Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZTÁRAY PÉTER ANDRÁS külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Szószóló Asszony! Tisztelt Képviselők! 1918. november 11-én 123 év után nyerte vissza Lengyelország állami létét és függetlenségét. Ennek centenáriuma a magyar nemzet számára is nagy ünnep. A XIX. századi lengyel felkelésekben a magyarság mindig kivette a maga részét. Az első világháborúban Oroszország ellen harcoló magyarok küldetésüknek érezték Lengyelország felszabadítását is. Magyarországot a történelme folyamán több esetben is rabságba kényszerítették, 150 évig voltunk oszmán, 45 évig szovjet megszállás alatt, ezért különösen átérezzük, milyen euforikus öröm a hosszú időre elveszített államiság visszaszerzése.

Nekünk, magyaroknak különösen sokat jelent a szabadság, a nemzeti önrendelkezés álmának beteljesülése. Szimbolikus jelentőséggel bír, hogy a második világháborút követő világrenden a poznańi felkelés és a budapesti forradalom ütötte az első rést 1956-ban. A modern Lengyelországnak már születése pillanatában szembe kellett néznie a Szovjet-Oroszország expanzív, immár az internacionalizmus jegyében meghirdetett birodalmi törekvéseivel. Az úgynevezett visztulai csoda véghezviteléhez, amikor a lengyel hadsereg megvédte a fővárost az előrenyomuló szovjet erőktől, a kivéreztetett Magyarország akkor segített, amikor maga is gyenge volt, lehetőségeihez képest maximális támogatást nyújtott a függetlenségét védő lengyel népnek. Az utolsó pillanatban megérkező lőszerkészlet nemcsak Lengyelország, hanem egész Közép-Európa megvédéséhez járult hozzá húsz évig a bolsevik inváziótól.

Az első világháborút követően mind a két ország a létéért küzdött, és az ilyen válságos pillanatokban mutatkozik meg igazán, hogy ki az igazi barát. Lengyelország és Magyarország igazán csak egymásra számíthatott a régi birodalmak összeomlása, majd a totalitárius rendszerek felemelkedése közben.

A 123 év után a háromfelé szabdalt, vérben és súlyos áldozatok árán újraszülető Lengyelország meg tudta őrizni függetlenségét, elhárította az egész Közép-Európára leselkedő kommunizmust, és nem süllyedt anarchiába. A magyaroknak és a lengyeleknek az európai kultúra, a keresztény civilizáció védelme jutott osztályrészül, amelynek alapja az emberi méltóság, a szuverenitás és a szabadság. Nemzeteink ezen egyetemes értékek védelmét az évszázadok során egyre súlyosabbá váló külső nyomással, növekvő ellenséges túlerővel szemben is vállalták.

A mai, kihívásokkal teli időben fontos, hogy a magyar-lengyel barátság és bajtársiasság fennmaradjon és erősödjön. Együttes fellépéssel és szorosan együttműködve az európai színtéren olyan új lehetőségeket teremthetünk országaink számára, amelyek Közép-Európa további sikeréhez is hozzájárulhatnak.

Magyarország sosem fogja Lengyelországot magára hagyni, ennek egyik gesztusa a most beterjesztett törvénytervezet is, amely nemcsak főhajtás közös történelmünk előtt, hanem megmutatja a kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének irányát is: átadni a magyar-lengyel barátság eszméjét a jövő nemzedéke számára, hiszen feladatunk nem lett kevesebb, közösen vallott értékeinket senki sem fogja helyettünk megvédeni. Az ezek melletti kiállás ugyanúgy ránk, lengyelekre és magyarokra hárul, mint az elmúlt évszázadokban. Közép-Európa az Európai Unió vezető térsége lehet. Ez nem valósulhatott volna meg a visegrádi együttműködés nélkül, a V4-ek sikere pedig a magyar-lengyel barátság, a szolidaritás és kölcsönös támogatás nélkül.

A beterjesztett törvény tovább mélyíti a nemzeteink közötti őszinte barátságot, ezáltal a visegrádi négyek helyzetét is erősítve Európában. Sokáig éljen a magyar-lengyel barátság! Köszönöm, elnök úr. (Taps.)