Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a kormánypárti képviselőtársak vérnyomáscsökkentőért nyúlnának, megnyugtatom őket, nem fogom a 15 percet kihasználni. Nem is lenne talán értelme azokkal a képviselőkkel szemben, akik a teremben ülnek, KDNP-s képviselőtársamnak, aki új itt a Házban, megjegyezném, hogy attól, hogy sokan szavaztak önökre, ön még semmilyen felhatalmazást nem kapott a nagy mellény viselésére, a flegmaságra (Dr. Aradszki András: Te mondod? Ez pofátlanság!) és arra, hogy kioktassa azokat az embereket, akik szintén más választópolgárokat képviselnek (Dr. Aradszki András: Hol választottak meg? Melyik kerületben?). Hiszen itt mindannyian azért ülhetünk ebben a teremben, mert a választók egy része belénk fektette a bizalmát. Ez kellő szerénységgel kell hogy párosuljon, és például azzal, hogy ha egy parlamenti vita zajlik, akkor legalább azt a tiszteletet megadják, nem nekünk, személy szerint ellenzéki képviselőknek, hanem a mögöttünk álló szavazók százezreinek, az én pártom esetében több mint egymillió embernek a tekintetben, hogyha ide letesznek elénk az asztalra egy javaslatot, és ezzel kapcsolatban nekünk észrevételeink vannak, akkor egy konstruktív párbeszéd alakuljon ki az ország érdekében. Ez nem történik meg.Én nem is az itt ülő államtitkárt hibáztatom ezért, hiszen valószínűleg nem ő jelentkezett magától arra a feladatra, ami nem is feltétlenül a megbízási területéhez illeszkedik, és őt valószínűleg a kormánya igen kellemetlen helyzetbe hozta azzal, hogy most ezen a vitán részt kell vennie. De az tény, államtitkár úr, hogy itt nem alakult ki egy oda-vissza párbeszéd és diskurzus, az ellenzéki képviselők, ha úgy tetszik, licitálnak egymásra, miközben a kormányzat gyáva módon nem vesz részt ebben a vitában kétharmados felhatalmazással.

Mi kellene még önöknek? Mekkora felhatalmazás egy olyan lélekbátorsághoz, hogy érdemben részt vegyenek a magyar Parlamentben egy olyan vitában, ahol az önök javaslatáról van szó? Önök szeretnének ehhez bizalmat, szavazatokat kérni. A helyzet az, hogy attól tartok, amiért államtitkár urat ilyen helyzetbe hozták, az a fideszes logikának a következménye, hiszen miközben önök már-már xenofób rigmusokkal nyertek választást és kampányoltak hónapokig, aközben a valóság másik terében el kell hogy mondjuk, hogy hogyan cselekedtek.

Önök beterjesztettek törvényjavaslatot arról, hogy a harmadik világból tömegesen lehessen munkaerőt importálni multinacionális és egyéb közületekhez az előző ciklusban. Önök beterjesztettek törvényjavaslatot arról, hogy magyar emberek ingatlanjait tömegesen fel lehessen vásárolni egy újfajta céges módozat által, szintén az előző ciklusban. És ha valaki nem szeretné, hogy Magyarországra idegeneket telepítsenek be, idegenek jelenjenek meg nemzetstratégiai érdekeltségekben, az én vagyok, tehát engem erről nem kell meggyőzni. De az a kétkulacsos politika, ami még flegmasággal is párosul, egészen elképeszt. Tehát önök akkor tudnák hiteles módon védeni ezt az álláspontot, ha az ilyen vitákban részt vennének. Ha nem lenne vaj a fülük mögött, akkor részt vennének ezekben a vitákban, és megpróbálnának az igazság tudatában meggyőzni bennünket vagy szegény tévelygőket arról, hogy önök bizony hordozzák a bölcsek kövét. De ez nem történik meg.

Csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, hogy ez igen kontraproduktív hozzáállás, ez a saját választóik megsértése is egyben, és még egyszer mondom: miközben a tömeges munkaerőimporttal kapcsolatban tetszettek már benyújtani javaslatot, magyar emberek ingatlanjainak felvásárlására irányuló módon tetszettek már benyújtani javaslatot, megint élünk a gyanúperrel, hogy valamilyen lobbierő hat a kormányzat törvénykezésére, és ezen lobbierő minden elemével, minden részletkérdésével talán még önök közül a teremben ülők sincsenek tisztában. Kérem, figyeljenek erre, mert a történelem ezt a felelősséget az önök neveivel fogja összekötni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)