csak külső férőhelyként jöhetnek létre.

A módosítás alapján felépülő rendszer elősegíti a szakmai létszámokkal, erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodást is. Azért, hogy segítsük ezt a folyamatot, egy 3,8 milliárd forint keretösszegű sztenderd pályázatot hirdettünk meg itt az elmúlt hetekben, amely az átmeneti és rehabilitációs intézmények korszerűsítésére van kiírva, és ez tartalmazza a külső férőhelyek létesítését is.

A benyújtott törvényjavaslattal tovább folytatódik a gyermekek Alaptörvényben garantált védelemhez való jogának erősítése, amelyben a korábbiakban, az elmúlt években erős, fontos, jelentős intézkedések történtek. Egyrészt ’19-re, 2019-re befejeződik a magyar gyermekvédelem rendszerében a gyermekotthonok megújítása és kiváltási folyamata, erre további 4,2 milliárd forintot fordít a kormány. A kor­mány szeretne szakítani azzal a szocializmus idejéből örökölt gyermekvédelmi szemlélettel, miszerint a családjaikból kiemelt, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek számára az a megoldás, hogyha valahol a társadalomtól és a helyi közösségtől távol, egy elkülönült, elkülönített társadalmat hozunk számukra létre, és ott kell nekik elszigetelten élniük.

Az elmúlt időszak nagy sajtóvisszhangot keltő gyermekvédelmi, gyermekbántalmazásos eseteinek egyik fontos tanulsága, hogy az ilyen ügyek kivizsgálása, kezelése érdekében egységes protokoll és egységes eljárásrend kell. Ezekben az ügyekben minden esetben sor került fenntartói vizsgálatokra, intézményi belső vizsgálatokra, soron kívüli hatósági ellenőrzésre, és mindezek mellett előfordult, hogy az intézményi belső vizsgálat gyorsasága, szakszerűsége szükségtelenné tette további vizsgálatok elrendelését, de más esetekben többszöri, akár különböző szinteken vagy ugyanazon a szinten ismételt vagy kiegészítő vizsgálatot kellett lefolytatni. A törvényjavaslat ezért azt tartalmazza, hogy a gyermekbántalmazással szembeni védelemhez való jog abszolút jog, és az érvényesítése érdekében a gyermekvédelmi szakellátást nyújtó intézményben, javítóintézetben felmerült esetek kivizsgálásának, kezelésének miniszter által jóváhagyott, kiadott egységes módszertan és protokoll alapján kell történnie a jövőben.

Az ellátott gyermekek érdekében álló módosítás az is, hogy a gyermekvédelmi gyámnak és a gyermekjogi képviselőnek bármikor lehetősége legyen a gyermek gondozási helyén is négyszemközt, bizalmi légkörben kapcsolatba lépni a gyermekkel, és vele beszélni, amit a gyermekotthon vezetője és a nevelőszülő köteles biztosítani. A gyermekbántalmazásos esetek kivizsgálását a feltárt esetekben gyakran a gyer­mekvédelmi gyámok kezdeményezték, csökkentve ezzel a látenciát, a lefolytatott vizsgálatok azonban megállapították, hogy vannak korlátozó intézményi gyakorlatok. A módosítással egyértelművé szeretnénk tenni, hogy a gyermek gondozási helyének, akár nevelőszülő, akár gyermekotthon, akár gyermekotthon-vezető, kötelessége biztosítani, hogy a gyermekjogi képviselő és a gyám, érdekvédelmi gyám az általuk meghatározott időpontban találkozhasson a gyermekkel, és négyszemközt beszélhessen vele.

A gyermekvédelmi szakellátásban, javítóintézetben vezetőként dolgozó szakemberek és nevelőszülők alkalmassága is, felkészültsége is, de alkalmassága is garanciális jelentőséggel bír a rájuk bízott gyermekek ellátása szempontjából, ezért ez a javaslat felhatalmazza a nevelőszülői hálózat működtetőjét arra, hogy további információhoz jusson a nevelőszülő kiválasztásakor, valamint felhatalmazást ad a gyermekvédelmi szakellátási intézmények, javítóintézetek vezetői kinevezésekor, megbízásakor az érintett szakemberek alkalmasságának alaposabb vizsgálatára. Mindezen információk birtokában megalapozottabban lehet dönteni a vezetői kinevezésekről, megbízásokról, valamint annak megismétléséről, ami szintén az ellátott gyerek érdekeit szolgálja, ismételt vezetői kinevezésnél is lehet ezzel élni.

Egy másik fontos tanulsága például a bicskei esetnek, hogy nagyon gyorsan kell áldozatvédelmi segítséggel, szolgáltatással fellépni, és megóvni a gyerekeket a további károsodástól, ezért a törvényjavaslat a tegyeszek, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok feladatai közé helyezi, megnevezi a korábban nem nevesített feladatot, az áldozatvédelmi feladatot, amely a leghatékonyabb, ha egy mobil team, áldozatvédelmi team jön létre felkért, elismert szakemberekkel, pszichológusokkal. A gyermekeket ért trauma feldolgozásán túl indokolt biztosítani a többi érintett gyermek és a gyermekek közvetlen ellátásával foglalkozó szakemberek támogatását a kríziskezelés keretében. Ez különösen indokolt, ha egyidejűleg több gyermek válik áldozattá, továbbá abban az esetben is, ha egy gyermek áldozattá válása több gyermekre vonatkozóan jelentős hatással bír.

A törvényjavaslat értelmében a felsőoktatási tanulmányokat folytató, utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt a felsőfokú tanulmányait nagyobb biztonsággal fejezheti be legkésőbb 30 éves koráig az ellátás meghosszabbításával, amiről az érintett fiatal felnőtt kérelmére a fenntartó dönt.

Ez tehát a szociális és a gyermekvédelmi törvény módosítása. A következőkben a további törvények módosításáról röviden fogok csak beszélni.

Egyrészt a köznevelési törvény módosítása a jelzőrendszer megerősítéséhez kapcsolódik. 2016-ban kialakításra került a többszintű gyermekjóléti jelzőrendszer, összhangban az átalakított családsegítési és gyermekjóléti szolgáltatással, továbbá megtörtént a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer megerősítése, a jogszabályi háttere, a protokollok, a módszertani ajánlások és ezek kiadása. A gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében a gyermekvédelmi törvény már hatálybalépésétől rendelkezik a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszerről, amelynek az egyik legfontosabb eleme, szereplője a tanár, a pedagógus, a köznevelési intézmény. A gyermekvédelmi törvény egyértelmű kötelezettséget fogalmaz meg a gyermekvédelmi rendszer valamennyi tagjára, és rögzíti, hogy amennyiben a jelzőrendszeri tagok tevékenységük során a gyermek veszélyeztetettségére, elhanyagolására, bántalmazására utaló információ birtokába jutnak, azt mérlegelés nélkül kötelesek jelezni a szolgáltató, a gyermekjóléti szolgáltató felé. Továbbá a gyermek életét, testi épségét súlyosan veszélyeztető helyzetben haladéktalanul hatósági intézkedést kell kezdeményezniük. Úgy gondoltuk, és az összes szakmai észrevétel és javaslat arra vonatkozott, hogy akkor eredményesebb a jelzőrendszer, ha mind a pedagógusokkal, mind az orvosokkal, tehát a két erőteljesen érintett szakmacsoporttal kapcsolatban nemcsak a gyermekvédelmi törvényben, hanem a saját ágazati jogszabályainkban is megjelenik az erre való kötelezettség. Erről szól ez a javaslat.

A Btk. módosítása pedig a gyermekbarát igazságszolgáltatás kialakításának egy újabb lépcsőfokát jelenti, ennek érdekében kötelezően mérlegelés tárgyává teszi a gyermekek sérelmére elkövetett, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, valamint a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjének olyan foglalkozástól történő eltiltását, amelynek a keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi, befolyási viszonyban állna.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben
Gúr Nándor váltja fel.)

(16.10)

Az Alkotmánybíróság 13/2002. határozatában kifejezésre juttatta, hogy a büntetőjogi szankciórendszer alakításában a büntetés mértékének megállapítása tekintetében a jogalkotó mérlegelési joga mellett a bírói mérlegelés lehetőségének alkotmányos értéket is hordozó, ezért védelmezendő szerepe van. Az egyéniesített büntetéskiszabás és ezen keresztül az alkotmányosan is igazolható preventív büntetési célok érvényre juttatása ugyanis ténylegesen csak ezen keresztül valósulhat meg. A kiszolgáltatott gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekményekkel szemben ezután is zéró toleranciát tanúsítunk.

És van még két törvénymódosítás. Az egyik a családok támogatásáról szóló törvény módosítása, amelyben a személyi hatály egészül ki. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos módosítás, nemzetstratégiai jelentőségű módosítás, az anyasági támogatás tekintetében a külföldön született magyar állampolgárságú gyermekekkel. A másik módosítás pedig az Erzsébet-programról szóló törvény módosítása, amely rögzíti, hogy az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány állami támogatásának mértékét és feltételeit az állam és az alapítvány közötti megállapodás határozza meg, amelyet ötévenként meg kell újítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. Kérem szépen a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)