Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Egy fontos törvényjavaslat van előttünk, többek között azért, mert ahogy a képviselőtársam is fogalmazott, itt egy állami közfeladat szabályozásáról van szó, és ennek megfelelően kell végiggondolnunk, hogy pontosan ez a közel félezer  kibővíthető módon  ember milyen feladatot és hogyan fog elvégezni.Ők azok, akik úgy híresültek el, akiket hivatalosan is lehallgathat az állam, az e-mailjeiket végignézik, a telefonjaikat követhetik. Ők azok, akiket ilyen szempontból követni lehet, és nemzetbiztonsági okokra való hivatkozással ezt meg lehet tenni. Szerepel a kormányzati oldalakon, weboldalakon az ő elérhetőségük, bár hozzáteszem: az előbbiek okán magas fizetést ígértek ezeknek az embereknek, és ennek megfelelően csinálják.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy mielőtt ez bevezetésre került 2016-ban, Magyarország nemzetközi minősítése ebből a szempontból eléggé  mondjuk úgy  negatív volt. Negatív a tekintetben  és azt mindenképpen tegyük hozzá, hogy nemcsak Magyarország, hanem a térség egésze kapott egy negatív minősítést a tekintetben , hogy a projektvezetés gyakorlata nem elég széles körű, és további szakemberekre lenne szükség. Ezért önmagában 2017-től bevezetésre került ez a törvény.

Én nagyon sajnálom, hogy az eltelt időszak elemzésére a kormánynak nem telt ideje, nem volt módja, és a parlamentnek nem adott egy tájékoztatást arról, hogy ez a gyakorlat, ez a bevezetés hogyan sikerült. Hiányzik az a hatástanulmány, amely arról beszélne, hogy mi történt az elmúlt évek alatt. Hiszen a törvény egyébként egyik oldalról megteremti annak a lehetőségét, hogy az érintettek folytathassák a tevékenységüket, tehát akkor feltételezhetjük akár azt is, hogy ők jól végzik a munkájukat. De önmagában azt, hogy az eredeti szándék, a jogalkotó szándéka mennyire érvényesült, és mennyiben lett jobb a helyzet a projektek kivitelezése szempontjából, azt gondolom, feltétlenül fontos lett volna végiggondolni. Már csak azért is, mert ha önmagában nemcsak a projektkultúra szempontjából nézzük ezt, hanem ennek részeként tekintünk arra, hogy ha a projekt azt jelenti, hogy A-ból B pontba el lehessen jutni, és annak a költségei előre meghatározottak, majd egyébként kiderül, hogy a végén többszöröse lett az eredmény, amire jutottak – magyarul: többszörösébe kerül a végén , akkor, azt gondolom, az rossz projektvezetésre utal.

(13.30)

És ezekből a túlárazott és sokszorosába kerülő projektekből aztán igazi halmazt tudunk felsorolni az elmúlt évekből! Na, most ezt a gyakorlatot a 2014-2020-as időszakból egy lendülettel viszik át akkor a 2020 utáni időszakra, azzal, hogy akkor gyakorlatilag meg is dicsérik őket ezért. Úgyhogy önmagában a rendszer kialakítása és elindítása fontos volt, de én, tisztelt államtitkár úr, sajnálom és hiányolom, hogy mindennek a korábbi értékelésére nem került sor.

A régióban bőven van még tér egyébként a javulásra a középtávú költségvetés-tervezés, a projektértékelés, a kiválasztás, a végrehajtás szempontjából, a beszerzés terén. Az állami projekteknél viszont gyakran előfordul az, amiről az előbb említést tettem, hogy csúszásba kerülnek, és jelentős költségtúllépéssel tudják csak megoldani, amiből az következik, hogy ez a projektértékelés alacsony színvonalára és erős korrupcióra, korrupciós veszélyre is utal.

Egyébként az Európai Bizottság 2016 végén értékelte és akkor már felhívta a magyar kormány figyelmét arra, hogy ezzel gond van, mármint az éppen bevezetett új projektértékelési rendszerrel. Bírálta, hogy a kormányzat alkalmazásában álló, gyakran politikailag elfogult szakértők értékelik az uniós támogatásra aspiráló projekteket, a projektkiválasztás gyakorlatát, a Miniszterelnökség átnyúl egyébként az irányító hatóság feje fölött, felülbírálva a nyilvános szempontrendszer alapján összeállított támogatási listát. Ha ilyet meg lehet tenni, akkor az milyen döntési mechanizmus, éppen akkor, amikor egyébként, mondjuk úgy, hogy más pénzét használják fel?  és önmagában az átláthatóságot ezek nem biztosítják.

Ennek a bírálatnak része volt egyébként az is, ami az előlegfizetési kultúrájukra vagy a bevezetett módszerre vonatkozik. Én azt gondolom, újra csak azt kérem és arra hívom fel a figyelmüket, hogy nagy baj, hogyha ezzel kapcsolatos elemzés kapcsán a parlament nem kap arra lehetőséget, hogy ellenőrizze azt a megoldást, amit önök javasoltak. Nekünk akkor a parlament többsége elfogadta, és egyébként lényegében azonnal kiderült, hogy az, amit bevezettek, hátrányos Magyarország számára, mert egyébként finoman szólva nemcsak kívánnivalókat hagy maga után, hanem komoly problémákat is okoz.

Egyébként ez a javaslat a szakértői kör jelentős bővítésére tesz javaslatot, de azt nem pontosan értem, hogy csak a vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működő felsőoktatási intézményekre vonatkozik ez, vagy egyébként minden felsőoktatási intézményre. Ezt jó volna, hogyha államtitkár úr tisztázná, mert azt gondolom, hogy az nagyon egyoldalú lenne, ha erre kizárólag csak a vagyonkezelő alapítványok működésében lenne lehetőség. Ez a megkötés nyilvánvalóan, egyébként ha ezt úgy veszem, hogy ez csak rájuk vonatkozik, akkor ez egy teljesen céltudatos döntés, ami önmagában kiválasztás, de hogyha jól értem a jelzést, akkor nem is megyek ebben tovább.

Ahogy egyébként egy szomszédbeli gyakorlat  bocsánat, zárójelbe teszem, most itt nem tudom kihagyni, a tesztelés sokasága miatt a szlovák gyakorlat, amit most említeni fogok – nemcsak emiatt szimpatikus, hogy ott ezt végzik, de itt a projektértékelés szempontjából ők bevezették, amúgy egyébként döntöttek az elektronikus sorsolással kiválasztott projektértékelő mellett. Miért nem látnak erre lehetőséget? Miért nem vezetik ezt be? Miért nem alkalmazzák ezt a módszert? Már csak azért is, mert amennyire én érzékelhetem a nemzetbiztonsági átvilágítás követelményéből, amit az elején hangsúlyoztam, és ahogy mondtam, ők a hivatalosan lehallgatható emberek, abból amennyit én érzékelek…  illetve kíváncsi lennék egy hatáselemzésre arról, hogy mit csináltak, mit végeztek. Mert nekem úgy tűnik, hogy a telefonon felhívott személlyel való beszélgetést azért ne tekintsük nemzetbiztonsági ellenőrzésnek.

Én úgy érzékelem, hogy ezt a nemzetbiztonsági ellenőrzést nemhogy nem veszi komolyan, gyakorlatilag nem létezik. És ilyen módon azt gondolom, hogy ez önmagában különösen itt a nagyprojekteknél, a 10 millió euró feletti projekteknél súlyos kockázatot jelent. De kérdezem államtitkár urat: miért tartják fenn ezt szándékosan? Miért nem változtatnak ezen a helyzeten? És hogyha változtatnának, vagy ha változtattak volna, vagy ezt végeznék, akkor lehet, hogy nem a parlament nyilvánossága előtt, de egyébként a Nemzetbiztonsági bizottság megérdemelné, vagy ott szükség volna egy ilyen tájékoztatásra, hogy ebben milyen tapasztalatokat szereztek, és ilyen módon, azt gondolom, hogy ezt le kellene folytatni.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy önmagában ez a törvényjavaslat, amit benyújtottak, nagyon sok sebből vérzik, nemcsak az előéletében, hanem annak következményei kapcsán is.

És ha most az előbbi példánál megragadok, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzési rendszer mennyire komolyan működött, most csak a sajtóból elhíresült példaként tudom mondani, hogy amikor Ghaith Pharaonnal üzletet kötöttek és nagyprojektet próbáltak lebonyolítani, majd egyébként csinálták is, hát ott, mondjuk úgy, a vörös lámpáknak már nem tudom, mikor kellett volna villogni, hogy na, ez az, amit nem szabad önöknek csinálni.

Így aztán nemcsak az európai uniós nagyprojektek, de ahogy képviselő asszony mondta, a szirmabesenyői pályázatok szempontjából is fontos lehet bizonyára, hogy az állami közfeladatot ellátó állami projektértékelés jó szolgáltatásként és magas színvonalon bonyolódjon le, de tisztelettel azt jelzem, hogy én messze nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a törvénytervezet ezt a célt el tudja érni. Éppen ezért én tisztelettel javaslom, gondolják újra, és terjesszenek be egy új javaslatot. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)