Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy köszönöm a hozzászólásokat és köszönöm a vitában kifejtett világos álláspontokat.A hozzászólásoknak két fő vonulata volt, annak ellenére, hogy mondjuk, ez a törvényjavaslat igazából két programot hozott ide, az egyik a jogállásváltozás, a másik az ELKH képviselete a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsban. Azt gondolom, hogy mindenki elég világosan megfogalmazta a véleményét, ez ügyben nincsenek kételyeim, és köszönöm a pozitív hozzáállásokat és köszönöm a kritikákat is. Ugyanakkor van néhány általános dolog, amire muszáj reagálni, mert a legtöbb hozzászólásban megjelent.

Az egyik ilyen az akadémiai szabadság, egyetemi autonómia fogalomköre. Azt gondolom, hogy igazából ez egy kulcskérdés, és egyetértek azzal a képviselői véleménnyel, hogy a vita inkább ilyen hitvita volt sokszor, és nem feltétlenül szakmai. De ha a szakmaihoz megyünk vissza, akkor tisztáznunk kéne, hogy ki mit ért egyetemi meg akadémiai autonómia alatt.

(20.20)

Azt gondolom, hogy annak idején, amikor létrejöttek az egyetemek és fejlődtek, nagyon világos volt, hogy az egyetemi autonómia  ami egyben akadémiait is jelentett nyilván  akkor tudott igazából megvalósulni, ha az egyetemnek volt vagyona, tudott gazdálkodni, és mellette a tudományok művelése és átadása folyt a különböző időszakokban. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve a magyar egyetemeknek nem volt tulajdona. Amikor mi a modellváltásnak nekiálltunk, akkor a modellváltó egyetemek megkapták a tulajdonukat. Kétségtelen, hogy a történelmi időkben törzsvagyonuk is volt, konkrétan földek, szántók, erdők, de a mai világban nem biztos, hogy ez a feltétlenül járható út, de akár erről is lehet szó.

Amikor egyik oldalról kritizáljuk, hogy a köznevelésben egy nagy centralizációt hajtottunk végre, a másik oldalról nem vesszük észre, hogy amikor az állami fenntartású egyetemek alapítványi fenntartásúakká válnak, ez mégsem csak a centralizációról szól. Ez talán valami másról szól. Ez az én olvasatomban az akadémiai vagy az egyetemi autonómia kiteljesedése, vagy legalább lépés abba az irányba. Hogy ez a gyakorlatban hogy fog megvalósulni, azt majd az elkövetkezendő évek meg fogják mutatni. Egy biztos, azzal, hogy modellváltásokat hajtunk végre az egyetemek kapcsán, vagy most az ELKH kapcsán, nem azt jelenti, hogy most megcsináltuk, hátra dőlhetünk, és akkor itt a Kánaán, és már csak úgy tódulnak az eredmények akár oktatási, akár tudományos vonalon. Nem. Ha ezt sikerre akarjuk vinni, akkor az aktuális egyetemi polgároknak, a vezetőiknek, az ELKH-intézetek kutatóinak nagyon-nagyon keményen meg kell dolgozni. Tehát több munka, ehhez több forrás társul, mert ebben a félévben egy 11 milliárdos forrással több jut például az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak. A következő évtől kezdve 22 milliárddal beépülő módon nő meg ez a forrás, amelynek jelentős részét bérre lehet és kell is fordítani. A 30 százalékos béremelés vagy bértömegemelés nem röpíti a kollégáinkat rögtön akár az európai, akár a világ K+F+I piacán túl magasra, de legalább elindultunk. Elindultunk, és ezt meg lehet becsülni.

Egyébként az is elhangzott, hogy tényleg egy óriási kihívás elé került mindenki a Covid-járvány kapcsán. Azt gondolom, hogy senki nem vágyott erre a kihívásra, és azt is hiszem, hogy a tavaszi járványt egészen jól megúsztuk és menedzseltük, s most nem tudjuk még, hogy mi vár ránk. Meggyőződésem, mindenféle nagyon fontos intézkedésre szükség lesz ahhoz, hogy ezt az ősz végét, telet átvészeljük, és talán majd tavasszal vagy a jövő év közepe táján elköszön tőlünk ez a vírus. De hátha meggondolja magát, és előbb elköszön.

De mit tud csinálni a tudományos közösség? A tudományos közösség a járvány magyarországi megjelenése előtt reagált erre a kihívásra, és nagyjából száz projektjavaslattal jelentkeztek, amiből huszon-egynéhányat befogadtunk, menedzseltünk, és ma már kézzelfogható eredményei vannak. Mindig mondjuk, hogy a koronavírus ellen nincs specifikus gyógyszer, és ez igaz. Nincs vakcina, ez is igaz. Aztán lesz majd vakcina, de nem tudjuk, hogy az éppen mennyire fog védeni bennünket, bízunk benne, hogy egy időszakra majd fog védeni.

Viszont több olyan gyógyszerfejlesztés indult el, amely ma már a magyar emberek számára, akik a koronavírus-betegséget elkapták, rendelkezésre áll. A favipiravirt itt, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat egyik intézetében szintetizálták. Ma gyártásban van. Kétségtelen, hogy Japánból kaptunk egy adományt ugyanezzel a hatóanyaggal. Tudják, mi az igazi probléma azzal? Az adomány rendben van, de olyanok a mi szabályaink, hogy annak egy klinikai vizsgálatát el kell végezni, hogy adhatóe a magyar betegeknek. A japánok kikötötték, hogy kontrollcsoport kell, tehát nemcsak a betegeknek adhatjuk, hanem másnál is le kell tesztelni, és ez nagyon beszűkíti a mozgásteret. De a magyar fejlesztés rendelkezésre áll.

Ugyanígy titkosan indult el az év elején a remdesivir gyártása. Az egy dolog, hogy a WHO vagy akárki más milyen véleményeket mond erről, egy biztos, hogy az aktuális helyzetben az aktuális betegnek hasznos szer, biztosan javít a helyzetén, s ma már tapasztalataink is vannak. De gondolják el, hogy a gyógyszerfejlesztés egy öt-tíz éves periódus. Kétségtelen, hogy ez a gyógyszer már ki volt találva, de attól még a gyártása, a gyártásra való előkészítése és a betegig való eljuttatása egy nagyon komoly fejlesztő tevékenység.

De ha a gyógyszert félreteszem, két és fél  mindjárt megmondom, miért fél  vakcinafejlesztés indult el. Mi lassabban haladunk, más koncepcióval indult el ez a fejlesztés. A fél azért, mert ugyan vakcinatulajdonságokkal is fog rendelkezni, ha kész lesz, de egyben terápiás szer is. Ezért mondom, hogy nem feltétlenül vakcinafogalom csak. De ezek elindultak, ebből kettő állatkísérletes kipróbálás alatt van, és valamikor készen lesz.

Azoknak a vakcináknak, amelyek a világban fejlesztés alatt állnak, illetve már kifejlesztették  ez most már több mint száz , nem tudjuk, hogy mi lesz a hatásuk. Egész jókat hallunk az orosz vakcináról, bizonyos kínairól, az oxfordiról is jókat hallunk, de például azt is hallottuk, hogy egy nem várt mellékhatás miatt leállították egy időre, majd folytatták. Azt elárulom, hogy a mellékhatásnak semmi köze nem volt a vakcinához. De egy klinikai vizsgálat során minden szempontot értékelnek, és azonnal leáll egy időre, amíg nem tisztázzák. De megy tovább, és bízunk benne, hogy vagy az év végén, vagy a jövő év elején rendelkezésre áll.

Az év elején maszkbeszerzési problémáink voltak, és ma Magyarországon maszkgyártás van, kifejlesztettük a gyártósorokat. Van itt fertőtlenítőszer-gyártás és lélegeztetőgép-fejlesztés is. Két olyan lélegeztetőgép-fejlesztés történt pár hónap alatt, amelyek már gyártási fázisban vannak. Illetve egy olyan tömeglélegeztető rendszer fejlesztése történt meg, amire reméljük, hogy soha nem lesz szükség. De azért képzeljék el, hogy az egy olyan fejlesztés, ami a világ érdeklődését is kiváltotta. Mert amikor a beteg közelében van annak a szerkezetnek az az egysége, az már ugyanolyan, mint az egyedi lélegeztetőgép. Tehát az a tudományos közösség, amelynek érdekében mi forrásokat mozgósítunk, szabályozáshoz nyúlunk, rendkívül jól reagált, fantasztikus módon letette a névjegyét.

Amikor vírusról beszélünk  s Jakab Ferenc professzor úrra is hivatkoztak itt , nos, Jakab professzor úr a koronavírusnak köszönheti, hogy Pécsett elindult egy Virológiai Nemzeti Laboratórium. Mi ez, ha nem jó reagálás az élet kihívásaira, mi ez, ha nem jó válasz egy komoly kérdésre, és komoly válasz?

(20.30)

Ez a laboratórium  hogy mondjam?  nyolc éve állt, ott volt, rektorként nagyon sokat próbáltam tenni azért, hogy a köztudatba bekerüljön, nem igazán voltam sikeres; most a koronavírus ezt megtette. Ott van egy olyan csapat, amely az első koronavírus érkezését Magyarországra, tehát az útját is le tudta írni a vírus genetikai vizsgálatával  ez egy gyors reagálás, igen, én azt gondolom.

Az alapkérdés: jóe az, hogy a közalkalmazotti státuszból a munka törvénykönyve által szabályozott jogviszonyba kerül valaki? Nyilvánvaló, tessenek mutatni egyetlen szakszervezetet, amely erre azt mondja, hogy nagyon jó! Hát, nincs. Egyébként a képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy minden szükséges egyeztetést megtettünk, és ez le is van dokumentálva. Nem tudom, valami technikai hiba lehetett, amely az ön információját alátámaszthatja, de nekem itt van a lista, hogy kivel egyeztettünk, és megvan, hogy milyen véleményt mondtak. Nem volt egyetlen szakszervezet, amelyik támogatta volna, hogy a Kjt. megszűnjön, ez természetes, viszont mi nem abban gondolkodunk, hogy akárkit leigázzunk, lehetetlen helyzetbe hozzunk, s a többi, hanem azt szeretnénk, hogyha az a tudományos közösség, amely napról napra komoly felfedezéseket tesz, a hasznosítás terén sikeresebb legyen. Minden strukturális és szabályozásbeli és forrásbeli változás ezt a célt szolgálja.

Versenyképes bérek és infrastruktúra. Azt gondolom, hogy ezen a vonalon is az első lépést tettük meg, de a további lépések pont abba vannak burkolva, hogy beépülő jelleggel 22 milliárddal nő az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat büdzséje.

Előkerült az OTKA-kérdés. Igen, az OTKA-pályázatok elbírálásának kialakult rendje volt, és lesz is remélhetőleg. Az elbírálás során szerettük volna jobban érvényesíteni a tudománymetriai paraméterek jelentőségét. Én az elmúlt pár évtizedben megmártóztam a tudomány világában, tehát tudom, hogy nem lehet abszolutizálni akár a publikációk számát, akár az impaktfaktorát, a citációt, de azért mégis egyfajta  hogy mondjam?  gondolkodást vagy megítélést kell hogy jelentsen. Akkor, amikor a pályázatok kiértékelése lezajlott, akkor 19 pályázat esetében láttunk eltérést a tudománymetriai paraméterek és a végső döntés között. A konzultációk során  amelyeket sokan tagadnak, de megvoltak, a konzultációk során  ezek köre kilencre ment le, és kilenc esetben valóban hozzányúltunk ahhoz, hogy egy Q4-es, tehát egy gyengébb tudománymetriai paraméterekkel jellemezhető pályázat helyett egy Q2-est vagy Q1-est tettünk előre. Hadd mondjam el azt, és nyilván nem feltétlenül jó nevekről beszélni, és nem is akarok, de olyan, a világban is és Magyarországon is top kutatónak számítók kerültek ki korábban a javaslatból, akik például a koronavírus-járvány kapcsán a koronavírus egyik tulajdonságát, egyfajta tulajdonságát tudták körvonalazni, bebizonyítani, ami a viselkedésével és a virulenciájával kapcsolatos. Nagyon top lapban tudták leközölni.

Nyilván akkor, amikor egy ilyen rendszerbe bárki bármilyen módon belenyúl, az kritikát vált ki, és a kritikára oda kell figyelni. Odafigyeltünk. A miniszter úr felkérésére az elmúlt  nem is tudom  hat hétben több alkalommal konzultáltam az Akadémia főtitkárával, hogy ezt a helyzetet orvosoljuk, és a továbbiakban ne alakuljon ki még így félreérthető helyzet se. Én abban bízom, hogy a közeljövőben meg tudunk egyezni. Az OTKA elbírálási rendszerében egészen más helyet szeretnénk biztosítani az Akadémiának önállóságban, autonómiában és magasságok tekintetében. Most ennyit mondhatok erről vagy ennyit tudok elmondani, mert nem akarom elkiabálni, a megegyezés előtti pillanatban vagyunk. Holnap délután fogok az Akadémia főtitkárával egy újabb találkozót, megbeszélést lefolytatni, bízom benne, hogy ott olyan megegyezés születik, amelyet már a nyilvánosság felé is vihetünk.

Hiller képviselő úr, alelnök úr, miniszter úr  bármilyen címet örömmel használok  a hozzászólásában arról beszélt, hogy amit mi teszünk, azt nem hittel tesszük, miközben más oldalról meg azt kaptuk, hogy ez egy hitvita; tudom, hogy a kettő nem ugyanaz, és nem is akarnám ezt a poént így ilyen értelemben leütni. Én miben tudok hinni? És egyébként elfogadom a jóindulatukat, amikor a kritikájukat megfogalmazzák, de elmondom az én hitvallásomat ez ügyben. Én hiszek a felsőoktatási, egyáltalán az oktatási intézmények szabadságában, a kézi vezérlés mindig egy bonyolultabb szisztéma, bár abban nőttem fel, abban tudtam megküzdeni a magam világát vagy életét, és valamit talán el tudtam érni, és ebben nem az államtitkári pozíció számomra a legmagasabb ilyen értelemben. Én a tudományt ma is művelem, és nem azért, mert kell, hanem azért, mert egy más világba viszi el az embert a tudományos gondolkodás. Igen, nem lehet hazamenni, akár otthon, a dolgozószobába, akár a laboratóriumba, és akkor ott az ember töri a fejét, és majd kitalál valamit, az jön; vagy jön, vagy nem jön  jó, amikor jön. Ez a rugalmasabb rendszer ezt szeretné támogatni, ezt szeretné jobb egzisztenciával, jobb infrastruktúrával, magasabb fizetésekkel támogatni.

Nem gondolom, hogy egy kutató attól fog jobban kutatni, hogy közalkalmazott vagy a munka törvénykönyve által szabályozott jogviszonyban van, de talán attól igen, hogy nő a fizetése, más szinten tud a világ tudományos versenyébe  mert azért ez egy verseny  bekapcsolódni, és tud élni azokkal az egyébként nem lebecsülendő pályázati lehetőségekkel, amelyek akár itthon, akár mondjuk, uniós szinten is rendelkezésre állnak. Amiben mi magyarok nagyon gyengék vagyunk, az az uniós források elhozatala. Akkor, amikor a Horizon-pályázatból 0,6 százaléknyi forrást tudtunk elhozni, az a szégyen kategória. Én is szégyellem magam mint kutató, hogy ott nem tudtam sikeres lenni, de a kollégáinkat abba a helyzetbe kell hozni, és nemcsak forrás ügyében, hanem menedzsment és egyéb tekintetben is, hogy sikerrel pályázzanak, mert az Unióban sok forrás van, és nemcsak az, ami hivatalosan jár nekünk, hanem más úton is.

(20.40)

Akkor, amikor a Macron elnök által javasolt és létre is hozott európai egyetemi rendszerben most már tíz fölötti egyetemünk benne van, az számomra egy óriási siker volt; nem egyéni siker, hanem a rendszer környékén ügyködő ember sikere, mert olyan közegbe, olyan hálózatba kerültek, amely magával is húzza az illető egyetemeket. Amikor nekem gondjaim voltak a pécsi egyetemen a csökkenő hallgatói létszám miatt, és a hiányunk ellenére 200 milliós alapot hoztunk létre  4 milliárd körüli hiányunk volt, 2-4 között mozogtunk  a nemzetköziesítés céljából, életem legjobb vezetői döntése volt, mert amikor én ’10-ben rektor lettem, akkor 1100-1200 külföldi hallgatóm volt, amikor ’18-ban átadtam a rektorátust az utódomnak, négyezer-négyszázvalamennyi hallgatóm volt. Nemcsak az egyetemi miliő változott meg a sok külföldi hallgatótól, hanem a város miliője is. A belvárosban több idegen beszédet lehet hallani, mint magyart. Nem, képviselő úr? (Dr. Keresztes Lóránt László: Nem tudom, én kaposvári vagyok.) Én most Pécsről beszélek.

No, tehát akkor, amikor az ember pozícióban van, bizonyos döntéseket, sokfajta döntést meg kell hozni. Nekem nagyon sok munkámba telt, hogy amikor 2010-ben az egyetemünk nem kapta meg a kutatóegyetemi címet, hat év munkával tudtuk megszerezni; nem az én munkámmal, de az én szervezésemben, az én menedzselésemben. Óriási dolog egy egyetem számára! Én abban bízom, hogy a most zajló  akár felsőoktatási, akár tudománypolitikai  változások jobb lehetőséget teremtenek a továbblépésre, a világban folyó versenyben való részvételre. Azzal a gondolattal nem értek egyet, hogy nem a versenyképesség a fontos a tudományban, de fontos, mert így mérnek bennünket. Nem biztos, hogy jó egyébként, de attól még így van. Ennek alapján tudunk bizonyos eredményeket elérni.

Általánosságban tekintve ezeket szerettem volna elmondani, de volt néhány konkrét kérdés, amire illik válaszolnom. Igazából én nem értem ezt a neoliberális tudománypolitikát. Az biztos, hogy távol áll tőlünk, de én bízom benne, hogy amit csinálunk, az nem az. A hitvitáról beszéltem.

Hogy méltatlan dologe nekem itt lenni, nem tudom. Őszinte választ akarok adni rá. Szerintem nem méltatlan dolog ebben a Házban jelen lenni. Ez az ország Háza, gyönyörű épület, én nagyon szeretem ezt a Házat. Lehet, hogy nem méltó államtitkárnak lenni, de az élet úgy hozza, hogy vannak államtitkárok. Azt talán tudják, hogy azért én nem álltam ezért sorba, de meggyőztek, hogy tudok valami olyat tenni, valami szakmait, ami a rendszernek, amiből én jövök, segít. Én hiszek abban, hogy a modellváltás segít az egyetemi mozgástéren, a léten. Hiszek abban, hogy a pluszforrások segítik a jobb teljesítményt, és abban is hiszek, hogy ha az ember itt lehetőséget kap pár mondatot elmondani, az egy jó dolog. Én egy naiv lélek vagyok, lehet, hogy nincs igazam, de attól még, ha egyszer már erről szó volt, akkor elmondom.

A pécsi forrásokkal, egyáltalán a forráselvonással kapcsolatban, igen, nagyon hálás vagyok képviselő úrnak, hogy mindig felteszi ezt a kérdést, és akár idegesíthetne is vele, de nem, én ezért hálás vagyok. Hálás vagyok, mert Hiller alelnök úr biztos meg tudja mondani, hogy azért nem úgy van az, hogy ha valaki egy minisztériumban azt gondolja, hogy most ide-oda ilyen forrásokat adunk, akkor az már megy is. Volt egy naiv fázisa az én életemnek, amikor azt hittem, hogy csak ki kell találni, meg értelmesen meg kell indokolni, és már meg is tudjuk csinálni. Nem, ráadásul ez a koronavírusos dolog  és nem akarok erre mindent visszavetíteni  azért a gazdaságot is jelentősen érintette, és még nem tudjuk, hogy fogja érinteni.

Akkor, amikor ezt az alapot létrehozták, akkor azért hozták létre, hogy a gazdasági problémákat és minden mást is menedzseljünk. A tudományt elmondtam. Én azt gondolom, hogy az a most már inkább 4 milliárdos alap, amit mi arra a huszon-egynéhány projektre költöttünk, szerintem rendkívül módon megérte, viszont van egy újabb befektetés a jövőbe, amely az összes értelmes projektet tovább tudja vitetni a végső győzelemig.

A pécsi egyetemet is érintette az elvonás. Egyébként az első körben 23 milliárd körüli volt, amit viszonylag egy hét alatt le tudtunk hozni 14 körülire azzal, hogy a betegellátásban szerepet játszó intézmények a betegellátás oldaláról visszakapják ezt az elvonást. Azóta is dolgozunk azon, hogy az oktatási területet érintő elvonásokat visszapótoljuk. Jelen pillanatban nem tudom, hányadik változata készült el annak az előterjesztésnek, amellyel ezt szeretnénk orvosolni, de időközben különösen azok az intézmények, amelyek egyébként a betegellátásában és a vírusos betegek ellátásában is részt vettek, illetve a kutatásokban, más csatornákon jelentős forráshoz jutottak. A pécsi egyetem 5,7 milliárdos pluszforrása a korábban elindított „Modern városok” program keretében történő campusfejlesztésekről szól. Azt gondolom, azt be kell fejezni, és annak jó minőségben működnie kell.

A működési források visszapótlására azt tudom mondani nagyon egyenesen, hogy folyamatban van. Reméljük, sikerre tudjuk vinni. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy minden intézmény gazdasági helyzetét monitorizáljuk, tehát tudjuk pontosan, hogy hol szorít a cipő, kinek milyen forrásra van szüksége, és csak a legszükségesebbeket fogalmaztuk meg. Bízom benne, hogy meg tudjuk oldani, annál is inkább, mert egyébként ezek az intézmények nagyon klassz teljesítménnyel tudták megoldani, hogy az első félévben emiatt, tehát a Covid miatt fél év nem veszett el senkinek. Bízunk abban is, hogy a szeptemberben elindult újabb akadémiai év átszervezésével…  mert minden intézmény átszervezte a maga oktatását, előrehozták a gyakorlatigényes képzéseket, hogy ha át kell állnunk egyik napról a másikra a távolléti oktatásra, akkor is sikerrel tudjuk az évet zárni. Azt gondolom, ez mindenkinek fontos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Lejárt az idő? Akkor elnézést kérek, túlbeszéltem, elnök úr.

ELNÖK: Fájó szívvel mondom, államtitkár úr, de ha még esetleg van olyan nagyon fontos téma, ezt elnöki jogkörömnél fogva meg tudom tenni. Ne maradjon senkiben feszültség! Azt gondolom, ritka pillanat, amikor ebben a Házban ilyen őszintén és tisztán beszélnek.

(20.50)

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Egy dologra muszáj reagálni Palkovics miniszter úr kapcsán.Én ledöbbentem, amikor megtudtam, hogy neki mi volt az igazi nagy tudománya. Próbálom a legegyszerűbben megfogalmazni. Ő volt az elsők egyike a világban, Magyarországon biztosan, aki a fékek kapcsán nemcsak dobfékben meg tárcsafékben gondolkodott, hanem ebbe bevitte a komputert. Az a fejlesztés, amit ő a teherautókra és a kamionokra dolgozott ki, egy kollégája pedig a személygépkocsikra, forradalmasította a járművekben alkalmazott fékrendszert. Én például ennek a rendszernek köszönhetem, hogy amikor 140-es tempónál a jobb hátsó abroncsom levált, ez a rendszer biztonsággal megállította az autót. (Csányi Tamás: Magyarországon nem lehet 130-nál többel!) Azt mondtuk, hogy őszinte… (Nacsa Lőrinc: Németországban volt!) A lényeg az, hogy az ő tudománya, alkalmazott kutatása és fejlesztése a világban közlekedő autók és emberek biztonságát jelenti. Úgyhogy lehet őt kritizálni, én egyébként tisztelem.

Ezzel szeretném megköszönni mindenkinek a kritikáját, támogatását és segítségét. Köszönöm a figyelmüket. (Nacsa Lőrinc tapsol.)