Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/13481. számú törvényjavaslat vitájában ellenzéki képviselőtársaim gazdagon adták elő érveiket a vonatkozásban, hogy mi az, ami tetszik ebben a joganyagban és mi az, ami nem, ezért igyekszem nagyon röviden kommentálni.Ez a javaslat 39 törvényt módosít 49 paragrafusban, melynek az a célja, hogy egy foglalkoztatást elősegítő szolgáltatási rendszert hozzon létre, amelyet nyilvántartásba vett szervezetek nyújthatnak, és támogatást kapnak az államtól annak érdekében, hogy az ezen szervezetekkel hatósági szerződést kötő munkavállalók vagy potenciális munkavállalók elhelyezkedését jobban segítse. A támogatás a gazdaságvédelmi, foglalkoztatási alapból nyújtható. Alapvető célja még a javaslatnak a munkához jutás mellett a koronavírus-járvány következtében elvesztett munkahelyek miatt az, hogy a feketemunka felszámolását minél hatékonyabban végre tudja hajtani, és az is, hogy abban az esetben, ha a hatóság feltár jogviszony nélküli foglalkoztatást, akkor az ezen tény rögzítésétől visszafele számítva 30 nappal egy foglalkoztatásfelügyeleti hatóság pótolná a jogviszony létrehozatalát szolgáló szerződést. Ha az elmúlt tíz év tapasztalatai nem lennének meg az Orbán-kormány kontra munkavállalók vonatkozásában, akkor azt lehetne mondani, hogy tényleg a munkavállalókat elképesztően támogató kormányzati javaslatról van szó.

(15.40)

De azért ennél sokkal cizelláltabb a helyzet, ahogy azt előttem képviselőtársaim is elmondták.

Kezdjük azzal, hogy ha nem ilyen munka törvénykönyve lenne, amely a munkáltatókat támogatja és a munkavállalókat kiszolgáltatja, akkor egyébként sokkal kevésbé lenne tapasztalható akár feketemunka, akár jogellenes foglalkoztatás, akár az, hogy különböző trükkökkel hosszú időn át foglalkoztatnak úgy munkavállalókat az országban tömegesen különböző gazdálkodó szervezetek, hogy végig a jogviszony ideje alatt bizonytalanságban vannak, és semmiféle jogszabályi garancia nincs arra, hogy ha elvesztik a munkájukat, legalább felmondási időre járó díjat vagy végkielégítést kaphassanak.

Meg kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, hogy az elmúlt fél évben valahogy, nem tudom, mi okból, de úgy hozta a sors, hogy rengeteg munkavállaló írt nekem, és kért segítséget abban, hogy saját munkáltatója milyen módon foglalkoztatja, és milyen módon sérelmesek a foglalkoztatás körülményei, különösen a szerződéseket és a munkaidőt illetően.

Bizonyára tudják, képviselőtársaim, hogy a koronavírus-járvány okozta szükséges egészségügyi eszközök beszerzésében és szállításában rendkívül sok magáncég vesz részt, akár a csomagolást illetően, a beszerzést és a szállítást illetően, és milyen furcsa, hogy az összes ilyen jelzés felém a csomagolást végrehajtó szervezetekhez kötődik, azaz olyan cégekhez, akik kifejezetten erre az időszakra nyújtandó szolgáltatásra jöttek létre. Nem is gondoltuk volna, hogy a járvány okozta szükséges kormányzati intézkedések és eszközbeszerzések mennyi új vállalkozást generálnak, méghozzá úgy, hogy ezek a vállalkozások, miután pontosan tudják, hogy időleges lesz a tevékenységük, teljességgel negligálják a jogszabályi kötelezettségeket és leggyakrabban a munkavállalókat érintően.

Elmondom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy tömegesen találkoztam olyannal, hogy négyórás munkaviszonyra voltak bejelentve olyanok, akik 12 órákat dolgoztak végig ezekben a szervezetekben. Meg kell mondjam, éppen államtitkár úr minisztere útján szabadítottam rá egy-két szervezetre és a munkaügyi felügyelőség közvetlen megkeresésével a hatóságot, mert egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy profitmaximalizálás érdekében egy járványveszély közepén  ahol tényleg minden emberélet fontos, és mindenkinek úgy kell ezt túlélnie, hogy sem egzisztenciálisan, sem egészségében nem megromolva vészelje át  ilyen ügyeskedők kihasználják ezt a helyzetet, és kihasználják az embereket.

(Folytatás 161/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. november 3. kedd 161/2. szám

Országgyűlési Napló

Az elmúlt hónapokban közvélemény-kutatást csináltattam magamról, de kihasználtam a helyzetet, hogy ha már ilyen sok embert kérdeznek meg, kihasználtam a helyzetet, és a kérdésekben bizony a munkavállalás és a munkáltatási kérdés is szerepelt. Egyszerűen szerettem volna egy valós képet kapni a munkanélküliségről és a foglalkoztatottságról. És bizony, államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, 8 százalékosra jött ki ez a munkanélküliségi ráta. De ez még kedvező ahhoz képest, amit egyébként a sorok között a különböző statisztikai adatszolgáltatásokból lehet látni, ugyanis Magyarországon 4 millió 622 ezer gazdaságilag aktív ember van, de a 92 ezer közfoglalkoztatotton kívül mindössze 4 millió 296 ezer fő az, aki a munkaerőpiacon valóban tisztes jövedelmet jelentő munkát tud végezni. Ez pedig, akárhogy is nézem, 9,3 százalék.

Tehát ne tessenek itt egyáltalán 3 meg 3,3 százalékos munkanélküliségről beszélni, mert ez nem igaz! Más az, aki keres munkát, és ezért a munkaügyi hivatalokban megjelenik, de rengeteg ember már nem jelenik meg, mert úgysem kap munkát. Tehát azért azt gondolom, hogy amikor a hírekben és a kormányzati beszámolókban arról hallunk, hogy már csak 150 ezren vagy már csak 200 ezren keresnek munkát, és jaj, de jó, mert akkor a foglalkoztatás mennyivel növekszik, hát, akik már nem keresnek munkát, azokból nem minden ember, sőt nagyon sok ember nem kerül be a munkaerőpiacra, hanem egyszerűen feladja, vagy feketén foglalkoztatják valahol, ami még rosszabb.

Az elmúlt percekben képviselőtársaim arról is beszéltek, hogy ebben a járványhelyzetben a kormányzatnak a munkahelyek megmentése, illetőleg a polgárok egzisztenciális biztonságának megtartása érdekében mit kellett volna tennie, mindegyik indokolt volt. Felhívom a figyelmét az államtitkár úrnak, hogy az első héten már követeltem a katasztrófavédelmi törvénybe foglalt katasztrófasegély alkalmazását. Ugyanis abban az esetben, ha az állásukat vesztett honfitársaink legalább három hónapig ezt a 100 ezer forintos katasztrófasegélyt kapták volna, annak minden forintját visszaforgatták volna a gazdaságba. És, ha csak ez alatt az idő alatt ugyanaz a pénz háromszor fordul meg a piacon, akkor annyi adót és járulékot termelt volna a költségvetésnek, amelyet nominálisan odaadtak.

Tehát ha márciusban, áprilisban ezt elkezdik folyósítani, egyrészről egy óriási levegővételt ad az embereknek, másrészről már novemberre ugyanez a pénz adó és járulék formájában visszajött volna. Mert hiszen óriási áfa van, óriási nagy a munkát terhelő adók és járulékok mértéke, az egyéb adókról már nem is beszélve, és ez a gazdaságot segítette volna még inkább fennmaradni, és még inkább nagyon sok cég megmenekült volna mindössze ezzel. Ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam is beszélt róla, a multiplikátorhatás erre lehetőséget adott volna.

Amikor ezt a javaslatot olvastam, meg kell hogy mondjam, hogy kétszer kellett elolvasnom, mert azt hittem, hogy nem értem, amit olvasok, aztán rájöttem, hogy azért nem nagyon értettem, mert éppen a részletek hiányoznak belőle. Tehát én elhiszem, hogy majd kormányrendelet fogja a részleteket kibontani, de így gyakorlatilag a képviselők úgy fognak szavazni egy új intézmény létrehozataláról, amiről az égvilágon semmit nem tudunk.

Egyet érzünk, vagy érzékelünk talán mindannyian, de nem nagyon merjük kimondani, hogy lehet, hogy ez megint valakiknek biznisz, és az állami támogatás keretköltségvetéséből majd részesülhetnek csak azért, merthogy ingyenesen szolgáltatnak a munkavállalóknak munkahelymegszerzésre szolgáltatást. Na de hát ehhez nem kell egy ilyen rendszert létrehozni!

Kell egy tisztességes munka törvénykönyve, kell egy méltányos adó- és járulékrendszer, hogy ne minden egyes fizetésemeléshez mindjárt óriási terhek járuljanak a munkáltatóknak, kell egy kiszámítható gazdaság, kell egy kiszámítható közélet és politika. Abba kéne hagyni a protekcionista alapú gazdaságpolitikát, és lehetőséget kellene mindenkinek adni, aki a piacon értékes szolgáltatást vagy terméket nyújt, hogy ők is például a közbeszerzés lehetőségeiből részesülhessenek.

Ha ezeket az alapvető tevékenységeket a kormány végre elkezdené így csinálni, akkor, higgyék el, nem kellenének ilyen közérzetjavító, egyébként részleteiben nem ismert szabályokat idehozni a Ház elé, és az időt és a pénzt pazarolni vele, viszont nem tudjuk, hogy ennek majd mi lesz a jövőbeni kilátása.

Én drukkolok a kormánynak, hogyha ezt az elképzelést meg tudják hatékonyan valósítani, csak azt kérem, hogy ne egy újabb gittegylet legyen, ne pár embernek újabb bizniszteremtése legyen úgy, hogy valójában a célzott célcsoport, a polgárok, a munkavállaló polgárok viszont ebből ne érezzenek semmit. Köszönöm a figyelmüket.