Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Muszáj azért reagálnom arra, amit itt hallottunk. Most azt hallottuk Tállai államtitkár úrtól, hogy nem adósodik el a magyar állam. Államtitkár Úr! Kínaiaktól veszünk föl hitelt azért, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonalat megépítse Magyarország; oroszoktól vettünk föl hitelt azért, hogy megépülhessen Paks II; a multinacionális cégekkel, amelyek az önök stratégiai partnerei, megállapodtak a magyar munkavállalókról. Konkrétan: önök úgy adósították el az országot, hogy az már szuverenitási kérdés! Hát, miről dönt még ez a kormány, amiről nem Moszkvában döntenek, amiről nem Pekingben döntenek, vagy éppen nem a német multinacionális cégek döntenek?!Azt hallottam az államtitkár úrtól: gyors döntések kellettek volna. Itt van, kérem szépen, a gazdasági csomag. Milyen gyors döntések történtek ott? Itt állt a miniszterelnök április elején, és azt mondta, április 6-án be fogja mutatni a történelem legnagyobb gazdaságmentő csomagját. Eltelt április 6-a, aztán nem mutatta be. Mindenki bízott abban, hogy ez tényleg egy jó, egy olyan csomag lesz, ami megmenti a magyar munkavállalókat attól, hogy elveszítsék a munkájukat.

Ehhez képest azt láttuk, hogy Orbán Viktor távolodik ettől a programtól, tolja el magától, aztán már a miniszterei is. Hiszen hiába vártuk Palkovics miniszter urat, hogy eljöjjön a Gazdasági bizottság ülésére, csak az államtitkárait tudtuk meghallgatni. Azóta is azt mondom, hogy nagyon jó, hogy azt az előadást csak szűk körben tudtuk meghallgatni, mert hogyha azt meghallgatta volna a magyar választópolgár, arról szerzett volna tudomást, hogy a jelenlegi kormány pontosan tudja, hogy mi fog történni három meg öt év múlva, de azt nem tudja, hogy mi fog történni három meg öt hét múlva, hogy mi lesz azokkal, akik elveszítették a munkájukat, azt sem tudják, hogy hányan vannak, akkor, én azt gondolom, hogy nagyon keserűen néztek volna ezek a választópolgárok önökre.

Azt mondják önök, hogy segélyt akarunk adni. Kérem szépen, tegyük már ezt tisztába! Nem akar segélyt adni senki! Mi is munkát szeretnénk adni az embereknek. Viszont azokon az embereken, akik most a veszélyhelyzeti védekezés miatt elveszítették a munkájukat, nem azért, mert nincsen rájuk szükség a munkaerőpiacon, nem azért, mert arra a cégre, ahol dolgoznak, nincsen szükség, arra a termékre nincsen szükség, hanem jelenleg a veszélyhelyzeti védekezés miatt nem tudják most ellátni a munkájukat, rájuk gondolni kell, nekik finanszírozni kell az életüket. Ez nem segély. Azokat az embereket önök ne nézzék le! Ők nem érnek kevesebbet annál, mint amennyit értek a járvány előtt!

Önök most újra akarják indítani a gazdaságot. Mi a kezdőpont? Egy hete kérdeztem itt Varga minisztert, hogy mennyi munkanélküliről kell gondoskodni, hiszen a miniszterelnök mindenhol magabiztosan mondja: ahány munkahelyet a vírus elveszejtett, annyit teremtenek. Önök eddig három számot mondtak: Schanda államtitkár úr 163 ezret mondott, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 281 ezret mondott, illetve belső egyeztetéseken az ITM-ben 330 ezer munkanélküliről beszélnek. Hogy mennyi az annyi, azt sem tudják!

Mennyi lesz a magyar gazdaságnak az idei teljesítménye? Varga pénzügyminiszter úr azt mondja, 3 százalékos recesszió következik; Matolcsy jegybankelnök úr  ne felejtsük el, a gazdaságpolitikának a két nagyon fontos szereplőjéről beszélünk  azt mondja, hogy 3 százalékos növekedés lesz. A kettő között 6 százalék van, 2700 milliárd forint. Azt mondta nekem Varga miniszter úr, hogy lehetnek nézetkülönbségek. Lehetnek. Na de ekkorák?! 2700 milliárd forint?

Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben jobb lenne tisztán látni, és jobb lenne tudni, hogy önök hogyan képzelik el, mennyi munkahelyet kell teremteni, hol fogják ezeket a munkahelyeket megteremteni. Reméljük, nemcsak közmunkában, amiről már önök is elismerték, hogy nem volt megfelelő, nem lehetett visszavezetni az embereket, nem sikerült visszavezetni az embereket az elsődleges munkaerőpiacra.

És még egy dolog: érjenek többet a magyar munkavállalók, mint amennyit ér a Budapest-Belgrád vasútvonal! 82 milliárdot arra költenek, a Mátrai Erőműre (Az elnök csenget.) 140 milliárdot költenek, ez pontosan ugyanannyi, mint amennyit a magyar munkavállalókra költenek. Érjenek annyit a magyar munkavállalók, mint a haverok! Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)